2010. május 31., hétfő

megfogtam

video

Beszűkült tudatállapotomban az orrom hegyéig is nehezen látok el, de amit ma tapasztalok, az eszméletlen jó érzés.
Megfogtam Isten lábát, mert a dolgok, amik szembe jönnek velem tele vannak szépséggel, jósággal, elfogadással.
Ilyenkor tele vagyok energiával, ilyenkor újra érzem az eszenciát, ami minden pillanatban átölel.
Ezt nevezik egységnek...EGYség, mert nincs bennem KÉTség.
Ebben az állapotomban lehet igazán masszírozni.

Ilyenkor nem veszítek energiát.

Hatalmas különbség van masszázs és masszázs között.
Pontosan abból kifolyólag, hogy az ember mennyire van EGYségben önmagával és a világgal.
Amikor EGYségben vagyunk, akkor jelen van Isten...persze mindig jelen van, de ilyenkor semmi KÉTség nincs bennünk e felől...hatalmas erővel jelen van bennünk és a cselekedeteinkben.
Minden beszűkülésünkkor elvesztjük ezt a bizonyosságot.
Minden KÉTségbeesésünkkor elvérzünk egy kicsit...eltompulunk a szellemi birodalom felé.

Sajnos ebben a beszűkült, stresszes állapotában van nagyon sok ember a Földön.
Ebben a stresszes állapotban teljesen a félelmeink alatt vagyunk...a gondolataink káoszában semmi kiutat nem látunk...elanyátlanodunk.
A stressz állapotában a végtagjainkba áramlik a vérünk nagy része, ami elvonja az az emésztési szerveinktől az energiát.
Ez az átcsoportosítás addig van jelen, amíg a stressz meg nem szűnik.

Ha egy Ember az egész napját idegességgel, túlzott megfeleléssel, haraggal tölti, akkor nem is véletlen az, hogy a szervezete mindig így reagál.

Ha így reagál, akkor az immunrendszerünk legyengül és mivel a végtagjainkban van a vérünk nagy része, a vélt támadás miatt...nem is lehet, hogy egészségesek legyünk.
Ilyenkor nem fogjuk Isten lábát.
Ilyenkor távol áll tőlünk a felismerés.
Elhagyatottak vagyunk.
Régi beidegződéseink kapcsolhatnak be, miszerint nem vagyunk eléggé értékesek...folyamatosan ezt érezzük és reményvesztettségünkben egyre csak romlik az állapotunk.

Ennek ellenére mindig van remény.
Kitartó imáink mindig meg fogják hozni a megkönnyebbülést.
Tényleg vannak olyan pillanatok, amikor az ember legszívesebben feladná.

Minden önmagunk által átélt, megtapasztalt, feldolgozott ilyen esemény meg fog bennünket erősíteni.
Amikor a legjobban fáj, akkor kell erre gondolni...nem egyszerű tudom, de aki eredményeket akar, az ne sajnálja magát.
Az nem baj, ha pár biztató szóra van szükségünk, de ha lehet, oldjuk meg mi magunk... ha nem így teszünk sokkal erősebb tünettel fog újra jelentkezni a dolog.
Ha bármikor valakinek nehezére esik valami én szívesen segítek.
Szívesen átsegítem pár gondolattal a nehéz pillanatain...nem én csinálom meg, csak a katalizátor szerepét töltöm be.
Amikor fáj valamid, gondolj arra, hogy nem véletlenül fáj, ne állj ellen...ez az első lépés.
Minden ellenállás még több bajt vonz maga után.
Minél kitartóbb vagy, annál hamarabb jön a feloldozás is.
Lehet, hogy elkezd szorítani a mellkasod, vagy hatalmas sírógörcs fog el, de ne add fel soha.
Menj tovább...én is ezt teszem mindig...ilyenkor annyira jól esne, ha magától megoldódnának a dolgok, de ez nem fog...csak magadra számíthatsz.
Mindig is csak magunkra számíthatunk...minden ilyen integrált tapasztalást magunkkal visz a lelkünk...ezt már senki sem veheti el tőlünk.
A következő életünkben már hasonló próbákon nem kell keresztül mennünk, mert a beavatásunkon átestünk.
Mindig van értelme a szenvedésnek...ezzel nem azt mondom, hogy szeretem a fájdalmaimat és kívánom, hogy másnak is fájjon.
Nem...csak annyit mondok, hogy, ha fáj, akkor hagy fájjon és mozduljunk együtt a fájdalommal...és akkor lecsendesül.
Egyénenként változó a lecsengési ideje a fájdalomnak, a kétségeinknek.
Minél tapasztaltabbak vagyunk, annál hamarabb foghatjuk meg Isten lábát.

Ha megfogtuk, akkor béke költözik a szívünkbe...

Sőt a dolgok kezdenek megoldódni...olyanok is, amik emberi léptékkel megoldhatatlannak tűnhetnek...

A poklunkat és mennyországunkat magunkban éljük meg.

Legyen veletek az erő.

Szeretettel,
izi

ui...írásommal nem arra biztatom az olvasót, hogy ha szükséges ne kérjen segítséget.
Egyáltalán nem!
Csak arra, hogy minél hamarabb vegye kezébe a saját sorsát.

hurrá

Előkerült a fél éve eltűnt lakáskulcs.

sámán

Cikáznak a gondolataim.
Ébredésemben ott volt a béke és a békétlenség.
Sokszor van a leamortizált pillanataimban, hogy vissza olvasom azt, amit éppen emelkedettebb pillanataimban írtam. Ilyenkor elcsodálkozom, hogy mennyire dualitásban élek, élünk.
Mennyire igaz az, hogy a békétlenségünk, a félelmeinkből adódó védekezés, hárítás a világunkon reflektálódik.
Összeadódik az a sok félelem, védekezés és ez tükröződik abban, amennyi energiát a kormányok az országuk védelmére, fegyverkezésére fordítanak.
Ez a defenzív viselkedés nem véletlenül van még ennyire jelen...teljesen érthető, ha egy olyan szemmel nézzük, ami holisztikus szemléletű.
Minden ember személyes felelőssége az, hogy éppen milyen a világ állapota, mennyire védekező és mennyire békés.
Én sem várhatok semmi jót a napomtól, ha folyamatos félelmeimben élek és ráadásul ezt nem is akarom tudomásul venni.
Az emberek szeretik a konfliktusokat, bármennyire is hihetetlennek tűnik.
Szeretik egy másik személyre fogni azt, hogy sanyarú az életük.
Ezért is ilyen a világ.
Amikor magunkba fordulunk egyszer és szembesülünk azzal, hogy minden belőlünk indul ki, azt általában nem szeretjük, hirtelen menekülő útvonalra térünk, ahol elkezdjük a körülményeinket hibáztatni és keresünk egy bűnbakot.
A világunkban is nagyon sok bűnbakot találtak és ezekre van fogva minden...holott ez csak annak a tükre, ami bennünk van.
A kormányok mindig találnak bűnbakot, hogy eltereljék a figyelmet az üzérkedéseikről és ennek az égisze alatt összeharácsolnak mindent.
Lehet a másikra mutogatni, de semmire sem fogunk menni ezzel, ahogy eddig sem sikerült, mindig ugyanabba a gödörbe estünk.
Meddig akarjuk még ezt?
A Sámánok kevesen vannak manapság.
A Sámánok a Földel voltak kapcsolatban, mert élőnek tekintették.
Manapság hány Ember tartja élőnek a Földünket, hány Ember tekint a Föld Anyára olyan szeretettel, mint az Édesanyjára?
Nagyon kevesen.
A Föld ÉL.
Csak azt tükrözi, ami mi magunk vagyunk.

A Sámánok tánca a FÖLD IMMUNRENDSZERÉT ERŐSÍTI.

Ezen érdemes egy kicsit elidőzni.

Ebben van igazán az önzetlenség, mégis nagyon sokat szisztematikusan kiirtottak.

Mindenkinek egy kicsit Sámánná kell válnia ahhoz, hogy elinduljon a változás a helyén való irányba.

video


Ha viszont hiányzik belőlünk ez a jobbító szándék, ha a szemellenzőnket nem akarjuk levenni és szeretünk másban látni hibákat, akkor pontosan azt kapjuk, ami jelenleg van a világban...ennyire egyszerű:-)

Sok szeretettel,
izi

ui...amikor a kezünkbe vesszük az irányítást, az nem jelent mást, mint elkezdeni meglátni magunkban ugyanazokat a dolgokat, ami a világunkban reflektálódik.
A félelmeink tükreit, ami nem más, mint az a hatalmas fegyverkezés.
A létbizonytalanságainkat abban, ahogy egyes gazdag emberek kizsákmányolják a Földet, mert nem mernek önmagukkal szembesülni...félnek rábízni magukat az isteni elrendezésre, az isteni egyetemes törvényekre.
Itt kell elkezdeni.

ajánlom

http://chibis.overstream.net/swf/player/oplx?oid=a5sdaot6a3i8&noplay=1

Egy kicsit hosszú, de mindenképpen érdemes megnézni...nem bánod meg.

2010. május 30., vasárnap

Mátra




Most értem haza a Mátrából.
Barátommal mentünk ki és elcsodálkoztunk a természet szépségein.
Megálltunk sok apró kis virágnál, elidőztünk egy kicsit, miközben a lelkünket simogatta a látvány.
Ezt csak az értheti meg, aki nem ragaszkodik mindig a civilizált beton dzsungel "varázsához".
Megbeszéltük, hogy mennyire hiányozna, ha valami oknál fogva nem tudnánk már kijárni.
Az egó csendesítésének a legjobb módszere a természetben járás.
Persze vannak más módszerek is, de nekem ez jött be legjobban.
Annyi szépség van körülöttünk.
Szinte megszámlálhatatlan formájú növény, nagyon sok bogár, kis állat, madarak...stb.
Mindig találkozok valamelyikkel...ma pl. nyúllal találkoztunk.
nem régen egy róka jött velem szembe, csak néztük egymást egy darabig, utána tovább somfordált.
Egy olyan vízi siklóval is találkoztam, ami nagyon közel engedett magához.
Mindig van valami meglepetés.



