vissza

https://www.youtube.com/watch?v=80-Rxd8tgcc

Eléggé leamortizáltad magad?
Eléggé taccsra tettek az érzéseid?
Olyan nyomott vagy, hogy fel sem fogod, hogy miért történt ez benned?
Elaludtál délután abban a reményben, hogy amikor felébredsz több energiád lesz, de amikor felébredsz  nyomorultabban érezted magad, mint alvás előtt?
Visszazuhantál egy olyan helyzetbe, amiről már azt gondoltad, hogy túl vagy rajta?
Néha nem érted magad mi zajlik le benned, mert sokkal hullámzóbb lettél, mint régebben?

A legdurvább az egészben az, hogy igazán nincs semmi baj.
Igazán minden a legnagyobb rendben történik bennünk, mert az átrendeződés azt kívánja meg tőlünk, hogy észrevegyük, minden amit nehézségként élünk meg, az a katalizátora annak, hogy oldódjunk, megnyugodjunk.
Milyen jó érzés egy ilyen csatából úgy kijönni, hogy csak néhány nem olyan mély szúrt seb van rajtunk és pár felületi karcolás.
Vérzik ugyan, de még tudjuk, hogy abba a kategóriába tartozik, amiben spontán gyógyulás történik.

Ha elfogy az energiánk ténylegesen kitérünk, kitérhetünk a hitünkből.
Dogma erkölcsiségünk ezt úgy ítélheti meg, hogy gyengék voltunk.
De ha már a kapcsolatunk az önvalónkkal erősebb, akkor bizony más megközelítésből látjuk magunkat.
Úgy véljük ilyenkor, hogy elbuktunk, elestünk, lehorzsoltuk a bőrünket, de erősek voltunk ahhoz, hogy felálljunk.
Teljesen más energia ez.
Teljesen más szemszög,
Teljesen más megközelítés.

Soha ne búsulj.
Vagyis egyre kevesebbet engedj annak a régi beidegződésednek, ami leértékelésre kezd kényszeríteni.
Törekedj arra, hogy ezt időben észrevedd, még akkor, amikor még a kezdeti stádiumban kezdi mardosni a lelkedet.
Rajtad múlik ez, mert a lelkünk megismerése mindennél fontosabb számunkra, olyannyira fontos, hogy e nélkül védtelenek vagyunk.
Aki most hallja  a hangomat ezen írás olvasása közben, az igazán ráhangolódott a szellemi tartalomra, ezáltal a lelkünk összekapcsolódott.

Legyen egyre több teljes pillanatod.
Ölellek.