2013. december 8., vasárnap

bőröm protekciója

Bőröm protekciójában már nem bízva (f)élek.
S KÍN be(a)n élve.
Hittem végtelenségét, pedig ez hamis illúzió.
Rongyossá válásának útján észrevétlenül szárad(t).
Pedig vizet is ittam, mást is biztattam erre.
Gyerekként bőröm puhasága etalon volt Apám munkás bőre mellett.
"Nekem olyan soha nem lesz"...sokszor mondtam magamnak.
Elmúlhatatlanságom végtelensége még szellemhez közeli élményként őserővel látott el projektálva ezt bőrömön.
Mulandóságomra észlelve sivatag effektusaimban szomjaztam meg.
Életvize.
Keresem.
Megyek és szomjazom, mert lelkem szomját csapvíz, ásványvíz, pi víz, forrásvíz nem oltja.
Most is szomjazom, de azért megnyugtatásként iszom...műanyag flakonból.

Hoznak elém aranytálcán poharakat álvizekkel, ízfokozós ízzel.
Mondják meglásd finom íze van.
Ráadásul színes is, flitteres, vonzó.
Alkoholtartalma is van, mert mámorít.
ÉLETVÍZnek beállított lélekszárító.

Furcsának találom, hogy másnak nem fura ez a nagy furaság.  De igyák, ha finom nekik.
Hiszen leírás van hozzá, hogy dermatológiailag tesztelt baromfilelkeken, ezért nem árthat.
Nem is disznólelkeken, mert az már nem annyira divatos, mint a csirke...hiszem a csirke az már lassan nem is hús...főleg a melle.

Pedig nem ürülnek a lipótmezők.
Sőt, egyre többen tekintenek maguk elé  lélekMARADÉKaikkal a homályba...


Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=cmE_aahc448