Persze nem olyan szélsőséges impulzusok ezek, mint, amit a túl civilizált ember elvár...itt egyszerű dolgokkal szembesülhetünk.
Nagyon kevés emberrel szoktam találkozni.
Viszont, akivel találkozok jó indulatúak.
Volt, hogy leültünk beszélgetni és sok közös nevezőre jutottunk.

akkor

Mikor?
Akkor fog az emberiség tovább lépni, ha a szellemi megismerésben leli majd örömét...EREJÉT.
Igen, ez a megismerés, hatalmas erő.
Amikor már nem az hajtja az embert, hogy milyen anyagi javak megszerzéséért nyomjon el egy másik embert, akkor felcseng bennünk a szellemi megismerésre való szándék...és ERŐNKKÉ válik.

Addig, amíg az ember nem tekint úgy a szellemi birodalomra, mint a víz, vagy a levegő valóságosságára, addig csak egy helyben toporgunk.
Becsapjuk magunkat, hogy haladunk, holott csak egy helyben téblábolunk.

Ha egyre több Emberben megszületik a tiszta, őszinte szándék a szellemi dolgok megismerése felé, akkor elindultunk.
De ezt egyénenként kell megkezdenünk.
Nem baj, ha először egyáltalán nem valóságos az egész, nem baj, ha mindig elkalandoznak a gondolataink, valami fizikális vágy felé.
Ez is része a megismerésnek, de LEGYEN TISZTA,ŐSZINTE SZÁNDÉK bennünk...ez megnyitja a kaput, ami beengedi azt, amit eddig el sem mertünk képzelni.
Ne légy türelmetlen, mert az hátráltatni fog, csak BÍZZ A MEGISMERÉS EREJÉBEN.
Szeretettel,
izi

2010. május 29., szombat

nagyon komoly...

video

megoldani a megoldhatatlannak tűnőt

Amikor elváltam úgy éreztem a becsapottságom ellenére, hogy megszabadultam valamitől, valakitől, ami az életemet megnehezítette.
Megkönnyebbülés volt számomra a gyerekekkel maradni, egy cseppet sem éreztem, hogy ez teher lenne számomra.
Imádtam azokat a pillanatokat, amikor hármasban voltunk és felszabadultan játszottunk.
Annyi kedves pillanatom van amire szívesen gondolok vissza.

Ennek ellenére mostanság nagyon sok csatát vívtam a Lányommal, Alexandrával.
Benne azért régebben is több ellenszegülésre való hajlam volt, mint Balázsban.
Valahol ezért Balázzsal sokkal jobban kijöttem mindig.
Ezt nem tagadhatom el magam előtt sem, mert ez az alapja annak is, hogy Szandrával a csatáimat még játszom.
Könnyű azt szeretni, aki együttműködőbb, aki nem lázadó.

Szóval, amikor elváltam úgy gondoltam, hogy megoldódott valami, az Anyjukkal való konfliktus csendesült bennem és ez nagyon jó érzéssel töltött el.
Idővel viszont a megoldatlan szálak jelentkezni kezdtek Szandránál.
Egyre jobban kezdte tükrözni ugyanazon dolgokat, amik az Anyjában idegesítettek.
Döbbenetes volt felismerni ezt.
Szinte ugyanazokat a játszmákat kezdtük el eljátszani, mint annak előtte az exemmel.
A legjobban utált dolgaim között a hazugság van.
Szandrát egyre többször kaptam azon, hogy ebben a minőségében tanít engem...persze ezt akkor nem így fogtam fel, hogy tanít:-).
Ezek a dolgok egyre krónikusabban jelentkeztek.
A lelkem sokszor üzent apróbb tünetekkel, hogy vegyem már észre, hogy ne álljak annyira ellen ezeknek a dolgoknak, csak legyek elfogadóbb és belátóbb.
Vegyem észtre, hogy a struccpolitika csak ideiglenesen hozza meg a fellélegzést.
Ez a krónikusság egy idő után előhozott bennem egy olyan tünetet, ami mellett már nem tudtam elmenni, mert szinte minden nap jelentkezett és nem hagyott nyugodtan.
Általában a lelkünk ilyenkor viszketéssel jelzi azt, amit el akarunk tüntetni úgy, hogy nem oldottuk meg, nem oldottuk meg magunkban.
Gondolom sokaknak volt már hasonló érzésük. A legtöbb esetben nem a tisztátalanságunk az oka annak, hogy vakarózunk.
Amikor valami viszket, annyit jelent, hogy a felszínre törni akaró dolgainkkal nem akarunk szembesülni, nem akarjuk megoldani.
A bőrünk a határvonalunk...alatta ott van a probléma és mi már a tudatalattinkból kifolyólag felszínre akarjuk vakarni...mert tudatosan nem vagyunk hajlandók ezt megtenni.
Ha el is mondják nekünk, hogy mi velünk a hiba, akkor el sem akarjuk ezt hinni.

Ilyenkor érdemes az imáinkba foglalni azt, Hogy "segíts megoldani a megoldhatatlant".
Ez egy csodálatos mondat...ebben annyi minden benne van, annyi alázat és elfogadásra való szándék, szeretet.
Egyszer eljutunk erre a pontra, ahol már észre vesszük, hogy az egónk mennyire torz világot képvisel és mennyire nem engedi, hogy együttműködjünk a világgal.
Mindenki gyors megoldásokat akar, ezért az orvosokhoz fordulva hirtelen tüneti kezelést akar.
Újabb struccpolitikánk még erősebb tüneteket produkál a kisebb enyhülés után.
Ezt eljátsszuk sokáig...miután a belátásunk első szikrájaként másfelé fordulunk segítségért.
Az egó rögtöni megoldás követelései alább hagynak és imáink alázatosabbá tesznek minket.
Nem adnak ingyen semmi, bármennyire is szeretnénk.
Amiért megdolgoztunk az lesz a miénk.
Nem szabad bedőlni annak, hogy régi energiás dolog a sok munka.
Igen, lesz lehetőség, amikor már zsigerből cselekedjük a helyén valót, de a keresztjeink levétele nem piskóta dolog.
Ezért is az alázattal teli ima és az elfogadásra való szeretettel teli hajlam, szándék hozhatja csak meg a megoldásunkat. Ezért meg kell dolgoznunk.
Amikor megdolgoztunk a viszketés is megszűnik, vagy bármilyen gyötrő testi tünetünk.

Ma reggelre valami megvilágosult bennem. Éreztem tisztán annak az erőnek a jelenlétét, amit a régi hagyomány Parakleitosznak nevez, ami nem más, mint a Vigasztaló.
Ez az energia nem más, mint a Szent Szellem...a női, anyai energia...ami lágyan magához ölell és minden sejtünkben kifejti hatását.
Egy felismerést hoz, egy elfogadást, ami megengedi, hogy egy olyan emberben is meglássuk a szépet, akiben eddig nem láttuk.
Minden emberben ott van a szépség, a jóra való szándék, a szeretetre méltóság.
Amikor a megoldhatatlan dolgaink megoldásáért imádkozunk, nem egyértelmű megoldást fogunk kapni, csak lehetőséget, hogy kimutassuk azt, ami bennünk isteni.
A Szent szellem működéseként olyan dolgokat is el tudunk fogadni(ami nem jelenti azt, hogy azzal a személlyel találkoznunk is kell és nyalni-falni), amit eddig nem...ezért egy megkönnyebbülés érzés lesz úrrá rajtunk.
Ma Szandrával kapcsolatban is megéreztem...végre.
Érdekes ez, egyre jobban átlátom a dolgokat.
Egyre jobban érzem, hogy Szandra mennyire szeretetre méltó.

Tegnap, ennek tükreként nagy változást éreztem Szandrán(tehát magamban történt valami változás).
Szandra, aki állandóan az iskolás társai nyomása alatti megfelésben élt, tegnap úgy döntött, hogy nem érdekli, hogy mit gondolnak róla a többiek...ezért felvállalt olyan dolgokat is, amit eddig nem mert.
Amikor hazajött ezt elmondta és annyira éreztem rajta, hogy valami nagy felismerésben volt része.
Érdekes módon újra odabújik hozzám.
Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy az ehhez kapcsolódó testi tünetem milyen gyorsan rendeződik:-).
Az tuti, hogy rendbe jön.

Sok szeretettel,
izi

ui...azt érdemes tudni, hogy a Női aspektus a bölcsességgel azonos...azzal az erővel azzal a Szellemmel, ami bennünk akkor dolgozik, ha kinyilvánítjuk felé a szándékunkat.
Mihály, aki a Földünk régense jelenleg(régens:ideiglenes uralkodó, védő)abban a szerepben van, hogy olyan kozmikus bölcsességgel lásson el minket, ami megóv minden sallangtól, ami félre vezethet attól, hogy igazán egységtudatúan önmagunk lehessünk.
Ezért is fontos tudni, hogy milyen nagy szerepe van az Emberiség szellemi átalakulása szempontjából.
Az a bölcsesség, ami rajta keresztül érkezik női aspektusú(kozmoszból)...a másik, ami már a lelkünkben él az a krisztusi impulzus erő(már nem a kozmoszban), ami a mindent átható szeretetet képviseli...de önmagában a női aspektusú bölcsesség nélkül nem elegendő a mai korban...ezért ennek a kettőnek az ötvözetét kell magunkban éreznünk.
A kozmikus bölcsesség, (Szellem)adja a kelyhet, ami felfogja Krisztus keresztfáján lecsurgó szent vérét...ez a Szent Grál...amin mindenkinek a saját neve van(ha már idáig eljutott)...ebből kell innunk...akkor jön el az igazi megértés, a türelem, a megbocsátás...ez az igazi megváltás, ami az emberiséget oda viszi, ahol az egymás szeretete és béke van.
Nem Jézus(nem fontosabb, mint Krisztus, ennek ellenére egy példával szolgált számunkra, ami követendő, de semmiképpen sem emelendő Krisztus fölé) a fontos, hanem az az erő(krisztusi erő, impulzus), ami benne is munkálkodott, ahogy most bennünk is munkálkodik, hogy a változásainkat ne tragédiaként éljük meg.

Legyen meg Uram a te akaratod. video

2010. május 28., péntek

béka segge alatt...

Mindenki gyors megoldásokat akar.
Ha el is indulnak maguk felé akkor is hamar feladják, mert nem történik semmi...legalább is úgy vélik, mert semmi sem kristályosodott még ki, semmi sem látható még fizikálisan.
Mennyire egyszerű lenne, ha egyik pillanatról a másikra az lenne, amit kigondolunk.
De jelenleg nem így van még.
Az anyag rabságában élő emberiség még csak épp hogy megkapta azt a megváltást kb. 2000 éve, ami egy kicsit megengedi, hogy fényt láthasson...ezt sokan úgy konstatálták, hogy a megváltás már el is hozza azokat a változásokat fizikálisan, amiért jelen van az életünkben.
Igen...elkezdődött valami, de óriási távolságban vagyunk még attól, amikor a Föld minőségi változása tükrözi azt az emelkedést, ami meg van jövendölve.
Hangzatos és szép szavak, szeretettel teli várásaink sajnos nem hoznak még megoldást.
Egyénenként tehetjük meg azt, hogy nem kész megoldásokért imádkozunk, hanem mi magunk válunk a megoldásunkká és ez által a másik embernek is megelőlegezünk egy megoldást és az emberiségnek is.
A halhatatlanság abból ered, ha minél névtelenebbek vagyunk, minél önzetlenebben tesszük a dolgainkat.
Mit is jelent ez?
Azt jelenti, amit Jézus is sokat hangoztatott, hogy ne úgy imádkozzunk, hogy mások is lássák, hanem úgy, hogy vonuljunk el és ott, ahol senki sem lát szóljunk mindenki érdekében.
A halhatatlanság elérése nagyon hosszú idő...az biztos, hogy van rá lehetőség, de jelenleg az Emberiség még ott tart, hogy arról sincs fogalma, hogy mi lesz vele, ha a fizikális testétől meg kell válnia.
Fogalma sincs arról, hogy a gondolatai, érzései, érzelmei halhatatlanok.
Sokan vélik manapság úgy( akik ezoterikusnak vallják magukat), hogy hamar eljön a megváltás eredménye, a paradicsomi állapot.
Sokan úgy vélik, hogy ez a paradicsomi állapot fizikálisan jön el, ahogy egyszer volt.
Annyi féle megvilágítás van, annyi kesze- kusza fals gondolat.
A változás, az evolúció soha sem eredményezi ugyanazt.
Van egy fellendülési szakasz, ami elmegy a forma tökéletesedéséig, ami után átbillen a forma egyszerűsítéséig...az ember is egy ilyen egyszerűbb verzió...de tökéletes.
Az evolúció hozza maga után a devolúciót is...ez nagyon fontos...ennek fényében észre kell venni, hogy a Föld is, ahogy az Ember is rajta már a devolúciós szakaszában van.
Mit is jelent ez?
Azt jelenti, hogy az anyag tökéletesedett már, a forma is...most már újra szellemibbé kell válnia, egyre jobban el kell hagynia fizikalitást.
Mit is jelent ez?
Azt jelenti, hogy a testünk egy magasabb minőségébe fog átalakulni...egy éteribb minőségébe, amiben megszűnik a fizikális fájdalom.
Amikor az Ember úgymond bűnbe esett, onnantól szép lassan elvesztette a kapcsolatát a szellemi hierarchiákkal.
Egyre sűrűbb(fizikális testbe)testet öltése azt eredményezte, hogy egyre nagyobb homály vette körül, ami meggátolta abban, hogy isteni iránymutatás szerint cselekedjen.
Közvetlenül a bűnbeesés után még az Aranykort éltük meg, ahol volt még lehetőség belátni oda, ahová a sötét korba(káli juga) már nem lehetett, csak nagyon kevés léleknek.(Az Aranykor után az Ezüst kor, a Bronz kor...vagy talán a Vas kor következett...és így értünk el a sötét korig, a teljes Napfogyatkozásig...itt jött el Krisztus(Nap Exuzia)...hogy fényt hozzon a lelkünkbe).
Itt egy szellemi sötétség alakult ki, ami persze szép fokozatosan ért el abba a mélységébe, ahová kellett.
Itt jelent meg Krisztus...a megváltó. Ebből a sötétségből segíti ki az embereket, de még csak kb. 2000 éve.
Ez nagyon rövid idő ahhoz képest, amennyi idő alatt el is vesztette a szellemi kapcsolatát az emberiség.
Pontosan annyi idő kell a vissza hozatalához is, amennyi az elvételéhez...tehát még nagyon gyermek cipőben járunk, egyesek pedig az túlzott egójukkal már úgy vélik, hogy itt is van a megoldás.
Ez egy hatalmas tévedés.
Minden léleknek az a feladata, hogy ne kézzel fogható megoldásokra várjon türelmetlenül.
Észre kell venni, hogy a napi imáinkkal a feltétel nélküli hitünkkel, a természettel való azonosulásunkkal(ásvány, növény, állat), az emberrel, emberiséggel, saját magunkkal való azonosulással, a szellemi hierarchiával(Angyal, Arkangyal, Arche, Exuzia, Dünamysz, Küryotész, Tronok, Kerubok, Szeráfok)emelhetjük meg magunkat arra a szintre, ahol már az elfogadás van.
Milyen elfogadás?
Olyan, amelyik nem türelmetlen, amelyik nem hírnévre törekszik, amelyik szép csendesen tesz másokért, a halhatatlanságért.
Nagyon ritka az a mester, amelyiknek nagyon sokan ismerték volna a nevét...nagyon ritka az a mester, aki híres személyiség volt...volt ugyan, de sokkal több az, akinek nem volt neve.
Régen úgy építettek egy templomot, hogy amikorra elkészült még a nevüket sem adták hozzá.
A lényeg annyi volt, hogy beleadják az anyagba(fizikalitásba) a szellemüket, azt, amit oda adhattak névtelenül...ami egyre jobban elvitte őket a halhatatlanság felé.
Hol tartok én attól, hogy már a nevem se írjam ki ennek a cikknek a végére.
Ha meg ki se írnám, ott van a sok fénykép rólam...a nevem.
Ez egy fejlődés, ami egyre jobban megváltoztatja az embert. Egyre jobban rájön arra, hogy nem fog még a világ morálisan megváltozni...nagyon nagy távolság van még addig...de nagyon sok dolgot tehetünk azért, hogy változzon Emberségesebbé.

Bevallom egyre jobban elegem van abból, ami manapság dívik. Van dolgom, van leckém.
Szellemi látónak vélik magukat úgy emberek, hogy fogalmuk nincs arról, hogy mi is zajlik a szellemi birodalomban, vagyis, ami áthat bennünket.
Néha nagyon beolvasnék ezeknek az embereknek, ebből is látszik mennyire messze vagyok még attól a minőségtől, ami felé az Emberiség tart.

Minél jobban átlátom a dolgokat, annál jobban érzem azt, hogy mennyire távol vagyunk még.
Itt jönnek azok a hangzatos dolgok, amik nagyon divatosak..."változtasd meg a karmádat, írd felül, van rá lehetőséged, csak rajtad múlik!"...igen, ez valahol így is van...ezt teszem én is, de csak azzal az elfogadással lehet, ami elfogadja azt is, ami jelenleg van, amit annyira nem szeretünk...ahhoz, hogy valaki egyik pillanatról a másikra megváltoztassa magát, már nagyon tiszta, egység tudatú lénynek kell lennie.
Ettől nagyon távol állunk még.
A lelki béke ott kezdődik el, amikor felfedezzük a lehetőséget arra magunkban, hogy változtathatunk...csak az egó nem tűri a lassúságot...nem szereti, ha valami évszázadok alatt változik.
Sajnos még itt tartunk, hogy előbbre akarunk járni, mint, ahol vagyunk.
A sötét kort még csak kb. 2000 éve hagytuk el.
Ez azt is jelenti ugyan, ,hogy átszellemesedettebbek vagyunk, de még nagyon távol a attól az állapotról, amit a SZABADSÁG ANGYALAINAK neveznek.
Ugyanis az Emberiség ezzé változik egyszer...egy tizedik angyali hierarchiává.
De ennek nagyon nagy gátat szabtunk azzal a türelmetlenségünkkel és önzőségünkkel, hazugságainkkal, amiket elkövettünk. Ezeket a dolgokat nem egyik pillanatról a másikra lehet feloldani...még egy szakavatott kineziológus sem teheti, ahogy gondolják sokan...csak hozzá fűzöm, hogy én is az vagyok, de ez csak azért, hogy van fogalmam arról, hogy mit is képzelnek ők.
Igen, lehet oldani dolgokat, szép lassan, de ez nem fog olyan mértékű karma oldást eredményezni, ami megengedi, hogy egyenesen a paradicsomi állapotba kerüljünk.
Tudatváltás...
Ez is egy hangzatos dolog...a béka segge alatti tudatváltásról beszélünk?...igen...ezzel én is egyet értek:-).

Talán ezen sorok sokaknak úgy tűnik, mint, ha negatív lennék.
Ha így vélekednek rólam nem bánom...magamat egy igazán pozitív gondolkodónak vallom.
Egyre jobban tisztában vagyok azzal, hogy, ha változás akarok, akkor ne legyek türelmetlen.
Ne akarjam egyik pillanatról a másikra a megoldást.
vannak letörlesztendő feladataink, amiknek meg kell történnie ahhoz, hogy másként lássuk a világunkat a világot.
Sokan ki szeretnének hagyni dolgokat, protekciót szerezni, ahogy az életben is ezzel élnek.
Kibújni azon dolgok alól, ami a miénk.
Csak ideiglenesen lehet kibújni...később újra ránk zúdul...ezért is érdemes megfogadni azt, hogy ne a megoldásokat keressük, hanem fogadjuk el, azt, ami van jelenleg, ami a legjobban bánt, mert nem véletlenül bánt az minket...így kell lennie. Sok szeretettel...

na...csak kiírom még...izi:-)

2010. május 25., kedd

megegyeztünk

Tegnapelőtt megegyeztünk a Fiammal abban, hogy a következő éltünkben is nagyon jóban leszünk...emlékezni fogunk egymásra és erre a pillanatra.

