2009. április 27., hétfő

Fura világ

Kellett idő, amíg benőtt a fejem lágya...




Varázslat.
Vannak pillanatok, amikor elvarázsolom magam.
Ezekben a pillanatokban nem számít semmi, nem bántom magam.
Ilyenkor megélem a teljességet.
Látom a láthatatlant.
Mindenkit és mindent szeretek.
Vannak zenék, amik segítenek , hogy eljussak ebbe az állapotba.
Most "véletlenül" találtam meg ezt a zenét a YouTube-n keresgélve.
Nagyon régen hallottam és annyira megörültem, hogy rátaláltam.

http://www.youtube.com/watch?v=X2KqvsrOWsQ

Talán ismeritek ezt az érzést.
Emlékszem, milyen sokszor hallgattam és milyen sokszor segített kiemelkedni a mocskomból.
Én egy nagyon fura teremtmény vagyok...rá kellett, hogy jöjjek.
Sokan talán nem is értenek, de ez már engem nem zavar.
Annak ellenére, hogy szeretem az embereket, sokszor azon veszem észre magam, hogy nem kívánok közöttük lenni.
Sokszor olyan dolgokat csinálnak, ami számomra nem vonzó.
De, amit én csinálok az sem vonzó számukra.
Ennek tudom a lényegét...nem is foglalkozok vele.
Talán magára ismer néhány olvasó ezekben a sorokban.
Vagyunk egy páran, akik így élünk.


Mi két világ közt vándorlunk.
Tesszük a hétköznapi dolgainkat és, ha tehetjük itthagyunk mindent, ami a Földhöz köt.
Én személy szerint így élem meg magam.
Sokszor nem könnyű így élni...olyan vagyok, mint egy remete, holott csak a világ békjóítól szabadultam meg.
Miért szükséges azt csinálni, ami nem építő sem testileg sem szellemileg?
Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést.


Egész életem a megfelelésről szólt.
Nem csináltam mást, csak azt, amit elvártak tőlem.
Egy társadalomban vannak olyan elképzelések és szabályok, amik már régen idejét múlták.
Az egészségügynek sincs már semmi köze az EGÉSZséghez.
De még nagyon sokan ebben bíznak.
Az étkezés terén is nagy hazugságok vannak, emberek millióit becsapnak.
Persze , ehhez kell olyan ember is, akit nem érdekel, hogy mit eszik meg.
Sajnos van bőven.
Miután megmérgezte magát már megy is az orvoshoz, aki tovább mérgezi.
Az EGYszerűséget elfelejtették sokan.
Minden, ami nem az EGYszerűségen alapszik az nem helyén való.
Ami nem helyén való, az rombol.
Sokan, amikor szétrombolták a testüket a testidegen anyagokkal, akkor észbe kapnak(már aki), hogy itt valami nem stimmel.
Miért kell megvárni ezt az állapotot?
Miért nem figyelmeztetnek erről a médiákban?
Azért, mert nem fűződik hozzá semmi érdekük.
A prevenció nem üzlet.
Hatalmas bevételektől esnének el.
Hazudnak folyamatosan.
Ez nem ítélet részemről, hanem egy tény, amit elfogadok, mert tudom, hogy létezik.
Én már nem dőlök be nekik.
Ezért is vagyok remete...egy egészéges remete, aki nyitott mindenki felé, ha szükséges.
Egy érdekes dolgot ajánlok, hallgassátok meg, ha van rá időtök és érdelklődésetek.
A kozmetikai ipar csalafintaságairól van benne szó.
Olyan dolgokat is tesznek pl. a samponba, amit, ha a gyógyszertárban kérnél, azt mondanák, hogy nem adhatnak, mert veszélyes anyag...ennyit ízelítőnek.
Ime a hanganyag:

http://antalvali.hu/juventus_interju

Egy kicsit elkanyarodtam attól,amibe belekezdtem, de úgy látszik ezt is le kellett írnom.
A világban jelenleg a pénz az úr.
De én ismerem azt a világot is, amiben a profit nem az első helyen van.
Ebben a világban más értékrendek vannak.



Nekem is hasonló értékrendjeim vannak...sokáig azt hittem, hogy ezek csökevények.
Kellett idő, amig benőtt a fejem lágya, hogy megértsem és érezzem tiszta szívemből, hogy ez a lényeg...egyedül ez a lényeg...a szívünkből fakadó szeretettel teli, természetes életvitel.
Csak ez viszi tovább ideálisan a világunkat.
Köszönöm azoknak a lelkeknek, akik segítenek és velem tartanak e cél érdekében.

Szeretettel.
izi


2009. április 23., csütörtök

Minden a helyére kerül

http://www.youtube.com/watch?v=8PWX3bY97Ps&feature=channel

Nagyon szeretem ezt a zenét.
Annyira megnyugtató és varázslatos.



.

Életünk aranya





A mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk aranyát.

Éljük napjainkat.
Benne vagyunk ...tesszük a dolgunkat.
Valami jobbra vágyunk.
Dolgozunk...másnak.
Azt gondoljuk, hogy nem tehetünk mást, mert akkor nem lesz mit ennünk.
Nem lesz orvosra pénz és a gyógyszerekre.
Öreg korunkra nem lesz miből megélnünk, ki fog minket eltartani.
FÉLelmünk már a jövő száraz, élet nélküli képét vetíti elénk, mert ez a dolga.
A FÉLelem nem tud más filmet vetíteni.
A jó öreg FÉLelem mozigépészünk teszi a dolgát.
Megirigyelhetné egy két rendező...apokaliptikus filmekben verhetetlen.
Furcsa mód sokan ragaszkodnak hozzá...annak ellenére, hogy folyton panaszkodnak, hogy az élet nem adja meg nekik azt, amit szeretnének.
Hogy is van ez?
Fel kellene már ébrednünk jó ideje.
Testünk fiziológiája jelzi már régen, hogy valami nem stimmel.
Arra csak kevesen gondolnak, hogy ezen lehet változtatni.
De ilyenkor jön a "DE...".
Mindig csak a "DE".

