reggel

Kacifántos reggeleim vannak az utóbbi időben.
Úgy látszik ezt kell megélnem...de már unom néha.
Ezt bevallottam magamnak, ideje lenne úgy felkelni, ahogy hajdanán is megtettük. Akkor minden olyan simán ment.
Volt időnk a reggeli félórás tornára, a frissen facsart gyümölcslét az asztalnál ülve, nyugodt körülmények közt, közösen elfogyasztani.
Annyira furcsa, hogy ez így volt, és jelenleg katasztrofális reggeleink vannak.
Pár napja direkt nem engedem le a redőnyt, hogy reggel a felkelő nap ébresszen.
Észre vettem, hogy ez nagyon jól beválik...én soha nem is használtam ébresztő órát.
Amikor felébredek végtelen béke és nyugalom van bennem, de egy kis idő után valami megváltozik.
Úgy érzem, hogy egyszerre minden a nyakamba zúdul.
Régen annyira szerettem a reggeleket, mostanában meg ezt tapasztalom.
Amíg a gyerekek el nem mennek az iskolába, addig tart ez a helyzet.
Miután magam vagyok és akár masszíroztatni , vagy oldásra is jönnek hozzám, megváltozik minden.
Ha nincs munkám, akkor jön a tay-chi, a yoga és egyéb dolgok ötvözete.
Ezen dolgok nagyon helyre tudnak rakni.
Igazán nem panaszkodni akartam, csak leírtam, hogy min megyek keresztül.
Nagy változáson megyek keresztül, ez mindig hoz valami meglepetést, ami az életkörülményeimben jelentkezik. Mindig is így volt...nem is csodálkozom...megélem és kész.
Mindig volt valahogy, ezután sem lesz másképp.
Bízom abban, hogy letisztul bennem ez a dolog és újra megélhetem a nyugodt, békés reggeleimet, ami számomra nagyon fontos.

Szeretettel,
izi