Kötöttünk egy szerződést, amit egy kézfogással és egy puszival pecsételtünk meg.
Talán ez egy kicsit furán hangzik, de mi ebben feltétel nélkül hiszünk és ez nekünk nagyon fontos.

Ezen írásommal is megerősítem ezt.

A videón Balázs gitározik( kb 1 éve).

video

2010. május 24., hétfő

parlagfű( az önzetlen)

Ma olvastam egy nagyon érdekes írást.
Számomra eddig sem jelentett problémát a parlagfű, sőt ezek után sem fog...

Nagyon nagy ellenségnek van kikiáltva ez a parlagfű.
Igazán az emberek , akik allergiásak azok nem a parlagfűre, hanem a pollenekre allergiásak.
Nagyon sok más növény pollenjére is(ürömfű, repce, paréj, libatop pollenjeire), de azokra nem töltötték ki a halálos ítéletet...szintén lobbi.
Állítólag a parlagfű azért parlagfű(nem tudtam), mert hamar benövi azon területeket, amelyiket parlagon hagytak.
Benövi azért, hogy ne száradjon ki a terület, hogy később önzetlenül átadja a területet annak a növénynek, amit oda akarnak elültetni.
Ez a természet egyik csodája, olyan dolgot tesz ez a fű, ami nem hagyja , hogy a föld terméketlen legyen.
Ez szerintem csodálatos.
Ennek ellenére kikiáltották egy szörnyű, pusztítandó ellenségnek.
A tejtermékekre is allergiásak sokan, mégis csak laktóz érzékenységről beszélnek, nem tej allergiáról(mégsem irtják ki a teheneket ezen az alapon, amin a parlagfüvet), mert a lobbi így kívánja meg...ezer és ezer allergénebb dolog van a Földön, mégis ez a szegény parlagfű az, ami az első számú közellenség.
De a búzát is kiírthatnák ezen erővel, mert a gluténra is allergiásak sokan(pedig ezt is glutén érzékenységnek hívják csak, nem búza allergiának:-))
Pedig a parlagfű nem gaz, ahogy sokan állítják róla, mert a növények között nem létezik gaz, csak gyomnövény és haszon növény.
Az igazság az, hogy még csak nem is gyomnövény, hanem az üröm félékhez tartozik.
Régi gyógynövény könyvekben szerepel igazi gyógyító hatása, illatosítónak is használták(ambrosia).
Nyersen is fogyasztható...tele van vitaminnal...stb.
Csak érdekesség kedvéért írtam le...talán valakinek fontos:-).

"Ezer ambrózia csókkal fizetek válaszodért."
Csokonai Vitéz Mihály

Szeretettel,
izi

2010. május 23., vasárnap

Pünkösd(arany)



(kép...Laura, Milano 2010)


Valami fantasztikusat álmodtam.
Kettőt is.
Az egyikben arany ruhások(férfiak, nők)végig vonultak a Földön és mindenhonnan kikergették azon lelkeket, akik nem akartak együtt haladni a változással.
Ezek az emberek nagyon tiltakoztak és ellenszegülni próbáltak, de semmi esélyük nem volt.
Döbbenetes, hogy mekkora erőt képviseltek...az arany itt a bölcsességet, tudatosságot jelképezte, ami egyenlő azzal a szellemmel, szellemiséggel, amit most Pünkösdkor ünneplünk.
A tudatosság hatalma a tudatlanság felett...ezt álmodtam.


Sajnos a Pünkösd ünnepe nem olyan minőségében van az emberekben, mint, amit igazán képvisel.
Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy mekkora ajándék ez az Emberiségnek.

Erről írtam már pár napja...
http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/05/lassan-itt-van.html

Még egy érdekesség.
Amikor Jézushoz a három Napkeleti Bölcs elment, akkor nem véletlenül vitt az egyik aranyat neki ajándékba( ez egy előképe annak, mit Pünkösdkor kapunk...igen aranyat kapunk.)
Mint említettem, az arany azt a bölcsességet(női aspektust, anyai erőt, szent szellem)jelképezte, aminek Pünkösdkor kellett beleáramolnia az őszinte, nyitott emberekbe.
A matrialchális(női) erő most már dolgozik, teszi a dolgát...és elhozza nekünk azt a tudatosságot, bölcsességet, ami nem az egót hizlalja, hanem egy egészséges középúton tart minket, ami megengedi azt a rálátást és belátást, ami már nem engedi meg a nem helyén való beidegződéseink inkognitójukban való elnyomását.
Ez az erő, ez a szellem megtisztít, ahogy Jézus tanítványaiban is ugyanezt tette.
Ahogy a második álmomban egy hatalmas folyó megtisztított egy várost kitakarítva minden szennyétől, úgy bennünk is ez játszódik le...a tudatosságunk fényében már nem tudnak minket manipulálni tovább.

Ez a csodálatos erő, ami most mindannyiunkat megértésre segíthet...dolgozik bennünk.
Azt kívánom mindenkinek, aki olvassa ezen sorokat, hogy méltó módon élje meg ezen csodálatos ünnepet.

Kívánom, hogy a patrialchális(férfi) világ szélsőségeit lágyítsa meg ezen matrialchális(anyai) erő.

Szeretettel,
izi

ui...azt kívánom még mindenkinek, hogy vegye észre, hogy mennyire béklyóban tartanak minket a régi beidegződéseink, amiket talán az olyan szélsőséges vallási dogmák miatt vettünk föl védekezés képen.
Ez érthető is, csak nem szabad a Pünkösd igazi értékét, értelmét össze mosni ezen egyoldalú, dogmatikus nézetekkel.
Ehhez kívánok nagyon sok erőt...mert, ha ez letisztul bennünk, akkor megkönnyebbülünk.

Van egy eszencia...van egy ötvözet, ami a külsőt a belsővel egyesíti...ebben segít Pünkösd.
Pünkösdöt nevezik még vigasztalónak is...

Miért is?

Nem másért, mint ahogy az anya vigasztalja a gyermekét, ha bármi baja is van...ugyanígy elárvulunk néha és ugyanígy tekinthetünk erre az erőre, ami mindig megoltalmaz... video

2010. május 22., szombat

konektid

Van, amikor úgy tudom kezdeni a napomat, hogy akadály nélkül tudok imádkozni, simán kapcsolatot teremtek a szellemi szférákkal.
Ez egy nagyon kellemes állapot.
A másik verzió az, amikor már eleve úgy kelek, hogy a zabolátlan érzéseim, gondolataim ráülnek a lelkemre és szinte meg akarnak fullasztani.
Régebben ilyenkor hagytam, hogy sodorjon az élet, nem is tudtam, hogy van lehetőségem feljebb emelkedni ebből azt állapotból.
Nagyon sok ember él így, tudattalanul nekikezd a napjának.
Ébredéskor bekapcsolja a tv-t és még jobban elhomályosodik előtte az, hogy van hatalma a saját gondolatai és érzései felett.
A mai reggelem is nehéz súllyal a mellemen kezdődött.
Nem szeretem ezt az állapotot, de valamiért még mindig itt van és ösztönöz arra, hogy felismerjem az üzenetét.
Vannak olyan reggeli súlyok, hogy teljesen meggátolják, hogy el merjem hinni azt, hogy az imáim meghallgatásra kerülnek.
Teljesen lebénítanak és azt éreztetik, hogy nincs kapcsolat, azt éreztetik, hogy tehetetlen vagyok.
Ebben az állapotban nincs más megoldás, mint a jó öreg módszerek alkalmazása.
Testi szinten kell elkezdeni kezdeni valamit magunkkal.
A tay.chi, a yoga nem véletlenül él még, ugyan azt a minőséget már nem tudja hozni, mint abban az időben(Atlantisz utáni első kultúrkorszak(nagyon régen:, ó-indiai-))amikor a lelkünk minősége is más volt...most is hatásos, de közel sem annyira, mint hajdanán...testi szinten ugyanaz, de lelkileg már nem.
Amikor erre a belátásra jutunk, egyre többször eszünkbe jut, hogy ideje megmozgatni a testrészeinket, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a blokkolt meridiánjainkat felszabadítjuk.
Mik azok a meridiánok?
Olyan csatornák, amit szabad szemmel nem láthatunk, amiken keresztül az életenergiánk szabadon áramolhat.
Minden nem önmagunkat támogató gondolat, érzés egy idő után egy blokkot alakít ki ezen pályák egyikén.
Egy ideális masszázs nem véletlenül szabadít fel annyira, hogy utána repdesni tudnánk...pontosan azért van ez az érzésünk, könnyedségünk, mert a meridiánjaink blokkjai felszabadultak.
Persze ez csak ideiglenesen lesz így, mert a makacs emberek, akik nem hajlandók magukat testi-lelki-szellemi embernek tekinteni, azok hamar újra begörcsölhetnek...miért is?

Azért mert az összefüggéseket még nem látják a gondolataik, érzéseik, érzelmeik és a testük egészségi állapota között.
Aki belátóbb, az hamar rájön arra, hogy melyik viselkedés minta okozza az állandóan visszatérő testi tüneteit.
Ennek felismerése nem olyan egyszerű, de idővel könnyebben fog menni.
A test az mindig elárulja azt, hogy miben sántikálunk.

Ahhoz, hogy a reggeli mélypontunkból kijussunk, ahhoz elkerülhetetlen az, hogy minden testrészünket tudatosítsuk.
Ez még az ágyunkban megtörténhet.
Elég szépen végig gondolni a testünket...szépen megnevezni és, ha van rá lehetőségünk megmozgatni egy kicsit.
Ilyenkor nem csinálunk mást, mint a sejtjeinkkel felvesszük a kapcsolatot.
Vannak olyan testrészeink, sokszor úgy nevezem, hogy árva testrészeink, akikkel soha nem foglalkozunk.
Ezek az elhanyagolt részeinkben sokkal kevesebb energia van, mint a többiben.
Az elhanyagolt testrészeinkben kevesebb oxigén dús vér áramlik, vagy talán már csak csordogál, ha még a hajszálerek(kapillárisok)teljesen nem degenerálódtak.
A korunk előre haladtával az egészségünk mértékétől függően, lesznek olyan testrészeink, amik működőképesebbek és lesznek olyanok, amik nem.
Ez pontosan attól függ, hogy mennyire voltunk igazán testi-lelki-szellemi emberek.
Egy egészséges ember(nem véletlen a szóban is az EGÉSZ)nem FÉL.

Aki FÉL, annak lesznek egészségügyi problémái.
Azt kell tudomásul venni, hogy az ember nem lesz egyik pillanatról a másikra olyan beteg, hogy életmentő dolgokat kell rajta eszközölni.
Ehhez nagyon sok idő kell(hacsak eleve nem degenerációval születik (Karma)).
Minden egyes izomgörcs egy figyelmeztetés.
Figyelmeztet a lelkünk(informál), hogy valami nem stimmel.
Nem vág hirtelen pofon az élet...csak azt üzeni, hogy "Te figyelj csak ide, nem ártana már az összefüggéseket észre venned, nem ártana, ha tovább látnál az orrodnál(testednél) és felfedeznéd, hogy egy ember sokkal több, mint a fizikális teste.
Sokszor szól kisebb-nagyobb fájdalmakkal  üzenve.
Ha már sokat szól és nem hallgattuk meg, akkor jön az első kemény szembesítő esemény(ez lehet kisebb baleset, különböző gyulladások...stb.)...miért kell ezt megvárni?
Nem tanul az emberiség semmiből...tisztelet a kivételnek.


Amikor odafigyelünk magunkra, akkor egyre többször észre vesszük az összefüggéseket.
Eleinte csak kevesebbszer, de az is nagyon sokat jelent.

Ha reggel megmozgatjuk azon testrészeinket, ami el van hanyagolva, fényt viszünk (vért)arra a területre.
Ez a lelki területünk tisztulásával is össze függ.
Amikor nagy súly van reggel(vagy akár mikor)rajtunk, és nincs kapcsolatunk a magasabb szellemi szférákkal(nem tudjuk felvenni a kapcsolatot, lehetetlennek érezzük), akkor kezdjünk el mozogni...mindenki kialakíthat egy önmagára nézve előnyös mozgás formát.
Nem kell ugyanúgy csinálni, ahogy mások csinálják.
Érdemes elmenni egy két yoga, tay-chi tanfolyamra...vagy egyébre...egy idő után otthon simán tudjuk majd csinálni.
A lényeg az, hogy legyen a kezünkben egy elsősegély csomag.
Minél jobban akarunk máshoz hasonlítani és a módszereit követni, annál jobban eltávolodunk magunktól...

Egyediek vagyunk...úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk...ha ezt megértettük, akkor egyre több egészséges (egészségesebb)ember fog élni a földön.

Viszont át kell esni azon, hogy másban lássuk a megoldásunkat.
Én is átestem és nagyon sokáig úgy véltem, hogy azok az emberek fedhetetlenek, akikre felnéztem.
Később rájöttem, hogy csak úgy akarták magukat feltüntetni...jól csinálták, de ezt csak egy darabig lehet.
Miért is?

Azért mert egy idő után elárulják magukat...elárulják magukat, hogy mennyire az anyag rabjai, avagy nem.

Szeretettel,
izi

2010. május 21., péntek

reggel

Ma korán keltünk.
Kifacsartam a narancsot és mindenki megitta, ott, ahol éppen tartott a reggeli készülődésében...ahelyett, hogy egy asztalhoz ültünk volna...na mindegy, majd holnap így lesz:-).
Régen mindig gyümölcs centrifugát használtam, volt is vele procedúra rendesen...sokáig tartott a mosogatás utána.
Mondjuk az alma levét csak centrifugán tudom előcsalni.
Van úgy, hogy a szőlő levét is csak kézzel préseltem ki...egy nagy tésztaszűrőn keresztül...így ne lett annyira megszűrve, mint a gépen.
Imádok reggel friss gyümölcs levet inni...lassan kortyolgatom és közben érzem, hogy átjárja az egész testemet, minden sejtemhez elér az az energia, amit a napból felvett.
Gyorsan nem érdemes inni...csak szép komótosan.
 
Reggel beleolvastam a hírekbe és rájöttem, hogy mennyire nem érzek együtt a vízkárosultakkal.
Pedig igazán nem vagyok ilyen önző, most mégis észre vettem, hogy mennyire közömbös voltam.
Ezért ma imáimba foglalom őket, kívánom Nekik, hogy forduljon elviselhető mértékűre a sorsuk.
Na...most már jobban figyelek, hogy ne ragadjak meg csak a saját gondjaimnál.


Most kisütött a Nap, hála az égnek...annyira vártam már.

Legyen szép reggeletek.
Szeretettel,
izi

2010. május 20., csütörtök

gondolataim (plusz)



Amikor a vodkát ittam decijével(huszonévesen), kísérő nélkül még nem érdekelt az, hogy mennyire tudatos az emberiség, ahogy manapság sem érdekli azokat ez a dolog, akik az alkoholt vedelik...mérgezik magukat különböző szerekkel, szellemi szennyeket olvasnak, néznek ...stb.
Hála az égnek odáig nem jutottam, hogy alkoholista legyek, de azon sokszor elgondolkodom, hogy hogyan is maradt egészséges a májam.
Szerintem vigyáztak rám onnan felülről:-).
Az, hogy mostanában elkezdett érdekelni az a dolog, hogy az emberek mennyire tudatosan élnek, már annak köszönhető, hogy egyre jobban rádöbbentem, mennyire le voltam magam is butítva.
Az alkohol eleve egy legális dolog, holott totálisan testidegen anyag, még annyira sem egészséges, ahogy a "jó orvosok"szokták mondani..."napi 1 dl vörös bor szükséges".
Ha teljesen az igazat akarjuk hallani az az lenne, hogy napi min. 1 dl szőlőlé szükséges az egészséghez(alkohol nélkül).
Az egészség teljesen ellentétben áll az alkohollal.

A szervezetünknek egyáltalán nincs szüksége ilyen mérgekre...de mégis legális.
Amikor az emberek megünnepelnek valamit(tisztelet a kivételnek)egyből előkerül az alkohol...isszák olyan önmagukat felelősségteljesnek mondott emberek, akik mások sorsa felett döntenek.
Az, aki a feszültségét csak az alkohol mámorában tudja levezetni, az egy GYENGE  EMBER.(itt sok minden másra is értem...pl tudat módosító szerek, agresszió(mások elnyomása), aberrált szexuális viselkedések...stb.)
Az embereknek nem az ital hatására kellene közelednie a szomszédaihoz, az alkalmazottjához, hanem alapból...el kell kezdeni egyéb módszerekkel az elviselhetőbb tartományba vinni az életünket.
Tudom, ez nem egyszerű egy földhöz ragadt embernek, aki úgy véli, hogy csak az ital hatása alatt tudja jobban éreznie magát, de ez nem kifogás, mert mindenkinek egyszer be kell látnia azt, hogy vannak olyan módszerek, amivel megemelhetjük a rezgés szintünket, több energiánk lehet ebből kifolyólag.
Persze ez a nehezebb út, a nem annyira sokan járt út.
Itt tényleg csak magunkra számíthatunk, sokszor nagy elkeseredésünk közepette is csak a kitartásunk, az előrelátásunk, a hitünk segíthet...el kell jutnunk egy olyan tapasztalási pontig(kapaszkodóig), amire mindig stabilan vissza tekinthetünk.
Nem baj, ha csak egyszerre egy rövid ideig sikerül fenntartanunk az elfogadható állapotunkat, mert, ha az már egyszer meg volt, akkor az lesz a támpontunk. Tudni fogjuk, hogy nem csak az olvasottakra támaszkodhatunk, hanem már a saját tapasztalatainkra is.
Ezt kell elérni egyénenként.
Egyénenként kell, hogy magasabb tudat állapotra jussunk. magunkkal kell törődnünk, hogy hatással legyünk másokra.
Ha mi magunk változunk a helyén való irányba, akkor ez kihatással van a környezetünkre.
Ez a lényege annak, amit én is csinálok.

Eddig mindenkit meg akartam gyógyítani, minekutána rájöttem, hogy csak katalizátora lehetek annak, akinek van szándéka a gyógyulására, az egészségére.
Senki sem tud meggyógyítani senkit, aki azt állítja, hogy igen, az nem mond igazat.
Nem véletlenül vagyunk mi Emberek abban a szerepben, hogy teremtettek és teremtők is vagyunk egyben.
Akkor van baj, ha az egyik irányba túlzottan elmegyünk és azt hisszük magunkról, hogy nem tehetünk semmit magunkért, vagy túlzásokba esünk magunkkal szemben és az emberekkel szemben, csodadoktornak gondolva magunkat.
Ez az önmegismerés útja.
Addig amíg az emberek manipulálhatók, addig nem fog semmi érdemben változni.
Jelenleg ott tartunk, hogy nagyon sok ember nem is akarja észre venni, mennyire le vannak butítva.
A lebutításuk nagyon jó azon embereknek, akik a hatalmon vannak.

A hatalmon ülők tudattalanul, vagy tudatosan fekete mágusok.
Az emberek elnyomásából fakadóan élik hazug, egyesek rivalkodó életüket.
A hatalom fennmaradását nagyon veszélyezteti az, ha az emberek egyre tudatosabbak lesznek.
Ezt észre is vették sokan már az elnyomók közül, ezért szisztematikusan dolgoznak azon, hogy nehogy felébredjen az Emberiség.

Mik ezek a szisztematikus butítások?

Szinte minden, ami kereskedelmi csatornákból reklámként a nyakunkba zúdítanak...szinte minden, amit a híradóban mondanak...szinte minden, amit történelemként megtanítottak velünk...szinte minden, ami az egészségről köztudott...szinte minden, amivel odaszegezhetik az embereket a képernyő elé...félelmekben tartva az embert, saját irányítását, hatalmát a saját sorsa fölött megbénítva.

Amikor valaki felfedezi saját erejét, hatalmát, onnantól kezdve nem lesz lehetőségük az elnyomóknak továbbra is így tenniük velünk Emberekkel.





















ÉBRESZTŐ...ezért is a legfontosabb, mindenki önmagában kezdje el a felszabadítását, ne mást okoljon.


Szeretettel, izi
































gondolatok...












Annyi minden kavarog most bennem.
Reggel amikor felébredtem nagyon sok energiámba tellett, míg helyre pofoztam magam...de az igazi helyére billenést az okozta, amikor a friss levegőn, a zöld, harmatos természetben, madár énekek kánonja közepette imádkoztam.
Vannak olyan napok, amikor az élet súlyai nagyon nehezen engedik meg, hogy a magasabb szférák felé megnyíljunk.
Megnyílni annyi, amint befogadóvá válni, elengedni magunkat és összeolvadni mindennel, ami látható és láthatatlan.
Amikor érzem, hogy nehezebben megy a megnyílás, még kitartóbban imádkozom, még kitartóbban fejezem ki a szándékom, hogy megérezhessem azt az állapotot, ami már az elviselhető tartományban van.
Ki ne szeretné azt az állapotot, amiben a feladatok megoldatlanságának ellenére is békében vagyunk magunkkal és a világgal.

Az ima, a meditáció ide vihet el bennünket, de sokan ezt nem is tudják.
Fogalmuk nincs arról, hogy, ha valaki őszintén imádkozik, akkor ebben semmi képmutatás, divat nincs.
Minél jobban megszeretjük magunkat, annál tisztábban megfogalmazódik bennünk az, hogy szellemi élet nélkül üresek vagyunk.
Az őszinte ima nem tudattalan mantra...az őszinte ima egy tudatos teremtés és elfogadás.
A PÜNKÖSDről írtam az előző cikkemben...aminek az igazi értelme nem más, mint az, hogy tovább ne kongjunk az ürességtől, hanem hasson át minket az a szellemiség, ami az egységet építi, nem a szétválasztottságot, az elkülönülést.
Ez az emberiség egyik legnagyobb ÜNNEPE.
Ha így tekintünk rá, akkor már meg is érezhetjük magunkban ezt a szellemet és ráébredhetünk, hogy miért is ÜNNEP az Ünnep.
Sokan szeretnek üresen kongani, üres lelkükkel ide-oda csapongani és a külsőségekben megragadni azt, amit csak a belsőben lehetséges, a szellem által.

Aki ezt felfedezte, az elkezd élni.

Aki ezt felfedezte, az meglátja a csodát...felfedezi a sok apró virágot, amiből számtalan van...megörül egy pillangónak, egy szarvas bogárnak, egy hangyának...örül a rigó dalnak, zenét vél a víz csobogásában, a szélben.
Ma megsimogattam  a mohát, a Boglárkát, a csipke virágát...elcsodálkoztam ezen a bőségen, miközben eszembe jutott, hogy az emberek többsége máshol keresi a gazdaságát, sőt másokat eltiporva jutnak ehhez a "bőséghez".

Most már kibékültem magammal, feltöltődtem...azt viszont tudom, hogy ezeket az érzéseket nem adják ingyen.


Következetesnek kell lennünk magunkkal szemben és észre venni, hogy mik azok a dolgok, amik elviszik az energiánkat és mik azok, amik adnak.

Ehhez kívánok nagyon sok erőt mindenkinek.
Szeretettel,
izi

ui...tudom, nagyon nehéz változtatni, ha valaki reggeltől estig dolgozik, aki taposómalomban élve neveli gyermekét, semennyi pénzből.
Ennek ellenére arra bíztatok mindenkit, hogy a kitartó imával, meditációval felül emelkedhetünk a problémán. Csak úgy születik megoldás, ha van hozzá hitünk, kitartásunk, amikor már eljutunk oda, elhisszük hogy van lehetőségünk...mert megfogtuk Isten lábát.

2010. május 19., szerda

lassan itt van


Lassan itt van Pünkösd.
Egy olyan ünnep, amit ildomos tudni, hogy mi is valójában.
Persze lehet úgy is élni, hogy fogalmunk nincs róla, ahogy én is éltem nagyon sokáig...de szerintem, ha valaki megérti a lényegét, akkor sokkal gazdagabb lesz a lelke...és mint már beszéltünk róla nem egyszer, csak olyan dolgokat vihetünk magunkkal testi halálunkkor (amik az igazi kincseink lehetnek), amiket integráltuk magunkba, amiket megértettünk, tudatosítottunk.
Mást is visz a lelkünk, olyat is, amit szándékosan nem tettünk meg, amikor itt volt az ideje, azzal szembesít a következő életünk, nem marad el semmi.

A Pünkösd igazi értelme, jelentése az, hogy a sötét korszakából(káli juga) kilépő emberiségnek lehetősége van szellemileg fejlődni...a sötétségből a világosság felé elindulni.
Ennek az előképe nem volt más, mint amikor a Jézus tanítványaira úgymond a Szent Szellem beáradt.
Persze ez a dolog egyes emberekben nagyon bután, nevetségesen hangozhat, eleve materiálisan nevelték...nem véletlen ez a nagy szkepticizmus.
Megértem...de az élet egyre többször fogja szembesíteni azzal őket, hogy vegyék észre, hogy nem csak fizikális testből állnak.
A Pünkösd igazi értelme az, hogy saját magunkban elérhetjük a megvilágosulást, ebben segít egy olyan erő, ami nagyon sok nevet kapott már...pl. Szent Szellem, Szent Lélek(de ez az elnevezés nem fedi teljesen a valóságot), Parakleitosz(vigasztaló), Sekinah, Ízisz Szófia...stb...amik nem mások, mint a bölcsesség, a Istennői aspektus.
A kozmikus bölcsesség egy része akkor került igazán az emberiséghez, amikor Mihály úgymond letaszította a földi szférákba Lucifert. Sokan nagyon tartanak ettől a névtől és csak negatív dolgokat tulajdonítanak neki.
Lucifernek az a tulajdonsága, hogy pontosan azt fogja mutatni, amilyen a hozzáállásunk magunkhoz.
Ha békések és egységtudatúak vagyunk, akkor egy ilyen arccal találkozhattunk régebben(mert akkor a belső lelki világunkban találhattuk meg Krisztus eljöveteléig, utána helyet cseréltek, Krisztus foglalta el a helyét és Lucifer újra kozmikus lény lett).
Tehát abból alakult ki ez a félelem Lucifer iránt, hogy AVATATLANOK is a lelki világuk mögé nézve(tele félelemmel, kétségekkel, hazugságokkal, erőszakkal)találkozhattak egy ugyanolyan képet mutató Luciferrel...egy szörnnyel, egy két szarvú patással...és ez az évek folyamán tovább öröklődött az emberekben , a köztudatban éppen ezért ez maradt, holott Lucifernek van jó oldala is. Nem véletlen időszámításunk előtti 3000-ben az, hogy a kínaiak, annyira fejlettek lettek(pl.lőpor, írás...stb)...pontosan ezen luciferi bölcsesség által.
De ez még most is nagyon megbotránkoztathatja a közönséget, ezért talán téged is, aki most olvasod-e sorokat.
Ha viszont belátó vagy és hagyod, hogy a Szent Szellem munkálkodjon benned és Krisztus áthasson szeretetével, megváltásával, akkor minden teljesen reális lesz.
Lucifer nem jelent mást, mint fényhozót. A bölcsesség egyenlő fény.

A jelenlegi korban nagyon fontos, hogy ne csak a szeretetre helyezzük a hangsúlyt, mert az önmagában nem elég...szükség van a rálátásra, megismerésre, vissza tekintésre és ebben segít a bölcsesség beáradása.


Ahhoz, hogy az emberiség ne süllyedjen bele az anyagba, szükség volt erre a hatalmas erőre...szükség volt a MEGVÁLTÁSRA(Krisztus) és szükség volt a Szent Szellemre(kozmikus bölcsesség), aminek az ötvözetével megerősíthetjük az ÉNünket.

Miért is fontos megerősíteni az ÉNünket?

Miért nem jó úgy, ahogy van?

Feltehetik sokan ezeket a kérdéseket.
Jogosan.
Az emberben Krisztus előtt csak az ÉN csírája volt meg. Ez azt jelenti, hogy Krisztusig az emberek nem tudtak úgy gondolni magukra ÉNként, mint mi manapság.
Krisztusig csak úgy éreztek maguk iránt, mint egy csoport, nemzet tagjai...pl. spártainak, vagy éppen az a nemzet, amiben éltek.

Krisztus után( az ÉNtudat elhozója)van lehetőségünk úgy látni magunkat, ahogy manapság megéljük.
Ez az individualizálódás(egyéniség)viszont nem szabad, hogy túlzottan egós minőségbe menjen át, ahogy manapság sokakban át is megy.
Ezért van az, ami most van, ez az új bábeli zűrzavar.
Mindenki a hirtelen kapott szabadosságában úgy érzi, hogy már mindent tud...az egó hatalmas lesz.
A Krisztus szeretete(keresztjéről lecsorgó vére) és a Szent szellem(itt jön be a Pünkösd szerepe), ami nem más, mint a Kozmikus Bölcsesség ötvözeteként megerősödik az ÉNtudatunk...rálátásunk lesz a világ dolgaira, miközben megtartjuk megerősödött ÉNtudatunkat, ami ideális mértékű marad, megtartva az egységtudatot.
Erről is sokat írtam már...ezt jelenti az, hogy INDIVIDUÁLISAN EGYSÉGTUDATÚ.:-)

A Szent Szellem bölcsessége és Krisztus szeretetet dolgozik bennünk, a kellő alázatot meghozva bennünk, miközben erősek maradunk.
Ez az igazi értelme Pünkösdnek...ami békét, megnyugvást is hoz, mert a tudati lélek korában nagyon sok információval szolgál, hogy ne maradjunk szellemi sötétségben, szellemi éhségben.

