2016. május 31., kedd

bonyolult


labirintusban





Lepihennék.
De nem tudok, mert végigaludtam az egész napot.
Mégis azt érzem, hogy pihennék.
Nyugodtan, csendben.
Találkoznék már magammal.
Olyan régen nem sikerült összehozni ezt a légyottot.
Fáradt a testem, a "mindigfitteknek" nem magyarázom miért, mert úgysem értenék.
Aki meg tudja, az tudja.
Grált keresni a labirintusban.
Néha felcsillan, megmutatja az utat a legnehezebb szakaszokban.
Néha mellénk kerül valaki, akit szerethetünk.
Nagy kincs a lelkünknek.
De jönnek hátráltatók is csillogó-villogó köntösben, akiknek nincs más feladatuk, mint eltérítsenek.
Nehéz eleinte megkülönböztetni őket, csak idővel kerül felszínre igazi mivoltuk.
Hatalmas szofisták és olyan intelligenciával rendelkeznek, ami megtévesztő.
De ezek a próbák is részei az életünknek, amiből megszülethet az ideális óvatosság, előrelátás, önismeret.
Pihenek még egy kicsit.

Ha én ezt tudom"nem merek megtapadni édesanyám méhfalában". Pedig tudtam.

ÉLNI jó.



2016. május 30., hétfő

borongós

                                                         Valami véget ért, valami fájt?
Mondod nincs vége, mondom "allright".




2016. május 29., vasárnap

gyönyör


mindenmentes


kegy



Csodálatos élmény az, amikor láthatjuk, ahogy mellettünk felnövekszik egy Gyermek, akit az akkori lelkiállapotunkhoz mérten, a legnagyobb szeretetünkkel terelgettünk.

( különös kegy volt az élet részéről, hogy a kis lurkóimat csepp koruktól egyedül nevelhettem )
Embert megpróbáló, nehéz időszakokkal is tele van ez a feladat, de később visszatekintve mindennek látom az értelmét.
Türelemre tanítanak ők, arra, hogy olyan emberré váljunk, akinek a világlátása tágul, aki sokkal többet lát egy Gyermekben, mint amit a társadalmilag elfogadott viselkedésminta akar láttatni.
Mi is voltunk gyerekek, nem egyszer eszembe jut, ahogy felidegesítettem a Szüleimet és most érzem, mennyire fájt nekik.
De tudom, hogy mennyire szeretnek így is, mert én is ugyanúgy szeretem a Gyermekeimet, bármilyen vita, bonyodalom volt velük kamaszkorukban.
Most már nem igénylik annyira a társaságomat, de ez az élet rendje, mint tudjuk, ha tudomásul vesszük, ha nem.