NEM kell feltétlenül így látnunk magunkat és a világot...
Igaz ez az út szűkebb és keményen meg kell dogozni azért, hogy egy stabil fogódzkodóval rendelkezzünk.
A saját sorsunk helyén való kovácsaiként már az fiatal EGÉSZség mozigépészt hívjuk már meg, hogy vetítsen.




Az ő filmjei annyira még nem ismertek...de vagyunk egy páran, akik őt választjuk.
Ezekben a filmekben jelen van főszereplőként a REMÉNY...a HIT...a BŐSÉG(fizikális,szellemi)...a SZERETET...az ÖNBIZALOM...a BÁTORSÁG...és még sorolhatnám.
Amikor először látjuk őket a mozivásznunkon, akkor már ismerősnek fognak tűnni.
Valahonnan dereng, hogy láttuk már őket.
Egy idő után már nem akarjuk tovább nézni FÉLelem mozigépész és rendező filmjeit.
Ez egy folyamat.
Aranyaink bennünk vannak...nem odakint...
Innentől kezdve változik az életünk.
Az élet a szép oldaláról kezd megmutatkozni.
Ez tuti.


Szeretettel.
izi



2009. április 21., kedd

Eszencia

Minden ide összpontosul...pontosan ebbe a pillanatba...




http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&feature=related

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja, hogy "elég volt".
Több életeinken keresztül keresünk valamit, tudattalanul...ezt nem is tudjuk, de mégis ezt a keresést tükrözi minden cselekedetünk.
Lényegtelen, hogy , hogyan is éltünk...csavargók voltunk vagy gazdagok...mindegy.
A PERIFÉRIÁINKON jártunk s keltünk.
Itt bolyongtunk eltávolodva a középpontunktól.
Néha-néha derengett valami...valami fényesség az elménkben.
Szerettük ezt az érzést, de nem tudtuk hová tenni.
Ahhoz volt hasonlatos, mint amikor Anyukánk kezét foghattuk.



Ezek a pillanatok adtak erőt, hogy tovább dagonyázhassunk a felületességeinkben.
Akadtak erre bőven társaink minden életünkben.
"Csak egyszer élünk" világban adtunk az élvezeteknek, hedonista módon teltek napjaink.
Voltak olyan életeink is, ahol a szegénységi fogadalmaink miatti rabigánkat húztuk.
Erre is megtaláltuk a megfelelő társainkat.
A periférián éltünk, de derengett valami...ott belül a szívünkben.
Megtanultunk imádkozni...vagy valami hasonlót.
Éreztük, hogy ebben van valami...itt valami mást is találhatunk, valami édesebbet, illatosabbat, békésebbet.
De sokszor vissza estünk.
Következő életünkben learattuk előző életeink megérdemelt gyümölcseit.
Sokszor találkoztunk ugyanazon lelkekkel, akikkel előtte, de már más testben voltak jelen...volt, amikor rájuk ismertünk és volt, hogy nem.
Volt, hogy pofon ütöttek és nem értettük, hogy miért.
Fel sem merült bennünk, hogy egy másik inkarnációnkban mi is pofon vágtuk őt.
Ráadásul örvendezve a fájdalmán.
Ilyenek voltunk...

De minden ember életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja "elég volt".
Ilyenkor összpontosul bennünk minden fájdalom.
Ránk szakad az KÉTség...és felkiáltunk...segíts ÉG!
Szólunk egy magasabbhoz, ami erőt ad...már sejtjük, hogy ez az erő nem csak kint van, hanem bent is...ott legbelül a szívünkben.
A MAGunkban van ez az erő.



A MAG a szívünkben van.
Csak mutass MAGadra...mond ki, hogy én vagyok...meglátod mindig oda mutatsz, pontosan a szívedre...nem a fejedre és nem más testrészedre.
Az erőnk helyére mutatunk, ahonnan kihajt majd a MAG...MAGunk leszünk végre.
Ebben a magban van az ESZENCIÁNK...ebben a MAGban van kódolva az új ember.
Minden információ benne van, az új élethez.

Ez a mi ESZENCIÁNK...ez vagyunk mi.
Itt már nem kell megfelelni...itt már csak adni tudod MAGod.
Szeretettel vagy teli.
Megérted, hogy minden életed erre a pillanatra készített föl.
Ez a világ legnagyobb csodája.
Ez minden...itt csend van.



Szeretettel.
izi

2009. április 20., hétfő

Aranykoporsó



Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó életednek...
Móra Ferenc

2009. április 18., szombat

Szabad akarat

"vaskövetkezetességgel hangoztatja Cayce: minden emberi szomorúság abból ered, hogy a lélek visszaél a saját Teremtője által adott szabad akarattal. Egyszóval, Isten nem vádol, nem tart törvényt, nem ítélkezik, nem szab ki büntetést, nem lehet álszent hízelgéssel megvesztegetni, és nem is osztogat adományokat a kiváltságos keveseknek. Ő lemondott ezekről az előjogokról, amikor minden léleknek megadta a cselekvési, választási és döntési szabadságot. Türelmesen és őszinte együttérzéssel várja, hogy a lelkek eldöntsék, mikor fogják használni szabad akaratukat arra, hogy visszatérjenek Hozzá, mert belátják, hogy Isten jobb Teremtő, mint ők."

Mennyire igaz.
Eltévedtünk...de vannak már egy jó páran, akik értik a lényeget.

izi

2009. április 17., péntek

Szaralak

Én a szaralak, aki kiírja azt, amit ki kell.




Minden nyűgöm oka az, hogy nem bocsátottam meg.
Őrizgettem a haragot, amiről struccpolitikával nem akartam tudomást venni.
Ez az érzés bennem egyenesen arányos a boldogtalansággal.
Magam előtt is jól álcázott haragom csak szívta az energiámat...közben észre sem vettem, hogy nem élek.
Zombi voltam.
Ma reggel a felismerés fénye kezdett pislákolni bennem...ismerem ezt az érzést.
Ez már megnyugtató.
Ma hagyom, hogy a felismerés és megbocsátás fénye megtisztítson és magamnak is megbocsátok.
Kegyetlen gőgös és öntelt voltam...szaralak, de ennek következményeit is learattam, amit alázattal elfogadtam és elfogadok.
Most érzem, hogy tisztulok.
Jól esik kiírni ezt...talán más is okul belőle.
Én meg voltam győződve magamról, hogy engem a testi tünetek nem bánthatnak...mert odafigyelek magamra.
Jól becsaptam magam, mert mindenki megsérülhet.
Elég, ha olyan dolgot jelentünk ki az életben , amire még nem vagyunk képesek és nem integráltuk magunkban.
Ilyenkor az élet próba elé állít és megkér, hogy itt a lehetőség, bizonyítsd be, amit mondtál.
Ha ez nem fedi a valóságot, akkor a test kegyetlenül lebetegszik.
Nagyon fontos, hogy csak olyat jelentsünk ki, ami fedi a valóságot, ami bennünk már tapasztalati szinten működik.
Na én olyat jelentettem ki, ami még nem az enyém...a próba kegyetlen volt.