Aki hallani akarja, amit írtam, az hallani is fogja...
... aki saját szabadosságában, alázat nélkül, egója túlzásaiban véli a megoldásait(sokan így élnek, ezért is van az a sok féle fals irányzat, amiben nincs egységes elem), aki nem veszi tudomásul az egyetemes törvényeket...élhet így is...a szabad választás joga mindenkit megillet...de a pofonokat ne úgy éljük meg ezek után, hogy ugyan miért is kaptam én ártatlan:-)...mint már nagyon sokszor írtam a pofonjainkról is...de ez a videó jól szemléltei a váratlan taslijainkat.


video

Szeretettel,
izi

ui...ja...és fiatalodtam 10 évet legalább, leborotváltam a két hetes szakállamat...szörnyű ősember voltam:-)

2010. május 18., kedd

a húsról még




Amikor ragaszkodunk a hús fogyasztásához, azt fejezzük ki, hogy nekünk a Földhöz kötöttség teljes mértékben megfelel...ez által kinyilvánítjuk azt is, hogy cserébe minden nemű égi áldásról lemondunk.
Ezért nem is lehet ráerőltetni senkire azt, hogy ne egyen húst...ez legbelül kell, hogy beérjen, az összefüggések fényében.
Mik is ezek az összefüggések?

A hús kifejezetten a Földhöz bilincseli az embert, amit a szabad választásunkból kifolyólag egyértelműen választhatunk is.
Ez a Földhöz ragadtság viszont meghozza(már jó ideje meghozta) a betegségekre való hajlamunkat is...szűk látókörűvé teszi az embereket.

A hús fogyasztásának meg volt a jelentősége, volt idő, amikor az emberiségnek teljesen el kellett szakadnia a szellemi birodalomtól...ez a sötét korszak ideje már lejárt.
Ennek ellenére mindenkinek saját belső indíttatásból szabad csak elhagynia a húst, de semmiképpen nem absztrakt, a valóságtól elvonatkoztatott dolgok miatt(pl. divat).

"Aki szellemi-lelki fejlődésre törekszik, aki a szellemi élményt, mint igazi tapasztalatot és annak nem intellektuális közvetítését akarja magáévá tenni, aki magát ösztöntermészetétől meg akarja szabadítani, az felhagy a hús fogyasztásával"


Minél tisztábban átlátjuk ezt, annál kevesebbszer hat ránk kényszerítőleg a hús utáni vágy.
Van egy pont, amikortól megundorodunk tőle, ahogy talán már több ember életében volt is ilyen valamilyen étellel kapcsolatban.

Nem vagyok fanatikus, csak egyszerűen, ahogy változik a lelkem, változik az is, hogy mivel táplálkozom.
Ez egy törvényszerűség...

video

Ha még ragaszkodsz a húshoz, azzal gátat szabsz a szellemi-lelki fejlődésedhez (persze ezt sokan cáfolják, pontosan a ragaszkodásuk miatt, ami sejtszinten(régi beidegződés, félelem az újtól) még lecövekeli őket)...ez is egy döntés...szabad döntés, amivel kifejezed azt, ami éppen vagy.
Ez nem ítélet...mindenki úgy él, ahogy akar...ha már kevesebb húst eszel, akkor esélyt adsz az egészségednek...mert az embernek együtt kell haladnia a változással.
A változás viszont azt kívánja már meg az emberiségtől, hogy ne nehezítsen magán, hanem könnyítsen:-)


http://exuziaizidor.blogspot.com/2010/02/gondolatok-husrol.html

Az emberiség ide tart...csak ez sokaknak még MAGAS:-)...miért is?
Egy dimenzió váltást egy tudat és életmódváltás előz meg...talán ez logikus is...nem?
Ez a tudatváltás ilyen dolgokra is kiterjed...ebben viszont gyermekcipőben jár az emberiség...ha tetszik, ha nem.:-)

Szeretettel,
izi

2010. május 17., hétfő

mignon

video

Esős napok...régebben nem éreztem magam jól ilyenkor, de manapság már elvagyok...egy kicsit bánt, hogy nem mehetek ki a hegyre(pontosabban kimehetnék, csak úgy eláznék, nyakig sarasan jönnék haza)...ez azért hiányzik.

Ma sokat masszíroztam, így estére egy kicsit éreztem, hogy elfáradtam...mondtam is a barátomnak, akit masszíroztam, hogy "lájtosabb" dologra számítson:-)
Tudomásul vette és ahhoz képest jól teljesítettem.
Csak arra tudom vissza vezetni a fáradtságomat, hogy egyszerre sokat ettem...ilyenkor hamar jelez a testem, a cukrot nem nagyon bírja.
Ha betartom a szabályaimat és szinte csak natúr formájában eszem meg a zöldségeket...nem főzve, akkor egész nap nem érzek ilyen elanyátlanodást...

Ma délelőtt terveztem, hogy a brokkoliból csinálok egy levest, vagy csak megpárolom...de az lett a vége, hogy szépen lassan elfogyott...mindig csak egy kicsit ettem belőle.
A szára a legfinomabb, lepucolva róla a kemény részét...imádom.

Szóval esett az eső, mégsem keserített el...

Ja...a cukor...a gyerekekkel elmentünk egy cukrászdába, mikor hazaértek a suliból...az volt az én vesztem...megérdemlem:-)...mignon...a nagy egészséges étkezésről ennyi...beégtem.
Kívántam, de utána meg szenvedtem tőle, annyira édes volt, hogy azt le sem lehet írni...




No...lehet újjal mutogatni...mégsem olyan feddhetetlen ez az izidor:-)
Ez van...

Nem baj, majd letáncolom...az esőben, a fagyban...

Szeretettel,
izi

finom?

Az, hogy valami maradandóan a helyén való irányba változzon, egyértelműen, láthatóan...amire nagyon sokan vágynak, amit sokan dimenzió váltásként, tudatszint váltásként emlegetnek, még nagyon messze van.
Persze jól hangzanak ezek a dolgok, ki ne akarna hirtelen minden gondjától, bajától megszabadulni.
Pontosan ez a türelmetlenség az, ami miatt az emberek ennyire hiszékenyek.
Ha ilyen egyszerű lenne minden, akkor teljesen fölösleges minden, amit eddig tettünk, amit eddig tanultunk.
Ha így van, akkor elég a vágy a változásra és ezáltal mindenki felülírhatja a karmáját(ami eddig nem is tudom minek volt akkor?)...

Az, hogy a szeretet nevében, szeretettel telve összegyűlnek és így gondolják(miközben fals teóriákat hangoztatnak) még nem ír felül egy olyan szerződést, amit egyértelműen megkötött az ember...mikor is?...ezt szerintem nem kell elmondanom, aki nem tudja, az nézzen utána:-)

A modern emberiség hirtelen, túlzott szabadságában nagyon sok mindent képes elhinni és elhitetni.

De aki akar az váltson hirtelen dimenziót és tudatot:-)...tegye ezt úgy, hogy utána írja le a tapasztalatait:-)....ja és ne felejtse hirtelen felülírni a karmáját sem, ahogy állítólag sokan már megtették...és érdekes még mindig ugyanazokba a csapdákba esnek bele...hogy is van ez akkor?:-)

A lemúriai korban, ahogy az ember egyre sűrűbb fizikális testét felvette és nemekre osztódott...ezzel együtt a karma folyamata is beindult. Előtte nem volt...de lesz idő, amikor újra nem lesz, mert nem lesz rá szükség...de ennek az ideje még nem érkezett el, aki ezt állítja, az a tudatlanságában falsul beszél.
Pontosan ezért is jutott ide az emberiség, ahol most tart...ez a türelmetlenségünk gyümölcse...most eszed...finom?:-)

De hát az emberek többsége bevette már a Lesz....m tablettáját és a szemellenzőjét felvette...nincs miért csodálkozni:-)





Szeretettel,
izi

2010. május 16., vasárnap

szállj

"Adtam szádba új szavakat, tartottalak, aztán titokban,-mint ki fióka-madarat röptet-zárt markom szétnyitottam, mondtam: Szállj, próbáld, erős vagy már. Elkaplak, hogyha elfáradtál!..."


video

De gyönyörű ez az idézet.
Annyira sok minden van benne, tele van szeretettel.
Számomra ennyit jelent szülőnek lenni.
Az, amit elültettünk gyermekeinkben, egyszer stabil támaszként segítségére lesz.
A következetesség szerves része a nevelésnek, minden megalkuvás, amit a velejéig romlott társadalom kíván meg tőlünk, idejét múlt, beteges gondolataival próbál mellék vágányra terelni minket.
Aki ezt egy kicsit megérezte már, tudja miről is beszélek.
Aki nem, az csak egy antiszociális tagnak vél, akinek nem tetszik semmi:-)...pedig, ha mélyebben átlátnák a dolgokat, akkor megbotránkoznának magukon is, hogy mennyire meg vannak vezetve.
Ez a világ, annak ellenére, hogy szeretet telinek van feltüntetve, nem egészséges embereket nevel, hanem lelkileg, szellemileg korlátozottakat.

Bocs, ha valakit megsértettem ezen gondolatokkal, nem állt szándékomban:-)
Szeretettel,

izi

egyértelmű

video

Annyi minden van a fejemben.
Elgondolkodtam, hogy mennyire megváltoztam pár év alatt.
Ez a változás számomra egyértelműen helyén való, a családom nem feltétlenül látja így.
Ők csak azt látják, hogy gyökeresen megváltozott a világnézetem és az életmódom, ami számukra zavaró.
Hatalmas szemléletmódbeli távolság van köztünk.
Valahol mindig is volt, már gyermekkoromban is, de jelenleg óriási a távolság.
Vannak pillanatok, amikor egy kicsit nyitottá válnak, ez általában akkor van, amikor valami egészségügyi probléma jelenik meg, amikor már megálljt szab az élet nekik.
Ilyenkor el lehet velük beszélgetni, egy darabig van is foganatja, de mihelyst egy kicsit is jobban lesznek, elfelejtenek mindent és a régi kerékvágás szerint teszik a dolgaikat tovább.
Sokszor volt már ez így.
Ilyenkor el szoktam gondolkodni, hogy ki is a gyerek valójában?
Miért kell megvárni újra és újra a fájdalmakat, a betegségeket...miért kell újra és újra ugyanabba a hibába esni?...belesni és szomorú, csodálkozó szemekkel ártatlan áldozatnak tekinteni magukat.

Nem tagadom, nekem is vannak visszatérő dolgaim, amik már egyáltalán nem építőek.
Ennek ellenére már nagyon sok mindent levetkőztem...ezért is vagyok ilyen fekete bárány.
Talán sokan ezért nem tartanak normálisnak, hogy nem vagyok hajlandó részt venni olyan dolgokban, amiben alapból látom azt, hogy nem építő.
Az, ami nem építő, az egészség károsító.
Ezt belátni sokaknak nagyon nehéz, de talán, ha el is jut a tudatukig, gyakorlatban nem tudják megvalósítani, mert a megfelelés hatalmas erővel uralkodik rajtuk.
A legnagyobb baj ott kezdődik, hogy az emberek ragaszkodnak ideje múlt hagyományaikhoz.
Ezzel nem azt mondom, hogy minden hagyomány rossz, hanem azt, hogy vannak dolgok, amiket egyáltalán nem kellene már használni, részt venni benne.
Az kellene legelőször tudomásul venni, hogy már nem az egymás utániság elve működik, hanem az egymás mellett állás.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy a vérségi vonal, a vérségi kötelék már nem meghatározó...ez már idejét múlta.
Jelenleg azt kell tudomásul venni, hogy a lélek kortalan.
A test az, ami úgymond koros.
De mivel az eszenciánk a lelkünk, szellemünk...ezért is tudnunk kell, hogy mindenki egyenlő.
Persze itt nem arról beszélek, hogy egy gyermeket nem kell tanítani és a szülők felmentést kapnak ez alól a feladat alól.
Ez nem lenne helyén való, holott jelenleg nagyon sokan így gondolják.
A tekintély elvűséget nem ismerve "nevelnek".
Ha egy gyermekbe(a lelkébe) nincs beleoltva ezen erő, tapasztalás, akkor csak egy nagyon szabados ember, egy megzabolázhatatlan ember fog felnőni.
Ez van jelenleg, ezért is ilyen a világ...egy kisgyermek uralkodik a szülő felett.
Bevallom mostanában nehéz dolgom is van ezért, mert a gyermekeim ezt látják az iskolában.
Persze mindenki ezt látja a suliban, de mivel én következetesebben nevelem őket, ezért a differencia kérdéseket, lázadásokat von maga után.
Az a szabadosság, ami jelenleg uralkodik a fiatalok között egyértelműen lélek romboló.
De ezt csak az érezheti meg, aki nem a materializmus rabja.
Sajnos a nagy többség az anyag rabságában, a kívánságaik, szenvedélyeik erős béklyójában élnek.
Semmilyen kontroll alatt lévő gyermekek(akik nem szeretik, ha gyereknek szólítják őket)felnőttesdit játszanak, a szülők meg nem veszik észre, hogy mennyire eltávolodtak attól, ami a feladatuk lenne.
Ha holisztikusan nézzük, akkor egy szülő feladata nem lenne más, mint az, hogy terelgesse és instrukciókkal lássa el a gyermekét...de nem mindegy, hogy milyen instrukciókkal.
Sok féle van, de a legtöbből kimaradnak a szellemi dolgok.
Egyáltalán nem tartják fontosnak és itt követik el a legnagyobb hibát.
Azt gondolják, hogy azért mert milliókat fizetnek egy iskoláért...és később az itt lediplomázott gyermek már kész is az életre...ez a legnagyobb baklövés.

Az ember szellemi dolgok nélkül árva.

Mutathatja, hogy mennyire erős, dolgozhat a legmenőbb cégnél, kigyúrhatja magát, a legmárkásabb ruhájában ülhet a legmárkásabb autóban, de amikor egyedül marad és senki sem rajongja körül, akkor összeomlik.
Ezzel nem azt mondom, hogy ideális keretek között ne legyen márkás ruhánk, jó autónk, szép lakásunk, egészséges testünk...igaz barátok, akik körbe vesznek...nem erről beszélek, csak arról a szélsőségről, ami jelenleg dívik.
Ebben a világban nehéz gyermeket nevelni, sokkal könnyebb úgy "nevelni", hogy beállunk a szemellenzős szülők sorába...


...na én ezt nem teszem...ezért is vagyok fekete bárány:-)

Szeretettel,
izi

2010. május 15., szombat

nem az a lényeg

"Nem az a lényeg, hogy emlékeznek-e rád hanem az, hogy mire emlékszel Te. Nem az a lényeg mennyire ismert el a világ...nem az számít mit hagysz itt, hanem az, amit magaddal viszel"
0" jsselect="links" jsvars="numPreviewItems:5;heading:MSG_LINKS;items:$this;showAllHandler:showAllLinks;transform:transformLink">
0" jsselect="sites" jsvars="numPreviewItems:5;heading:MSG_SITES;items:$this;showAllHandler:showAllSites;transform:transformSite">
0" jsselect="activities" jsvars="numPreviewItems:2;heading:MSG_ACTIVITIES;items:$this;showAllHandler:showAllActivities;transform:transformActivity">

Ez a pár sor számomra mindent elmond.
Ahogy eltávolodtunk  a szellemi birodalomtól, ahogy jelenleg megéljük magunkat, mi emberek...tényleg koldusok vagyunk.
Erről már írtam, de folytatom a gondolatomat.
Amióta csak az anyagot látjuk csak, amióta nem fogjuk meg Isten lábát, mert nem látható, érzékelhető a fizikai érzékszerveink számára...azóta koldulunk.
Maradandót akarunk, meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy vagyunk valakik...másnak kell bebizonyítanunk ezt, mert mi magunk előtt SENKIK vagyunk.
Nem az a legnehezebb, hogy ezer ember elé kiállj és követeld a figyelmüket, hanem az, hogy a saját színpadodra kiállj és saját magadnak tapsolj a nézőtérről...meglátva magadban az erőt.

Ehhez nagyon sokszor kell egyedül lennünk, hogy olyan valamit gyűjtsünk, ami maradandó lesz, amit tovább tud vinni a lelkünk...igen, amikor egyedül vagyunk magunkkal, amikor kiállunk a belső színpadunkra és figyelemmel nézzük magunkat. Hallgatjuk a saját szívverésünket, a lelkünk hangját.
Ilyenkor nem dicsekedhetünk el másoknak, csak magunknak...ez eleinte nagyon nehéz, amikor úgy éltük le az eddigi életünket, hogy koldultuk az energiát másoktól...ezt nagyon meg lehet szokni.
Viszont kitartónak kell lennünk...előrelátónak, hogy így gyűjthetünk kincseket...így vihetünk valami maradandót magunkkal.
"Ne imádj bálványokat"...ugye így már érthető ez a mondat...számomra is szép lassan világosodik meg minden szó...régen sem beszéltek másként a beavatottak, csak akkor még a befogadóból volt nagyon kevés.
Most már egyre többen vagyunk, akik fel mernek állni a saját színpadukra...felállnak, kiállnak és megmutatják magukat maguknak.
A legérdekesebb ebben, hogy így sokkal több energiát nyerhetünk, hiszen így leszünk ÖNMAGUNK.
Aki önmaga az nem koldus...az egy csatorna, aki egyszerűen csak van.
Ez egy olyan állapot, amit, ha nem figyelünk, ha nem vagyunk elég tudatosak lerombolhatunk.
Lerombolhatjuk olyan dolgokkal, amik nem természetesek.
Ebből van jócskán...körbe vesznek ezek a mű dolgok...ebben élünk, szinte már beletörődve.
Amit sokan nem tudnak, hogy a hús nem csak savasít és hulla mérget tartalmaz... és egyéb kacifántos dolgokat...hanem szinte lehetetlenné teszi az önmagunk felé vivő utat. Megakadályozza a szellemi fejlődésünket.(eről írok majd bővebben...miért is van így)
Persze aki nem akar fejlődni, az mondhatja, hogy neki mindegy.
Valahol megértem, de ez nem fogja felmenteni attól, hogy a következményeket learassa.
Aki ezt megértette, az rájön, hogy nem divat hullám vonul végig rajtam, amikor ezekről a dolgokról beszélek.
Bevallom volt idő, amikor koldultam az energiát...úgy éreztem, hogy jobb vagyok, mint a másik...egy tudattalan felsőbb rendűség érzés uralt...de ezt is meg kellett tapasztalnom.
Mindenki eljut egyszer erre a szakaszra is, ahol fel kell ismernie, hogy, ha többnek képzeli magát, mint a másik, akkor még sehol sem tart...pontosan ott van, ahol a világ jelenleg, a verseny szellemben él.
Mostanában elszaporodtak a "gyógyítók".
Gyógyítónak nevezik magukat úgy, hogy verseny szellemben élnek.
Sokan bedőlnek a reklámjaiknak, mert a reklámok hazugság áradata már nem csak a materiális világban áraszt el minket...a pénz szagától mámorosan becsapnak másokat és magukat.
Persze az ilyen dolgokat is magával viszi a lelkünk, amikor másokat becsapva élünk.
Talán ezen is érdemes lenne elgondolkodnunk.
De a pillanatnyi örömök kedvéért mindent megteszünk, átgázolunk embereken, hogy kiélhessük a SZENVEDélyeinket, vágyainkat... amit furcsa  mód soha nem sikerül csillapítanunk...mindig jelentkeznek, állati erővel törnek ránk, kényszerítve, hogy még többet  birtokoljunk, hogy még több embert elnyomva bebiztosítsuk magunkat...
Szeretettel,
izi