2010. május 8., szombat

köszönöm




Köszönöm Nektek, akik itt vagytok és olvassátok gondolataimat.
Köszönöm, hogy egy ügyért vagyunk és az őszinteség vezérel benneteket is.
Ha most olvasod-e sorokat, biztos érzed, hogy Hozzád szólok...hogy egy láthatatlan kapocs tart minket össze(ami megbontható bármikor a szabad akaratból), ami egymáshoz vezérelt minket.
Itt vagyunk a hibáinkkal és az erényeinkkel...talán nem sikerül megbocsátanunk mindig mindenkinek, de a szándékaink tiszták.
Talán napi szinten nehézségek vesznek körül, de bennünk, mindenkiben ott van a lehetőség a jobbításra, a helyén való dolgok megcselekvésére.
Minden nap egy újabb lehetőség, hogy példát mutassunk, hogy másként reagáljunk a rosszra...talán már kenyérrel is vissza tudunk dobni.
Nem mindig sikerül tudom, de egyre tudatosabbak leszünk.
Szeretettel ölellek Benneteket,
izi

Nincsenek megjegyzések: