2012. február 9., csütörtök

2012. február 7., kedd

...világítok magamnak





Mikor a jóra semmi jel,

jel nélkül is indulni kell

az egyre sürgetőbb sötétben,

amíg kigyúlva, mint az ablak,

magam világítok magamnak.


(Székely Magda: Albigens töredékek)

2012. február 1., szerda

Remény...éteri Damaszkusz


A kép: 2012 02 01 (pasztell) Remény

A vers: kb. 2009 január


Annyi minden ismétlődik, ha tettünk érte, akkor egy tudatosabb, átnemesedettebb verzióban.
Az élet ilyen, ha tudjuk, ha nem.
Ismétli önmagát...a lényeg az, hogy közben ismerjük is fel a dolgokat.

Ismét aktuális ez a régebbi írásom.

Boldogságban úszó lelkem fényében testem örömtáncot jár.
Lelkem paradicsommá változása szembesít a reménnyel.
Bús gondolataim alkímiája erővel lát el, gyengéden magához ölelve.
A félelem generátora szeretetemtől már vissza hőkölve nyüszít.
Nem bír velem, mert ereje fogytán...érzi, de nem adja fel.
Reménytelen csatájában önmagát karmolja halálra.
Bennem Shambala éteri fénye van jelen...beragyogva fizikális testemet.
Pompás élet szőnyegét lerakva bennem életvirágaival.
Csak itt találkozhatok vele...másodszor itt fog velem szemben jönni...ahogy Damaszkuszban hajdanán...

Tibor