2017. november 30., csütörtök

--elkezdeni--



https://www.youtube.com/watch?v=8UXircX3VdM
Minden nap ugyanaz.
Minden napban ott van az azonosság, amíg egy kicsit felülről nem nézzük.
A megszokások unalmas béklyója  rányomhatja bélyegét a napunkra. Elfelejtkezünk ilyenkor magunkról a rutin ürességében.
Ugyanúgy alszunk, mint amikor még fel nem ébredtünk.
Áldozatnak érezhetjük magunkat ebben a világban, de csak addig, amíg a nagy képet meg nem látjuk, amíg a szerepünk nem tisztázódik ebben a hatalmas sorsfeladatban.
Ha összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, beleszorulunk saját csapdáinkba.
Ez a viszonyítás kényszer egyre jobban azt sugallhatja, hogy nem vagyunk értékesek.
A másik véglet pedig a sok önimádó, mindenkinél jobban tudó egóreaktor.

Egyik sem jó, de egy darabig lehet létjogosult egészségkárosodás nélkül.
Ez az idő egyénenként változóan  más és más, mert mindenki pont ott tart az önmegismerésében, ahol tart.
Ezt figyelmen kívül hagyva jutunk el abba a nagy félreértésbe, hogy mindenkitől szinte ugyanazt a tempót várjuk el. Ez korunk egyik lépfenéje, de nem feltétlenül kell ebben nekünk részt vennünk.
Felébredésünkkor ténylegesen ébredjünk fel.
Lássuk meg a napi rutinunkat követő érzéseink hatalmas kényszerítő erejét. Addig kísértenek, amíg jelen nem leszünk, amíg azt nem mondjuk, hogy hiszen én vagyok a saját sorsom kovácsa, van bennem valaki, valami hatalmasabb, mint az asztrológiám.
Ugye van? Én is hiszek ebben, ami nagyon sokszor felül emel a napi nehézségeimen.
Ilyenkor érthető módon történik minden körülöttem, még az érthetetlen is.
Egyre hatványozottabban tudom, hogy ki vagyok, és ezidáig ki voltam.
Nem a kávétól elevenedünk meg, hanem az élő gondolattól, a jelenléttől, persze a kávé lehet egy finom kis hedonizmus  e mellé.
Csodálatos az ember, mert önmagában hordozza azt a lehetőséget, amit ki is használhat és ez pont nem az az önfejlesztő, egoista sikersztori, amit ma annyira propagálnak.
Nem. Ez sokkal egyszerűbb, mégis sokkal nagyobb kitartást és önfegyelmet igénylő feladatunk.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked. :)

...és legyen itt megint az én egyik legkedvesebb idézetem Pilinszkytől:

"A hamisság mindenképp önzésből fakad, sorsa is szükségszerűen véges. Vele szemben az igazság csak ideiglenesen veszíthet, sorsa viszont szükségszerűen torkollik a végtelenbe. Az igazság ezért sose lehet türelmetlen vagy támadó, és sose irányulhat senki ellen. Tartalmára hogyan is cáfolhatna rá természete? Győzelme a szelídekre vár, és a türelmesekre."
-- Pilinszky--

2017. november 28., kedd

--mi hiányzik?--

--mi hiányzik?--
Valami fényesség a lelkünkből. Mert mindig csak odakint keressük, mert mindig csak a külsőségeket érezzük valóságnak, ami bennünk élni akar, azt elfelejtjük.
Kis fényre van szükségünk, Advent közeledtével meg igazán sürgető ez az érzés, és ideje a lámpásunk olaját ellenőriznünk, elegendő van- e benne, hogy magunk előtt tudjunk világítani. Mindig csak egy lépésnyit.
Mert nincs is szükségünk többre, csak arra, hogy magunk előtt meg legyen világítva a terület. Egy egészséges sejtnek sincs szüksége felhalmozásra, mert bízik az isteni elrendezésben, aminek felismerésére nagyon sokunk  számára előbb-utóbb szükség lesz. Ezen gondolataimmal kívánok szép, békés éjszakát.

2017. november 19., vasárnap

--Petőfi--



--ajándéknapunk--


--empátia--

Amikor más szemszögből tekintünk valamire(valakire), akkor egy csomó új dolgot láthatunk benne. Számomra nagyon jó érzés és feladat egy idegenben, aki antipátiát ébreszt bennem, meglelni (benne) , ami szimpatikus, empátiával élni vele szemben.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos vasárnapot neked.

--legfontosabb--

...hogy egészség legyen és szeretet. Semmi más nem lényeges, de tényleg.




2017. november 18., szombat

--kapu--

--remény--
Mindig van remény,de ahhoz tényleg hinni ildomos.
A kapuk jó esetben nyitottan várják, hogy belépjünk és rádöbbenjünk, hogy mindig is volt isteni elrendezés, tehát most is van, csak korunk rákfenéjeként annyira beleragadtunk a matériába, hogy elvesztettük érzékenységünket.
Az ünnepek igazi jelentősége soha nem a külsőségekben összpontosul, semmiképpen nem az anyagi javak felhalmozásáról szól, hanem egy magasztosabb cél felé szeretne terelni, egy olyan világba, aminek részesei vagyunk, csak elfelejtkeztünk róla. Álszent világunk sürgeti a Karácsonyt, pedig még a várás ideje van csak itt.
Annak a türelemnek a megélése, amiben tiszteletet adunk az elkövetkezőnek.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, egyben tudatos hétvégét neked.



--esős, de csodás--







2017. november 16., csütörtök

--ad--

--szeretem a természetet, a változást benne, ami mindenkit arra szeretne kérni, hogy elégedjünk meg mindig azzal, ami van, ahogy ott van előttünk és az ősz, a tél már arra kér, hogy egy kicsit jobban nézzünk magunkba és ott fedezzük fel azt a ragyogást, amit a tavasz és a nyár ad--


--kibogozni--

Bakancslistám:
Az elvarratlan szálakat felfedezni.
Élni.
Oldani.
Magammal is foglalkozni.
Ui: szeretni


Bakancslistámon egyre hasznosabb "dolgok" vannak.
Emberi gyarlóságaink függvényében változóak a kívánságaink.
Elvarratlan szálakkal teli szőtt életünket vagy bonyolítjuk tovább, vagy elkezdjük felismerni az életünk sorsfeladatait.
Ez a hatalmas feladat néha nyomasztóan hathat ránk, de ennél magasztosabb és szebb dolgot már nem is tudok elképzelni, mint napi szinten azon munkálkodni, hogy megértsem az életem, rájöjjek arra, mennyire rendjén van minden pillanat, amit megéltem.
Élni annyit jelent számomra, hogy emberebbé válni.
Nem mást már.
Oldódni minden nap kell, ennek az egészségre gyakorolt hatása nélkülözhetetlenül fontos. Magunkban tartani a haragot, akár rejtetten is egyenló az öncsonkítással.
Félkarú "óriásokkal" teli a Föld.

2017. november 15., szerda

--megérintő--

Mennyire nagy szükség van manapság arra, hogy a lelkünkben biztonságot érezzünk.
Csak a csalóka világ azt akarja elhitetni velünk, hogy ez a biztonság minden esetben a birtoklásból fakad.
Hatalmas tévedéséért az emberiség nem egyszer bűnhődött.
Egyedül a nagy Természetben lenni és ott ráeszmélni önmagunkra alapvető dolog számomra.
Csodás reggelt kívánok neked.


2017. november 12., vasárnap

--állandó--



https://www.youtube.com/watch?v=l6U2qXfdk6I&t=4826s (23:21 től)


Állandó ingert adó semmikre vágyunk.
Állandó ingert adó semmikkel traktálják lelkünket folyamatosan.
Egy a lényeg, ne legyen egy kis időnk sem arra, hogy kilépjünk ebből a függésből.
Csendhiányunk elhitette velünk a csend nélkülözésének valóságát.
Leszakadtunk magunkról, mindeközben rákapcsolódtunk valami förtelemre, ami folyamatosan adagolja számunkra a hazugság piruláit.
A gyógyszeradagoló szelencénkben sok színű pirula van, amit a zsebünkben hordunk és a csörgése már olyan pavlovi reflexet vált ki, aminek kényszere hatalmas.
Már sokaknak fel sem tűnik ez az egész mámor.
Viszont van akiben még él valami, ami megengedi, hogy rálásson erre.
Nem könnyű dolog ebből kilépni, sőt, nagyon nehéz.
De egy határig nem késő felébredni.
Innentől felismerhetjük ezeket a semmit adó ingereket, rádöbbenhetünk arra, hogy mennyire más táplálékra van szüksége a lelkünknek.
Ideje biztonságot kapni magunktól, nem mástól.
Ideje megérezni a megváltás jelenlétét a szívünkben, lelkünkben.
Rá kell döbbennünk sorsfeladataink valóságosságára, kapcsolataink sorsfordító determináltságára.
A manna bennünk van, mi magunkban kezdődhet el a nyugalom, minden külső forrás nélkül, mert a mi jutalmunk nem más, mint a  Megváltás, amivel minden ember rendelkezik már, ha ezt őszinte, tiszta szándékkal fel akarja ismerni és kapcsolatot akar vele teremteni. De ennek megvalósítása tőlünk függ, aminek a kellő alázat, hit, rálátás, bizalom az alapjai.
Minden napunk egy harc, amit sokan nem szeretnek hallani, de amikor az ember egy beavatási szakaszban van, ott tényleg így élheti meg  az életét. Az érzéseink hullámzásának determinált blokkoló hatása szinte mindennapos lehet, aminek átalakítását csakis mi magunk valósíthatjuk meg, mi magunk vagyunk felhatalmazva arra, hogy lecsendesedjen bennünk a vihar. Nem elég ehhez az, hogy pozitívan gondolkodjunk, nem elég ehhez a sok gyorstalpaló, hirtelen beavatottá válok képzés.
Mert az igazi munka itt kezdődik el, amikor ténylegesen felismerjük a nehézségeink determinált sorsalakító jelenlétét, igazságos helyét az életünkben.
Nehéz ideáig eljutni, vagyis inkább nehéz ezt hosszabb távon tudatosan fenntartani, hogy a gondolataink ne kalandozzanak el hirtelen teljesen máshová, ami által ismét megkaparinthat bennünket a bizonytalanság félelmetes béklyója.
Számomra ténylegesen nincs más út már, mint ez a tudatos élet, amiben egyre több időt tölthetek  magammal, amiben az érzéseim blokkoló hatásait már nem hagyom figyelmen kívül.
Minél inkább jelen vagyok az életemben, annál inkább körvonalazódik  az, hogy milyen mintát képviselek, képviseltem és mennyire a hatása alá tudtam kerülni ezeknek szinte minden tudatosság nélkül.
Jó ez nekem így, mert a biztonságom egyre jobban fénylik a lelkemben.

Ha minden nap nem portalanítjuk, akkor visszaeshetünk, mert elveszíthetjük az energiánkat.
Aki ismer, az tudja, hogy miért is beszélek mindig ezekről, miért is szembesítem az embert azzal, hogy ne legyen nagyon könnyelmű ezzel szemben. Manapság ez a könnyelműség vezetett oda, hogy az antidepresszánsok és tudatmódosító szerek korát éljük.
Minden ilyen szer lekapcsol minket az eszenciánkról.
Persze ezt nehéz tudatossá tenni, amikor az ember a béka segge alatt van.
Ezen a szinten a legkönnyebb egy olyan "megváltás" felé menni, ami csak illúzió, mert az igazi MEGVÁLTÁS  egyre erősebbé tesz és semmiképpen nem alvó állapotba hív.
Az ÉLŐ GONDOLKODÁS soha nem alvó  állapot, ahol szinte annyira letompítjuk magunkat, hogy azt hisszük, hogy az érzéseink elmúltak már és így igazán semmi dolgunk már magunkkal.
Ez a legnagyobb csapda.
Korunk csapdája.
Nem kiüresedni kell, hanem pontosan jelen lenni.
Élő gondolkodással jelen lenni és felvállalni az érzéseinket, nem menekülni tőlük, hanem átalakítani. Aki ezt nem csinálja, az visszaesik, mert könnyelművé válik. Addig csináljuk ezen visszaeséseinket, amíg végre egyszer azt nem mondjuk, hogy ELÉG.
Aki már érezte ezt az "eleget", az tudja, hogy nincs értelme visszakullogni oda, ahol eddig voltunk, ahol automatikusan reagáltunk, mint egy állat.
Na itt jön be az ember életébe az a felismerés is, hogy végre elkezd majd élni, igazán élni. Mindeközben jönnek a nehézségek, de teljesen másként állunk majd hozzá, mert az ősbizalmunk  ereje mindig átöleli a lelkünket.
Ez az ősbizalom semmiképpen nem tesz minket felsőbbrendűvé, kiválasztottá.
Akiben azt látjuk, hogy a kiválasztottság szellem erősödik, azt ha lehet kerüljük, mert egy másik szélsőségbe esett. :)

Ezen gondolataimmal kívánok csodás estét neked. :)

Ui: Figyeld meg magadban mennyiszer akarsz hazudni magadnak.
Ez is egy jó kiindulási pont az ideális változáshoz.


2017. november 9., csütörtök

--ismétlés--

Ha soha nem akarod már visszaszerezni az elveszett dolgokat, akkor hirtelen szabaddá leszel.
Mindent megértesz, ha ezt a videót megnézed, meghallgatod:

https://www.youtube.com/watch?v=jSLyo3w6n68
"nem zavar többé a világ"...és megérted magad és rájössz, hogy nincs baj veled.
vagyunk egy páran már így, ahogy te :)

--úgy tűnik--


Úgy tűnik tiéd most minden. Ezért  a gazdagságért mindent megtettél, megteszel. mondjuk számodra  lényegtelen, hogy esetleg másokon átgázolva érted el ezt a pozíciót.
Valami mérhetetlen gőg hiteti el veled azt, hogy feljebbvaló vagy másoknál, és ez a megnyugtató hazugságod  olyannyira  kifinomítottad, hogy  azt hiszed biztonságban vagy.
Korunk lépfenéje elérte lelkedet, pedig esélyed volt felébredni, esélyt kaptál egy olyan életre, ahol szerényebben, igazi jó módban, tehetősen élhettél volna. De te gazdagságot akartál, felsőbbrendűséget, mert a lelked nyomora így akarta kitörni és "blikkfanggá" válni.
Nézzenek téged, figyeljenek rád, erre van szükséged, mert egyébként egy fikarcnyi életjelet sem tudnál mutatni, önmagaddal szembesülve elpirulnál és a hazugságvizsgáló kiakadna..
Nem ismered a morált, tehát nem ismered magad.
...és tényleg, az alapigazság szerint, amit összeharácsoltál azt sehova nem viheted magaddal.
Viszont viszel magaddal egyebeket, amit úgy hívnak, hogy karma.
Azért is meg kell majd dolgoznod, elég keményen.


2017. november 6., hétfő

--karma--


Nincs olyan tettünk, aminek a következményére ne számíthatnánk. Ez egy kicsit félelmetesen is hangozhat, de számomra inkább megnyugtató, mint zavaró.
Az igazság  az igazság.
Nem féligazság, nem holmi protekcióval megváltható kiválasztottság.
Minden hajszálunk ismert a teremtő előtt, éppen ezért fontos tudnunk, hogy a morális utat választva képviselhetjük azon emberré válást, ami az állati ösztöneiből növekszik fel a méltó helyére.
Csodálatraméltó számomra ez a gondolat.
Minél inkább tudatosul ez bennünk, annál nagyobb szabadságot élvezhetünk.
Volt idő, amikor  az okolás haszontalanságában magamat védtem, legalább is azt hittem ezzel védem magam. De ebből kinőttem és felvállalom sorsfeladatom nehézségeit is.
Nincs ennél fontosabb egy ember életében.
:)

--valaminek--

Valaminek kell lennie az életünkben, amiben kiteljesedhetünk. Nem a társadalmilag elvárt viselkedésminta szerint, hanem pont úgy, ahogy mi magunkat tudjuk adni.


2017. november 5., vasárnap

--bátran--


Bátran haladj előre.
Sokszor érezted már biztos, hogy félelem fogott el az utadon, de a kellő időben mindig ott volt valaki, aki segített, akinek segítségével előbbre juthattál. Persze te tetted meg ezeket a lépéseket, de megnyugtató az a tudat, hogy vannak, akik segítségünkre vannak az utunkon.

2017. november 4., szombat

--töltődés--


















--szubjekítv--

Miért akarják tudni egyre többen a jelenükben a jövőt? Miért hajtja őket egy zabolátlan kíváncsiság? A válasz egyszerű.
Hiányzik az életükből valami. Pontosan az a biztonság tudat, ami semmilyen külső dologhoz, személyhez nem kapcsolható.
Divattá vált manapság jóshoz(különböző magát gyógyítónak valló szemfényvesztőhöz) járni, ahelyett, hogy elkezdenénk az igazi, mély önmegismerési utat, ahol már tudjuk, hogy senki más nem oldhatja meg a mi személyre szabott sorsfeladatainkat, csakis egyedül mi magunk.
A legrosszabb az egészben az, hogy sokan csak kis "flörtnek" veszik ezeket a jövőben való kutakodásokat, amit egyáltalán nem is tartanak veszélyesnek a lélekre, a lelkükre nézve.
Minden ember egyedi sorsfeladattal születik, aminek célja és feladata pont az, hogy ne adjuk ki a kezünkből a megoldást.
A tévedés ott kezdődik, hogy  a javasasszonyok szubjektív meglátásaikat "erőltetik" rá a hiszékeny emberekre, aminek determináltságának veszélyéről nem is tudnak, vagy ha tudnak nem is tájékoztatnak róla. Ezen személyek általában a kiválasztottság szellemében hiszik felsőbbrendűségüket, aminek karmikus vonulatairól egyáltalán nem is akarnak tudomást venni. Sajnos tényleg sokan hiszik, hogy egy másik személynek jogában áll karmikus terheket levenni róluk, mindeközben észrevétlenül még több terhet rónak magukra ezáltal. Persze ennek megoldását nem lehet átruházni majd, de a súlyok így egyre nagyobbak lesznek és a lélek egyre szorultabb állapotba kerül(presszió-stressz, kétségbeesés).
Nem véletlen ez a minden pótcselekvéshez ragaszkodó társadalom, ahol az értéktelen lett az érték és az érték lett szégyellnivaló. Nézz jó mélyen a lelkedbe és a lelkiismeret-furdalás gyógyító intéseit ne hagyd figyelmen kívül, mert ha az már nem szól, akkor tényleg baj van.
Szép reggelt kívánok neked, aki olvasod soraimat.