2010. február 28., vasárnap

egy érdekes dolog

Számomra nagyon fontos volt azt megtudni, hogy ha ezen életemben megegyezek magammal, hogy emlékezni fogok a következő életemben erre a pillanatra, akkor az úgy is lesz.
A dejavu pillanatok ilyenek, amikor valószínű, hogy valamennyi tudatosság volt abban a pillanatban, amire emlékszünk, ami olyan hatással van ránk, mint, ha már átéltük volna.
Az hogy alig emlékszünk valamire az előző életünkből, vagy egyáltalán semmire, az annak köszönhető, hogy valószínű bábként éltük azt az életünket.
Semmi tudatossággal.
De minél több ilyen pillanattal kötünk szerződést ezen életünkben, minél több teljességben eltöltött pillanataink vannak, annál tisztábban emlékezünk majd.
Most a felébredések ideje van.
Nem véletlen, hogy mennyi lélek kezdi felismerni önmagát és ez által azt, hogy nincs értelme a szemet szemért elvnek...idejét múlta, holott volt idő, amikor ez természetes reakcióként élt.
Aki felismerte önmagát, az nem tud másokat bántani, mert érzi, hogy, ha bánt valakit, magát is bántja.

Tehetetlen vagy?...őszintén...


Ezt az írást egy másik helyre írtam, de úgy gondolom ide is felrakhatom.
Mindenki szűrje le magának azt belőle, ami az övé...



A tehetetlenség szüli gyakran azt, hogy nem vagyunk képesek elfogadni mások véleményét, azt, hogy ő ott tart az önmegismerése útján.
Azok az emberek, akik nem tudják kontroll alatt tartani a érzéseiket, megnyilvánulásaikat, azok még nagyon távol vannak önmaguktól.
Sokszor hallani arról, hogy légy önmagad.
Miért is fontos ez?
Az az ember, aki önmagává válik, már nem akar meggyőzni senki mást, már nem TEHETETLEN, hanem TEHETŐS.
Aki tehetetlen az nem tudja kontrollálni a cselekedeteit, érzéseit.
A TEHETŐS ember viszont épít, nem rombol.
Megteheti, nem tehetetlen.
Ezért is nagyon fontos, hogy ilyen írások is felkerüljenek olyan helyekre, ahol acsarkodás és szélsőséges megnyilvánulások tömkelege van.

Minél távolabb állunk önmagunktól, annál kényszerítőbb az életünkben az olyan eseményeknek a látogatása, olyan eseményeknek az észben tartása, ami szélsőséges.
Ezen az oldalon pontosan ez a lényeg még.
Nem véletlenül van az, hogy olyan cikkek olvasottabbak, amik az acsarkodásról szólnak.
Ez nem ítélet...ez egy tényszerű megállapítás.
A legtöbb ember fél önmaga lenni.
Fél felismerni önmagában azt a valamit, ami nem függ semmitől.
Függeni akarnak az emberek, mindegy, hogy mitől...nem véletlenül van annyi formája a függőségnek.
Támadni szeretnek, hogy igazolhassák létjogosultságukat.
Aki önmaga, az viszont nem támad már. TEHETŐSSÉ vált, ezért meg is teszi, hogy békében van és az által tesz a világért.

TEHETETLENSÉGÜNKBEN tenni valamit, annyit jelent, mint rombolni.
Nincs meg hozzá az alapunk, hogy érdemlegeset hajtsunk végre.

Mi az alap?
Az az erő, ami a szívünkben van...pontosan azért is ez a szó, hogy önMAGam...ez egy MAG erő.
Hatalmas erő.

MAGatartás...el lehet gondolkodni ezen a szavunkon...van itt valakinek magatartása?

Magamban vagyok erős, abban a hitemben, hogy az által tehetek, ha nem támadok.
Csak abból a MAGatehetetlenségből lehet támadni, ami sok embert ural.
Erősnek feltüntetve gyávák ezek a lelkek, mert félnek egyedül lenni MAGukkal.
Önmagunkkal lenni egy olyan kiüresedést jelent, amiben minden benne van.
itt megszűnik a válságtól való félelem, attól, hogy mit adok enni a gyereknek, ha nem lesz munkahelyem, ahol a banki kölcsön súlya már nem teher.
Én látom azt a világot, ahol sok önmagát megismerő ember szívesen megosztja mással azt, amire esetleg másnak szüksége van, de neki fölösleg.
Azt is látom, mert merem látni, hogy lesz olyan, akinek ez az írás a szívéig hatol és ledönt olyan korlátokat, ami eddig tehetetlenségében tartotta.

Szeretettel.
izi

2010. február 27., szombat

alázattal erősnek lenni

Addig, amíg nem érünk fel ahhoz a gondolathoz, hogy nem a fizikális síkon döntünk a dolgok fölött, akkor igazán semmi érdemlegeset nem tehetünk.
Sajnos jelenleg ez van, úgy akarnak megváltoztatni valamit a helyén való irányba, hogy nem tudják, hogy minden egy sokkal magasabb, anyagtalan minőségünkben dől el.
Eddig is ettől függött minden, ez után is ettől fog függeni.
Csak az egó hiteti el azt, hogy a szellemi törvények, szellemi dolgok nem befolyásolják azt, ami jelenleg az érzékszerveinkkel megtapasztalható.
Minél többen hisszük, hogy a bennünk lévő szeretettel, jó szándékkal előbbre vihetjük a világot, annál hamarabb megérezhetjük a változást.
Ehhez ki kell üresednünk, amitől mindenki fél.
Mit jelent az, hogy kiüresedni?...annyit csak, hogy már nem félni felvállalni azt, amik vagyunk...

Önmagunkban kell megtalálnunk a megoldásunkat, miközben az egységet képviseljük. Ez az a dolog, amit sokszor említek...INDIVIDUÁLISAN EGYSÉGTUDATÚ.

Ahhoz, hogy valaki egy országot vezetni tudjon...annak ezeken a próbákon, beavatásokon át kell esnie...alázattal kell erősnek lennie, ahol nem az egója irányítja, hanem egy sokkal magasabb minőség.
Volt ilyen vezető nem egy, főleg olyan is, akiről a történelem még nem is írhatott....az idő is eljön, amikor felnövünk ehhez...de előtte mindenkinek egyénenként kell elkezdeni önkritikát gyakorolni, őszintén magukba látni.
Ehhez kívánok erőt és sok egészséges megtapasztalást.

Ez az írás annak apropójából született, hogy nagyon sok acsarkodást látok az írásokban, cikkekben a politikai nézeteltérések miatt...sajnos ismétlik önmagukat és nem veszik észre, hogy nem ebből a létsíkból kezdődik el a megoldás...

hányszor?

Azon gondolkodtam el reggel, hogy mennyire kevésszer tudatosítom a nap folyamán azt, hogy bármit is teszek, szeretettel tegyem.
Szerintem ez mindennek az alapja, nem véletlenül írták meg azt hajdanán, hogy úgy cselekedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is cselekedjenek.

Minél többször érzem ezt a tudatosságot magamban, annál tisztább lesz a napom.
Ha minden cselekedetünkben ott vagyunk mi MAGUNK is és nem csak a beidegződéseink révén cselekszünk, akkor valami fennköltebb dolgot teszünk.

Amikor nem vagyunk magunknál, magunkon kívül leszünk...és ez jellemző a mai világra igazán.
Ebben az esetben a káoszt erősítjük meg...van belőle bőven úgy hiszem.

Az, amikor megáldjuk az ételt, nem teszünk mást, mint tudatosítjuk a pillanatot, kizökkenünk abból a taposó malomból, amiben vagyunk...az ételt megáldani nem jelent mást, mint szeretetünkkel átitatni, mielőtt befogadjuk.
Ezzel az emésztés folyamatát is elősegítjük, még ha ez egy kicsit bugyutaságnak is tűnhet.
Az sem véletlen, amikor azt állítják, hogy az ételen érezni, hogy szeretetből készítették-e el, vagy csak úgy össze csapták.
Emlékszem ez számomra soha nem volt érthető, de idővel felnőttem hozzá, megérett bennem az, hogy belássam igazság tartalmát.
Amikor anyám kötelesség tudatából főzött nekünk, ráadásul annyit sem kérdezve tőlünk, hogy szeretjük-e az adott ételt, akkor mindig nagyon érződött a káosz, az ételben.
Érdekes, ha szeretettel átitatva készítjük el az ételt akkor harmonikussá válik, az összetevők aránya ideális lesz.
Talán az sem véletlen, ha valaki szerelmes és tényleg azért sós...ha erre tud valaki választ szívesen fogadom, hogy miért éppen só?...de már, hogy írtam -e sorokat eszembe is jutott a mese a sóról...ugye emlékeztek rá, ha nem, akkor érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta.
Ma reggel a grapefruitot facsartam ki és tisztán emlékszem, hogy mennyire jó érzésekkel tettem ezt, érezve azt, hogy beleadhatom önmagamat is egy kicsit, amikor Balázs megissza ezt az amúgy is éltető nedűt.
Szandra ma nincs itthon...egy kicsit a légkör is nyugodtabb.
Ő most kamasz, ahogy szokták volt mondani:-)...ő az én nagy leckém, de tanulom szorgalmasan:-)
Szóval a lényeg az, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy egyre többször önmagunk legyünk a cselekedeteinkben...érezzük, hogy éppen benne vagyunk, ezáltal átadunk valamit.
Akkor is átadunk valamit, amikor nem vagyunk önmagunk, nem vagyunk benne a cselekedeteinkben...de akkor nagyobb az esélye annak, hogy olyat adunk át, amit mi magunk sem szeretnénk, hogy kapjunk másoktól.
Talán észre vettétek, hogy ebben az írásban benne vagyok, nem csak azért mert megemlítettem magam, és nem az egóm fényezéséért, hanem egyszerűségemben...a legnagyobb szeretetemből.

Ölellek benneteket...ha nem baj, akinek baj, azt nem:-)
izi

2010. február 26., péntek

titokban, hogy senki meg ne tudja...

Erősnek látszunk...de titokban szeretetre vágyunk.
Egy lágy ölelésre, egy kedves szóra.
Hányan, de hányan vagyunk úgy, hogy félünk megnyílni, mert sokat csalódtunk.
Elszigetelődtünk.
Felvesszük a napi rutin sminkjeinket, ami eltakarja csalódás ráncainkat és műmosollyal elkápráztatjuk a munkatársainkat, ismerőseinket...ismeretleneket.
Annyi fájdalom van, annyi félelem kíséri az emberek útját...nehezen mernek beszélni róla.
Pedig ildomos lenne ezekről a dolgokról beszélni.
Nem szabad magunkban tartani.
Nem szabad hagyni, hogy a fájdalom annyira elkeserítsen, hogy reményt vesztetté váljunk.
Sajnos eljuthatunk erre a pontra is, ahol csak nézünk magunk elé kiégetten.

Szívem minden szeretetével ölellek téged, aki olvasod ezt az írást...ha kétségbe vagy esve, ha valami bánat ért, most érezheted, hogy valaki szeret téged is...lehet, hogy nem is ismersz, de érezni fogod, hogy béke és nyugalom költözik a szívedbe, lelkedbe.

izi

örömmel hiányzol

Hol jársz?...merre vagy?
Most igazán megéreztem a hiányod...nem olyan fájón, ahogy régen, csak egyszerűen...örömmel hiányoztál.
Ilyet még soha nem éreztem.
Szeretettel gondolok Rád.
Szívesen odabújnék hozzád...


http://www.youtube.com/watch?v=npuI08E8DY8&feature=related

Emberből vagyok...

illatod 2

Az illatod ide érzem...elhozta a szél...régóta ismerem ezt az eszenciát.
Benne van minden életed, minden találkozásunk, minden, ami elmúlt, de mégis megmaradt.


http://www.youtube.com/watch?v=zQME-ChSwNM&feature=related

Szeretem ezt az illatot, körbe lenged a szívem.

Amikor olvasod ezen sorokat és egy ismerős illatot érzel...ott vagyok Veled...de Te ezt úgyis nagyon jól tudod.

2010. február 25., csütörtök

szabadság

A bölcsesség mindenkié. A tiéd is, csak hagyd, hogy fölfakadjon...ne akard, csak hidd és imádkozz.
Az Atyának legyen meg az akarata, benned ( a Földön, az anyagban) és a mennyekben is...
A Fiúnak (Krisztusnak) legyen meg benned a mindent átható szeretete....
A Szent szellemnek (a bölcsességnek) legyen meg a gyümölcse benned, hagyd, hogy áramoljon benned...ez a női aspektus, a Sekinah....
Ez a három összessége Isten.
Ez az igazi szabadság.

Csak ez vezethet el ahhoz a változáshoz, amire a szíve mélyén mindenki vágyik...csak eltévedt, mert más dolgokban merte felvélni a szabadságának a kulcsát.
Minden egyéb csak önámítás...ideig-óráig.
Amíg az embert lélek, szellem nélkülinek tekintjük, amíg egy emberben nem látjuk meg a lényegét, addig nincs szabadság.
Addig, amíg ez be nem következik addig vagyunk foglyok.
A gépek elterjedésével elkezdődött az a szemlélet is, hogy az ember tényleg csak az, amit látunk belőle, se több, se kevesebb, ahogy a gépnek sincs lelke...szétszedhető, analizálható minden alkatrésze.
Így kezdtek el gondolkodni az emberről is, mint egy gépről.
A jelenlegi orvostudomány is ezen alapszik.
Az ember alkatrészekből áll és ennyi.
Semmi sem áll mögötte már...ebben élünk most...az emberről azt képzelik el, hogy egy gép.
Tényleg csak így lenne?
Talán ez így túl durva hasonlat, de a lényeg ez...ahogy egy autószerelő szétszedi az autó motorját, lényegében ugyanúgy szedi szét a testet is egy orvos(tisztelet a kivételnek), ugyanis nem sok orvosnak van meg az a hozzáállása, hogy a test mögött esetleg más minőséget is észre vegyen, vagy tudatosítson, miközben műt.
Amíg az embereket át nem hatja az a szellemiség, ami mást is meglátna az emberekben, addig nem fog megváltozni a világ a helyén valóbb irányba.
Mindenhol ebben a szellemben ildomos működni.
A gazdaságban, a politikában, a jogi rendszerben...a vallásban.
De hol is vannak azok az emberek akik így látnák az embert és mindent?
Egyenlőre nem valószínű, hogy ilyen emberek vezetnék az országot.
Amíg ez a változás meg nem történik mindig belelépünk ugyanabba a gödörbe.

A változás ott fog elkövetkezni, amikor a gazdasági életben a szocializmus(a testvériség szó szerint) van jelen, a vallásban, szellemi életben a liberalizmus( a szabadság) és a jogi dolgokban a demokrácia( az egyenlőség).
Bármelyik hiányában borul a bili.
Az igazi gőg az, amikor azt gondolják az emberek, hogy mindent a saját erejükből meg tudnak oldani úgy, hogy a szellemi dolgokat kihagyják.
Ez van...
Szeretettel.
izi

elismerés

Néha vágyom az elismerésre... az egóm néha zabolátlan tud lenni, de a többségében már azt érzem, hogy erős vagyok egyedül is.

2010. február 23., kedd

gondolatok a húsról...



Már nagyon sok verzióval találkoztam a hús evésével, vagy nem evésével kapcsolatban.
Sok érv szól a hús evése és nem evése mellett.
Személy szerint már nem tudok húst enni.
Eleinte ez a változásom nagy akadályokba ütközött a családom és a más emberek részéről.
Mindenki meg szeretett volna győzni arról, hogy valami óriási hibát követek el.
A családom húsevő, mármint a szüleim és a rokonok...a gyermekeimen kívül nem tudok arról, hogy valaki ezt az életmódot választotta volna.
Ők sem kényszerből választották.
Szandra lányom egyszer-kétszer vissza esett, mert ő gyerekként s sok húst evett, amíg a válásom meg nem történt...addig a volt feleségem sok húst adott neki.
Az ő családja az, aki igazán húst-hússal eszik...számukra döbbenet volt, amikor megtudták, hogy az unokák nem óhajtanak már húst enni.
Pontosabban Balázsról tudták, hogy soha nem kedvelte...ugyan próbálták ráerőszakolni, de mind hiába. Balázs egy erős jellem, zsigerből érzi, hogy nincs rá szüksége, ahogy nekem sem.
Beszélnek sokan a húsevés és a vércsoport összefüggéséről.
Az, hogy valakinek milyen a vércsoportja csak azt árulja el szerintem, hogy milyen az önmagához való hozzá állása és az, hogy mennyire tudja tudomásul venni azt, hogy az élet tisztelete nagyon sok mindent elárul magunkról.
De ezeket a gondolatokat csak magasabb nézőpontból lehet elfogadni.
Abból a szemszögből, ahol a testet vizsgálják csak, ahol az embert egy anyag halmaznak tekintik, nem felfogható ez az állítás.
Azok vagyunk testi mivoltunkban, amit és amennyit tanult a lelkünk az előző életeiben és a mostaniban ezidáig.
Ebből kifolyólag olyan lehet csak a vércsoportunk, amennyire a lelkünk megközelítette önmagát, amennyire felébredettek vagyunk.
Minél anyagibbak vagyunk, annál több húsra van szükségünk, de ez vonatkozik arra is, aki előző életeiben ugyan közel jutott önmagához, de valami baki révén vissza esett és maradtak emlékei abból a szellemiségből, amit ott megélt...ezért jelenleg is megvannak a tudás maradványai, de vissza húzza egy beidegződése, ami miatt az előző éltében is megbukott.
Ez fog fájni egyeseknek, de nem bánom.
Ami igaz, az igaz.
Ennek ellenére elismerem, hogy vannak, akiknek lételeme a hús és fel sem fogják, hogy mennyire gátolhatja őket testi, lelki egészségükben...a szellemiségük gyarapodásában.
Ők ezt választották még, ahogy én is éltem így.
Sok húst ettem annak ellenére, hogy mindig éreztem azt, hogy valami nem stimmel ebben számomra.
Emlékszem, hogy az óvodában mindig az asztal alá hajigáltam a mócsingokat...nem értettem, miért is akarják ezt velem megetetni.

Számomra a hús evése egyenlő azzal, hogy letompulok. A hús nem tartalmaz energiát, mint, ahogy állítják mindenütt.
A szénhidrátból nyerünk energiát. A hús az fehérje, ami aminosavakból áll...erre az aminosavakra van szüksége a szervezetnek...nem fehérjére.
Ha a hús olyan dolog lenne, ami nélkülözhetetlen, akkor nekem már meg kellett volna halnom és el kellett volna sorvadnia az izomzatomnak.
Ennek akkor már be kellett volna következnie jó pár éve, mert több, mint 10 éve nem eszem húst.
Nem vagyok beteges, csak az önértékelési problémám és a kisebbrendűségi érzéseim következményeit tapasztalom néha testi tünetként.
Ezen kívül minden rendben.
Miből nyerem az aminosavakat. Nagyon sok mindenből...a répa pl. tökéletes forrása ennek.
Reggelente lereszelem, megbolondítom néha egy kis almával, és egyebekkel.
Tudom szennyezett és nitrátos is lehet, de a hússal sem különb a helyzet, sőt, sokkal több szennyeződést hordoz, mint fizikálisan, mint lelkileg.
Lelkileg?
Igen a hús olyan érzéseket is hordoz, amit a növény nem.
Fájdalmat, félelmet...amit magunkba veszünk, amikor megesszük...ízletesen elfogyasszuk.
Az állatoknak ugyanis van asztráltestük, központi idegrendszerük, ami a növénynek nincs.
Az asztráltestünkben hordozzuk az érzéseinket, a gondolatainkat, az érzelmeinket, ezt még a lelki testünknek is szokták nevezni.
Az állatnak van, ahogy az embernek is...van lelke.
A növényeknek a köztudomás ellenére nincs lelke.
Csak emlékei vannak, ami az éterteste hordoz.
Az sem köztudott igazán, hogy a növénynek nem fáj semmi...csak emlékei vannak.
Reagál...ösztön szerű, gépi reagálás ez, az emlékei miatt...de mivel nincs központi idegrendszere fájdalma és félelme sincs.
csak vegetál a növény, ahogy mi is vegetálunk, amikor alszunk...de amikor felébredünk az asztál és az én szellem testünk újra áthatja a fizikális és étertestünket és újra érzünk és tesszük a nappali éber állapotunkban a dolgainkat.

A hús még csak nem is finom. Önmagában nincs íze...aki nem hiszi süssön meg só nélkül és fűszerek nélkül meg egy szelet húst...egye meg utána...ízetlen és ehetetlen lesz. pontosabban minden megehető, de só és fűszerek nélkül nem nevezhető finomnak.
Én is húson nőttem fel és ettem sokáig.
kipróbáltam ezt és elcsodálkoztam. Ha sima olajba a fűszereket és a sót belerakjuk és felforrósítjuk olyan illat lesz a konyhában, mint, ha húst sütöttünk volna.
Néha megkívánom ezt az illatot és csinálok ilyen hús nélküli valamit, ami nagyon finom tud lenni...régebben nagyon szerettem tunkolni a szaftot...ugyanezt meg tudom tenni így is. Ritkán megkívánom ezt és adok az élvezetnek. Talán ezek a sorok nevetségesen hatnak egyeseknek, de nekem már nincs szükségem olyan dolgokra, ami hátráltatja az életem, az egészségem.
Sokan mondják, hogy megbeszélik magukkal, hogy esznek húst, így nem lesz rájuk meg a negatív hatás. Ez a legnagyobb önámítások egyike.
A negatív hatás nem feltétlenül látszik meg hamar, de idővel mindenképpen megjelenik.
A negatív hatások között ott szerepel az, hogy minél több húst eszünk annál jobban elsavasodik a testünk.
Minél savasabb, annál hajlamosabb a betegségre.

Sokan nem hisznek abban, hogy a félelem és fájdalom energia átkerül a testünkbe az által, hogy elfogyasztjuk ezen dolgokat.
Vagy hisznek benne, és azt állítják, hogy rájuk ez nincs hatással...ez is egy nagy tévedés. Rövid távon nem feltétlenül látszik meg, de hosszabb távon igen. A hús fogyasztása is egy olyan függőség, mint egyéb dolgok.
Lelki szinten egy nagyon nehéz dolognak a nem elengedése az alapja.
Nagyon ragaszkodunk ehhez az érzéshez, élethelyzethez...valószínű, hogy tudat alatt...ez vonzza be azt, hogy nem tudunk leszokni a húsról és minden féle indokot kitalálunk annak érdekében, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy megnyugtassuk magunknak, hogy miért is helyén való, amit teszünk.

Amikor húst eszünk az emberi asztralitásunkba állati eredetű asztralitás kerül.
Ez talán sokaknak nem mond semmit, de azoknak igen, akik tisztában vannak azzal, hogy a szellemi fejlődésünket ezek a dolgok bizony befolyásolják...nem is kicsit.
Aki húst eszik, az nem tud emelkedni, az az önmagához vezető úton, a léghajójából még nem dobta ki a homok zsákokat.

A morális változások megkívánják azt is, hogy ne együnk többé húst. Ezzel kifejezzük a tiszteletünket az állatok felé.
Morális és életmódbeli változások híján nincs szellemi épülés.

Az állati eredetű asztralitás(fájdalom, félelem) csak az anyagba segíti az embert.
Abba az állati ösztönökbe, amiből a mai kor emberének már illő lenne kifelé tartania.
Nem véletlenül működik a moralitásoktól mentes világ ilyen erővel...nem véletlenül lehetünk tanúi azoknak a brutális eseményeknek egyre sűrűbben(akár személyesen, akár a híradón keresztül)ami ezen állatias ösztönökből fakadnak. Ilyen esemény a ma igen csak elharapódzott iskolai brutalitás is.
Ha belátóbbak lennénk, akkor ezeken nem csodálkoznánk csak egy tükrét látnánk annak, ami emberek lelkében lejátszódik.
Durva dolgok ezek?...mindenki döntsön belátása szerint.
Hol tartasz most?

Ha megszagolod a székleted, az sok mindenről fog árulkodni...bocs.

Ez az írás egy jó barátom morális változásának apropójából íródott.

Aki megsértettem és nem egyezik a világnézetünk, attól elnézést kérek.

Őszinte szeretettel.
izi

ui...a lelkünk (asztráltestünk, ahol a gondolataink, érzéseink, érzelmeink vannak) tisztasága az egyedüli lehetőség a felé, hogy megváltozzon helyén való irányba a világ.

Most gyújtok egy gyertyát azért, hogy minél többen felfedezzék ezen sorok mögötti lényeget.

2010. február 22., hétfő

sóhaj

Sóhajommal elhajózik bánatom.
Nem cipelem már sok bajom.
Keresztem egyre könnyebb,
szemem már nem ejt több könnyet.

Veled megyek, sebed befedem,
Szemedben lelked keresem.
Remegsz mert terhed kegyetlen.
De ne feledd, veled van a kegyelem.


Együtt megyünk az úton, ahol a bú nyom.
De nem hagyjuk, hogy hitünk megalkudjon,
hogy a mennyország képe bennünk kifakuljon.
Hogy lidérc, ármány minket megvakítson.

Egymás kezét fogva szabadon szárnyalunk,
A felismerés eltörli bánatunk.
Hagyjuk, hogy arcunk kiviruljon,
szívünkbe a szeretet beragyogjon.


izi

Ez a vers most fogant meg bennem, annak apropójából, hogy igen is érdemes megírni a tapasztalatainkat...ha csak egy embernek segített, már akkor is megérte.

Sok szeretettel.

izi

2010. február 21., vasárnap

ideje lenne...




Ideje lenne hozzászoknunk az önmagunkkal szembeni őszinteséghez.
Egy olyan őszinteséghez, ami nem csak emlékeztet és elodázza a dolgokat, hanem olyan dolgokra is sarkal, amit eddig nem mertünk megtenni.
Hányan vagyunk akik reggel felébredésünkkor tudatosan, szisztematikusan megmozgatjuk a testünket(akár az ágyban is), hányan gondolnak úgy magukra, mint akinek hatalmában áll az egészségét megtartani?
Sajnos még kevesen, de úgy érzem egyre több nyitott füllel találkozom.
Minden nap meghalunk egy kicsit...ezt már írtam nem egyszer.
De ezt a folyamatot a tehetetlenségünkkel nem ildomos támogatni.
Lehet, de minek?
Aki belátó, az nem csinál ilyet.
Aki viszont csak az autója olaj szintjének a mérésével és a az olaj minőségével van elfoglalva, annak ezek a sorok láthatatlanok.
Egy autó az ő testük, kiszolgálják, gondoskodnak róla, tisztogatják kívül-belül.

Magukkal nem törődnek.
Persze tisztán tartják a testüket a látszat kedvéért, de ott legbelül üresek.

Amikor hozzászokunk az önmagunkhoz való őszinteséghez, akkor ez megnyit bennünk valamit. E nélkül az igazság érzet nélkül nem nyílhatnak meg a kapuk a magasabb belátásunkhoz.
Ezt nevezzük morális változásnak...ilyenkor az ember átalakul.
Más dolgok kezdik érdekelni, elhagy olyan viselkedés mintákat, ami már nem szolgálta őt.
Van ebből bőven.
Mindenki más kereszttel született, de a lényeg az, hogy van mit hordoznunk, van súlya.
Amikor őszintévé válunk magunkkal szemben, akkor könnyítünk ezen a súlyon. Eleinte nehéz lesz, nem tagadom, mert vissza húz a régi.
De megéri.
Egy számítógép is csak úgy reagál egy billentyű lenyomására, ahogy be lett programozva.
Hogy reagálhatnánk mi is mindig, ha nem programozzuk át magunkban a dolgokat...ha nem tesszük, akkor ugyanabba a gödörbe esünk minden nap folyamatosan.
Az őszinteség az első lépés, ami megengedi, hogy egy kicsit másként lássunk... meglássuk a kátyút, amibe eddig mindig is belementünk és káromkodtunk, mert ott volt.

Ideje lenne felébrednünk Csipkerózsika álmunkból.
Van rá bőven segítség már, ha elindulunk az úton.
Az első botladozások, az első lépések örömmel és fájdalommal teliek.
"Elvesztünk" sokat, amit eddig úgy érezhettünk, hogy a miénk...de mindezeket kárpótol
az a sok csoda, amit meg fogunk élni.
Egyre több hasonló gondolkodású ember vesz majd körül minket.
Lesznek, akik vissza akarnak tartani, bizonygatni fogják, hogy a járt utat a járatlanért el ne hagyd...ez már régi dolog, annak ellenére, hogy jól működött egy meghatározott időben. A változás mindig itt van, ezzel kell áramolnod...egyre jobban meg fogod érteni a lényegét.
Ez az út sok csapdát is rejt.
Az individuális fejlődésünk egyre jobban felemel majd, de óvatosan kell ezzel a dologgal bánni.
Az egó szereti, ha sikeres.
Az egó nem szeret alázatos lenni.
A mai kor legnagyobb csapdája a materializmuson kívül az, amikor az ember elszáll.
Elszáll és a TÚLZOTT szabadság égisze alatt veri a mellét, hogy ő sérthetetlen és nem vonatkoznak rá az egyetemes törvények, mert felül írja.
Bevallom átestem ezen.
Nem szégyen, ez egy út.
Ilyenkor ezeknek az embereknek azt kell mondani, hogy vegyenek be előtted egy hashajtót és tartsák vissza a székletüket.
Majd kiderül mennyire szabad az a valaki:-).
Itt jön be a képbe az a gondolat, amit nem győzök hangsúlyozni.
Tudom ezt is unja már valaki, de nem tehetek róla újból le kell írnom.:-).

Ha mindenki egyénileg egy egyetemes szűrő nélkül imádkozik, meditál, akkor a káoszt fogjuk megtapasztalni.

Ugyanoda tart mindenki tudom. De ne kelljen már elmennem a Holdra, ha Gyöngyösről indulok Pécsre...hacsak tényleg nem a Holdon laksz.
Persze meg lehet futni a fölösleges köröket, ahogy én is megtettem. Futás...menjetek csak:-)...

Lehet abban is hinni, hogy a Föld fizikális, anyagi valójában fog tündökölni, újra a paradicsomi állapotában.
Lehet hinni, de ez annyit jelent, mint ha elmennék előbb a Holdra és csak úgy tudnék Pécsre eljutni.
A Görög kultúrkorszakban beszélhetünk arról a korról, amiben még az anyag a legtökéletesebben fejezte ki magát, amikor a legtökéletesebb formájában volt a Föld.
A zenit itt volt... de azóta folyamatos a leépülés.
Bomló földkéreg.
Aki ezt nem látja be, az azt sem látja magán, hogy az életének a zenitje kb 30 éves korában van, vagy volt.
Minden, mindennel összefügg.
A testünk kb. 30 éves kora után hanyatlik. Ha fáj, ha nem fáj.
Renoválhatjuk, vannak klassz hajfestékek, púderek, szemránckrémek.
Az üzlet nem véletlenül megy ilyen jól.
El lehet hitetni sokakkal, hogy nincs öregség...döbbenet nem?
Ahogy a Földünkkel kapcsolatban is el lehet hitetni, hogy vissza áll abba az állapotába...az ÚJ FÖLD.
Igen létezik majd egy ilyen, de nem ebben az anyagi valóságába, ebben a szilárdságában.
Ezt talán nehéz elhinni, nem is nagyon akarom untatni ezekkel a dolgokkal a nagy érdeműt, inkább meg kellene elégednem azzal, hogy reggel felébredve sokan már elkezdik gyakorolni magukkal szemben az őszinteséget.

Aki érdekel esetleg a téma, amit előbb abbahagytam, annak még írok egy pár információt.
Akinek ez sok, az menjen el és igyon egy pohár sört...:-)...na jó, inkább vizet:-)

Húúú...ez már tabu lesz sokaknak, de nem baj.
A Föld egy olyan folyamaton megy keresztül, ami az anyagtalanból az anyagba és az anyagból az anyagtalanba megy át.
Ezt nevezik Föld korszakoknak.
Ha részletesebben akarnám leírni, akkor...egy nap is kevés lenne hozzá.
De akinek van valami Bibliai ismerete, az azt is tudja, hogy ott meg van fogalmazva az, hogy az Ige testté lett...ez nem más, mint az a folyamat a Földdel kapcsolatban, amikor az anyagtalanból az anyagba megy át, amíg megszilárdul.
Most tartunk itt...a felén átjutottunk.
Ez nem jelenti azt, hogy ne vigyázzunk a Földre, de semmikképpen nem fogja azt jelenteni, hogy vissza tudjuk állítani azt az állapotot, amikor először egy megszilárdult Földön még paradicsomi állapotok uralkodtak.
Ez a nagy mese.
Mindenhonnan ezt hallani.
Ezért küzdenek sokan. De kellő ismerettel belátnák, hogy szélmalom harcot vívnak.
Vigyázzunk a FÖLDRE...én is ezt vallom, megtehetjük. De tudomásul kell venni, hogy a föld már soha nem lesz olyan, mint volt az anyagi mivoltában.
VISZONT egy magasabb minőségében IGEN:-).
Ez egy olyan állapot, ami nem anyagi, hanem egy magasabb rezgésszintű ÉTERI állapot.
Ahogy az embert is áthatja az éteritás(élet test)...áthatja a fizikális testét(ettől él, mert, ha nem lenne így, akkor csak anyag lenne élet nélkül és összetartó erő nélkül, porrá lenne)...úgy a Földet is áthatja ez az éteri erő, az éter teste.
Ez egy magasabb, anyagtalanabb minősége, ahogy nekünk is az.