Itt és most megbocsátok mindenkinek, aki bántott.
Megbocsátok az élethelyzetnek, amiben ez a dolog kialakulhatott.
Megbocsátok magamnak...és mindenkitől bocsánatot kérek, akit akarva, vagy akaratlanul megbántottam.


izi

KRISZTUS és a rákos sejt

...egy kicsit másként, mégis róla.




Sokaknak-e név hallatán valami nagyon elcsépelt dolog jut eszébe.
Reflexből már távol tartják magukat az e témával foglalkozó írásoktól.
Ennek ellenére veszem a bátorságot, hogy szívemből írjak róla.
Mielőtt valaki valami valláshoz csatol, el fogom keseríteni, mert én SZABAD EMBER(lélek) vagyok.
Szuverénen, individuális.
Tiszteletben tartom mindenki vallását és hovatartozását.
Én én VAGYOK.
A saját vallásom VAGYOK és ennek a gondolatait közlöm.
Tudom előbb azt írtam, hogy nem tartozok semilyen valláshoz és most az ellenkezőjét írom, de úgy gondolom ezt csak a kötözködők nem fogják megérteni.

KRISZTUSRÓL sokaknak egy olyan képe van, ami egyházakhoz, papokhoz, misékhez, templomokhoz tartozik.
Az igazi jelentéstartalmának elferdítéséről sokan munkálkodtak.
Ennek meg is lett a társadalmi hatása.
A mai felgyorsult Istentagadó, vagy éppen a csak Istenbe beleolvadó(minden impulzust kizáró) világban elfelejtjük a középutat.
A középút sem teljesen középen van, ahogy egy egészséges fiziológiájú



test Ph értéke sem pontosan 7egész, hanem 7.4.
Csak 4 tized eltérés, de ez a kevéske pontosan annyi, mint ALÁZATOSNAK lenni az ABSZOLÚTUM felé.
Ha a testben ez az EGYensúly felborul, akkor már betegségről (KÉTségről, nem EGYségről) beszélünk.
Tehát, ha ez a 4 tized nincs meg, akkor nincs ALÁZAT.
ALÁZAT, ALÁZAT, ALÁZAT.
Kinek kellene alázatosnak lennünk?
Az EGO nem tűr alázatosságot, nem tűri, hogy megmondják neki, mit és hogyan tegyen.
A gondolatot(frekvenciát, rezgést) követi a forma.
Az ALÁZATLAN gondolkodást EGÉSZSÉGTELEN TESTI TÜNETEK kísérnek.
Ha ez így van, akkor a testben is lesz egy ALÁZATLAN SEJT, aki úgy gondolja, hogy nem EGYetemesen gondolkodik tovább.
Mit gondoltok milyen sejtnek hívják őt?



Szerintem sokat nem kell rajta gondolkodni. Igen, a RÁKOS SEJTről beszélek.
Egy családban, egy társadalomban, egy országban, a világon ugyanígy történnek a dolgok. Ahogy fent úgy lent, ahogy kint úgy bent.
Ez a mondás nagyon régi, mégis időszerű mindig. Hermész Triszmegisztosz tárta a világ elé.

Miért is tértem ki ezekre a dolgokra?
Miért is fontosak ezek?
Itt jön be KRISZTUS, Krisztus impulzusa.
Ki is Ő, mi is Ő?
Jézus azonos Krisztussal?

Talán sokan nem tudják, hogy Krisztusi szellem testetöltése előtt egy Központi Napban (nem fizikális nap) élt.
Amikor a FÖLD egy olyan korszakába ért, ahol már nem ismerték a könyörületet és a szeretettől eltávolodva éltek, akkor jelent meg JÉZUS testében, mint Istennek egy MINDENT ÁTHATÓ SZERETETE.
Ez a mindent átható szeretet nevezhető KRISZTUSNAK.

Miért volt erre szükség?
Olyannyira elkorcsosult a világ, annyira nem jelentett már senki számára semmit a másik tisztelete (tisztelet a kívételnek), hogy ez a kevéske ember, akiben még ott volt aszeretet lángja, már nem tudta volna megfordítani a világ(FÖLD) morálját, hanyatlását.



Ezt a mindent átható szeretetet jósolták meg többen is, hogy egyszer TESTET ÖLT.
Egy nagyon tiszta, EGÉSZséges ember teste lett KRISZTUSNAK a fizikális burka...Ő volt JÉZUS.
Mielőtt EGYé nem vált KRISZTUSSAL, addig pontosan olyan emberként élt, mint a többi halandó.
Az ő teste EGÉSZséges volt.
EGÉSZséges Ph értékű. KÉTség és betegség mentes.
Jézus nagyon sok megpróbáltatáson esett át még Krisztus befogadása előtt is, de nagyon jó erőnlétben élt.
Megismerte a különböző vallásokat és megismerte az emberi természetet.
Megtapasztalta ÖnMAGát és megismerte, mi az ALÁZAT.
Teste SZENTé vált, pontosabban SZENTül tartotta ebben a szeretet nélküli világban is.
Ez nem EGYszerű dolog, ahogy manapság sem.
Csak így válhatott méltónak a KRISZTUSi szellem befogadására.
Az ÉTERteste nagyon vitális volt, ami nélkülözhetetlen ma is, hogy az immunrendszerünk hatékonyan tegye a dolgát.
Mi is az ÉTERtest?
Ez egy olyan burok rajtunk kívül és belül, ami élettel telít el minket és energiát ad, ahhoz, hogy ebben a világban védelemben legyünk minden külső behatástól. Ez nagyon nagy mértékben összefügg az egészséges étkezéssel, vízivással, beszédünk minőségével.
De erről bővebben egy másik cikkemben fogok írni.

Tehát KRISZTUS NAPlényként beleköltözött JÉZUSba. (az IGE testet öltött)
JÉZUS, aki már KRISZTUSi minőségben volt jelen a Földön elindult egy olyan úton, ami megváltoztatta az emberiség és a Föld jövőjét.
Ez alatt a 3 év alatt, amíg meg nem feszítették Isteni erővel felruházva beszélt az embereknek és tanított.
Nagyon fontos volt, hogy az Isteni és a Földön szerzett tapasztalatokat ötvözve tudta átadni emberi módon.

Keresztrefeszítése után történt egy olyan dolog, amit sokan nem ismernek.
Miután JÉZUS kilehelte a lelkét, a KRISZTUSI erő vagyis szellem, a FÖLDBE költözött, a FÖLD SZELLEME LETT.
Talán ezt egy kicsit nehéz belátni, de összekötötte magát a Földel.
Erre azért volt szükség, hogy az emberek mind- mind közel érezhessék MAGukhoz.
Ez az erő, amit KRISZTUSI IMPULZUSNAK hívnak a mai napig velünk van.
("VELETEK LESZEK AZ IDŐK VÉGEZETÉIG")
Nem véletlenül mondják, hogy élettel teli, friss zöldségeket, gyümölcsöket, gabonát együnk.
Ugyanis ezekben a dolgokban benne van ez az erő, a KRISZTUSI impulzus.



Ez az ERŐ, mindent átalakít, át tud alakítani.
Ez az ERŐ a NAPból származik.
A NAP az éretlen gyümölcsöt is éretté varázsolja.
A negatív önkárosító gondolatokat szeretettel teli éltető gondolatokká alakítja.
Ez az erő nem elhanyagolható. Sőt a leghatékonyabb a betegségekkel szemben. Nem is szemben, mert azt mondta JÉZUS, aki kardot fog kard által vész el.
Ez az erő nem támad...ez az ERŐ SZERET!
ÁTSZELLEMESÍT.
Visszadob kenyérrel...EGYszerűen nagyon SZERET.
Ez KRISZTUS üzenete.
Nem a templomok falai között.
Nem ott van, a SZÍVÜNKBEN van.
Ha nyitott a szívünk, akkor ALÁZATOSAK leszünk és az megengedi a testünknek, hogy az a 7.4 Ph beálljon.
ALÁZAT nélkül nem megy.
Az EGO most sokakban tiltakozik.(tisztelet a kivételnek)
Az EGO hatalmas úr és nem engedi, hogy meghajoljon a térd.



ISTEN(abszolútum) viszont HATALMASABB...ő nem ver bottal, csak a lelkek saját SZABAD AKARATÁBÓL kifolyólag saját magukat büntetik, ha eltávolodnak az EGYetemes szabályok alól, akár, ha nem vagyunk alázatosak akkor a TÉRD sem fog már tényleg hajolni, mert izületi gyulladással fog jelezni, hogy EMBER, MEDDIG AKARSZ MÉG VISSZAÉLNI SZABAD AKARATODDAL?

Szeretettel.
izi

Emlékszel?

Ebben a pillanatnyi kis időt sem hagyó világban talán nem árthat, ha elolvasod.




Én vagyok minden, amire valaha is szükségem (lesz)van.
Csak emlékeznem kellett.
Emlékezni arra, amikor ebbe a sűrű
Földi valóságba költöztem, ebbe a Földig érő bőr ruhába.
Amikor már derengett valami, kezdtem felismerni magamat a "másikban".

Tudtam, hogy nehéz lesz, tudtam de vállaltam...vállaltuk sokan.
Mindannyian.
De azt nem gondoltuk, hogy ilyen nehéz lesz.

Testetöltésünk előtt legnagyobb szeretetünkel kértük, hogy jelenlétünkel emlékeztessük egymást
igazi önvalónkra.
Ha most magadra ismersz- e sorok olvasása közben, akkor én a legnagyobb szeretetemmel megköszönöm a szinkronicitást és neked azt, hogy emlékeztethettelek ki is vagy valójában.

Ne érezd magad soha egyedül...soha.
Ez csak illúzió, mindig veled vagyunk, még akkor is, ha ez számodra most hihetetlen.
A viágban vagyunk sokan már, akik szeretni tudnak.
Tudjuk Te is közénk tartozol.
Csak ébredj föl, hogy sokkal több vagy, mint amit eddig gondoltál magadról.
Ébredj föl abból az álomból, ahol a külső tényezők mondják meg, hogy kinek tartod magad.
Te nem csak a tested vagy.
Te a fizikális testeden jóval túlmutató szeretettel teli és megbocsátással teli, elfogadás vagy, ami minden dolgot úgy tud elfogadni, ahogy van.
Minden ember feladata ez, hogy megértse.
Én most itt vagyok és emlékeztetlek.
A további a Te dolgod.
Élsz a lehetőséggel?


"...a legnehezebb feladat mind között
az angyalok eszével gondolkodni,
angyalok szavával szólni,
és angyalok módján cselekedni."

Esszénus béke evangéliuma




Szeretlek benneteket.

izi

Érzés

Sokunkat bánt valami, sokszor nem is vesszük már észre, hogy elkezdődött a kínszenvedés, mert annyira megszoktuk. Erről szól ez a kis írás.




Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.

Gyere érzés...vonulj át rajtam.




Sokszor váratlanul megjelentél, nem figyelmeztettél, nem írtad meg, hogy jössz.
Alattomosan, amikor nem számítottam rád megjelentél.
Sokszor már csak akkor vettelek észre, amikor már majdnem meghaltam, amikor belémdöfted a késed és a vér végigcsordult a lelkemen.
Miért vagy ilyen, miért nem vagy egyenesebb...miért nem figyelmeztetsz, hogy jössz?
Honnan kapod az erődet...mi táplál?
Miért jó ez neked?
Valami kéj hajt téged, hogy fájdalmat okozz?
Tudom nem csak velem tetted ezt.
Te tényleg ilyen vagy?...vagy csak én hívtalak elő és Te a megegyezésünk szerint így cselekedtél?
Gyere érzés.
Vonulj át rajtam.
ÉREZLEK.
Szeretnéd, hogy féljek tőled...tudom.
Már sokszor becsaptál.
ÉRTELEK...tudod már ÉRTELEK....már nem vagy akkora hatással rám, mint régebben.
FIGYELEK...érted FIGYELEK.
Ezt az erőt kaptam, talán nem is kaptam, mert álítólag már meg volt, csak elő kellett hívnom, emlékeznem kellett rá.
Biztos voltál eddig magadban, hogy nem ismerhetlek fel. Jól álcáztad magad.
Eddig...csak EDDIG.
Érzem, még van erőd...de ez az erő közel sem olyan, mint az én erőm és azoknak az ereje, akik már nem dőlnek be neked.
A MI erőnk folyamatosan NÖVEKSZIK és a tiéd CSÖKKEN.
Ezt már nem tagadhatod, pedig tudom, hogy tagadni fogod.
Ez a te stílusod, de lerántjuk közösen rólad a leplet.
Gyere várlak, várunk.
Szembe nézünk veled és már nem a sötétben, hanem a fénynél.
Ott megláthatjuk ki is vagy valójában.
Gyere...
Gyere EGYezzünk ki...gyere átölellek.



Szeretettel.
izi

Csendülő kegyelem



Csendülő kegyelem


Fájdalmakkal teli pirkadat.
Sóhajokkal teli pislogás.
Értelmetlen érzelmek.
Hovatűnt csillogás.
Mozdulatlan harangok.
Robajló hallgatás.
Néma ordítás.

Őszinte megnyílás.
Isteni szárnyalás.
Felfénylő értelem.
Éltető védelem.
Ölelő két kezem.
Szerelmes szerelem.
Csendülő kegyelem.

izidor


Értelek

Megértettél velem valamit.




Valamit megértettem.
Ez megint egy mérföldkő az életemben.
Szeretem ezeket a pillanatokat, amikor a felismerés lágyan körbe ölelve szétfeszíti a rabigát, amit eddig cipeltem.

Ígéreteket teszünk és ez fogságba juttat.
Elkötelezzük magunkat és ez később fájdalmat okozhat.
Persze jó, hogy van az embernek valaki, akihez tartozhat...mondtam én is sokszor.
Ez így van, de nem minden esetben.
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor választhat.
Tudom mindig választhatunk, de ez a választás más.
Ez a Szerelem templomának a beavatási kamrája, ahol döntést kell hoznunk, hogy beleragadunk- e a fizikalitásba, a ragaszkodásba avagy sem.
Sok életeinken keresztül kerestük a másik felünkben a megoldást.
Szerelembe estünk, hol nagyon reménytelenül, hol reménnyel telve, de a vége mindig az elszakadás volt. Hol az egyik fél, hol a másik fél jött ki belőle szerencsésebben.
Ezekben a kapcsolatokban minden olyan dolgot is megtettünk, amit csak azért tettünk, hogy a másik "felünkel" együtt maradhassunk.
Ez kellemetlen szituációkat szűlt sokszor.

Egyiptomban csak az erre kiválasztott lelkek kerülhettek beavatásra.
Ezekhez a beavatásokhoz csak a kiváltságosok juthattak.
A szellemileg éretteknek kellet, hogy legyenek.
Ezekben a piramisokban olyan állapotok uralkodtak, ahol könnyebben hozzá férhettek az igazi önvalójukhoz.
Ez azt jelenti, hogy a beavatási kamrákban alacsony mágnesesség és magas frekvencia volt.
De csak ezekben a kamrákban, bárhol máshol az ellentéte.





Jelenleg az egész Földünket is hasonló paraméterek jellemzik.
Ez azt jelenti, hogy bárki, akinek szándéka van a szellemi fejlődésre erre az egész Földön lehetősége van.
Persze vannak jobb helyek ezen a csodálatos Glóbuszon, ahol még jobbak a feltételek.
De a lényeg az, hogy mindenkinek megadatott, hogy megértse önmagát.
Megértse azt, hogy nem csak a fizkális test vagyunk, hanem ettől sokkal több.
Régebben erre nem volt lehetősége mindenkinek.

MOST igen.
Minden ember feladata ez.
Életeinken keresztül sok kitérővel, mellék utcával, de megyünk e felé.
Jelenleg is vannak sokan, akik az "ébrenalvás" fázisában "élnek", abban a hitükben, hogy ismerik MAGukat.
Ezek az emberek az örök KÉTelkedők.
Mi is voltunk KÉTelkedők, de hála az égnek SZÁNDÉKUNK volt a szellemiségünkben növekedni. EGYszerűek lettünk.
Ez most gőgösen hangozhat, de úgy érzem ezt értékelhetem magamban. Tettem érte, mert a szeretet vezérelt.
Ez boldogsággal tölt el.
A boldogság MAGunkban van.
De csak a FÉL elem gátolhat meg abban, hogy EGÉSZ ségesek legyünk, ahol önMAGunkban van a megoldásunk és nem egy mási valakiben.
Az már csak szép és jó, hogy, ha az élet és a karma egymás mellé vezérel két EGÉSZ embert.



Mindig azt kaphatjuk társunknak, aki az aktuális felszÍn alatt lévő dolgainkat feltárja, megmutatja, hogy milyen dologgal nem akarunk azonosulni magunkban.
Ezeket a dolgokat felszínre kell hoznunk, mert csak akkor fejlődhetünk.
Sokszor olyan dolgot kaphatunk a társunktól, hogy hatalmas ellenérzéseket vált ki belőlünk.
Minél jobban ellene megyünk, annál jobban beleragadunk és bevonzuk, hogy még erősebben tegye velünk.
Ilyenkor jön az életben az a pillanat, amikor döntés elé kerülünk, ahogy egy beavatási kamrában is régen.
Valakiben pl. a túlzott megfeleést láthatjuk és ezért nem érezzük vele jól magunkat. Ezt nem akarjuk tolerálni, holott pontosan ezzel a dologgal kell integrálódnunk belül, MAGunkban. Pontosan ez az a dolog, ami miatt itt van a másik és ezzel szembesít.
De, ha nem akarjuk ezt tudomásul venni, akkor a szakítás után is ezzel kell szembe néznünk, de már egy erősebb formulájával, ahogy egy betegség esetében is így van.
Ha csak a tüneteket tüntetjük el, később megjelenik egy izzasztóbb verziója.
Ez csak egy példa sok közül.

Ha úgy reagálunk, hogy nem veszünk tudomást ezekről a dolgokról tudatlanságunkban, de lehet úgy is , hogy már valaki tudatosan ellenál, akkor ehhez méltó lelki, avagy testi tünetet kapunk.
Ennek erőssége mindig azzal arányos, hogy milyen rég óta nem akarjuk tudomásul venni ezeket a törvényeket. Ez lehet válás, betegségek és nagyon sok minden.
Sokan legyintenek ezek felett és azt mondják ez mesebeszéd.
Ám legyen, mindenki a saját sorsának a kovácsa, ahogy én is így kovácsoltam ezeket a felismeréseimet.
Vannak olyan dolgok, amiről nem beszélhetek. Ezt mindenkinek saját magának kell megértenie és felfognia. Meg kell érnie hozzá.
Ehhez a belső folyamathoz először a szándék szükséges.



Igen a szándék, ez az egyszerűen hangzó dolog.
Azért hangzik egyszerűen, mert az is. Ez a dolog katalizája a felismeréseink és újabb gondolataink beindulását.

Ezekből a kis lépésekből később óriási léptek lesznek.
Mindenkinek eljön az a pillanata is, amikor instrukciókat kap egy magasabb szférából.
Hogy milyet?
Az is egyénre szabott, ahogy mindannyian más karmával születünk.
De a lényeg, hogy valami óriási felismeréssel járó esemény lesz.
Ezek a meglepetések.
Nagyon sok meglepetés vár a szellemi utazásaink során. Sokan félelemmel tekinthetnek ezen dolgok felé. Ez értehető, mert a megszokott dolgok rabságában élnek. Ilyen dolgok vannak bőven.
Ezektől a dolgainktól, beidegződéseinktől szabadulhatunk meg egy ilyen beavatás során.

Én is átestem egy beavatáson.
De erről most nem beszélhetek, mert nem lenne érthető és nem is kavarhatom fel azokat a dolgokat másban, amihez talán még nem jutott el.

De, aki felismeri ebben az írásban a lényeget, az eszenciát, az MOST tovább lépett önmaga felé.
És ez a lényeg...egy EGÉSZ ember felé, ahol az elfogadás és a megbocsátás energiái szeretetben összpontosulnak.

ÉRTELEK.




Szeretettel gondolok rátok és fogadjátok szívből jövő öleléseimet.

izi

Válaszok

Válaszok...honnan?




Feltettünk már nagyon sok kérdést életünkben.
Kérdeztünk sok mindenkitől.
Tanfolyamokra jártunk.
Előadásokat hallgattunk.
Bizonyítványokat szereztünk.
Istenként tiszteltünk valakit, akiről azt hittük, hogy az.
Később csalódtunk és rájöttünk, hogy nem is úgy cselekszik az életében, ahogy magáról és az életről beszél.
Sokak magukhoz akartak láncolni, hogy csakis az az igaz, amiről ők beszélnek.
A kérdéseinkre a válaszok csak is náluk vannak meg.
Van aki Istent a nappalijában, vagy a hálószobájában véli felfedezni.
Holott mindenütt ott van.

Sokszor belefáradtunk az életünkbe.
Már nem is akartunk kérdéseket feltenni, mert inkább úgy gondoltuk, hogy jobb lenne meghalni.
De amikor már majdnam "meghaltunk" rájöttünk, hogy nem lehet ilyet tenni, mert ennek is van követkeménye.
Rájöttünk, hogy mindennek van következménye és ez mégjobban elkeserített. Még meghalni sem lehet csak úgy?
Miért?
Megint egy kérdés.
Kinek tegyem fel?

Talán már feltettem valakinek és mondott is rá valamit.
De ez nem elégített ki.
Isten saját képére teremtett mindenkit, de különbözű aspektusai vagyunk.
Mégis az EGY részei.
Bennünk van Isten, ahogy mi is őbenne.
De igazán Isten nem annyira van bennünk, mint mi őbenne.
Egy "kicsivel"több Isten, mint mi.
De bármikor szólhatunk hozzá.
Bármikor feltehetünk neki egy kérdést.

A mai világban sajnos mindenki kész válaszokat vár.
Vannak olyan intézmények, akik azt mondják, hogy a válasz itt van nálunk és, ha fizetsz már meg is kapod.

Valamit kaphatunk itt, de személyre szabott, élettel teli válaszokat nem.

Addig kell eljutnia az embernek, hogy a megnemértés miatt fájdalom keletkezzen benne.
Ezért várnia kelljen a kérdezőnek.

Itt történik meg az ALKÍMIA...a csoda.

A VÁLASZHOZ MAGA KÜZDJE FEL MAGÁT.

Ez a lényeg.


Ezért vagyunk itt a Földön.
Isten saját képére teremtett mindenkit és a válaszokat is mindenkinek egyénre szabottan felkinálja arany tálcán.
De egy törvény szerint teszi.
Nem össze-vissza.
Vannak szabályok, amik igazán csak a szeretetből fakadtak.
Ez az az ú t és igazság, amiről Jézus beszélt.
Ezen az úton ott van az igazság, a kérdésre a válasz.
Amikor erre az ösvényre lépünk már szinte nem is kérdezünk, mert a kérdésünkre meg is jelenik a válasz.
Aki erre az ösvényre még nem talált rá, talán ez a cikk elvezeti szeretettel oda...igen az ő személyre szabott ösvényére, ahol a válaszok jelen vannak.

Csak élő gondolatokkal táplálkozzunk, mint, ahogy élő élelmiszerrel is ildomos.
Minden más, csak halottá teszi az embert.

Ha lehet már ne kérdezz KINT, csak BENT...hallgass a szívedre.
Ott megtalálod a válaszod.
De ne felejtsd el előtte, hogy csak teremtett vagy, aki bármikor emelkedhet, ha ALÁZATOSSÁ válik és Isten elé tárja azt, ami egyébként is a jogos jussa volt.
A TITOK ez.
Nem az a titok, ami a filmben is van, amiben csak önteremtést végzünk isten nélkül, úgy, hogy közben azt merjük képzelni, hogy mi vagyunk az isten.
Ez hibádzik egy kicsit. Egy ici- picit és ez elég ahhoz, hogy a testünk már ne az EGÉSZséget mutassa.

Szeretettel.
izi

Repülj

Csak hallgasd és...



http://www.youtube.com/watch?v=nSFKGAQpmi8


Belemerülök.

Érzem a testem, érzem, hogy a billentyűzetet most is leütöm, miközben ezt a gondolatot gondolom.

Arra gondolok, hogy milyen sokan vagyunk itt a Földön és milyen sokan vágyunk a szeretetre.
Most könnybe lábad a szemem, mert valami belül így reagál...könnyel telik meg a szemgödröm és már nem tudja magában tartani...kibuggyan és végig folyik az arcomon.
Belül nem vagyok se férfi se nő. Belül egy vagyok mindennel. Most hallgatom ezt a zenét és ez ihlet tovább. Repülj...ezt súgja és feledkezz meg arról, ami bánt.
Hisz nincs is olyan, hogy bánat, csak mi képzeljük itt a KÉTségeink közben. Azt gondoljuk, hogy ezek mi vagyunk.
Arra gondolok, hogy milyen sokan is vagyunk és milyen szép és jó érzés lenne, ha mindenki most ebben a pillanatban megértené azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Ekkor egy csoda történne, nem mintha nem lenne csoda minden pillanatban körülöttünk.

Én most megélem ezt a csodát. megélem mindenki helyett, hogy megélhessük együtt.

Mert hiszem és érzem, hogy sok csodálatos lény van itt a Földön, köztük Te is, aki most olvasod ezt az írást.

Gondoltál már arra, hogy te sokkal több vagy, mint, amit eddig gondoltál magadról?

Én tudom, én már tudom.

Gyere repülj velem és éld meg ezt a csodát.

Itt minden békés...érzed?

Erre vágyunk a szívünkben, erre emlékszünk, csak nem helyén való dolgokat cselekszünk, ami eltávolít ettől az eszenciától.

Egyek vagyunk mind.

A harmónia már a miénk.

Maradj még itt velem, ne menj.


Gyere minden este el hozzám és varázsoljunk.

Ez a varázslat mindenkié...mindenki tud repülni.

Amikor legyőztük a nehézségi erőt és először felálltunk, megtörtént az a pillanat, amit mindenki jól az emlékezetébe vésett, hogy később felidézhesse.

Felidézhesse, hogy a következő lépésként már fel is emelkedhessen.

Legyőztük akkor...most is legyőzzük és repülünk. Én már érzem.

Most mindenkihez, aki olvasni fogja ezt az írást és most alszik odaszállok és a fülébe súgom: "Már emlékszel, már megnyugodhatsz, itt minden rendben van, gyere és olvasd el ezeket a sorokat, hogy bebizonyosodjon, hogy az álmok igazak".

Mert nincs már idő.

Csak a jelen van.

Ez a mindent egybefogó csodálatos pillanat, amiben nincs Te meg én.

Köszönöm, hogy eljöttél és velem vagy.


Szeretettel.

izi

A Nap süt tovább

Eljön az idő, amikor letesszük a régit...





http://www.youtube.com/watch?v=RNG1zzrqPMg&feature=related

Sétálsz a mezőn.
Káprázatos napsütésben virágot tűzöl a füled mögé.
Én sasként repülök feletted.


Gondolataidban megtalálod magad.
Érzed a szél lágy simogatását.
Szépnek találsz mindent.
Végtelen béke kerít hatalmába.
Egy STOP táblához érsz.
Felidéződnek benned hányszor, de hányszor megállítottak a szabad fejlődésedben, a szabadságodban.
Leülsz és elszívod életed utolsó cigarettáját, lezárva a múltat.
Sokáig éltél benne. Életeken keresztül bántottak.
Egy dombtetőn állva figyeled a sok madarat.
Ők már szabadak, olyan, mint te.
Érzed már...érzed, hogy eljöttek hozzád.
Eljöttek, mert itt az ideje.


Emelkedned kell, a többi madár közé, akik végig járták ugyanazt az utat, mint te.
Érted már.
A szél simogatja arcodat.
Boldogságod összekapcsolódik mindennel.
Együtt vagytok boldogok.
Egyedül mész, mégis mindenkivel. Szíved csordultig szeretettel.
Tudod hova tartasz.
A nap felé.
A nap csak süt...és semmit sem bánsz már.

Szeretettel.
izi

Ébredezünk

Érezlek benneteket...




katt.ide:

http://www.youtube.com/watch?v=8PWX3bY97Ps&feature=channel


Ébredezünk.
Sokunk érzi, hogy valami megváltozott.
Állandóság nélküli világban élünk, ahol csak a pillanatunkban erősödhetünk meg.
Nincs már szükségünk valamibe kapaszkodni.
MAGunkba kapaszkodunk már.
Grabancon ragadjuk magunkat , ha meginognánk.
Eleinte sokszor meginogtunk, mert nem ismertük MAGunkat.
Mástól vártuk, hogy segítsen.
Mondja neg nekünk , mit tegyünk.
De most már szeretünk.
"Nem túlcsordultan, nem eszetlenül, hanem csodásan.
Emberséggel. Semmi elnyomó erő nincs benne.Őszintén".
Ezeket a sorokat éppen most kaptam egy levélben, nem véletlenül.
Szebben ki sem fejezhettem volna ezt az érzést.
Nyugalom és béke járja át a testemet.


Ez a nyugalom az igazi énünk.
Minden sejtünket átjárja, hogy könnyebbé tegyen.
Sokan erre vártunk gyermek korunk óta.
Valami hiány volt bennünk, amit nem tudtunk szavakba önteni.
De talán nem is kellett.
De mindenki, aki egyszer megérzi ezt a csodát, eszébe jut, hogy erre várt.
Finoman belopja magát a szívünkbe ez a bizonyosság érzés.
Az élet erre készít fel.
Mindenki akivel eddig össze hozott a sors, ezen munkálkodott, hol tudatosan, hol tudatlanul.
Mi már tudatosan élünk.
Tudjuk, hogy mindenkiben ott van a lehetőség.
Szeretettel, lágyan megérintjük a lelkeket és emlékeztetjük őket arra, amire jó ideje várnak.
Ahogy írom-e sorokat a szívem csordultig van szeretettel.
Nem is lehet ezt szavakba foglalni.




Ez a világ bennünk van.
Ez a mi kis menedékünk.
Minden nap ide eljöhetünk és megerősödhetünk.
Ide vezetlek el téged is, hogy szeresd újra magad...felfedezd azt, aki vagy.

Ölellek benneteket.
izi

Mióta iszod?

Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.




Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.
Ó emberek mennyire sokan ott vagyunk a kút körül és ódákat zengünk a kút vizéről.
Ezeket az ódákat réges- régen írták olyanok, akik nagyon sok időt töltöttek eme kút mellett abból kifolyólag, hogy valaki egyszer azt gondolta, hogy ez a kút csodákat rejt.
Nem is lenne baj, ha a kútban lenne víz.
De nagyon sokan azt a fáradtságot sem veszik, hogy belenézzenek.
Csak hisznek...hisznek úgy, hogy a tudatos megértés, felismerés templomát ki akarják hagyni az életükből.
Abban a hiszemben élnek, hogy a megváltás az ölükbe pottyan.
Valahol érthető is, hogy ebben a világban elfáradnak és úgy gondolják sokat dolgoznak és ezért leveszik a felelőséget magukról. A munka több órás fáradalmai mögé bújva hiszik, hogy a csoda megjelenik az életükben.
Önámítás.
Másra bízzák az üdvözülésüket.
"Egyszer élünk" hangoztatják egyesek...és ennek a mondatnak a "védelme" alatt várják, hogy valaki arany tálán odahozza nakik az élet vizét.
Sokan így élnek és bedőltek ennek a hatalmas hazugságnak.
A betegség is ennek velejárója.
A hazugsággal együtt megjelent a betegség is.
Most olyan korban élünk, ahol észre vehetjük már ezeket a félre beszéléseket.
A kezünkben és a szívünkben óriási hatalom adatott.




De ehhez be kell lépni a tudatos megismerés és felismerések templomába.
Itt ugyan fájdalmakkal és gyötrelmekkel kell szembe néznünk, de a jutalom ennek millió szorosa.
Nem állhatunk a víz nélküli kút mellett már.
Gondolkodj el egy kicsit ezen.
Mióta állsz ott?
Mióta meríted mással együtt ezt a "vizet"?
Amikor szándékodat adod a változás útjára, akkor a szíved közepéből egy forrás csörgedezni kezd.

Ez a kút a tiéd.

Ez a jutalmad.



Innen meríthetsz...bátran.
Érezheted, hogy ez a víz nem üres frázis molekulákból áll (ami ráncokat fest az arcodra), hanem élettel teli szeretet hatja át (ami kisimítja az ráncokat).
Én is most ittam...és ÉLEK.

Szeretettel.
izi

Csillagok békéje

Hármunknak...szeretettel.

Trilógia...egyben.

Véder nagyúr türelmetlen volt már.
Nagyon türelmetlen.
Érezte, hogy már az ereje gyengül.
Mitől is lenne jó kedve, ha már nem dőlnek be neki sokan a galaxisban.
Sokat gondolkodott mostanában, hogy valami más munka után kéne nézni.
Nem érzett már olyan sűrűn késztetést, hogy a gondolataival másokat fojtogasson.
De a beidegződései sokszor felülírták ezt a piciny szikrát kő szívében és olyankor
gyorsan fojtogatott egyet.
Amikor jobb pillanatai voltak leült, levette fejéről a sisakját és belenézett a tükörbe...nézte elsorvadt, fakó, mimikátlan arcát.




Eszébe jutott, amikor kisgyerekként a napba nézett.
Elmerengett, hogy milyen régen érezte már a nap melegét.

Egyszer régen, kis fiú korában találkozott három lénnyel.
Éppen játszani indult, amikor észrevette, hogy valakik megérintik.
Egyszerre érezte mind a három éteri kezet.
Ezek a kezek finoman megsimogatták és a fülébe súgták:..."majd, amikor emlékezned kell, emlékezz ránk és erre az érzésre, amit most megéltél. Ha így teszel mi megjelenünk neked és elviszünk oda, ahová mindig is vágytál. De van még dolgod...nem is kicsi...amit elvállaltál a legnagyobb szeretetedből kifolyólag...talán még nem érted, de bízz bennünk."
Teltek az évek és ezt az emlékét a homály fedte el.
Idővel már nem is voltak emlékei.
Álmaiban néha-néha felderengett a jónak egy piciny szikrája.
Nem is szándékozott engedni a jó oldalnak, a szíve megkeményedett.

Most a tükör előtt áll.
Torzóját nézve eszébe jut gyermekkori sima, finom arca.



Eszébe jut édesanyja, ahogy lágyan megsimogatja pofiját és egy finom pihe-puha puszit ad neki.
Szíve körül melegséget érez.


Hirtelen emlékek törnek fel belőle.
Egy könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában.
Emlék foszlányaiban három lényt lát, akik körbe ölelik.
Valami óriási, felemelő erőt érez a szíve körül.
Sírva fakad, mert ez a mindent átható erővel már nem bír megkeményedett szíve.
"VISSZATÉRHETSZ"...szólt egy hang.
Már tisztán emlékezett.
Mindenre.
Érezte, hogy megérintik a vállát.


Hátra pillantott és meglátta azokat a lényeket, akik már egyszer jártak nála.
Eljöttek hozzá, mert már szívéből emlékezett.
Felnézett az égre és azt mondta:... legyen meg uram a te akaratod.
A három lény körbe vette és az arca ismét üde gyermek arcá változott.
Most már csak haza akart menni...ennyi volt a vágya.
A három lény boldog volt.
Ők hárman egyek.
Felemelkedtek, magukkal víve Védert is, aki már nem volt gonosz nagyúr többé.
A csillagokba...a csillagok békéjébe.


izi