2010. augusztus 31., kedd

újjászületni (halott örökség)

Egy minta végig kísérhet az életünkön úgy, hogy szinte semmi nem változik meg egészen a halálunkig.
Ezen örökségeikhez sokan foggal-körömmel ragaszkodnak.
Nem a helyén való dolgokról beszélek nem azon hagyományokról, amikben még talán akad is egy kis élet...nem azokról, hanem azon élet nélküli örökségeinkről, amikre már senkinek sincs szüksége.
Ezek az örökségeinket hozhatjuk a szüleinktől, előző életeinkből...de az aktuális életünkben is ránk ragadhatott valahonnan.
Sok szélsőségünket kell megtapasztalnunk, hogy megerősödve ráláthassunk önmagunkra és az életünkre.
Tapasztalnunk kell, hogy tisztán, őszintén felismerjük, hogy nincs szükségünk már egyik szélsőségünkre sem.
Ezért is nagyon sokan még tapasztalnak, benne vannak olyan élethelyzetekben, amiről még nem sejtik, hogy nem támogatja az egészségüket, pedig nagyon úgy tűnik, de mégsem az igazi.
Sajnos még ők vannak többen.
Ennek ellenére vagyunk már sokan, akik felismertük, hogy nincs többé szükségünk halott örökségre.
Minden ezen múlik...azon, hogy belássa az Emberiség, hogy nem követ már olyan dolgokat, ami idejét múlta.
A nacionalizmus az egyik legnagyobb béklyó, amit nagyon nehezen tudnak az Emberek levetkőzni.
Az EGYség legnagyobb ellensége.
Persze sok féle cicomába van felöltöztetve és ez így nem is tűnik olyan veszélyesnek.
Ezt mindenkinek egyénileg ildomos eldöntenie.
Nincs egészséges nacionalizmus.
Számomra csak EMBER van...EMBEREK vannak.

Ezért is nem odakint kell először a megoldásokat keresni és változtatásokon törni a fejünket.
Mi EMBEREK saját magunkkal kell, hogy megbékéljünk, hogy békében tudjunk lenni az EMBERtársainkkal...
Ha ez nincs meg, akkor semmi nem tud segíteni.

Újjá kell születnünk egyénileg.

Ez az újjászületés nem egyszerű...de mindenképpen az Emberiség javára válik.

Újjászületni megváltás nélkül nem lehetséges.
Ha van bennünk őszinte, tiszta szándék felismerni a megváltás értelmét az Emberiség békéjében való jelentőségét, akkor tovább léphetünk.
Sokan félnek a Krisztus szótól, sok minden rakódott már az emlékekbe, ami miatt idegenül és távolságot tartva állnak hozzá.
Érthető ez számomra.
Én is így álltam a dolgokhoz...ez is egy örökség.
Amióta másként látom a világot és igazi minőségében hiszek a megváltásban, azóta egészségesebben érzem magam és a rálátásom is nagyobb a világra...arra, hogy miért is ilyen a világ.
Nem szabad elbagatellizálni a dolgokat, a testi egészségünk pontosan ezen újjászületésünktől függ.
A sejtjeink megtisztulása a régi, idejét múlt kódjaiktól csak így lehetséges.

Ezért is szülessünk újjá a megváltásban, hogy újjászülethessen a világ is, ami körül vesz bennünket.

Engedd magad egy kicsit másként látni...ehhez legyen meg a tiszta őszinte szándékod...ezzel kezd.

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 30., hétfő

az az egy

video

csak vártam

Kb.5 éves lehettem, amikor az első tudatos nagyobb csalódást megéltem.
Soha nem felejtem el azt az érzést, amit akkor megérintett.
Anyuékkal strandra mentünk és elvittem magammal a kedvenc katonámat.
Akkoriban nagyon nagy szám volt egy szétszedhető játék.
A szomszédok hozták nekem Angliából.
Büszke is voltam rá.
Találkoztam egy sráccal, aki azt mondta, hogy elcserélné velem és ad helyette egy sokkal jobbat.
Mondta, hogy adjam oda neki és ő 5 perc múlva itt lesz a csere katonával.
Én nagyon megörültem és odaadtam.
A fiú elszaladt.
Én nagyon izgatott voltam és nagyon örültem, hogy nemsokára a kezembe foghatom új játékomat.
Eltelt 5 perc és nem jött.
Már fél órája álltam és még bizonyos voltam benne, hogy mindjárt itt lesz.
Egy óra múlva már nem éreztem ezt a bizonyosságot.
Egyre jobban éreztem, hogy valami nem stimmel.
Őszintén megbíztam abban a gyerekben és valami rossz érzés kezdett eluralkodni rajtam. Nem éreztem még ilyen rosszul magam azelőtt...egyszerűen nem fért bele a fejembe az, hogy az emberek így becsapják a másik Embert.
A gyermeki ártatlanságomat veszítettem el ott.
Tisztán emlékszem arra mély csalódottságra, amiből nagyon sok elraktározódott a sejtjeimben és a mai napig bekapcsol, ha a helyzet úgy kívánja.
Sokunk nem is sejtjük, hogy mennyi ilyen régi csalódottságunk van elraktározódva bennünk.
Fogalmunk sincs sokszor arról, hogy miért is leszünk pillanatok alatt letargikusak, bánatosak.
Fontos, hogy napvilágra kerüljenek ezen események, hogy ne tudjanak bántani többé minket, ne tudjanak minket befolyásolni úgy, hogy váratlanul felszínre törve beledöngöljenek a Földbe.
Minél tisztább a viszonyunk MAGunkkal, annál nagyobb rálátásunk lesz MAGunkra.
Nagyon sok módszer áll már a rendelkezésünkre ezen dolgok oldására.
Az alapjaikban szinte ugyanaz mindegyik, csak a neveikben különbözőek. Az őszinte, tiszta szándékunk pont ahhoz az Emberhez fog elvezérelni, aki segíthet nekünk, akivel együtt mozdulva felszabadulhatunk a terheinktől(persze önmagunkban is feloldhatjuk, de kezdetben mindenképpen ajánlatos egy tapasztalt lélek, aki már átesett egy két ilyen dolgon).

Ideális erőt kívánok Nektek ehhez.

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 29., vasárnap

ki az bennem?

Ki az bennem aki már nem enged?...honnan ismerlek Téged?...mindig érzem a jelenléted.
Ki vagy Te, aki megint, ha gőgöm ural és mindig időben figyelmeztetsz hogy nem helyén való az út, amin járok?
Te vagy aki szárnyaidat lazán körém fonod és szorosabban ölelsz, ha szemem gödréből könnycsepp hull.
Szeretlek Téged.
Sokáig nem tudatosult bennem, hogy velem vagy...sokáig éreztem magam árván.
Elhagyatva ebben a világban, miközben úgy éreztem, hogy nem értem az Embereket.
Most már tudom, hogy éreznem kellett ezt a fájdalmat, hogy megismerjem ilyen szempontból is magam.
Kérlek ölelj szorosan hogy elviseljem azt, ami adatott nekem.


Szeretettel,
izi

gratulálok

Gratulálok magamnak ismét.:)
Nem is értem néha magam, hogy miért felejtek el vizet inni.
Tegnap elhanyagoltam magam és az egész este fejfájás gyötört...ma reggelre már enyhült, de nem múlt el.
Persze este már igyekeztem pótolni a vizet, de ez még nem szüntette meg a fejfájásomat.
A dehidratált állapot első tünetei a fejfájás és a gyomorfájdalom.
A szájszárazság már azt jelenti, hogy jó ideje nem az ideális mennyiségű vizet isszuk meg.
Úgy látszik még mindig meg kell tapasztalnom ezen dolgokat...persze, ha még mélyebbre megyek, akkor a lelki háttere is megvan.
Eleve kevesebb vizet iszik az ember ha töri a fejét valamin.
Nagy leckéket kapok, hogy azt, amit elméletben annyira jól tudok és mással meg is osztok, azt magamon is tudom-e alkalmazni.
Néha úgy érzem, hogy sehol sem vagyok, néha meg úgy, hogy nagyon nagy bizonyosság van velem.
Megváltozott az életem.
Régebben úgy éreztem, hogy mindent tudok de minél mélyebben belementem a dolgokba rájöttem, hogy ahhoz képest, amit tudni lehet semmit sem tudok:-).
Persze ez nem keserít el, magamhoz képest óriásit fejlődtem, ha erre gondolok, akkor nagy boldogságot érzek.

