2009. július 31., péntek

Miért lettem izidor?

Miért is lettem izidor?...

Ezt a pár mondatot, amit most más színnel írok, azt most fűztem hozzá ezen régebbi írásomhoz.
Miért teszem?...azért, mert így visszaolvasva annyi minden úgy van, ahogy akkor láttam és megjósolták.
A lényeg az, hogy morális pálforduláson estem át.
Ez a fordulat gyökeresen megváltoztatta az életem és teljesen másként látom a világot és az Embereket.
Sokkal elfogadóbb lettem, ami mindennek az alapja...ez a kulcs az Emberiség békéje felé.
De ezt mindenkinek magában kell megéreznie, nem agitálhatok senkit, mert a lélek az nem téríthető.
Saját felismeréseinkre van szükségünk ahhoz, hogy megbékéljünk MAGunkkal és a karmánkkal.
Ideális felismeréseket kívánok Nektek, sok szeretettel,
izi

Miért is lettem izidor?

Sokan feltették már ezt a kérdést nekem az utóbbi időben.

Van akinek már válaszoltam, de úgy gondolom most inkább leírom ide.
Hol is kezdjem?...
Talán ott, hogy jó pár éve kétségek között gyötrődve kinyilvánítottam egy kérdésemet a magasabb világok felé.
A kérdésem az volt, hogy amit teszek az helyén való-e?
Helyén való-e az, hogy nagyon sok dologgal nem értek egyet, amit magam körül látok és nem tudom magam megerőszakolni, hogy úgy viselkedjek, mint a társadalmilag elfogadott.
Itt olyan dolgokat értek, ami már teljesen egyértelműen kiszipolyozza az embereket és a megfelelés csapdájában élve halnak.
Dolgoztam én is egy gyárban két évig, amikor még házas voltam és a gyermekeim nagyon kicsik voltak.
Ez volt a végpontja annak az életemnek, ami a tudattalan megfelelésemet, megalázottságomat tükrözte.
Ennek is része volt az életemben, ezt a szélsőséget is meg kellett tapasztalnom, azt, hogy milyen az, amikor semmibe veszik az embert, csak egy bábúnak, akit ide-oda dobálhatnak.
Pedig nekem még protekcióm is volt, el sem akarom képzelni, hogy mit élhettek meg azok, akik csak úgy becsöppentek ebbe a világba ismerettség nélkül.
Megalázó, hogy az ember nem mehet ki pisilni, amikor felszólítja a teste, csak akkor, amikor engedélyt kap rá.
Manapság nagyon sok ilyen munkahely létezik és nagyon sok ember úgy él, hogy nem látja ebből a kiutat.
Dolgoznak a semmi pénzükért, még a szabadságukat sem akkor vehetik ki, amikor ők szeretnék.
A normák egyre keményebbek és nem mernek ez ellen tenni.
Nekem eljött a pillanat az életembe, hogy ezt az életmódot felszámoljam.
Ezen munkahelyem előtt is masszőrködtem már jó pár éve, nem is tudom miért adtam fel azt az állásomat, de talán ezt nem is kell firtatnom, mindennek meg van az oka.
Semmi sem véletlen, tapasztalnom kellett egy ilyen világból is.
Ez idő tájt kezdődött a válóperünk is.
A gyerekek velem maradtak én meg gyesre mentem.
Nem éreztem magam rosszul...sőt.
Azt éreztem, hogy végre megszabadultam ettől a gyártól és a volt feleségemtől.
Megfogadtam, hogy innentől kezdve csak úgy élek, ahogy nekem jó.
Persze ebben az életben figyelembe veszek mindenkit, de nem hagyom többet, hogy kihasználjanak.
Újra elkezdtem masszírozni és a természetgyógyászat felé is elindultam.
Ekkor történt az, hogy feltettem a kérdésemet, hogy helyes úton járok-e?
Másnap felmentem dolgozni az egyik mátrai hotelba.
Jó pár embert lemasszíroztam már, amikor egy kis pihenőm volt.
Egy kedves kis ember jött oda hozzám és mondta, hogy ő lesz a következő.
Kezet fogtunk és bekísértem a masszázs helyiségbe.
Talán erről már írtam egy régebbi írásomban, de ennek is jelentősége van az izidor névhez.
Amikor beértünk a kezembe nyomott egy nem kis összeget.
Kérdeztem, hogy miért ad ennyit, hiszen már egyszer odakint kifizette és ráadásul még meg sem masszíroztam, nem tudhatja azt, hogy milyen is lesz a kezelés.
Azt is mondtam neki, hogy biztos sokat jár masszőrhöz, mert egy órát kért a fél óra helyett, amit nagy általánosságban kérnek a vendégek ebben a szállodában.
Azt válaszolta, hogy csak nyugodtan tegyem el a pénzt, van belőle neki bőven és azért kért egy órát mert ezt az órát rám szánta, nem magának.
Akkor majd leültem a meglepődéstől, de már éreztem, hogy itt nem egyszerű emberrel van dolgom.
"Rendben"...mondtam és felfektettem a masszázs asztalra.
Ahogy masszíroztam egyre jobban azt éreztem, hogy nem én masszírozom őt, hanem ő engem.
Mérhetetlenül sok energia áramlott felőle belém.
Ahogy telt az idő, elkezdett beszélni hozzám.
Elmesélte az életét, azt, hogy mit és hogyan látott fiatalabb korában és , hogy mennyire megváltozott a világnézete és az önmagához való viszonya.
Nagyon sok értékes információval látott el és a végén, amikor pár perc volt még hátra azt mondta:
"A TEGNAPI KÉRDÉSEDRE A VÁLASZ AZ, HOGY...IGEN.
MINDENT A LEGNAGYOBB RENDBEN CSINÁLSZ, BÍZHATSZ MAGADBAN. CSAK FIGYELD MEG AZ EZT KÖVETŐ NAPJAIDAT, MENNYIRE MÁSKÉNT FOGSZ MAGADRA ÉS A VILÁGRA TEKINTENI. AMIT MOST KAPTÁL, AZT FOGOD AZ EMBEREKNEK ÁTADNI, AMIKOR FELKERESNEK TÉGED, DE LESZ ÚGY, HOGY TE FOGOD ŐKET FELKERESNI, AHOGY ÉN TÉGED."
A masszázs befejeződött, én meg csak ámultam és nem tértem magamhoz.
Megkértem, hogy adja meg a telefonszámát, de a válasza csak ennyi volt:
"CSAK EZ AZ ÓRA VOLT RÁD SZÁNVA, NEM TÖBB"
Ez egy kicsit nehezen érintett, de tudomásul vettem.
Elbúcsúztunk és onnatól kezdve én soha sem láttam őt.
Teltek a napok és az életembe beköltözött a magabiztosság és a békesség érzése.
Megtapasztaltam azt, hogy szebbé változott körülöttem a világ.
Akik hozzám fordultak azoknak bőséges lelki, szellemi táplálékot tudtam adni a testi kezelés mellé.
Mindig is azt éreztem, hogy valami katalizátor szerepet töltök be.
Úgy gondolkodtam magamról, hogy van egy ajtó, amin keresztül átsegítem az embereket, ha már nem megy nekik, pedig már jó ideje ott tobzódnak előtte.
Akkor történt, hogy április 4 én felköszöntöttek sokan, holott nem is azon a napon van a nevem napja.
Furcsállottam, megnéztem milyen nap ez...kiderült, hogy izidor napja.
Mondom biztos csak megkergültek az emberek.
Aznap délután n a gyerekekkel a tékába, hogy megnézzünk egy filmet.
Találtak is egy filmet, mihez nagyon ragaszkodtak.
Kérdeztem, hogy látták- e már, hogy ennyire meg akarják nézni?
Azt felelték, hogy nem látták, de tudják, hogy ezt meg kell nézniük.
Kivettük és otthon elkezdték nézni.
A film befejeztével odajött hozzám Balázs és azt mondta, hogy :"APA, TE VAGY IZIDOR.."
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, úgy meglepődtem.
Ne telt bele sok idő, a lányom Alexandra is megjelent és ő is ugyanezt mondta.
Megkérdeztem tőlük, hogy honnan veszik ezeket a dolgokat?
Azt válaszolták, hogy a filmben, amit kivettünk a főszereplő izidor volt és miközben nézték úgy gondolták, hogy az csak én lehetek.
Erre már nem tudtam mit mondani, csak elgondolkodva ültem.
Este azt éreztem, hogy valami megváltozott bennem és, hogy ez a név egyre jobban elfogadható számomra.
Eleinte nem nagyon mertem mondani ezt senkinek, de idővel megbátorodtam és elfogadtam, hogy ez az új nevem.
Több ismerősömnek is elmondtam a történetet és több helyről is az jött vissza, hogy ha angolra lefordítják...úgy a nagy egyszerűségében, akkor egy elég érdekes dolog jön ki belőle.
Íme:

izi (easy)...dor (door)...easydoor...könnyű..ajtó.
Itt jött el a teljes bizonyosság érzése, hogy ez a név bizony tényleg az én nevem.
Mindig is azt éreztem, hogy ajtót nyitok másoknak, ahogy előzőleg le is írtam.
Segítek lenyomni a kilincset, mert már csak annyit kell tenni, hogy az új ember megszülessen.
A név Ízisszel is kapcsolatos
Ízisz fátylával.
Férfiként nagyon nagy segítséget kaptam, hogy megélhessem az anyai(női) aspektust.
A gyermekeim nem véletlenül ,maradtak velem, hogy ezt az oldalamat is tudatosíthassam az egységem( egészségem) érdekében.
Mindennek megvan az oka és jelentősége, semmi sem történik véletlenül.
Ha azon az úton vagyunk, ami a miénk, akkor az élet megsegít, de, ha letérünk róla, akkor akadályok kerülnek elénk.

Ez az út felelősséggel is jár.
Minden napomban tennem kell azért, hogy méltó lehessek arra, hogy másoknak segíthessek felfedezni önmagát, amitől néha tényleg csak egy ajtó és egy kilincs lenyomása választ el minket.

A Föld jelenlegi állapota megkívánja mindenkitől, hogy tudatosabban éljen.
Tudatosítsa magában azt, hogy ki ő valójában.
Minden, ami túlzottan öncélú és nem az egyetemességen alapszik, legyen az gondolat, vagy cselekedet, az megbosszulja önmagát.
Ami nem egyetemes, az romboló, mint egy rákos sejt.
A világ egy olyan korszakában van, ahol már van lehetőség felébredni.
Sok hasonló gondolkodású Embert ismertem meg, akikkel egyre jobban megértjük egymást.

Az EGYség mindennek az alapja.

izi

Nincsenek megjegyzések: