2014. november 23., vasárnap

Előző életeim után többször meghaltam, amire nem emlékszem.
Az egyik életemben voltam miniszterelnök is, lehet sárral dobálózni.
DE erre nem is emlékezhetek, mivel semmire nem emlékszem, de jól hangzik.
Manapság úgyis volt már mindenki fáraó lánya is, úgy tudom...sőt maga a fáraó is.
Persze senki nem volt pedofil, meg gyilkos...ez érthető is.
Csak szolidan emberek, szolidan az előző életekkel.
Az, hogy esetleg mivé válunk, vagy mik lehetünk a következő életünkben, az már senkit nem érdekel. Holott tényleg az határozza meg, hogy mivé válunk, milyen irányba változik a világ, amit éppen most gondolunk,ahogy cselekszünk, ahogy hozzáállunk az Ellenségeinkhez.
Ez már lassan közhely, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, holott ez a legnagyobb igazság, ami a Földön egyszer és többször elhangzott.
Mert ez viszi előre érdemben a dolgokat, ettől fog változni a világ jobb irányba, de persze ez nem gyors folyamat, éppen ezért ennek azonnali látszata nem is lesz.
Ebben a rohanó világban ez az írás sem lesz népszerű, de lesz akinek fontos információkat közöl.

mit ér...

Mit ér az élet, ha nincs benne olyan pillanat, amikor nem az önző gondolataink vezetnek, amikor már nem csak arra tudunk gondolni, hogy nekünk jobb legyen.
Persze ezt nem feltétlenül tudatosan csináljuk, de egy idő után, amikor az ébredés egy piciny szikrájának fényénél rálátunk az eddigi életünkre, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy mennyi mindent csinálhattunk volna másként mennyi embert kímélhettünk volna meg a szenvedéstől egyetlen más döntésünkkel, más hozzáállással.
Ezen elgondolkodtam most, mert úgy érzem ténylegesen itt van az ideje, hogy rendbe tegyek egy-két érzést magamban, ami a régi megrögzött kapaszkodásaimat stabilizálja.
Van belőle bőven, de mindig inkognitóban van és nagy mestere a rejtőzködésnek.
Lehetséges, hogy  te éppen, aki olvasod e sorokat azt mondod, hogy nem voltál soha önző, de ha jól magadba nézel, észreveheted, hogy bizony voltál, és nem feltétlenül mással, hanem magaddal.
Ugye így van?...
Ha magaddal vagy önző, akkor bizony magadat is úgy bántod, mintha mást bántanál.
Viszont, ha ennek a dolognak a fényében egyre kevesebbszer vagy önző magaddal szemben és egy kicsit létjogosultnak érzed magad, akkor bizony egészségesebbé válhatsz,  a lelked békére lelhet.
Nem kis munka ez, sőt hatalmas, de csakis mi mehetünk végig ezen a göröngyös, csapdákkal teli úton, ahol nagyon sok félrevezető blikfang áll, ami azt akarja veled elhitetni, hogy nem az a helyes út, amin jársz, térj le és add fel, hogy egy ideig azt érezhesd, hogy a fellegekben jársz, csak sajnos ezen hamisságok, csak ideig-óráig  tudnak erőben tartani.
Ha bedőltél nemsokára jön az arcra esés.
Jobb, ha ezen blikfangokat jól elkerülöd, vagyis tudatosítod az előző baklövésedből, hogy milyen érzéseket adott, mennyire elszálltál tőle, milyen megkülönböztető érzés emelt a magasba, mert ezen csapdáknak az egyik jele ez.
Senki sem különb, csak az út van, ahol rádöbbenhetünk, hogy ezidáig mit képviseltünk és jó esetben, vagyis ideális esetben tudunk is rajta változtatni.
Az egónk sokszor akar győzni, és nem akarja, hogy lássák a gyengeségeinket, pedig a gyengeségünk kimutatása a legnagyobb erőnk.
Minél jobban félünk, minél jobban titkoljuk, annál jobban egy burokba zárkózunk, ami egyre kevesebb teret enged nekünk, egyre jobban az elválasztottság illúziója az, ami meghatározza az életünket.
Pedig igazán senki nem különb a másiknál, mégis ez a biztonságos manapság, hogy ezt elhitessük magunkkal a kigyúrt testünkkel, az autónkkal, a pénzünkkel, pozíciónkkal.

(Bízni a mindenkor jelenlévő szellemi segítségben, ez a legfontosabb...a jövőből felénk áramló negatív élethelyzetek félelmétől mentesíteni a lelkünket.)
Ezen megkülönböztetéseink egyre jobban eltávolítanak minket egymástól.
Aki egyszer felébred, ezen illúzió csak egyre kevesebb ideig tudja lehatárolni.
Aki felébred, az tudja, hogy ha a másikat bántja, akkor tényleg magát is bántja.
Szeresd felebarátodat.
Ha nem szereted, akkor magadat sem szereted...folyt köv.

http://youtu.be/zs0U_e02qcY