2016. december 3., szombat

kevésszer


Szeretsz élni?
Szereted az életedet?
Szereted azt, amiben vagy, ami körülvesz?
A lelkeddel szárnyalhattam az éjszaka.
Érezhetted. Én azt éreztem, hogy érezted.
Ilyen szabadságot és megnyugvást régen éreztem.
Most a kávémat iszom, vagyis ittam. Néha szoktam kávézni, mert finom és jó az illata.
Az egészségemre gyakorolt jó, vagy nem jó hatásáról most nem gondolkodom. Ennyi hedonizmusra szükségem van. A szélsőséges egészségmániám hála az égnek már a múlté.
Ma megint kaptam egy ajándékot. Egy igazi ajándékot, ami nem a felületességből fakadt, hanem abból a mély szeretetből, ami két Lélek között fennállhat, ha ebbe nem szól bele az egó.
Szerintem ez az igazi öröm, amikor minden felületesség nélkül érezhető a szeretet.
Jó érzés megérteni, ezáltal megérinteni valakinek a lelkét, mert addig, amíg ez a megértés nincs meg, addig nem érinthetjük meg úgy a másik lelkét, hogy  megbízhasson bennünk.
Magunkban kell először megbíznunk, hogy ez a bizalom gyógyítólag hasson mindenre, mindenkire.
Inkarnációkon keresztül tartunk ezen felismerésink felé, sokszor  annyira bebetonozzuk magunkat egyes megtestesülésünkben, hogy ezen beidegződéseink most is kísérteni szeretnének, ezért van az, hogy sokszor nagyon nehéz az adott szituációban a nagy képet látnunk, nagyon nehéz ebben a helyzetben szeretni magunkat.
De egyszer amikor ezt felfogjuk és megértjük, akkor a szabadság és szeretet fénye bevilágítja lelkünket és akivel karmikusan feladatunk volt, azzal minden megenyhül és oldásra kerül.
Újra szabadon, bizalommal segíthetjük egymást.
Ez az én legnagyobb ajándékom mára, ettől szebbet és csodálatosabbat kevésszer éreztem.







Nincsenek megjegyzések: