2016. december 24., szombat






Legnehezebb színt vallani magunknak.

Éppen ezért a legnehezebb hazugság nélkül élni, mert mindent megteszünk azért, hogy leplezzük azon tulajdonságainkat, amik nem vetnének jó fényt ránk.
Pedig ez az út egy ördögi kör, ez a legnagyobb probléma, ami miatt jelenleg a képmutatás a legmagasabb szintet éri már el lassan.
A szembesülést soha senki sem kerülheti el, egyénenként változóan jön majd elénk az a helyzet, ami térdre kényszerít.
Az őszinte embereké a jövő, még akkor is, ha jelenleg úgy érezhető, hogy ezzel semmit nem lehet elérni.
A lelkünk mélyén való gyökeres változások mindig meghozzák a jutalmat is, ezért sem szabad elhanyagolnunk magunkat, lelkünk ideális táplálását.
A jutalom csodálatos, legfőképpen lelki stabilitásként jelenik meg.

Szeretem az őszinteséget, az egyenes beszédet, a játszma mentes közeledéseket, találkozásokat.
Erre egyre sürgetőbb szükségünk van, mert minél lehatároltabbá tesz a világ, annál nehezebb a szeretetünket kifejezni.
Pedig a Szeretet minden, a Szeretet a csoda.
A hétköznapokban a legnehezebb ezt kifejezésre juttatni, holott a legtöbbünkben ott van a vágy arra, hogy jószándékkal közelítsünk más felé. Persze ez nem sikerül mindig, de alapból tudom, hogy kiben milyen lélek rejtőzik, milyen szándékkal közeledik felém.
Lelkünk fejlődésének szakaszait felfedezhetjük másban , láthatjuk, érezhetjük, milyen a viszony a magával.
Minél tisztábbak a szándékaink, annál nyíltabbak és őszintébbek leszünk, mert igazán csak így érdemes élni.

Nincsenek megjegyzések: