2010. március 31., szerda

miben hiszek



A hitem egyszerű.
Túlbonyolításoktól mentes, úgy érzem.
Annak ellenére, hogy egyszerű, nem jelenti azt, lebutított verziót használnék.
Számomra minden, amit hiszek szép fokozatosan épült fel bennem, nagyon sokszor elkalandozva a szélsőségeim felé, aminek meg volt a jelentősége, helye és ideje akkor( és most is elkalandozok, csak talán hamarabb visszatérek ).
Ezekből a sokszor nem dicsekvésre méltó "fölösleges"köreimből nagyon sokat tanultam.
Elmentem a tehetetlenség, a "semmisemsikerülmindenelromlikakezemben"irányba, ami másokban keresi a hibát...ezek után meg a hirtelen jött szabadságból fakadó "senkinemondjamegnekemhogymitcsináljak" alázatlanságba, ami az egómat mérhetetlenül nagy magasságokba emelte fel...ami különbnek vélt másoktól.
Ezen két szélsőség között lavírozunk mi emberek, miközben nem értjük, hogy az élet miért is olyan oldalát mutatja számunkra, amit nem kedvelünk.
Manapság gyorsan szert lehet tenni egy beavatásra, egy olyan beavatásra, amihez nem szükséges morális változás...hogy is van ez?...tényleg megtörténik ilyenkor valamilyen beavatás...egy külső személy(aki maga sem fedhetetlen)beavat valamibe, amiről a beavatásunk után semmi fogalmunk sincs...igen...így történnek a dolgok manapság és ez óriási egót növeszt egy olyan emberben, aki eddig az önmegvalósításról semmi fogalma nem volt.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2009/08/instant-karmaoldas.html
Most hirtelen a kezébe nyomnak egy papírt, miszerint ő már beavatott...sőt mester.
Az egó hízik ettől...élvezi. Bevallom átéltem...különbnek tartottam magam másoktól ez által.
Holott egy ilyen beavatás pontosan az egység megéléséért van , nem a különbözőség erősítéséért.
Ilyen világba élünk most...gyorstalpalóval megszerzett mesteri fokozatok...egymás túllicitálása, ezoterikus gőg, miközben semmi tapasztalati alappal nem rendelkezünk.
Tapasztalati alapok nélkül tartunk személyiség fejlesztő tréningeket.
Ez pedig egy óriási felelősség. Hatalmas.
De az egó mindenek fölött álló és elhiteti, hogy már mindent tudunk és ezt elértük egy-két tanfolyam alatt...huhhh...ez a nem semmi.
De létezik...semmilyen egyetemes forrás nélkül sok-sok egó "teszi a dolgát" abban a hitben, hogy az egység felé megy.
Manapság nagyon dívik az a mondat, hogy mindenki ugyanoda tart, csak más-más úton. Igen, ez igaz is, de az nem mindegy, hogy egy beavatónak mondott valaki az egység felé terel, vagy a kétség felé, ami nem más, mint az a nagy kerülő út, ami sok-sok emberöltővel jut el ugyanoda, mint egyéb esetben egy életen át.
És a mai "beavatottak"..."mesterek" a tapasztalatlanságuk hiányában és egy egyetemes forrással való kapcsolat hiányában félre vezetnek.
Szép és kecsegtető mondataikról híresek...gyors fejlődést ígérnek, nem kis összegért.
De sokaknak még erre van szükségük, meg kell járniuk a hadak útját.
Nem szapulom őket, tudom, hogy részük van nekik is ebben az útban...most azon tiszta lelkű embereknek írok, akiknek esetleg ezen sorok felébresztenek valakit ott legbelül és rájönnek, hogy morális változás nélkül nincs beavatás.
Ez egy kemény út...igen is fel kell küzdenünk magunkat egy olyan szintre, ahol a világ is megváltozik körülöttünk.
Manapság fizikális síkon szeretnének megoldani az emberek mindent, holott az soha, de soha nem fog menni...rájöhettek volna, de nem is akarnak az orruknál tovább látni.
De vannak olyan lelkek, közöttük Te is, aki most eljutottál idáig, akiknek a szívében ott van a remény egy minőségibb, ember központú világ felé...Te, aki felismerted a szívedben, hogy ezzel az önmagát hibátlannak tartó álszent világgal már nem akarsz együtt működni.
Ezt először odabent kell lefixálnunk magunkban. Egyénenként.
Én is így kezdtem...annyi, de annyi fölösleges, energiát rabló dologgal szembesültem, hogy úgy éreztem ennek végére kell járnom...nem engedhetem meg, hogy mások az energiáimból éljenek.
Pedig manapság hatalmas lakmározás folyik az emberek energiáiból, a félelmeikre alapozva tudják ezt fenntartani.
Ebből én nem kérek.
Mindenki éljen úgy, ahogy egy Emberhez méltó.

Ez az én hitem alapja...és minden egyéb dolgot, ami nem az Ember központúságon és a szereteten alapszik, azt figyelemmel kísérek, de nem dobom vissza kővel már. Ha így tennék olyanná válnék, mint ők...nekünk kenyérrel kell vissza dobnunk.
Nem támadásokat és békeharcokat kell kezdeményeznünk, hanem egyénenként meg kell valósítanunk magunkban a békét, a békénket, hogy ez sugározzon ki belőlünk, hatalmas, erős páncélt képezve magunk köré, amin keresztül minden jó szándékú lélek megérinthet...de az, akinek a szíve keményebb, mint a gyémánt nem közelíthet meg bennünket már a hazugság áradataival.
Mutatok egy utat...számomra reális...egyre jobban az.
Van, amikor a kétségeim meggyötörnek és a páncélom megsérül...ilyenkor én is eltévedek egy kicsit és a szívemben lévő megváltó erővel újra befoldozom...néha sikerül hamar, néha megfürdök ismét a mocskomban, mint egy disznó...de ez nem keserít el, mert újra felállok és újra mutatok egy utat...aki velem tart, pontosabban önmagával, a szívében reményekkel telve, szívemből ölelem...

Szeretettel.
izi

2 megjegyzés:

Shushanna írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.