Tudom, érzem mi a dolgom.
Nehéz ezt szavakba foglalni, ezt nem is lehet bekategorizálni.
De én ott legbelül bizonyossággal tudom.
Sok embernek olyan dolgok fontosak, ami számomra egyáltalán nem fontos.
Furcsa ezzel a szemlélettel nézni az embereket, hogy mennyire leragadnak egyes dolgoknál, amiről úgy vélik, hogy az a valami nagyon fontos...

Persze ezen "szieszták" megengedettek, de igazán semmi értelmük nincs. Főleg akkor, ha az Ember már több életen keresztül "sziesztázik".
Annyira fel lehet őket ismerni, az első mondatuk elárulja, az első mozdulatuk megmondja, hogy nincs kedve megismerni önmagát, csak úgy állítja be a dolgokat, hogy ő mindent megtesz magáért.
Nagyon sokan vannak így. Divatból spirituálisok, miközben igazán nem is hisznek abban, hogy a testet a szellem hatja át, és csak azért lehet élő és nem halott anyag mint egy kő.
Ha megkérdezném a nagy többséget, hogy mik is azok az Angyalok akkor valószínű, hogy nem hiteles választ adnának csak olyan divatosat.
Ezek is ugyanolyan "szieszták", mint a többi, csak más köntösbe bújtatva.
Lényegtelen, hogy az Ember, hogy mérgezi magát, fals információkkal, vagy akár az itallal.
Tudom ez durván hangozhat, de igazán tényleg nincs nagy különbség közöttük...mind a kettő tompít.
Az Embereknek el kell dönteniük(egyénenként), hogy mit is szeretnének csinálni, fejlődni, vagy "sziesztázni".
A "szieszta" sajnos nem sok jót hoz, bármennyire is úgy tűnik.
De ezt mindenki döntse el saját maga:-)
Szeretettel
izi

2010. augusztus 28., szombat

pillanatom

Ez az pillanat, ami az enyém.
Egyre többször elkapom.
Amikor elkapom, akkor megszűnik minden bánatom. Akkor megszűnnek a gondok, amik, ha nincs velem a pillanatom, nagyon nagy súlyként ülnek a vállamon.
Ha megölel a pillanatom, akkor súlytalan hatalom visz a mennyekig angyali szárnyakon.

A Te pillanatod és az enyém ugyanaz.
Csak az egó akarása, gondolata más.
Egy vagyok Veled a pillanatomban.

izi

2010. augusztus 27., péntek

felejtek

Ezen életemben annyi minden történt velem, sűrített verziót választottam.
Sokszor éreztem azt, hogy mekkora ökör voltam, hogy ezt én választottam.
Utána mindig megbékéltem a helyzetemmel.
Most tényleg érvényes nagyon az a kedvenc mondásom, hogy "semmi sem állandó, csak a változás".
Fura, hogy ebben a bizonytalanságban bizonyos vagyok.
Talán ezt így soha nem is tudtam volna kifejezni zsigerből, ha nem érezném át teljesen.
Ott tartok, hogy semmit sem bánok, nem csak úgy megszokásból mondom, hanem így érzek.
Arra gondoltam, hogy talán érzéketlenné váltam és nem is értettem magam, hogy miért is változnak meg az érzéseim pillanatok alatt.
Egyáltalán nem vagyok érzéketlen, csak inkább sokkal hamarabb rájövök arra, hogy mi szolgál engem és mi nem. Ez talán sokakban önzőségként csapódhat le, de erre csak azt mondhatom, hogy, ha így csapódott le, akkor ezzel még van dolga.
Szeretem az Embereket, de nem bánthatom tovább magam csak a másik kedvéért.
Eleget bántottam.
Érdekes, hogy annyi mindenre nem emlékszem már, nem is tartom fontosnak, hogy emlékezzek rá.
Ezért is azt sem bánom, hogy, ha nem marad semmi emlék.
A fényképekhez sem ragaszkodom.
Amúgy is változik a testünk...változik minden.
Ennek ellenére ha mégis eszembe jut nem tiltakozok már semmi ellen.

Csak ez a pillanat a fontos...

Sokan úgy vélik, hogy az emlékeikbe kapaszkodva lehetnek csak önmaguk.
Csak attól érezhetik annak magukat, amik.
Persze azok az események vezéreltek ide, ahol most vagyok...de a szerepüket megtették.
Nincs szüksége senkinek rájuk...persze ezt nagyon nehéz elfogadni.
Én úgy vélem, hogy nem baj, ha nincsenek nagy emlékeim, úgy vélem így sokkal könnyebb vagyok.

Érdekes egy érzés ez, de ez van.
Ez nem struccpolitika.

Ez a szabadság.

Szeretettel,
izi

együtt mozdulni

Mostanában szinte semmi nem úgy van, ahogy előre eltervezem.
Különösebben nem zavar, csak meglepő, hogy amit az előző nap megbeszélek valakivel, az teljesen máshogy alakul.
Eleinte nehezen viseltem és most ott tartok, hogy szinte élvezem.
Érzem, hogy valami láthatatlan erő vezérel egy nagyon fontos dolog felé.
Eltervezhetek, elterveztethetnek velem akármit is, ha nem a szakrális szerződés szerint van, akkor mindig lefújják.
Hiába az akarásom, az már nem jelent semmit...persze megerőszakolhatnám a helyzetet, mert meg lehet.
De abból már tanultam.
Fölösleges.
Ha viszont együtt mozdulunk a dolgokkal, ahogy vannak, akkor megnyugvás lesz a jutalom.
Egyszerre olyan érzések kerítenek hatalmukba, amik nem sopánkodóak, amik egyértelműen bizonyossággal töltenek el.
Ez egy jó érzés.

Most teljesen máshogy vannak a dolgaim, ahogy gondoltam, mégis azt érzem, hogy boldog vagyok.

2010. augusztus 26., csütörtök

valahová

Most béke van bennem.
Sikerült olyan dolgokról beszélgetni a Gyerekekkel, amibe eddig még nem tudtunk ilyen mélyrehatóan belemenni.
Elindultunk itthonról és a hőbörgés nem maradt el természetesen.
Minden áron azt akarták tudni, hogy merre megyünk.
Most ráadásul az autót is kölcsön adtam és ez is megzavarta őket.
Elindultunk gyalog és nem nyugodtak bele, hogy nincsenek információik.
Erre azt mondtam Nekik, hogy oda megyünk, ahová kilyukadunk, nincs terv, csak megyünk és kész.
Az egész élet arról szól, hogy mindent tudni akarunk.
A megérzéseimre hagyatkozva már kint is voltunk a városból és a csodálatos kék ég alatt mendegéltünk valahová.
Már jó messze voltunk Gyöngyöstől, amikor éreztem, hogy egyre nyitottabbak lesznek és talán már lehet velük beszélgetni olyan nem divatos dolgokról is:-).
Így is lett, a természet megtette gyógyító, felszabadító hatását.
Még egy nagyon kedves kiskutyával is találkoztunk a tóparton, holnap újra meglátogatjuk.
Nemsokára kezdődik az iskola.
Belekényszerítik szegény gyerekeket az iskola padba, ahelyett, hogy a természetben tanulnának.
Ez az igazi rabság.

2010. augusztus 25., szerda

szürke pont

Reggel még értéktelennek éreztem magam.
Ugyan ritkán van ilyen, de még néha besikerül
Valamihez viszonyítani kezdtem magam és ez nem tudatosult bennem(csak később) és már el is mentem a KÉTségeim felé.
Azon vettem észre magam, hogy megyek az utcán és mindenféle baromságon agyalok.
Így van ez sokunkkal.
Észre sem vesszük és egy szürke pont nagyobbnak tűnik hozzánk képest.

2010. augusztus 23., hétfő

gstfer

Hhzd hlszeg, hsréqéálj xeaaéldztgxjj.

Zshtgzdgklekélá?

Gklszhgd, gstehd.
Llasphag.

zii

Ez a bejegyzés arról szól, hogy legyen egyre több teljes pillanatod:-)...gondoltád volná?..csák segítettem, mert gondótám, hogy nem tudod elóvásnyi.

video

2010. augusztus 22., vasárnap

ma

Kirándultunk, szándékosan egy másik útvonalon indultunk el, mint, ahogy szoktunk.
Rendesen összeszurkálták a lábunkat a bokrok...de ez már megszokott dolog.
Szandra szokott egy kicsit hőbörögni, egy darabig durcáskodik, de utána már nem is érdekli.:-)
Készítettünk egy-két fotót...nem fűzök hozzá semmit, a képek magukért beszélnek.






























beyond heaven

video

íróasztal

Ismét hagytam, hogy egy kicsit összekuszálódjon a lelkem.
Ezek persze már apróságok azokhoz képest, amiket hajdanán átéltem.
A reggeli marcangoló érzéseknél nem kaptam protekciót, ezért is szépen helyre billentettem magam a megszokott, sokszor frissített módszereimmel.
Érdekes tapasztalásokon megyek mostanában keresztül. Egyre jobban letisztulnak a dolgok bennem és egyre világosabban látom értelmét az életemnek.
A hiábavalóság érzései már nem akkora erővel tudnak hatni rám, ha hatnak is van bennem annyi erő, hogy észre veszem őket időben és átformálom őket.
Mindenkinek egyszer el kell ehhez a ponthoz érnie az önmegismerése útján...ahogy nekem is el kell majd érnem oda, ahová még nem jutottam el és esetleg már egyesek jobban rálátnak az életemre az által, hogy már átestek ezeken a szituációkon, amiben én vagyok mostanság.
Ez nem verseny.
A legnagyobb dolgunk a Földön ez, hogy egyre jobban tisztában legyünk magunkkal és azzal, hogy a tudatalattinkból felszínre jövő dolgainkat nem mindig szeretjük bevallani magunknak és ez által olyan élethelyzeteket vonzunk be, amiben pont azzal szembesülünk, amit nagyon utálunk.
Addig, amíg ezt magunkban el nem fogadjuk, amíg nem integráljuk, addig szembe fog jönni velünk és bántásnak vesszük azt.

Érdekes, amikor a lelkem kesze-kuszaságát érzem, akkor az íróasztalomon is káosz van.
Persze ezzel is tisztában vagyok jó ideje, de mégis rácsodálkozom, hogy tényleg így van mindig.
Egyénenként más és más az, ami jelezheti(kívül) ezt a rendezetlenséget a lelkünkben.

Mindenesetre most már béke van bennem...érzem azt a tiszta őszinte erőt magamban, ami mindig reményekkel telve enged tovább a napomon...az íróasztalomon is rendet tettem:-)

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 21., szombat

a 7 évről még

Az első 7 évünk a fogváltásunkig arról szól, hogy kaptunk egy mintát a szüleinktől, egy sablont, ami meghatározó az életünkben, de vannak lehetőségeink a kiteljesedésre.
Vannak határok, de széles az az intervallum, amin belül tevékenykedhetünk.

kb. 7 évente kicserélődnek a sejtjeink.
Tehát megközelítőleg minden 7. évünkben egy teljesen új testet öltünk.
Ez nem hirtelen történik, hanem fokozatosan, vannak olyan sejtjeink, amik alapból gyorsabban halnak el és keletkezik helyettük újabb.

Ha belegondolok, akkor ezen életem hatodik testét használom.
Érdekes felismerés.

Amikor a kisfiam talpán a bőrt megérintettem tegnap, ahogy mellettem feküdt éreztem, hogy milyen puha.
Ez eszembe juttatta azt, amikor hasonló korú voltam és azt mondtam magamban, hogy nekem mindig ilyen puha marad a bőröm, mert Apámnak már érdes volt.

Ha belenézek a tükörbe tényleg más vagyok, mint az előző hetes évemben.
Egy kicsit idősebbnek látszom, de nem bánom.

Az életünk fele...kb. 31 év, amikortól az ideális szellemi dolgok befogadásának a hiánya már testi tüneteket okozhat.
Aki ezt nem veszi tudomásul, aki a testi dolgokkal van csak elfoglalva, az leragad.
Ez a leragadás kellemetlenül hat az anyagcserénkre, ezért a testünk nem fog jól működni...persze ez nem látható, érzékelhető rögtön, de mindenképpen elindultunk felé.
Az evolúciót mindig követ egy devolúció.
Ez érvényes az Emberre is.
Sokan ezt nem szívesen veszik tudomásul.
Pedig nincs értelme ezen dolgoknak ellent menni...teljesen fölösleges.

Sajnos a mai világban még úgy akarják elhitetni, hogy egy sejt anyagcseréje ugyanolyan a hatodik, hetedik hetes évünkben is.
Lehetünk a korunkhoz képest egészségesek, de semmiképpen nem fognak a sejtjeink úgy reagálni, ahogy fiatalabb korunkban, még akkor sem, ha a Titok módszerrel kecsegtetjük magunkat.
Vannak egyetemes törvények és vannak karmikus dolgok, amiket meg kell élnünk, hogy azt integrálva a lelkünk egy következő életünkbe átvigye és egészségesebbek lehessünk.

Minden korunknak van egy takaró mérete...addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér:-)...ne tovább...tényleg nincs értelme.

2010. augusztus 20., péntek

az érzésekről



Van, akinek az elalvása nehezebb a rossz érzéseitől...akad aki éjszaka ébred fel, mert valami fránya érzés nem hagyja aludni...és a harmadik verzió az, amikor reggel, felébredésünkkor kínoznak meg ezek az érzések.

Előfordulhat valamilyen keverék is, de ez csak rövid idejű.
Általában az egyik jellemző.

Ezeknek mindnek megvannak a lelki hátterei de nem is erről szeretnék most írni, hanem arról, hogy mennyire nehéz is ilyenkor felismerni azt, hogy van lehetőségünk felülírni ezen bántó érzéseinket.

Sokunknak fel sem tűnik, hogy mikortól kezdenek rosszabbul lenni. Az alvásnak tényleg arról kellene szólnia, hogy a napi dolgok elvégeztével, kellemes fáradtságunkban álomba merüljünk és az egész éjszakát végig aludva, kipihenten ébredjünk, keljünk fel.
Az alvásunkkor a fizikális testünk és az étertestünk az, ami úgymond itt marad, és az asztrál(csillag) testünk és az Én szellem testünk az, ami elhagyja testünket.
Ahogy a Nap éjszaka lenyugszik(relatív), reggel meg felkel(relatív) hoz valamit a növényeknek, amire mindig is számíthatnak.
Így van ez az Embereknél is, amikor elalszanak olyanok lesznek mint egy növény, vegetálnak, és mikor felébrednek, az asztráltestük és én szellemük vissza tér a testükbe, ahogy a Nap is felkel és hoz magával valamit(ahogy a növény esetében is), ami az embernek nélkülözhetetlen.
ha ez a folyamat meg van szakítva, akkor az Ember fáradt lesz.
Minél hosszabb ideig nem alszik IDŐBEN, megfelelő ideig az Ember, annál nagyobb KÉTségei lehetnek.
Sokan úgy vélik, hogy, ha nappal alszanak az is ugyanolyan, mint, ha este aludnának.Ez egyáltalán nem így van, de sokaknak majd csak a tapasztalás fogja megmutatni az igazságot.

Az érzések tömkelege áraszt el bennünket pillanatok alatt.
Nagyon hamar le tud taglózni, ha nem vagyunk figyelmesek és nincs meg bennünk az a kontroll, aminek mindenkiben idővel jelen kell lenni.
Miért is olyan fontos ez?

Azért, mert ettől függ az, hogy az Emberiség tovább tud-e lépni a helyén való irányba.
Egyénenként kell kezdenünk.
Meg kell értenünk a fontosságát és azt, hogy ha nincs bennünk kontroll, akkor bábként vagyunk irányítva.
Amikor ez az elhatározás megszületik bennünk, akkor számíthatunk arra, hogy nem sok nyugtunk lesz.
Ki akar magának nyugtalanságot?...szerintem senki, de vannak dolgok, amit egy tudatos Ember mindenképpen megtesz, még akkor is, ha tudja, hogy kellemetlenségekkel jár, mert tudja, hogy ez az az út, amit végig kell járnia ahhoz, hogy megerősödjön.

video

A tudatlanok látszólagos békéjét nem szabad alapul venni, mindenkinek el kell egyszer indulnia ezen az úton.
Akiben felmerült a tiszta szándék a megtisztuláshoz az nem fogja sajnálni már azt, amit elhagy.
Persze lesznek, akik mindig azt mondják, hogy teljesen nem normális, amit csinálsz.
Ezzel nem szabad törődni.

Az önmegismerésünk útján eljutunk oda, hogy "megvívjuk a csatát" az érzéseinkkel.
Sokan mondják, hogy ez nem csata, hanem átdolgozás...de én mégis úgy vélem, hogy eleinte harc, mert nincs bennünk még annyi rálátás, hogy elfogadással meg tudnánk közelíteni egy rossz érzésünket.
Persze, amikortól már tudatosabbak vagyunk, akkortól már egyre könnyebben tudjuk elfogadással megközelíteni és tudatosan megszeretni bármelyik rossz érzésünket.
De ehhez az is kell, hogy időben felismerjük őket.
Ha nem sikerül felismernünk, akkor úgy elhatalmasodik rajtunk, hogy anyagcsere zavart okoz és nagy fájdalmak árán lehet csak helyre hozni.
Most nem is írok többet erről, úgyis sokat írtam, elég egyszerre ennyit megemészteni.

Sok szeretettel,
izi

2010. augusztus 19., csütörtök

42 éves koromról

Már régen is sokat gondolkodtam a 7-es számról és tudtam, hogy mennyire fontos az ember életében.

Az első(angyalok)7 év a Holddal kapcsolatos(női aspektus)0-7 év...utánzás a lényeg...a fizikai test épül.

A második(arkangyalok) 7 év a Merkúrral kapcsolatos 7-14 év(ez egy betegségtől mentesebb időszak)...tekintély elvűség tanulása fontos...az étertest épül.

A harmadik(archék) 7 év a Vénusszal(női) kapcsolatos 14-21 év...a nemi érettség, az ember szeretni kezd...az asztráltest épül.

A negyedik(exuziák), ötödik(dünamysok), hatodik(küryotészek) 7 év a Nappal kapcsolatos 21-42 év. Az Ember kezd morálisan változni, szellemileg érni...az én szellem épül.

A hetedik(trónok) 7 év a Marssal(férfi aspektus) kapcsolatos...42-49 év...ebbe léptem most bele.
Ez az átmenet elég keményen érintett, de bevallom nem bántam meg.
Sokkal stabilabbnak érzem magam, annak ellenére is, hogy sok megoldásra váró dolog vesz körül...persze magamban vannak ezek a dolgok tudom.
Itt a morális, szellemi dolgok kerülnek előtérbe fokozottan.
Itt lehet igazán megérteni a csillagok mibenlétét, hogy ne csak egy fizikális valamit lássunk bennük, hanem meglássuk a mögötte való lényeget.
Azon szellemi minőségeket, amik nagy hatással vannak az Emberre.
Itt egyre jobban észre vehetjük az a simogatást, amit ezen lényektől kaphatunk, ha a csillagokra tekintünk.
A csillagok mögötti szellem simogatását, aminek maga a csillag a kifejeződése, tünete.
Amikor megsimogat valaki minket, akkor nem valami anyagot rak ránk, ha jobban érezzük magunkat utána, hanem valami szellemi minőség érint meg minket.
Ugyanígy érezhetünk a csillagokkal, ha feltekintünk rá.
Ez az a kor, amiben egyre tisztábban megérezhetjük ezt...a magasabb asztráltest épül(manasz)

A nyolcadik(kerubok) 7 év a Jupiterrel kapcsolatos...49-56 év...a magasabb étertest épül(buddhi)

A kilencedik(szeráfok) 7 év Szaturnusszal kapcsolatos...56-63 év...a magasabb fizikális test épül(atma)

Talán nem lett annyira áttekinthetetlen.

izi

2010. augusztus 18., szerda

eltátottam a számat

video

egó

Már régen éreztem az egómat annyira, mint tegnap este, amikor a kezem ügyébe került egy sport autó.
Emlékszem régen mennyire vágytam, hogy egy kabrioletet vezethessek.
Az élet úgy hozta, hogy adatott ez a lehetőség.
Bevallom nem sokat gondolkodtam rajta, már előre éreztem, hogy milyen is lesz az, amikor belepréselődök az ülésbe, ha tövig nyomom a gázt.
Igen...ez is én vagyok.
Végre megérezhettem azt, amiről sokszor hallottam már.
Az adrenalin szintem az egeket verte és boldognak éreztem magam.
Pontosabban ideiglenes boldogságérzetet ad.
Ezért is addig, amíg az Ember benn ül jó terápia.
De hát az igazi stabilitás érzés nem itt kezdődik, nem hasonlítható össze ezen ideiglenes mámorral, amit átélhetünk ilyenkor.
Egy biztos...a tekintetek nem a vezetőnek szólnak(tehát nem nekem), hanem az autónak...de az egó ilyenkor hízik, mert úgy tűnik, mint ha minket néznének.
Nagy becsapás.
Ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor nagyon el lehet szállni.
Úgy vélem, hogy előbb ilyen autóba beleülni, mint valami stabilabb önmegismerést elérni, egyenlő azzal, hogy az Ember elszáll.
Ezek az érzések az asztráltestünkben vannak...ha stabilak vagyunk, akkor időben le tudunk állni.
Az asztráltestünk a gondolataink, érzéseink, érzelmeink helye.
A túlzott egó is itt születik meg...és minden olyan gondolat, érzés, érzelem, ami elvisz bennünket az EGYségtől, ami másoktól különbnek tarthat. Holott senki sem jobb, senki sem különb a másiknál, csak az önmagunkhoz való viszonyunkban lehetünk különbözőek.
Sokat gondolkodtam ezen, hogy leírjam-e ezen történetemet, de rájöttem, hogy nem tagadhatom meg...mert ez is én vagyok és ez is az én kis tanulmányi kirándulásomnak a szerves része, amint önmagam felé igyekszem.

Minél tudatosabbak vagyunk, annál tisztábban rálátunk a dolgokra. Észre fogjuk venni, hogy mikor indulunk el abba az irányba, ahonnan, ha nem vigyázunk, az egó mérhetetlen károkat tud okozni bennünk és a környezetünkben. Egó nélkül nem élhetünk, de csak önmagában az egó, egységtudat nélkül nem az igazi.
Aki megért igazán mit is jelent az, hogy "individuálisan egységtudatú", annak már nagy kontrollja lesz az életére és ez által időben észre veszi a csapdákat.

Egészséges középút.
Igen is az Ember élvezheti ezen dolgokat, de maradjon meg önmagánál.
Ez a véleményem.
Szeretettel,
izi

2010. augusztus 17., kedd

ma




Ma kint voltam a Gyerekekkel a Mátrában.
Nagyon jól éreztük magunkat.
Kivittem a fényképezőt hogy egy kicsit megszerettessem velük a fotózást.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy sikere lesz.
Nagyon sok képet csináltak és már azon vesztek össze, hogy kinek a kezében legyen a gép.
Már nagyon régen láttam Őket ennyire felszabadultan.
Éreztem, hogy nem bánják, hogy nem a számítógép előtt ülnek.
Eleinte nagyon nehezen szokták meg, hogy lopakodva ildomos megközelíteni egy lepkét, persze nem mindegyiket, mert van, amelyik hagyja magát megközelíteni.
Gyönyörű virágokat is lekaptak...amikor itthon megnézték teljesen elcsodálkoztak, hogy mennyire élesek és csodálatosak lettek a képek.

Ez a világ egy mikró másvilág...ott van előttünk minden, csak nem vesszük észre.

Ízelítőül egy pár darab...Szandra is egy blogot akar most nyitni, amiben csak természettel kapcsolatos dolgok lesznek...most örül a lelkem:-)






csak hallgatom és érzem

video

ki vagyok én?

Te vagyok.

KáOSZ (taposómalom)

Tele van kosszal az életünk.
Ha szellemi szemeinkkel tisztán láthatnánk ezeket, akkor igen csak elcsodálkoznánk.
Egy MAG természetében nincs benne az, hogy megőröljék...csak annyi, hogy újabb növény legyen belőle.
Így eredetileg az Emberi természettel is teljesen ellentétes nagyon sok olyan dolog, amit jelenleg csinál.
Annyira eltorzították már az Embert, hogy szinte semmit nem is tud magáról.
Teljesen lebutították arra a szintre, ahol képes elhinni azt, hogy ő CSAK egy anyag tömeg, akinek egy feladata van...taposómalomban élni és nem elhinni, hogy akár több is, mint a matéria.
Ez az egyik legpiszkosabb dolog, ami van az életünkben.

A másik piszok az, ami azt akarja elhitetni, hogy, ha meghalunk, akkor csak addig tartott az életünk...és a halál nem természetes velejárója az életnek, hanem attól igen is félni kell...arról nem is beszélve, hogy az élet innen ugyanúgy folytatódik tovább, csak más minőségben(folytonosság van).
Számtalanszor találkoztam ezzel a nézettel a családomban is és nagyon ragaszkodnak hozzá.
Sajnos ide jutott az Emberiség nagy része.

A lebutítások nem most kezdődtek.
Sokan úgy vélik, hogy annyira okosak(nem bántásnak szántam), hogy őket nem lehet becsapni.
Fel sem merül bennük az, hogy már nagyon rég óta egy olyan világban él, ami teljesen ellentétes az emberi természettel.

Sokan úgy vélik, hogy az Ember csak a fizikálisan előttünk álló Embert fedi....holott az Ember akkor is Ember, amikor már levetette a fizikális burkát.
Sőt...akkor is Ember volt, amikor még fel sem vette a földi testét.

Az Ember sokkal több, mint, amit ezidáig elhitettek velünk(persze ez mindenkinek ott van az alaptermészetében, csak emlékeztetni kell rá).
Az Ember, az angyali hierarchia legújabb, 10. tagja(ha fogalmazhatok így), a SZABADSÁG ANGYALA...minden egyéb, csak ámítás és mellék út.
Tudom ez durván hangzik, de ez az igazság.

Miért is?
Azért, mert csak az Ember privilégiuma az Isteneken kívül, a szabad választás.
Persze ezzel a szabad választással éltek vissza és ezért lett ilyen a világ.

Ha az Ember a saját természete szerint kezd el élni, akkor pontosan arra az eredeti útra kerül, ahonnan sajnos letért arra a mellékútra, amit mostanság tapasztalunk.
Mit is tapasztalunk?
KÉTségeket, fájdalmakat, FÉLelmeket, háborúkat, katasztrófákat, betegségeket.

Tudom, ez az egész egy szőrszálhasogatásnak tűnhet, minek is kell ezekkel foglalkozni, miért is nem élem az életem úgy, ahogy mások élik.
EGYszerűen csak azért, mert nem tudom, az emberi alaptermészetem már nem engedi meg.
Egyszer ráláttam valamire, ami beindított bennem olyan dolgokat, ami már nem becsapható.

Minden Emberben ott van a lehetőség, hogy az ősi alaptermészete szerint kezdjen élni(persze fokozatosan, nem drasztikusan, mert az nagy kalamajkát okozna).
Mindenkinek egyénileg ildomos eldöntenie azt, hogy mikor mondja azt, hogy "elég!".
Mondjuk ezzel a döntéssel beindít egy olyan tapasztalási folyamatot is, ami sokszor nem leány álom, de ez már biztos az az út(nem a kerülő, amiben életeket el lehet időzni, miközben a lelkünk tovább viszi a betegségeket), ami a helyén alvó irányba visz(ahol tünetként EGÉSZség van, nem betegség)).

Ki vagy Te?

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 16., hétfő

a szívemig hatol ez a zene

video

Hálgássádcsák:)

szabadság

"Az igazság felszabadít"...a lelket szabadítja fel.
Annyi sztereotípia van bennünk, hogy észre sem vesszük és már benne is vagyunk a csapdában.
Vígan éljük az életünket és hirtelen szembe találkozunk valakivel, valamivel, ami elindít bennünk egy reakciót.
Észre sem vesszük, de már semmi éberség nincs a napunkban.
Robotként teljesítjük azt, ami belénk van programozva.
Az utcán sétálunk és nagyon sok robottal találkozunk, akikben semmi éberség nincs és azon alprogramot használják, ami már régen nem szolgálja őket.
Ha szellemi szemeinkkel látnánk a világot, akkor ezt a képet látnánk...csak egy kis időre érdemes lenni mindenkinek így látni, hogy észre vegye, hogy az az élet, amit úgy képzel, hogy az övé és ő irányítja, az egyáltalán nem az övé és nem ő irányítja.

Akkor vagyunk igazán önmagunk, amikor minél többször felismerjük magunkat a pillanatban.
Amikor a pillanatban ott vagyunk irányítóként és a sztereotípiákat felül írjuk, mert kialakul bennünk egy kontroll, az életünk szerves részévé válik, ami nem engedi már meg, hogy a szellemünk mechanizálódjon.
Minél teljesebbek a pillanataink, úgy hatja át az élet a gondolatainkat, érzéseinket, cselekedeteinket...szellemünk már nem mechanikusan működik...a lelkünk már nem vegetál(alszik)...testünket nem csak az állati ösztönök hajtják.
Ez az igazság, ami felszabadít.

izi

2010. augusztus 15., vasárnap

hyperszónikus

Mindig változom...most is.
Hihetetlen erővel tör rám ilyenkor az, hogy mindent felégessek magam után.
Kiüresedtem.
De ez mindig helyet ad valaminek...

http://www.youtube.com/watch?...index=93

Sokszor gyűlölöm ezt a helyzetet, de én egyeztem bele...én egyeztem bele ebbe a hyperszónikus sebességű tapasztalásba.
Az nyegle énem sajnálja magát...ismerem már.
Megjátssza, hogy babusgassák egy kicsit...holott már annyiszor úgy érezte, hogy vesztett, mégsem halt bele.
Semmi értelme a búslakodásnak...ez amúgy is már egy sokkal másabb búslakodás, mint életem fiatalabb szakaszaiban.
De ez az a differencia, amit ildomos felfedeznünk.
Egyszer eljutunk abba az egységbe, ahol nem fáj semmi.
Mindennel azonosak vagyunk, mégis megmarad az éntudatunk...nem a nyegle én...hanem a tudatos én.

http://www.youtube.com/watch?...aynext=2

Az igazi erőnk ezekben a próbákban edződik meg...mindent felégetni, hogy minden a miénk legyen.

Aki érti, az érzi.

izi

könnyű



Én választottam ezt a hyperszónikus sebességű változásokat...én egyeztem bele, mielőtt leszülettem ezen testembe.

rideg cellád vagy ideális otthonod

video

Ha majd sejteni fogod magadról, hogy ki vagy, akkor ismersz csak fel engem.
Mindig van lehetőséged szeretettel megtisztelni magad.
De, ha minden nap eloltod azt a kis pislákoló tüzet, azt az őrlángot, akkor sokáig fénytelen, rideg börtönödben maradsz.
Intellektusodat félted feláldozni, csak benne kapaszkodsz, mert nem bízol semmiben...hitedben nem hiszel.
Hideg cellád ajtaját nem felejted el sosem bezárni.
Kettőt fordítasz a kulcson, mert ha csak egyet, akkor nem éreznéd magad biztonságban.
Így "élsz".
Ennek ellenére bennem ott van a hit, az a hit, ami látja, hogy egyszer nem oltod el durván a pislákoló fényt.
Először magad előtt is titokban, de hagyod, hogy szívedet először valami langyos, majd később ideális melegség hassa át.
Nem menekülhetsz ez elől, mert mielőtt beleköltöztél ezen testedbe, akkor Te magad egyeztél bele, hogy így alakuljon.
Persze nagyon ragaszkodsz a megszokotthoz, már annyira, hogy el is hitted az vagy Te.

Majd, amikor sejtésed lesz magad felől, akkor felismersz engem is.
Addig is...nyújtom Feléd a kezem.

Szeretettel.
izi

2010. augusztus 14., szombat

szeretem

video

dolgok

Ma reggelre elfelejtettem, hogy masszíroznom kell.
Ilyen még nem volt.
Egész este szinte nem aludtam és reggel gondoltam még alszok egy keveset, amikor csöngettek.
Akkor ugrott be, hogy nekem feladatom van:-).
Kiugrottam az ágyból és pillanatok alatt rendbe szedtem magam.
Pedig reggel emlékszem olyan békés gondolataim voltak, annyira elfogadó állapotban voltam.
Az éjszakai égzengések nem hagytak aludni, de valahol élveztem a nagy dörgéseket...Zeusz valamit mondani akart.

Most zenét hallgatok.
Van bennem egy végtelen béke érzése...annak ellenére, hogy tudom, vannak megoldandó dolgaim.
Pontosabban nem is én oldom meg őket, hanem felküzdöm magam a megoldás szintjére és ott magától rendeződnek a dolgaim.
Mindig is így működött, csak legfeljebb azt hittem, hogy én oldottam meg a dolgokat.

Balázs fiam felajánlotta, hogy megmasszírozza a hátamat, várom.
Talán megemlítem neki, hogy el ne felejtse, mert már nagyon rákészültem:-).

Szeretgetésre vágyom.

42

2010. augusztus 13., péntek

ki minek gondol

video


Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:

Szemem tavában magadat látod.

W.S.

2010. augusztus 12., csütörtök

egész élet

Ha megkérdezném Tőled mi az egész élet, akkor mit felelnél?
Egyesek úgy válaszolnának, hogy megszületünk és meghalunk...a születésünk és a halálunk között eltelt idő az, ami az egész életünk.

Igen, így is fel lehet fogni, de ez semmiképpen nem a teljes életünk.

A teljes életünk a fizikális születéseink és fizikális halálaink között eltelt idő és a fizikális testünk halála utáni szellemi életeink idejének összessége...miután újra testet öltünk.

Ráadásul amit viszonylag tudatosan megélünk ezen életeinkből, az csak a fizikális életeink két harmada, ha valaki nem nagyon aluszékony.
Az fizikális életünk egy harmadát végig alusszuk...és az ébrenlétünk sem teljesen tudatos, csak, amikor valamiről képzetet alkotunk, gondolkodunk...hát az sem valami sokszor van:-).

Minél tudatosabb az Ember, annál nagyobb rálátása lesz arra, hogy az Ember nem csak addig Ember, amíg a Földön él.
Amikor megszületünk, akkor a Föld magába fogad...földi Emberek leszünk.
De mi történik, ha meghalunk?
Akkor viszont a csillagok fogadnak magába...csillag, szellemi Emberek leszünk.

(persze ezt így nem tagolhatjuk, ha az EGYségben gondolkodunk, de valami támpontra szükség van a megértéshez)

Amikor az Ember egyre jobban tisztában lesz a szellemi világgal, annál kevesebb meglepetés érheti, akkor, amikor leveti a fizikális testét.
Ugyanis, amikor az Ember meghal, kb három napig egy olyan állapotban van a saját tudatában, ami már ugyan nem köti az anyaghoz, de mégis a levegő, hő, víz, föld elemében él.
Ebben az időben tablószerűen látja az életét.
Ennek leteltével viszont a kozmikus intelligenciába olvad fel, amit bizonytalansággal, nagy félelemmel élhet meg, ha nincs meg azon ismerete, bizonyossága, amiről az előzőekben írtam.
Sajnos sokan ezt nem tartják fontosnak, holott, csak a testünket vetjük le halálunkkor...amit megtanultunk, azt viszont tovább is visszük.
Aki itt a földi életében már nem fél a haláltól( stabil, bizonyossággal teli ismerete révén)azt nem érheti meglepetés.

folyt.köv.

Szeretettel,
izi

hajdanán

Most, hogy a YouTube-on keresgéltem, megtaláltam egy zenét, amihez nagyon sok emlékem fűződik.
Ez ugyan nem az eredeti verzió, de nagyon atom.

video

Balaton...camping...sátor...electric boogie...fő-tér...kazettás magnó...kalapba apró pénzt dobált, akinek tetszett(pont elég volt ahhoz, hogy kifizessük a campinget, az esti diszkót és vegyünk kaját)...

Ez az eredeti:
http://www.youtube.com/watch?v=GZFyZfzPJtU&feature=related

2010. augusztus 10., kedd

más

Néha nem könnyű ilyennek lenni, amilyen vagyok.
Más vagyok.
Nem különb...csak más.
Egy biztos, sokan nem értik mi motivál...persze ez nem lényeges, amikor egységben vagyok magammal...de, ha kibillenek, akkor van, hogy elgondolkodom, hogy miért is nem élek úgy, ahogy a többi ember.
Idővel mindig rádöbbenek, hogy bárhogy is akarnám, már nem tudnék úgy élni, mert ott legbelül nem engedi valami.
Úgy vélem, hogy minél jobban önmagunk leszünk, annál tisztábban érezzük, hogy kinőttünk abból, amit még sokan természetesnek vesznek, pedig már régen embertelen.
Nem sorolnám fel ezeket...rettenetesen sok van belőle.
Ezekből én nem kérek.
Bennem egy másik program működik...hogy mikor cseréltem le és mikor billentem át ebbe az álláspontomba, azt nem igazán tudom, de egy biztos, nem bántam meg...annak ellenére sem, hogy néha tényleg azt érzem, hogy ez a Pálfordulásom teljesen kirekesztetté tesz.
Persze nagyon szeretem az Embereket, de az egyensúlyom fenntartása érdekében sokszor viselkedek úgy, hogy az más szempontjából kivetnivalót hagy maga után.
Nem egyszerű ebbe belejönni, hogy ne érezzem utána azt, hogy valakit megsértettem, mert nem úgy viselkedtem, ahogy ezt ő elvárta volna, vagy ahogy a világ elvárná.
A világ nagyon sok mindent elvár az Emberektől...nagyon sok olyat, ami egészségtelenné tesz, de mégis az van még, hogy önvizsgálat nélkül beleegyezünk ezekbe a dolgokba.
Amikor egyszer ezekre rádöbbenünk, akkor megindul bennünk valami, ami kérdéseket fog feltenni.
Egyre többször érezzük majd azt, hogy talán nem kellene belemennünk tovább ezekbe a játszmákba, nem kellene már azt a kevéske energiánkat is odaadnunk egy olyan valamiért, amit egyszer valaki kitalált és azt szentnek nyilvánítottak, örök érvényűnek.
Ez az átmenet a legkeményebb.
Ilyenkor nagyon félünk megsérteni mást, mert eddig mindig megtettük neki azt, amit megkívánt tőlünk...persze az sem volt baj, hogy kiszívta az összes erőnket, de a megfelelés ősi mintája megbéklyózott minket.
Az Emberiség kollektíve béklyóban van...még mindig megengedi, hogy azt csináljanak vele, amit akarnak.
Egy munkás hányszor érzi egy nap, hogy olyan dolgot csináltatnak vele fölöslegesen, amire nem lenne szükség?
Egy Ember hányszor kényszerül arra, hogy mosolyogjon olyanoknak, akiket legszívesebben elküldené a Déli sarkra?
Persze erre megvannak a jó kis magyarázatok..."mert élni kell valamiből, Te veszel a gyerekemnek kenyeret majd?"
No de tényleg így kell élnünk, ilyen hazugságban, kényszerben?
Talán az írásom nem jelenik meg sok Ember szeme előtt, de, ha csak egy Ember is másként látja, akkor már sokat tettünk.
Tudom, addig is kell ennünk, innunk...de nem ártana elindítani a fejükben egy Emberibb munkának a lehetőségének a képét.
Ha valaki tudná, hogy én hogyan is élek, akkor talán úgy gondolná, hogy nem vagyok normális.
Ennek ellenére én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az nem normális, ahogy mások élnek(tisztelet a kivételnek).
Ez nézőpont kérdése.
Mit is jelent az, hogy hiszünk valamiben?
Számomra annyit, hogy bízom az isteni elrendezésben, és abban, hogy, ha nem vagyok hajlandó beállni abba a romlott rendszerbe, ami rákényszeríthet mindenkit arra, hogy az EGÉSZségét áldozza fel a KÉTségekért cserébe...akkor ehhez nekem jogom van.
Szuverén jogom van eldönteni, hogy az EGÉSZségem mennyire fontos nekem.
Sajnos úgy próbálják elhitetni a nagy közönséggel, hogy az egészségügy teljes körű biztonsággal fog minket körbe ölelni...a betegségeket felül írják egy romlott társadalomban...elég hozzá az, hogy menjünk el orvoshoz...és ne is foglalkozzunk azzal, hogy az egész napunk szinte nem is szól másról, mint hazugságról, félelemről, döntésképtelenségről(ideális, egységtudatú, egészséges döntések hiányáról).

