--amikor itt az ideje--

Amikor eljött az ideje, akkor el kell engedni, meg kell bocsájtani, a haragot meg kell szüntetni. Mindennek van missziója.
A haragnak is, tehát, aki úgy véli, hogy tisztátalanná válik mert haragszik és ez már nem fér bele a lelki higiéniájába, az nagyot téved.
Rudolf Steiner írt a harag missziójáról, amit mindenkinek szívből ajánlok.
De a harag huzamosabb ideig egyértelműen betegítő, a visszatartás huzamosabb ideig egyértelműen kétségbe ejtő.
Amikor itt az ideje már nem tétovázhatunk, annak az ideje lejárt, a szellemünk egyértelmű üzenetet küld a lelkünkön keresztül az éter és fizikális testünkre.
Ezek a figyelmeztetések egyértelműek, annak ellenére is, hogy sokszor váratlanságukkal úgy pottyan az ölünkbe, mintha közünk sem lenne hozzá.
Pedig van, nem is kicsi.
Ha itt az ideje el kell engedni, mert ha nem tesszük szellemünk egyre nagyobb differenciában fog állni a lelkünkkel és kényszerítő intézkedéseket fog alkalmazni, hogy felébredjünk.
Sokan ezeket az összefüggéseket még nem érzékelik, mert az önmagukhoz való viszonyuk még nem ideális ehhez, még tagadásban élik életüket.
Ha itt az ideje akkor ébresztő van, szomatizálódott üzeneteink olvasásra várnak. Tudatos, alapos olvasásra.
Legyen csodás, tudatos estéd, aki olvasod ezen sorokat.

--dogma--

Az emberek nem számolnak az élet determinált dolgaival, mert kialakult egy olyan nézet, ami szerint mindent meg lehet változtatni. Ez a nézet már dogmaként hódítja meg azon lelkeket, akik a könnyed megoldások hívei, akik nem szeretnek igazán szembenézni magukkal.
A dogma hirdetők pedig ezen lelkes táborból nyerik energiájukat, igazolva saját magukkal szembeni hazugságaikat is.
Ami népszerűségével és divatjával van jelen mostanában korunkban, az nagy valószínűséggel egy olyan szélsőséges irányzatot képvisel, ami egyáltalán nem ad a léleknek semmilyen biztonságot, csak pillanatnyi "heppening" élményt , ami megtévesztően hiteti el, hogy valamit sikerült is szintetizálni az életből és ezáltali beavatásban részesült.
Viszont a elkövetkező kemény élethelyzetben nincs semmi, amihez hozzányúlhat, nincs semmi támpont, csak a kétségbeesés, ami újabb pótcselekvést kényszerít ki.
Önmagunk felvállalása nagyon nehéz dolog.
Olyan dolgokkal van tarkítva, ami egyszerűen az elviselhetetlenség érzéséig is elvihet, de a beavatás soha nem volt könnyű. Annak ellenére sem lesz az, ha úgy tüntetik fel, hogy majd megkönnyítik nekünk, vagy esetleg leveszik rólunk a karmánkat. Az utóbbi baromság egyszerűen annyira divatos lett, hogy többen hisznek már benne, mint abban, hogy van lehetőségük önmaguk megváltoztatni egy határon belül sorsukat, ami majd az elfogadás ideális mértékével ajándékozza meg a lelküket.

Legyen szép napod, aki olvasod ezen sorokat. 

--üdvösebb--

Olyan szép az élet, amit sokszor észre sem veszünk. Monoton beidegződéssel járjuk napi utunkat, kevés figyelmet fordítva a jelenlévő figyelemre méltóra.
Jó esetben korunk előrehaladtával egyre jobban megértjük életünk üzenetét.
Megélni magunkat egyre többször, nem a szélsőséges hedonista minőségben, hanem az egyszerűségben, ami mindenek felett állóan gyógyítja lelkünket.
Valamiért azt hisszük, hogy minél extrémebb valami, annál jobb, minél természetellenesen más, annál különlegesebb.
Ez a kód egyszer átíródik bennünk és felfedezhetjük az élet igazi tartalmát. Szeretettel élni nem más, mint azt a morális utat választani, ami egyben nehezebb is, de mindenképpen üdvösebb. Szép ,tudatos délutánt kívánok neked, aki olvasod ezen sorokat. 

Néhányan félreismernek és negatívnak vélnek egyes gondolataim miatt. Pedig pont a realitásom miatt vagyok elfogadó és tényszerűen közlő. Az más dolog, hogy ha valaki szembesül a soraim között olyan dologgal, mit nem tud magában szintézisre hozni, az viszont nem én vagyok. :)

--valami--

Valami nagyon hiányzik az életből, amit csak mi magunk hozhatunk vissza.
Felületességből bőven akad, empátia figyelemből kevés.
Sok dolog azért szimpatikus, mert belénk programozták és ha nem követjük ezt a trendet, akkor azt érezhetjük, hogy kevesebbek vagyunk.
Valakik akarunk lenni minél hamarabb.
Körülöttünk sok valaki van már, ezt hisszük, mert rendelkeznek olyan anyagi javakkal, amivel ezt be is bizonyíthatják.
Teszik is. Közéjük akarunk tartozni, nagy a vonzás ereje, mindeközben lelkünkben egyre nagyobb üresség tátong, aminek hozományaként egyre bizonytalanabb lelkiállapotba kerülhetünk.
Ördögi kör ez. Pillanatnyi narkó.
Egyszer majd rádöbbenünk, a lelkünk éhezik, lassan éhen hal.

Az érték az soha nem változik, de mégis elfelejtjük ezt sokszor.

--felismerted--

Felismerted, amit nehezen akartál meglátni.
Felismertél olyan összefüggéseket, amik már egyértelműek, pedig eddig is ugyanazt üzenték neked.
Pedig mennyire könnyelműen próbáltad elhitetni magaddal, hogy következmények nélkül élhetsz morálmentes életet, hogy olyan rangra emelheted magad, ami nem illet meg téged.
Körülvetted magad hasonló mentalitású "barátokkal", akikkel igazolni véltétek tetteiteket, érzéseiteket, gondolataitokat.
"Sérthetetlenségedben" az egyetemes rendet ócsároltad, minden eredőt lekicsinyelve és csakis a saját egoista világképedet hangsúlyozva élted hedonista életedet.
A betegség téged nem érinthet, mert az a gőg, amivel azonosultál elhomályosított minden reális összefüggést.
Vélt biztonságod egyszer elért egy olyan határra, ahol térdre kényszerültél. Nem értetted ezt igazán, mert ismeretlen területre jutottál és annyira igazságtalannak vélted ami veled történt, hogy őrjöngtél. Minden protekciódat bevetetted, hogy visszaálljon a régi "rend". 
Pénzeddel, "tekintélyeddel" egészséget akartál vásárolni.
Naivan elhitted, hogy minden, amit eddig elértél elegendő lesz ahhoz, hogy ez a váratlan élethelyzet megszűnjön. 
Néha kezdett felderengeni valami a múltból, hogy esetleg ezt, meg azt máshogy is csinálhattad volna, de gyorsan elhessegetted ezen gondolatokat, érzéseket, hiszen nem ilyen fából faragtak téged.

--még nincs--

Még nincs itt az ideje. Sokszor éreztem már ezt, ilyenkor tudom, hogy csak ideiglenesen tudok segíteni, pont annyit, amennyi pár napra elegendő lesz.
Egy ember életében ha nem jött el az idő, hogy a saját kezébe vegye az irányítást, vagyis ebbe belekezdjen, addig is bárhogy is akarjuk, nem fog sikerülni.
Többször tapasztaltam már azt is, hogy félrevezettek embereket, elhitették velük, hogy pár találkozás után már sikeresen veszik majd az akadályokat. Ez a becsapás sajnos sok kárt tud okozni, mert a kellő időben, amikor az embernek szembesülnie kell magával egy adott nehéz élethelyzetben nincs mire támaszkodnia.
Erre mondhatjuk persze azt is, hogy ez a tanulópénze, de én meg azt mondom, hogy jobb nem a kerülőúton tobzódni, inkább az egyenes, tiszta, őszinte beszéd szükséges, ahol tudatosítjuk, hogy bizony még sok baj éri majd az embert, amiben még rúgva-kapálózva fogja okolni a világot és még saját magában semmi okozatot nem fog meglelni.

Sokkal jobb ez, sokkal egyenesebb, még akkor is, ha az ember úgy értelmezheti ezt, hogy nincs bennünk könyörület, nincs bennünk empátia.
Aki nem ért oda a sorsfeladatában, hogy felvállalja magát, annak tényleg nincs itt az ideje erre a sorsfordító változásra.

Tapasztalataim szerint jó sikereket lehet elérni , ha az önmegismerés szándékának egy csekély szikrája megjelenik, viszont , ha ez nincs meg, akkor még az ember szeret dagonyázni a régi rossz beidegződéseiben, aminek teret kell engedni, hogy a saját magának osztott pofonok hatására gondolkodóba essen és fájjon annyira már a lelke, hogy alázatot gyakoroljon maga felé.

Az utóbbi időben már megkaptam azt is, hogy szívtelen vagyok, ami persze abból a szemszögből és abból a lelkiállapotból még igaznak is tűnhet, holott ha a nagy képet látná az illető tudná, hogy ezáltal tudok rajta csak segíteni.
Lesz akinek több évbe telik, amíg feldereng valami megértés a lelkében, de akad olyan is, aki 5-6 alkalom után már elengedi a kezem.

Pár napja is történt egy ilyen eset, aminek szívből örültem.


Ha úgy érzed elakadtál és az ajtó előtt állsz és nem tudod lenyomni a kilincset, nyugodtan keress fel, segítek.


Köszönöm, hogy elolvastad ezen sorokat, szívből kívánom, hogy egyre nagyobb bizalommal tekints a jövőbe a jelened és a múltad biztonságának fényében.


:)

Ui.: A lelkünk egészsége, ideális táplálása nagyon fontos, lépésről -lépésre haladhatunk csak, minden hitegetés, gyors fejlődésről való ámítás nagy visszaesést eredményezhet, ami még nagyobb függést alakíthat ki egyes pótcselekvésekhez.

--egyszer--

Egyszer elengedjük őket.