2012. július 23., hétfő

reggeli gondolataim

video


Nehezen ébredtem, sokáig aludtam, holott szeretek korán kelni.
Gondolataim cikázása közepette alig tudtam stabil támpontot találni.
Érzem, hogy ezek a káoszok nem véletlenül vannak jelen bennem, a mélyemből felszínre törni akaró érzelmeim, érzéseim, gondolataim  meg akarják mutatni magukat számomra.
Tiltakozok néha ellene, vadul eltaszítva akarok békét lelni magamban. Pedig már sokszor bebizonyosodott, hogy ezzel csak erőt adok neki(k).
Ezért is, amikor erre ráeszméltem, összeszedve MAGamat egyensúlyomba kerültem...persze ebben a pillanatban megszólalt a ki nem kapcsolt telefonom és elemi erővel betört az intim szférámba és azt "súgta", úgysem hagylak nyugodtan, nehogy azt hidd, hogy nyugalmat lelsz:).

Ezért is elhagytam a jó meleg pihe-puha ágyacskám ölelését és kiléptem az egyszer-rideg, egyszer meleg valóságba, beléptem ebbe a birodalomba.
Most írok, de előtte elkészítettem a finom sóska-spenót-alma-banán turmixomat, amivel megköszöntem Testemnek a jó szolgálatát.
A Gyermekeim is szívesen megitták, tegnap este már hiányolták is, mert volt pár nap, hogy egy kicsit hanyagoltam a turmixokat. De ennek szívből örülök, hogy vágynak rá.

Hála az égnek a tudatos életmódváltásom ismét segített abban, hogy erősebb legyek. Most kb. úgy tudok kerékpározni, mint 20 évvel ezelőtt...sőt talán jobban is.
44 éves vagyok és azt érzem, hogy egyre jobban fel merem vállalni magam úgy, ahogy vagyok. Nem szívesen esnék vissza az irreális protokoll világába, néha már egy éttermi feszes ülés is kellemetlen tud lenni számomra, de nem azért, mert nem tudnám megcsinálni, hanem azért, mert fölöslegesnek tartom ezt a képmutatást.
Képmutatásink tükreként sok képmutató Emberrel találkozunk...a természetesség hiánya sajnos sok emberi Lelket megölt már.

Nehéz ez az Élet.
Annak ellenére is, hogy sokszor van benne csoda és ideális felismerés, teljes pillanat.
De fontosnak tartom, hogy reálisan lássuk a Világunkat, ami háborúkkal teli, békétlenségektől bővelkedő. De azt is tudnunk kell, hogy ezen fizikális valóságot a Szellem hatja át.
...milyen Szellem?...igen...ez nagyon jó kérdés!

Nem mindegy, hogy milyen Szellem.
Pontosan ettől függ, hogy nyugalom, vagy béke van a Földön, de legelőször bennünk.

De amíg protekciókra várunk, amíg mindenhol elsők akarunk lenni a sorban, amíg nem vagyunk tekintettel Felebarátainkra, addig nem várhatunk békét. Jellemző manapság az, hogy a mesterek védőoltásaival élünk, legyengített, semmit mondó vakcina szavaik üresen konganak az éterben, de ezeket szenzációként kezelve fogadjuk be, úgy gondolva, hogy tettünk magunkért.

A tömegfogyasztásra szánt multivitaminos ezoteria nagyon kelendő, kelendő, mint a szappanopera.

A szomjas sivatagi vándor mindent megiszik válogatás nélkül...még akkor is, ha fogalma nincs mit iszik.

Nem szeretnénk felébredni(tisztelet a kivételnek), mert akkor a mélyünkről sok minden a felszínre, a tudatunkba kerülne és akkor bizony sok nyugtalan pillanattal kellene szembesülnünk, amit saját MAGunk kell, hogy megoldjunk. Ezzel nem akar szembesülni az Emberek többsége, inkább elvarázsolt állapotban hitegeti magát, hogy ő mindent megtesz.

Reggel jutott eszembe ez a gondolat:
Talán nem is gondolod, de ezen Életed SZŰKÖSSÉGE, a jövő Életed BŐSÉGE lesz.

...és ez nagyon igaz.

Igaz, mert a nagy képet látva bizonyossággal érzem, hogy semmi sem véletlenül kerül elém...elénk.
Az, hogy a számláinkat ide-oda tologatjuk és számolgatunk, hogy melyiket tudjuk befizetni nem véletlen. Miért?...mert ezen súlyaink alatt tudjuk csak a magabiztosságunkat felfakasztani, amikor már nem fogunk aggódni, az nem csak úgy protekciósan fog felénk jönni!

Ezért megdolgozunk, megdolgoztunk.
Azért viszont senkire sem szabad haragudnunk, mert esetleg neki nem kell a számláit ide-oda tologatnia.
Neki ez a karmája, neki ez az életfeladata, amiben sokszor olyan rejtett fájdalom és egyéb akadály van, amit mi észre sem vehetünk a felületes fizikális érzékszerveinkkel.
Mert csak újjal tudunk mutogatni, ahelyett, hogy végre a gerendát eltávolítanánk a szemünk elől.

Nem kell védőoltás!

Nekem nem, mert inkább felvállalom a sok fájdalmat, annak ellenére is, hogy az adott pillanatban azt kívánnám, hogy jó lenne, ha nem lenne jelen az életemben. De csak így fejlődhetünk morálisan...nem szabad becsapnunk magunkat!

Ugye így van?:)

Ölellek!

Tibor

2012. július 20., péntek

elfogadás fénye


video


Amit eszel, azzá leszel.
Amilyen filmeket nézel, amit olvasol(könyv, újság) az megmutatja, hogy hol tartasz az önmagad felé vezető úton.
Ma reggel a boltban azon vettem észre magam, hogy azon gondolkodom, hogy ugyan mi lehet annyira érdekes abban a főképpen sztárok magánéletéről szóló újságban.
Próbáltam megérteni, hogy ezek az információk tényleg lehetnek olyan fontosak, hogy ezért naponta érdemes megvenni ezeket a lapokat?
Még most is ezen agyalok, de rá kellett döbbennem, hogy az elfogadás terén még van mit gyakorolnom. Ugyanis hogyan várhatnék elfogadást mástól, hogy ha én sem tudom ezt megvalósítani. Van bennem egy előítélet, ezt észrevettem és bármennyire is azt éreztem, hogy sokat haladtam, most azzal kell szembesülnöm, hogy bosszant az, ahogy élnek egyesek. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy én is bosszantó lehetek mások számára, akinek az anyag , a forma szélsősége a mindenható.
Van min dolgoznom magamban.

https://www.youtube.com/watch?v=zgx8AxG3fe4

Sokszor észrevettem már, hogy amikor az Ember rádöbben valamilyen sarkalatos igazságra, törvényszerűségre, akkor azt mások szeretnék minél hamarabb törölni belőlem és szeretettel invitálnának vissza a múltba, a régi nem szolgáló beidegződéseinkbe...mert az már megszokott és szeretjük azt a kis kábult állapotot,ahol megmondják nekünk azt, hogy mit is kellene csinálnunk, hogy jobban legyünk....persze ezek a módszerek soha, de soha nem vittek előre, de mégis ragaszkodunk hozzájuk(tisztelet a kivételnek), mert ezt régen is így csinálták és nem lóghatunk ki a sorból.

A hirtelen felébredtek közül viszont sokan a lónak a másik oldalára esnek, ami nem is lenne baj, egy darabig, de sajnos beleragadnak abba is...és a túlzott szabadosságukban nem veszik észre, hogy az egójuk az eget veri és a térdük már nem hajlik, ha alázattal kellene lennünk Felebarátaink iránt.

Ítélkezünk folyamatosan.
Ez a legnagyobb betegség, mert ezzel felül emelkedünk mindenkin, legalább is ezt hisszük. Meg kell tanulnunk érzelem mentesen kommunikálni magunkkal és, ha másnak beszélünk Valakiről, abban sem legyen negatív érzelmi töltés...mert, ha van, akkor még sok kemény dologgal szembesít az Élet.

Most megyek és megkeresem magamban a újra azt a helyet, ahol az elfogadás fénye megtisztítja a lelkemet  minden nem odavalótól...itt mindig van egy fáklya.

Ezt a fáklyát a kezembe veszem és elindulok...és látom, hogy egyre többen vagyunk már, egymás mellett, egymás után egy cél érdekében...sok-sok fáklya világít a sötétben már.

Tibor

2012. július 15., vasárnap

magamhoz kellene...(kop-kop)



Magamhoz kellene már térnem!...erre a megállapításra jöttem rá reggel, ahogy kinyitottam a szemem.
Nem voltam testileg fáradt, pedig tegnap egy huzamban nagyon sok Embert megmasszíroztam.

Egyszerűen azt éreztem, hogy MAGamon kívül vagyok és nehezemre esik konszenzusra jutni MAGammal.
Vannak reggelek, amikor egyből sikerül és ezen tudatosítás bearanyozza a napomat.

MAGunknál lenni csodálatos dolog, jelen vagyunk...azon a jelen, ahol nem túl sáros az út, ahol nem sok akadály van az utunkban, vagy, ha mégis van, akkor simán kikerüljük, vagy átugorjuk.

Ilyenkor a felénk irányuló bántó szó sem fájdalmas, mert a Szeretet lágy, de mégis erős páncélja, ami véd bennünket nem engedi, hogy sebet üssön rajtunk a sértés.
Haragot így nem táplálunk a Felebarátaink felé.

Szerintem ezt az érzést már sokszor érezhetted kisebb-nagyobb ideig, de mivel nem tudatosítottad nem is maradt meg fogódzkodónak.
Viszont, ha most írok róla, hátha bevillan és tudatosul Benned!

Ez az a pillanat, ez az az idő, amikor MAG(o)adnál vagy.

Ez a konszenzus hegyeket tud mozgatni, ilyenkor a bánat örömmé változik bennünk, mert meglátjuk a nagy képet, amiben a jelen életszakaszunk tragédiája a jövőnk tudatosságának a csírája.

Ezt a ráeszmélést MAGunkon kívül, a KÉTségeinkben nem érezhetjük meg.
De, ha egyszer ezt tudatosítjuk, akkor soha nem fogjuk elfelejteni.

Minden nap MAGunkhoz kell térnünk...nem szabad, hogy MAGunkon kívül legyünk.
Ha önMAGunktól távol vagyunk és így telik el a napunk, akkor bizony nagyon sok váratlan, kellemetlen élethelyzetben találhatjuk magunkat, ahol az erőnk híján védtelenek vagyunk.
Ezt is biztos megtapasztaltad már, hogy váratlanul az a kis energiád is eltűnik, mert szó szerint megtámadott az élet.
Igen...ilyenkor a Földbe tipródunk, ahol a sértések, a nem helyén való szavak a szeretet páncélja híján elérik lelkünket és mi is visszatámadunk.
Ilyenkor győzni akarunk, be akarjuk bizonyítani, hogy nekünk van igazunk, vagy a másik esetben annyira elbizonytalanodunk, hogy teljesen leértékeljük MAGunkat.

Egy önMAGát tisztelő Ember, aki MAG(j)ához van térve soha nem akar győzni és soha nem érzi azt, hogy a másik Ember véleménye miatt senkinek kell éreznie magát.

A mindennapos reggeli MAGunkhoz térésünk nagyon fontos dolog!
Fontos, hogy  észrevegyük MAGunkat, ahogy egy -két jógagyakorlatban is, ahol tudatosítjuk, hogy "hékás, ez itt az én lábam, ez itt az én lépem"...stb.
Ilyenkor kezdünk MAGunkra ébredni, hogy van egy csodálatos templomunk, ami nem az orvosok és egyéb kuruzslók fognak helyrehozni, hanem csak mi MAGunk...mi MAGunk tehetünk igazán ideálisat MAGunkkért.

Ébresztő Ember!

Kopogj be MAG(o)adhoz reggelente és a robotpilóta üzemmódot kapcsold ki. Szólj MAG(o)adhoz, hogy bizony én ma szeretettel viszonyulok a testemhez, szeretettel észreveszem, hogy sokkal több vagyok, mint, amit a Társadalom és a Családom állít rólam.

Ha egyszer igazán tudatosan bekopogtál MAGadhoz, akkor fel fogod ismerni azt, hogy ki is vagy Te valójában.
De amíg a reggeled mindig ugyanolyan monoton és tudattalan, amilyen eddig, akkor ne is várj csodát...ne is várd, hogy egy Terapeuta, vagy Akárki leveszi rólad a Te saját terhedet.
Igazán soha senki sem veheti el tőlünk az egyénre szabott karmánkat...mert az a miénk!...azzal csak mi küzdhetünk meg, és ebből születik meg ezen vagy a következő életeink ereje, MAGabiztossága.

De, aki azt állítja Neked, hogy te csak maradj MAG(o)adon kívül majd Ő rendbe rak, leveszi a terheidet, azt NAGY ÍVBEN KERÜLD EL!...ha jót akarsz magadnak.

De ha szereted MÉG ÁMÍTANI MAG(o)ad(ahogy mostanában nagyon-nagyon sokan teszik, különböző Csoportokban, meditációnak mondott butításokban), akkor tegyed!

A Te sorsod kovácsaként mindent megtehetsz...a szabad döntésed mindig adott, de azt se felejtsd, hogy minél tovább nem akarsz MAGadhoz térni, mert inkább KItérőket teszel, annál jobban bepiszkolod a templomodat, a saját testedet és minél több a KOSZ(kÁosz)...annál nagyobb az esélye, hogy egyre nehezebben fog menni a takarítás.

KOP-KOP!!!

Bekopogsz végre?:)!

...hidd el be szabad menned!!!:))))...a csodák kapujának a kilincsét már le is nyomhatod!:)

...na...kopogjunk együtt:))



"Mert a KOPOGTATÁSNAK azt a művészetét, melyre a KINYITÁS következik, megelőzi a KERESÉS művészete." Rudolf Steiner