2016. december 31., szombat


helyezd



Helyezd a lenyugvó napba a gondod és bánatod.
Érezd, hogy minden fájdalmad és nehézséged átalakul a nap melegétől, fényétől.
Érezd, hogy visszatér majd hozzád holnap mint építő erő és jószándék.
Az év utolsó naplementéje.
Ölellek.

tőled


Elkerülhetetlenül lesznek olyan dolgok, amik nagyon fognak fájni, ha az önmegismerés útját választjuk.
Ne félj ettől, mert mélységek nélkül soha nem is ismerhetnéd meg magad.
Persze az ember a kényelmet szereti, a megszokottat, mert abban a helyzetben nem sokat kell szembesülnie magával, mert ott minden "bizonyos".
Pedig a bizonyosság csak a változás, amibe vagy belesimulunk, vagy hitegetjük magunkat mindenféle manapság hangzatos hedonista szemlélettel.
Számomra a változás a biztonság, amit soha nem is gondoltam volna, hogy egyszer ezt érzem majd.
Szerintem ezzel sokan vagyunk így.
A változásban a fejlődés van jelen, az elfogadás, az oldódás.
De ennek a mértéke sem mindegy, mert semmit sem gyorsíthatunk fel, csak a kellő tempóban mehetünk ezen az úton.
A sürgetés, türelmetlenség is ugyanolyan szélsőség, mint a semmittevés.
A fájdalmak megélése egy ébresztő ezen az úton, kimozgató, amit már meg tudok köszönni.
Minden élethelyzet azért van ott, mert már abban a formájában, abban a kényszerítésében tud csak megnyilvánulni, mert előtte csak finoman szólt, de nem hallottuk meg.
Ezért is semmi baj nincs, csak vannak dolgok, amik megtörténnek.
Ugye?
Érzed már te is?
Milyen megnyugtató ez.
Mennyire szüksége van a lelkünknek ezen bizonyosságokra, mert a régiek már nem segítenek, amit ezidáig bizonyosságnak hittünk.
Béke költözhet a lelkünkbe, ez csak tőlünk függ.
Tőled függ. :)
Tudatos, szép reggelt kívánok neked.

legyen



Kívánok neked egy sokkal tudatosabb évet, egy olyan évet, amiben a morálisabb utat választod, amiben az önfényezés aránya ideális arányban van az alázattal.

Kívánom, hogy egyre többször legyél jelen az életedben, vedd észre azon beidegződéseidet, amit már el kell hagynod, amire már nincs szükséged, mert kellő ideig bujkált előled és hatott rád úgy, hogy te észre sem vetted.
Önmagad megismerése a legfontosabb, mégis úgy teszel, mintha ennek a dolognak nem lenne prioritása, mert a külsőségek ápolása lenne az elsődleges feladatod(tisztelet a kivételnek).
Olyan korban élünk, aminek ugyanúgy meg van a feladata, mint más koroknak.
De aminek régen volt fontossága, az már elavulttá válhat és ezért sem szabad a régebbi korok lelkivilágának megfelelő gyakorlatokat alkalmazni a lelkünk építésére, mert igazán csak az időt húzzuk vele.
Jelen korunk legfontosabb tanulnivalója nem más, mint a karmatudat beépítése az életünkbe.
E nélkül a lelkünk nem tud ideálisan fejlődni, nem tud bizonyosságot szerezni, amitől egyre nyugodtabbá válhatunk.
Az atavisztikus ceremónikus beavatások ideje lejárt, már semmit nem tudnak adni a lelkünknek, maximum pár órás, napos egókielégülést, ami nem elegendő egy nehéz élethelyzetben, mert stabilitásunk ettől nem lett, nem lesz.
Kívánom, hogy vedd észre a különbséget, azt, hogy mennyire fontos az az út, ahol már nem akarod a mások figyelmét, ahol ténylegesen megtörténik a beavatásod, mert ezen az úton már nem is történhet máshogy.
Te és az Önvalód egyek vagytok, erre rá kell mindenkinek döbbennie, hogy a hazugságmentes utat kezdjük el járni, ahol a világi protekciók, ismeretségek már nem számítanak.
Az új éved legyen békés, tudatos, szeretettel teljes.

gyertyafény2


Nehéz éjszakám volt.
Nem igazán tudom, hogy miért.
De nem érzem magam gyengének, se fáradtnak.
Tudomásul vettem mostanában azt, hogy egy olyan időszakon megyek keresztül, aminek nagy jelentősége van az életemben.
Kimondottan szeretem ezt az időszakot, mert legalább most már ténylegesen élek, ténylegesen jelen vagyok és tudatossággal figyelem, ismerem meg magam.
Volt már ilyen időszakom, de ez a mostani teljesen más, mert olyan viszonyba kerültem magammal, amit ezidáig nem tapasztaltam, nem tapasztalhattam.
Bizonyos vagyok abban, hogy ezt csakis azért érezhetem, mert a morálisabb utat választottam.
Az önfényezés csillogó-villogó útját szándékosan elhagytam, mert rádöbbentem mennyire nagy ámítás az egész, annak ellenére is, hogy ez egy olyan minta volt bennem, ami nem feltétlenül volt tudatos.
Mindennek van ideje és helye, jelenleg ezt élem meg, felszámolom ezen beidegződéseimet, ezen torzulásaimat megfigyelve változtatok.
Jó érzés látni azt, ahogy te is küzdesz, ahogy megéled önmagad és már nem szeretnéd a régit erősíteni, hanem az újat választod.
Szeretlek.
A Lényedet szeretem.
Ezáltal ismerlek és te is ismersz.
Ezt a gyertyát azért gyújtottam, hogy az új évben még jobban letisztuljanak benned, bennem a dolgok, még tisztább, őszintébb kapcsolat alakuljon ki közöttünk.
Számomra az új év ezt jelenti, azt, hogy még erősebb legyek lelkileg, még nagyobb rálátásom legyen az életemre, arra, hogy elfogadással legyek mindenre, amiben vagyok, ami jön felém.
Az új évre ezt fogom kívánni, számomra ez a legfontosabb.
Ölellek.

gyertyafény

Az új évedre gyújtottam ezt a gyertyát, most reggel.

2016. december 30., péntek

fények






minden kornak


Minden kornak ott van az öröme, szépsége, méltósága.




hálás



https://www.youtube.com/watch?v=8dh0K9lLIUk&t=1293s
Szeretem a telet.
Szeretem, mert mélyebbre enged magamban, megengedi, hogy másképpen lássam magam.
Nehéz időszak ez, mert magunknak kell a Napot(fényt) megteremtenünk magunkban.
Nem úgy , mint nyáron, ott adott a Nap, a fény szinte minden nap(ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, honnan jöttünk és hova tartunk, elfelejtjük szellemi kapcsolatainkat).
Ezért is szeretik az emberek inkább ezt az évszakot, mert ott kevesebb a dolguk magukkal, jobban elbírják a terheiket.
Viszont én egyre jobban szeretem a telet, a szembesülések idejét, a magunkba mélyedések idejét, ahol igazi bizonyosságot szerezhetünk magunk felől is, ha nem félünk a megismerés útját választani, ahol a lámpásunkkal lépésről-lépésre világítunk magunk előtt, ahol magunkra vagyunk utalva.
Persze ez a mondat így nem fedi teljesen a valóságot, mert minél tisztábban ráébredünk Ö(é)nmagunkra, annál bizonyosabban érezzük a Megváltás erejét magunkban, a segítő szellemi hierarchia támogatását.
Csodálatos érzés az, amikor ezen bizonyosság már bennünk él, bennünk gyógyítja a lelkünket.
Ilyenkor már egyre kevesebbszer adózunk a hazugságnak, mert már nincs kedvünk az újabb baklövéseinkkel szembesülni.
Minek hazudjunk már?
Semmi értelme ennek, de ezen pálfordulásunk azt is megláttatja, hogy körülöttünk ki nem akarja magát kellő módon megismerni, ki az, aki köntörfalaz, akinek a hazugság oltárán még sok áldozata van.
Az ilyen emberek egyre jobban leválnak rólunk, nem lesz rá szükségünk, nem fogunk tőlük függeni.
Egy dolog lesz fontos számunkra, az érték.
Olyan érték, ami az őszinteség, méltóság, tisztelet , szeretet, önzetlenség oltárán teszi le az áldozatait.
Hát nem csodálatos ez?
Viszont ez a nehezebb út, a fájdalmasabb út is egyben, de ezen fájdalmak később lelkünk erejévé válnak, amiért hálásak leszünk.
Én hálás vagyok, nagyon.
Ez a hála eltölti a szívemet, lelkemet.
Érzem, hogy ez az öröm másra is át tud szállni, amit talán nem is tudnak beazonosítani, csak később, amikor majd a szembesülésük eljut egy olyan fázisba, ahol már nem szégyelli magának sem bevallani hol tart és nem szégyelli meglátni minden eddigi torzulását, amin már csak javítani akar.
Talán ez a rész, ez a szakasz egy kicsit magányos és zárkózottá tehet, de ennek is van jelentősége, értelme.
Kívánom neked, hogy szeresd magad egyre jobban, ezáltal másoknak adod meg az igazi tiszteletet, méltóságot.
Ölellek.

2016. december 29., csütörtök

egyed






https://www.youtube.com/watch?v=yCh-575maKI

téli hangulat
















új év



Szilveszterkor kívánni szoktunk valamit.
Ez a hagyomány eléggé módosult az évek folyamán.
Olyannyira, hogy ezen kívánságok az alkohol hatása miatt nem valósulnak meg.
Pontosan éjfélkor, egyetlen percig a lehető legközelebb vagyunk azon szellemi erőkhöz, szellemi hierarchiához, ami ezen kívánságunkat meghallgatja. Soha az évben máskor ennyire könnyen és közel nem juthatunk ide.
Mégis az emberek többsége alkoholmámorban megy ezen új év felé.
Éjfélkor pontosan alkohollal köszöntik az új évet.
Mintha tompult tudatállapottal kellene nekimenni az újnak.
Az alkohol a magasabb Énünkkel való kapcsolatunkat blokkolja, pontosan azt a kellő figyelmet és tiszteletet magunk felé, amitől igazán emberek vagyunk.
Aki ezt a kapcsolatot megszünteti sokszor, akár hosszabb ideig, az ne csodálkozzon, hogy állati szintre jut, akár négykézlábra is kerülhet, hiszen az Énünk eltompul és nem sok minden különböztet meg az állatoktól így.
Mégis az alkohol az egyik "legideálisabb" forma manapság arra, hogy "lazítsunk".
Pedig a vérünkben minél több az alkohol, annál nagyobb az esély arra, hogy betegek legyünk, mert a vérben lévő Énünket kiszorítja az alkohol.
Nem véletlen a másnaposság sem, amikor azt a kegyetlen fájdalmat, fáradtságot érezzük, mert ilyenkor szó szerint csata folyik bennünk, a magasabb Énünk hódítja vissza a területeit.
Ezt azért már a többség megtapasztalhatta. Az idő előrehaladtával egyre nehezebben tud az ember a másnaposságából kijönni.
Tehát az alkohol már alapból sem jó, annak ellenére sem, hogy olyan a propagandája, hogy szükséges a szervezetünknek alkoholt pótolnunk.
Ez a legnagyobb butaság, a szervezetünk elegendő alkoholt termel, ami a sajátja és nem kintről kell ezt bejuttatnunk, mert az teljesen másként hat a szervezetünkre, idegenként kezeli.
De ez sem fontos manapság, csak az, hogy oldódjunk és különféle belemagyarázásokkal hitegessük magunkat, hogy miért is igyunk, miért is ihatunk.
Mindenkinek saját belátása szerint kell ezt eldöntenie, mérlegelnie. Egy biztos, az alkohol semmiképpen nem használ, soha.
De a vörösborban lévő más egészséges dolgok sem írják felül ezt, mert nem annyira hasznosak, mint amennyire káros az alkohol az adott mennyiségben.
A szilveszteri alkoholfogyasztás, meg még azt a lehetőséget is blokkolja, hogy a sorsfeladatunkhoz mérten kívánhassunk valamit, ami meghallgatásra kerül, ami megvalósulhat ez által.
Tehát akinek fontos a lelke, akinek fontos az egészsége, az új éve, annak ezen gondolatok majd kellő módon fognak változást eredményezni.
Amikor alkohol van bennünk, legyen az a legkevesebb is, a vérünkből a legnagyobb védelmet veszik el, az pedig az Énünk.
Ahol az énünk nincs jelen, ott bizony a betegség kezdi felütni a fejét, az öregedés, a savasodás.
A savasodás mértéke attól függ, mennyire vagyunk önmagunk, mennyire van jelen az életünkben a tudatos Énünk. Ha ez nincs meg, akkor bizony nehéz egészségesnek maradni. Az embereknél persze egyénenként változóan hat az alkohol, de ez nem befolyásolja azt, hogy mi a lényeg.
Számomra az alkohol mindig is bajt hozott, ezzel persze nem kell egyetérteni másnak, mindenki úgy él, ahogy akar. :)