Talán azt is mondják sokan, hogy miért is kell ezzel törődni...miért is nem élek egy olyan életet, amiben nem törődöm ezekkel.
Valahol így is élek, csak néha felhívom azon lelkek figyelmét, akiknek nyitott a szívük a tudatos, őszinte változásra.
Még csak nem is ítélkezem...csak elmondom, mert én ilyen vagyok.
Tudom vannak még hasonló Emberek, akik a sorok mögötti lényeget megérzik.
Mindenkiben ott van az a Valami, Valaki, ami egyszer megálljt parancsol és azt mondja, hogy itt az ideje tudatosabban élni...és akkor a kevés másból...egyre több más lesz...és nem is lesz annyira kirívó eset, ha valaki már nem hajlandó hazugságban élni tovább...ez onnan legbelülről fakad fel...egy bizonyosság, ami miatt hajlandók vagyunk megingathatatlanná válni, mert KÉTségtelenül tölt el minden sejtünket az igazság fénye...ha ez így van, akkor viszont a sejtjeink kommunikálnak egymással, az igazság fénye felold minden blokkot...így csatlakoznak egymásra is az igaz Emberek, mint egy egészséges testben, az egészséges sejtek egymáshoz.



A rendeződés így kezdődik(kezdődött) el...a Földön ennek lehetősége megadatott a Megváltás révén.
Nem üres szó az, hogy Megváltás...a szó legszorosabb értelmében megváltásban részesült az Emberiség, hogy kezdje el magában, magával a kommunikációt, hogy a szellemi birodalomban változás történjen, hogy kikristályosodhasson egy EGYségtudatú világ, amihez nem széthúzó politika fog elvezetni.

Igen...a zene szöveg is jól tükrözi a lényeget..."mit tehet a sejt, ha mit se sejt?!".
Tehát mi sejtek(nem sejkek, de az sem ártana)beszéljünk a dolgok állásáról tényszerűen és nem ítélkezve, hogy legyen sejtésünk...hogy tehessünk valamit először is magunkban...

video

2010. augusztus 9., hétfő

vannak (mű fény)

video

Vannak pillanatok, amikor úgy érzem nem tudom szavakba önteni, amit belül vagyok.
Nincsenek hozzá szavak, mert a szó, ami megközelíti csak tompábbá tenné...a fényéből venne el.
Ezek azok az érzések, amik csak bennünk mutatkoznak meg igazi, valódi fényükben.

Írtak róla, én is próbáltam már kifejezni, de megértettem, hogy ezt a gyönyört mindenkinek egyénileg kell megtapasztalnia.
Aki egyszer megérzi, az már nem hisz többé abban, amivel ámítják a világot.
Mű fényekkel csalogatják az Embereket, mert mindenkiben ott van az az ösztön, ami a fény felé visz...ezt használják ki.

De nem szabad ebben leragadnom, leragadnia senkinek...tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan erők, amik abból a hiszékenységből táplálkoznak, ami a világon még jelen van...miért is?...a türelmetlenség miatt, mert azonnali megvilágosulást akarnak.
Valahol érthető, de az EGYetemes törvényekben nem ez van.
Amit elvetettünk, azt le is kell aratnunk.
Bárki is mondja, hogy felül írhatjuk a karmánkat egyik pillanatról a másikra, az nem mond igazat.
Persze jól hangzik és ki ne szeretné már levenni a válláról a sok terhet, amit életeinken keresztül rakosgattunk magunkra.
Viszont, amikor tisztán és őszintén megváltozik bennünk valami, ami önmagunk felé segít...akkor tényleg egyre könnyebbek leszünk.
Akkor is marad olyan lecke(törlesztés), amit nem kerülhetünk ki, mert csak ez az igazi katalizátora a felébredésünknek...de ezeket a dolgokat már más szemszögből nézzük majd.
Elfogadóbbakká válunk, ami békével fog eltölteni.

Aki ezt megértette, aki ezzel azonosulni tud...az megtapasztalhat olyat, amit eddig még nem érzett.
Ez az a dolog, amit pénzért soha nem vehetünk meg.
Pedig ígérik.

Amikor bedőlünk nekik, akkor egy kicsit lebutítjuk magunkat...meg leszünk vezetve...de nem baj, majd tanulunk belőle...semmi sem baj.

Majd, amikor elégszer tapasztaltál, tapasztaltunk akkor azt mondjuk, hogy ELÉG.
Elégetjük magunkban azt a szálat, ami megengedi, hogy mások fogják a gyeplőt...mások határozzák meg nekünk, hogy hogyan is kell magunkhoz közelítenünk.
Igazán senki sem mondhatja ezt meg nekünk...de, ha felhatalmazzuk őket, addig is belőlünk táplálkoznak(ŐSZINTE TISZTELET A KIVÉTELNEK).

Légy önMAGad.
Milyen csodálatos mondat.
Ha mélységében megvizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy mennyire igaz...mennyire egyszerűen elmondja azt, amit mindenkinek ildomos tudnia.
A légy önMAGad, nem a könyvekben van, nem tanfolyamokon...ugye érzed?
A légy önMAGad pontosan ott van a szívedben, ahogy az enyémben is...abban a csodában, ahonnan a fényünk árad, ha hiszünk MAGunkban.
Mutass MAGadra.
Hová mutattál?
A fejedre?...ugye nem...mindenki a szívére mutat.

Ott már nincs mű fény...ez az a FÉNY, amit nem lehet szavakkal leírni...érzed?...ez a beavatásod...Te MAGad avatod be magad...őszinte, tiszta szándékkal...MAGadba.

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 8., vasárnap

folyamat

video

Ha egy olyan Emberrel találkozunk, aki megértéssel, érdeklődéssel van a világ felé, akkor ez egy olyan előző életet sejtet, amiben nagyon sok öröm volt...amit egy olyan élet előzött meg, amiben már kifejlesztette a szeretet...
Tehát azt az életet, amiben már megértés van a világ felé nem adják ingyen.
Ezért meg kell dolgoznunk...ezért sem igaz az, hogy az egyik pillanatról a másikra megváltozunk...ideiglenesen lehetséges, de csak ideiglenesen.
Stabilan, csak akkor, ha tudatosan, tiszta, őszinte szándékunk van...amiben kitartóak maradunk.
Elkezdeni soha sem késő.
Elkezdeni egy kicsit szeretettel meglátni a dolgokat.
Ez sokaknak úgy tűnik, hogy erőltetés...pedig valahol el kell kezdeni...ha valaki nem tudott még szeretettel a világ felé tekinteni, annak itt az ideje.
Lehet, hogy nem lesz egyszerű és úgy érezhetjük, hogy fölösleges.

Egy dologgal viszont nem árt tisztában lennünk...SEMMI NEM FÖLÖSLEGES.
A világ persze azt fogja állítani, hogy fölösleges, ha nincs látszata, akkor minek?

Amit ma elültetsz, azt arathatod később...lehet, hogy nem gyors lefolyású lesz a dolog, de valamibe akkor is belekezdtünk...egy olyan dologba, aminek nagyon sok hasznát vesszük később.

De, ha folyamatosan bedőlünk azon propagandának, hogy aminek rögtön van látszata, csak az az igaz...akkor újra abba a gödörbe esünk, amibe mindig is estünk.

Ha már csak egy kevéske ideig sikerül az ellenségeinkre szeretettel gondolnunk, azzal már óriási dolgot tettünk.
A dolgok a szellemi régióban oldódnak és kristályosodnak ki majd később, ha van rá tiszta, őszinte szándékunk...ha a korunkra jellemző türelmetlenségünk nem veszi át az uralmat a dolgok felett.

Én személy szerint tiszta, őszinte szándékkal kezdem a napjaimat.
Nem mindig sikerül olyan hatékonyan a dolgokhoz hozzá állnom, de ez nem keserít már el.
Voltak idők, amikor elkeserített.
Nincs ezzel semmi baj, majd szép lassan belénk ivódik az a mentalitás, amiben alapból szeretettel viszonyulunk a világhoz.
Hogy hol tartok most?...hogy hol tartasz most?
Mindenkinek meg kell barátkoznia önmagával és a helyzetével...más a karmikus hátterünk, ezért más a megoldási képességünk is.
A lényeg az, hogy mindig tiszta, őszinte szándékunkat fejezzük ki a felé, hogy szeretettel tudjunk a világ felé tekinteni (persze ezzel egy időben magunk felé is).
Ha így cselekszünk, akkor a következő életünkben már sok örömet tapasztalhatunk, amit követ egy olyan stabil élet, amiben megértéssel vagyunk a világ felé.

Számomra ez teljesen logikus...számomra ez teljesen érthető.


Ha viszont egy olyan Emberrel hoz minket össze a sors, aki örök elégedetlen, akiben nincs semmi élet, változtatásra való hajlam, akkor ez azt feltételezi, hogy az előző életében sok fájdalmas pillanatot élt meg, mert az életében mindenre fájdalommal tekintett.
Ez a viselkedés minta, viszont egy olyan előző életet feltételez, amiben nagyon sok volt a gyűlölködés.
Aki gyűlölködéssel tölti el az életét, az valószínű, hogy a következő életében nagyon sok fájdalmat tapasztal, fájdalommal tud csak a világra tekinteni, ami később egy olyan életet eredményez, amiben semmi hajlandóság nem lesz a változásra, amiben éretlenség és megátalkodottság lesz jelen.

Minden teljesen logikus és érthető.

Igen...csak akkor változik a világ, ha mi magunkban kifejlesztjük a szeretetet, amihez őszinte, tudatos, kitartó életvitel szükséges.

Mikor nem változik helyén való irányba a világ?
Akkor, ha gyűlölködünk...ilyenkor ennek a magját ültetjük el...nem is várhatunk semmit az élettől, ami az értékünket tükrözné.

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 7., szombat

tompulni (szabad KÉTségbe esnünk)

video

Aki rálép az önmegismerés tudatosabb útjára, az tapasztalni fogja, hogy sokkal érzékenyebb lesz.
Bármi amivel kapcsolatba kerül intenzívebben fogja megérinteni.
Mit is jelent ez?
A kisebb zajok is hangosabbá válnak...a nem szép beszéd egyenesen zavaróvá válik.
Egyre jobban észre vehetjük, hogy hol is tart az az ember, az önmegismerése útján, akivel beszélgetünk.
Ez az út néha nem kellemes.
Néha azt kívánnám magamnak, hogy bárcsak ne lennék ilyen érzékeny.
Bárcsak egy kis tompultság lenne rajtam, hogy elvonuljak mindentől, hogy ne bántson tovább ez a világ.
Vannak ilyen napjaim is.
Aki ezt nem vallja be magának, az hazudik...magának és mindenkinek.
Nincs olyan Ember, aki folyamatosan jól érzi magát...legalább is a nagy átlagnak ez nem megy.
Aki meg már csak azért van a Földön megtestesülve, hogy az Emberiség karmáján jobbítson, az már megvilágosult...őket nem terheli a karmájuk.
Aki viszont nem érte még el ezt az állapotot, az igen is beleesik az önsajnálatába, a KÉTségeibe.
Nincs is ezzel semmi baj, csak akkor, ha valaki ezt eltitkolja a világ előtt és úgy állítja be magát, mint, aki mindig ura a helyzetének...ők azok, akik nagyon nehezen fognak változni.
A másik verzió az, aki ugyan elismeri, hogy KÉTségbe esik, de ezért még okolja is magát.
Ostorozza, mert nem érti, nem érzi, hogy szabad KÉTségbe esnünk.
A legjobb az, ha megtapasztaljuk mind a kettőt magunkon, hogy megérezzük a középutat.
Mi is a középút?
Az, amikor megengedjük magunknak a KÉTségbeesésünket és nem okoljuk magunkat tovább, hanem tudomásul vesszük ezt az állapotot és tovább lépünk.
Van lehetőségünk gyakorolni.
A sok-sok megtestesülésünk ad alapot ehhez.

Ha viszont tudatosabban elkezdünk önmagunkkal foglalkozni, akkor várható az, hogy nagyon érzékennyé válunk.
A környezetünkben lévő dolgok, élethelyzetek hatalmas gyorsasággal fognak változni.
Ez nagyon megterhelő.
Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy egyedül vagyunk...nincs senki mellettünk.
Egy idő után viszont megtapasztalhatjuk, hogy soha nem vagyunk egyedül, mindig vannak mellettünk.
Ha elmegy valaki, akkor jön más.
Soha semmit nem veszítünk el, mert soha semmi és senki sem volt a miénk.
Stabilitás?...csak a változás stabil.
Annyira nehéz ezt mindig tudatosan megélni és nem fájón tekinteni a múltra.
Mondani könnyű...élj a mostnak!...ugye milyen könnyű mondani másnak?
Igen az.
De, ahogy egyre jobban megismerjük magunkat, egyre könnyebb lesz az egyedüllét is, ami nem jelenti azt, hogy remetének kell maradnunk.
De, ahhoz, hogy megismerjük magunkat, el kell szakadnunk attól a protekciónktól ami mindig is pátyolgatott, ha eltörött a mécses.
Az igazi erő bennünk van.
Az igazi erő az, amikor önmagunkká válunk és protekciónk lesz Istennél...mindig is volt, csak annyira eltompultunk, hogy ezt már nem láttuk meg, nem is engedték, hogy lássuk.
Azt mondták, hogy másra kell számítanunk, mert önmagunk kevesek vagyunk.
Folyamatosan tompultan éltünk és még erre az alkohollal is rásegítettünk.
Az alkohol pillanatnyi megnyugvást ad, valahol érthető.
Ebben a K(á)OSZban nagyon nehéz nem fals dolgokba ütköznünk.
Lépten-nyomon bombáznak minket mindenféle önmagunktól eltávolító dolgokkal, a szeretet, a jóindulat fényébe öltöztetve, miközben csak az üzleti érdekek vannak a szemek előtt.
Egy ilyen világban nem egyszerű megismerni önmagunkat.
Aki egyre jobban megismeri magát, annak fájni fognak ezek a dolgok.
Persze egyre több elfogadással tudunk majd lenni, de addig is rögös, kemény út vezet.
Aki ezen az úton van, szeretettel üdvözlöm.
Nem vagy egyedül...látod, itt megyek melletted...megfogjuk egymás kezét?

Szeretettel,
izi

2010. augusztus 5., csütörtök

mit is

Mit is írhatnék?...néha van ilyen is.
Úgy gondoltam az utóbbi pár napban, hogy olyan sok mindenről írtam már...most pihentettem az írást.
Vagy pihentetik bennem...ugyanis ez nem tőlem függ...nem csak tőlem.
Vannak pillanatok, amikor elemi erővel tör rám, hogy kiírjam magamból azt, aminek napvilágra kell jönnie.
Mostanában nagyon kiüresedtem.
Mindig változik valami bennem és ez által odakint is.
Most már nem reggel járok futni, hanem este felé.
Így sokkal több emberrel találkozom...néha nem is árt a "remeteségemnek".
Most egy igazán jó futó cipőt kell kerítenem valahonnan...érzem, hogy a lábam már nem tolerálja a nem futó cipőket(hiába minőségi)...a vádlimat nem győzöm masszírozni.
Régebben volt egy szuper melegítő spraym, amit sajnos nem tudtam azóta sem beszerezni sehol.
Ma még elmegyek hátha találok valamelyik patikában.
Amúgy mindenkinek ajánlom...DEEP HEAT a neve, van belőle krém is...az is szuper.
Nagyon intenzíven és hamar bemelegíti az izomzatot.
No...akkor futás:-)...

video

Legyen szép napotok.
Szeretettel,
izi