2019. augusztus 20., kedd

--honnan--

















Honnan nézed?
Ez a legfontosabb.
Minden dolognak, minden élethelyzetnek sok megközelítési lehetősége van.
Te melyiket választod?
A repertoárból pont azt fogjuk választani, ami az adott lelkiállapotunkat tükrözi.
Idővel erre rájövünk és egyre nagyobb tudatossággal viszonyulunk bármihez, ami felénk tart, amivel szembesülünk, ami érzéseket vált ki belőlünk.
Az érzés a nem mindegy, persze a hozzá kapcsolódó gondolat sem.
Ez az ember dolga elsősorban, hogy így legyen önmaga, így legyen egy olyan minőségben, ami felügyeli, ami nem engedi meg, hogy a pótcselekvéseibe belebonyolódjon.
Alapos munka ez, nem lehet gyorsan megvalósítani, mert bizony ez az út nagyon nehéz és sok lemondással jár.
A lemondás viszont egy idő után megszokható, amit nem bénít már le egy olyan gondolat, hogy kimaradunk valamiből.
Korunk legbénítóbb csökevénye az, hogy mindenben benne akarunk lenni, mert csak ez adja meg a  létbiztonságunkat.
A létbiztonságunk, a lelki nyugalmunk viszont pont nem ettől függ.
Hála az égnek egyre több emberrel találkozok, akikben ez a felismerés már élő.
Ők úgymond kilógnak a sorból, de alapvetőleg egyre nagyobb rend van az életükben.
Egy periférián tébláboló ember szemében viszont ez az út kivitelezhetetlen és megmosolyogtató, mert számukra még egy mű biztonság ad valamit, amitől elfelejtenek gondolkodni, amitől úgy érzik élnek.
Ez az önbecsapás egy idő után eljut egy olyan mértékre, ahol a szembesülés elkerülhetetlen lesz magunkkal. Aki ezen szembesüléseket nem veszi figyelembe, az csak egyre jobban belebonyolódik pótcselekvéseibe és a lelke észrevétlenül kiszárad.
Lépten-nyomon találkozom ilyen emberekkel, akiket nem hajt más, mint egy automatizmus, egy túlélési kényszer, egy megfelelési kényszer.
A legrosszabb az egészben az, hogy a szemellenzőjük miatt nem hajlandók a testi tüneteiket, negatív élethelyzeteiket összekapcsolni sivár lelki életük szomjúságával.
És itt jössz te!
Te hol tartasz?
Honnan nézed a dolgokat?
Ébredezel már, hogy a pótcselekvéseid milyen mértékben tartják rabságban az életed?
Összefüggést látsz-e már abban, hogy a testeden lévő bármilyen tünetednek kapcsolata van a lelked sérüléseivel?
Tudsz-e egyedül lenni úgy, hogy jól érzed magad magaddal, vagy mindig szükséged van valami külső impulzusra?
Nagyon fontos kérdések ezek, mert ezeken múlik a lelki egészségünk, önbizalmunk.
Önmagunkká válni nem egyik napról a másikra lehet, ez egy nagyon szép út, ami folyamatos, ami egyre jobban megnyugtatóan hat ránk, mert felismerjük, hogy minden a legnagyobb rendben megy, minden a legnagyobb rendben van.
Ugye?