...mit is adhatnék mást? Semmi sem állandó csak a változás. Ez a blog a tapasztalataim gyümölcseit foglalja magába, azon az úton, ahol önmagamat keresem...csetlek-botlok, de egyre tudatosabban, biztosabban, haladok. Ha van benne, ami a Tiéd is, akkor fogadd el szeretettel... "Aki mulandó dicsőséget keres, annak minden szem homályos tükör" Ezen oldalon Mihály arche ölel át, inspirál, ha hagyod. Mihály a Korszellem.
2015. február 14., szombat
2015. február 9., hétfő
2015. február 4., szerda
beleavatkozni
Jelenlétünk minősége szabja meg azt, hogy mennyire érezzük át felebarátaink "életszentségét"*
Mielőtt ezen rálátóbb életszakaszainkba kerülünk nagy magabiztossággal akarunk meggyógyítani, megjavítani, megtanítani embereket arra, ami szerintünk helyes.
Ebben az állapotunkban szinte kényszerítő erővel tör ránk az, hogy nekünk feladatunk van a másikkal, nekünk mindenképpen jobb útra kell őt terelnünk.
Ez a lelkiállapot sok olyan élethelyzetet teremt, amiben felismerhetjük, felismerhetnénk, hogy bizony nekünk nem ez a dolgunk, nincs feladatunk a másikkal, nem kell neki semmit sem megtanítanunk.
Minden ember, akivel találkozunk nem másért van jelen az életünkben, mint azért, hogy felismerjük a jelenkori lelkiállapotunkhoz mérten a legideálisabb kiegyenlítő szerepét.
De ezt csakis a jelenlétünk idején tudjuk szem előtt tartani.
Minden kizökkenésünk mások okolásába torkollik.
Nagyon szép, egyben súlyos, nehéz dolog ezen felismerés napi alkalmazása.
Az egónk semmiképpen nem szeretne biztonságos, önfényező labirintusaiból a felismerés igazi fényére kerülni.
Miért? Azért mert ott felismerjük alacsonyabb rendű tulajdonságainkat, amik már nem szolgálnak minket, és jobb esetben úgy változik az értékrendünk, hogy az egónknak már nem jut annyi eledel(az okolásból, másokat magunk alá rendelésből fakadó érzések), amitől erős maradhatna.
Kívánom, hogy legyél egyre többször jelen az életedben.
:)
Tibor
* Baranyai Bálinttól
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)