Ahogy az Ige(anyagtalan) testté lett, úgy lesz a Test újra Igévé( anyagtalanná, szellemibbé).
Krisztus megjelenése volt az a fordulópont, amiről beszélek. Testet öltése Jézusban jelentette azt, hogy megindult egy emberben az átszellemülés folyamata.
Ezért is van itt az a szó, hogy MEGVÁLTÁS.
Miből váltana meg, ha nem az anyag rabságából. Krisztus nélkül nem lehetne ezt megtenni.
Aki ezt megérti, akkor megértett mindent. A lényeg ez.
Ez a megváltó erő az, ami most minden olyan lélekben aktívan dolgozik, akinek van szándéka együtt haladni a Föld átszellemülésével.
Ez az erő bennünk van, a szívünkben él.
Annak is a szívében él, aki nem hiszi, de még nem adta szándékát, hogy megmutassa magát.
Krisztus második eljövetele nem testben, hanem éteritásában, bennünk fog megtörténi...pontosan akkor, amikor itt lesz az ideje.
Egy olyan minőség felé segít bennünket, ami már nem az anyagi dolgokon alapszik.
Aki ezzel a fejlődéssel, VÁLTOZÁSSAL nem hajlandó együtt működni, az előbb utóbb bántja magát...beteg lesz. Ezért is van ennyi betegség.
A sclerozis nem véletlenül ennyire elterjedt.
nem hagyjuk magunkban, hogy az élet áramoljon, hogy ne csak kenyéren éljünk(anyagon), hanem valami magasabb minőségen is.

Ideje belátnunk ezeket a dolgokat...

Gyújtok egy gyertyát, hogy egyre többen felismerjék ezen sorok mögött lévő lényeget.

izi

2010. február 20., szombat

ez a pillanat




Mindent tudni akarunk...mindenki( a nagy többség) kíváncsi a jövőjére és arra, hogy mi lehetett előző életében.
Számomra ez nem fontos.
Az, ami vagyok jutalom és egyben büntetés azért, ami vagyok.
Szerintem csak energia pocsékolás tudni, hogy gazdag voltam-e, vagy koldus...gyilkos, vagy áldozat. Érdekességnek talán nem árt, de egyáltalán nem létfontosságú dolog ez.


Véleményem szerint ahhoz, hogy kiteljesedjünk és igazán közel kerüljünk önmagunkhoz, ahhoz szinte minden verziót meg kell, hogy éljünk.
Az nem mindegy, hogy meddig maradunk benne esetleg egy nem helyén való viselkedés mintába, szerepbe.

Számomra tényleg az a pillanat a fontos, ami most van. Tudom ez is a csapból folyik már, hogy a MOSTot kell megélni.
De hát tényleg ez a lényeg.
Ebben a pillanatunkban tudunk a legnagyobb erőt gyűjteni a holnaphoz, bármilyen is legyen az.
A MOST pillanatában süt bennünk a NAP.
Ha ebbe a pillanatunkba a múlt, vagy a jövő rémképeit hagyjuk belekeveredni, akkor elborul felettünk minden.

Aki a jövőjét kutatja az nem bízik magában kellő képen.

Egyszer eljut mindenki arra a szintre, hogy teljesen ki kell üresednie.
Ez nem rémtörténet.
Ez az önmegismerés egy sarkalatos pontja.
Ehhez igazán senki másnak nincs köze...ez a mi utunk. Minél több külső segítséget kérünk ezen az úton, annál valószínűbb, hogy még egyszer végig kell mennünk rajta EGYEDÜL.
Az egész világ arról szól jelenleg, hogy a protekcióinkra támaszkodunk. Amikor elfogynak a protekciók (a mankók), akkor érezzük meg igazán azt, hogy szinte tényleg kiüresedtünk, nincsenek már körülöttünk azok az emberek(csak más szerepben), akikre eddig számíthattunk, akikre támaszkodhattunk az úton.
Valószínű eljutottunk oda, hogy a saját sorsunk kovácsaként tudatosan mehetünk tovább...egyedül, mégis óriási hittel.
Voltak protekcióim, de már nincsenek.
Megváltoztam.
Voltam képmutató és aljas is, de úgy érzem ezek a dolgok már kisebb részben vannak bennem, mint az önbecsülés, az önmegvalósítás, a mások iránti őszinte tisztelet, szeretet...stb.
Ha igazán tudni szeretnék az emberek, hogy mik voltak előző életeikben, akkor én mondok ebből jó párat...nem kell érte megsértődni, ezek valóságok, ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat. Ezek azok a szélsőségek, aminek a megtapasztalása nélkül nem juthatnánk el a középútra, a középpontunkba, önmagunkhoz. Akkor mondom...gyilkos, zsarnok, pedofil(húúú), akasztott, akasztó(hóhér)...ezek a durvábbak, de voltunk tehetősek, gazdagok, szegények, koldusok...voltunk szeretettel teli anyák, apák, de akár abortuszt is megtapasztaltuk, mint anya és mint az a gyermek, aki nem kellett.
Millió lehetőség és abban biztosak lehetünk, hogy minél közelebb vagyunk önmagunkhoz annál több szélsőségünket éltük már meg.
Lehet, hogy ezt nehéz így elfogadni, biztos vagyok benne, hogy sokan hőbörögnek, hogy ő soha az életében nem lehetett pedofil...pedig, ha jól belegondolnánk csak így igazságos.
Minden lélek Isten egy aspektusa.
Isten (de nevezzétek úgy, ahogy a világnézetetek megengedi)rajtunk keresztül ismeri meg önmagát.
Mindenki ugyanoda tart, minden ember, csak sokak még nagyon el vannak tévedve.
A szétválasztottság érzésének hatalmában nem ismerik fel ezeket az összefüggéseket.
van, aki egy próbáját sokkal hamarabb felismeri és átlép rajta. Ebből erednek az óriási felfogás beli különbözőségeink.
Önmagunkhoz tartunk, de óriási világnézeti távolságokkal.
Aki tudatosabb önmaga felé(ebből van kevesebb), annak feladata ezen dolgok közlése.
Néha nem egyszerű dolog ez, sőt, van amikor nagyon egyedül érezhetjük magunkat, de már nem tudunk másként látni, cselekedni.
Az én antiszocialitásom is ebből ered, ami igazán nem is antiszocialitás, csak egy másként látás, amit még nem vállalt fel a világ...miért?...azért, mert egyszerűbb a mankónkra támaszkodni és nem azt mondani, amit mondani lenne ildomos.
Inkább elhisszük, hogy a világ úgy fog megváltozni helyén való irányba, hogy nem törődünk magunkkal és ez által hagyjuk, hogy zsarnokoskodhassanak felettünk olyanok, akik a szeretetet hirdetik, de belül penészesek.
Ideje meglátnunk azt, hogy minden ember mögött ott van a szelleme...ott nem vagyunk különbözőek. Ez a szellem maga köré vonta az anyagot, amit jelenleg testünkként tapasztalhatunk meg.
Nem kell angyal tanfolyamra menni, ahhoz, hogy felfedezzük magunkban azt a minőséget, azt a szellemit, ami igazán vagyunk.
Az EMBER nem az, aminek fizikálisan látszik, az igazi EMBER az a lélek, aki felvette ezt a hacukát.
Sajnos még ott tartunk, hogy ezt a testet még nagy gátnak véljük, egy nagy elkülönültségnek éljük meg.
Az emberiség legnagyobb feladata jelenleg az, hogy tovább lásson ezen a testen és tényleg felfedezze, mit is jelent az a mondat, hogy MINDEN EGY.
Veled is egy vagyok, aki most olvasod ezt az írást, persze vannak karmikus behatások, ami miatt még esetleg nagy gátak lehetnek ennek a felismerésében.
De a lényeg az, hogy nem árt tudni, nem árt elgondolkodni ezen...egyénenként fog a felismerés megszületni, ami elhozhat olyan minőséget az emberiség életében, amiről sokan álmodtak már.
Ez nem agitáció, nem is lehet ezt bemagyarázni...csak egyéni szándékkal felül kerekedni a régi beidegződéseinken, hogy felfakadjon bennünk valami megfoghatatlanul gyönyörűséges...

A lényeg az, ami MOST van...nem az, ami lesz, vagy elmúlt.
Légyél velem ez a pillanat..érezd, hogy EGYek vagyunk.

http://www.youtube.com/watch?v=vkfJlzaag3E

Gyújtok egy gyertyát azért, hogy egyre többen felismerjék ezen szavak mögötti lényeget...Te érted is gyújtottam.

izi

ui...talán ez az írás segít abban is, hogy felismerjük, miért nem ildomos ítélkezni...

2010. február 19., péntek

gondolatok a székletről...

Ez egy tabu téma sokak számára. Számomra nem.
Erről is ugyanúgy kellene beszélni, mint bármi másról.
A székletünk állagából nagyon sok mindent megtudhatunk magunkról.
Az emberek többsége úgy húzza le a WC-t, hogy rá se tekint arra a valamire, ami elhagyta a testét.
Pedig nagyon sok dolgot árulna el.

Ha formált és nyom nélkül lehúzható, akkor igazán egészségesek vagyunk (persze lehetnek már degenerációink az előző egészségtelen életmódunkból)...de a lényeg az, hogy, ha ilyen marad nem valószínű, hogy betegek lehetünk.

Minél jobban eltér ettől ettől annál nagyobb az esélye, hogy a betegség felé tartunk.

Ez is egy nagyon elbagatelizált dolog manapság.
Semmi összefüggést nem találnak szinte az emberek a levertségükkel kapcsolatban, a fájdalmaikkal kapcsolatban, csak akkor már, ha a széklet túl híg lesz, vagy kőkemény. Akkor már elkezdenek gondolkodni, vagy még azt sem, csak nagyon gyorsan orvoshoz fordulnak, hogy oldja meg ő a problémáikat.
Hihetetlen, hogy mennyire nem vagyunk a saját sorsunk kovácsai, de ez van.
Ha hasmenés van a lelki eredtre szinte senki nem gondol, csak arra, hogy mit evett, milyen baktériummal fertőződhetett.
De ez így van a székrekedés esetében is.

Ha minden nap szemre vételezve van a székletünk, akkor a legjobb diagnózist kaphatjuk az egészségügyi állapotunkról.
ha lehúzáskor elkezd nyomot hagyni, akkor már bizony abban a stádiumban vagyunk, amit ideje lenne kezelni.
Valami nem stimmel. A legtöbb embernek nyomot hagy a széklete, nincs rajta egy olyan védő réteg, ami körbe öleli és ez által nem hagy nyomot.
Ennek a legfőbb oka a vízhiány.
Ez a dehidratált állapot nagyon sok betegség alapja. De, ha lelki szinten nézzük a dolgokat, akkor a víz hiánya a lelki, szellemi dolgok nélkülözését jelenti.
A modern világban egyre kevesebb idő jut arra, hogy magunkkal törődjünk.
Persze ez is elmehet egy végletbe, a túlzott egóba, de én az egészséges önmagunkkal való törődésről beszélek.
Ebbe nagyon sok minden beletartozik( kellő mennyiségű, minőségű víz, testedzés(ideális mértékű), minél több természetes élelmiszer, ami nem hőkezelt...stb)
Ha minél jobban ragaszkodunk valamihez, akkor a székletünk nagy valószínűséggel vízhiányos lesz és nagyon kemény csatákat kell vívnunk egy WC-zés alkalmával.
Nem tudjuk elengedni, ahogy azt a dolgot sem, amihez ragaszkodunk.
Mihelyst javul az önmagunkhoz való hozzáállásunk, akkor a székletünk minősége is javul.
Nem olvasottakról beszélek...saját tapasztalataimat írom le.
A hasmenés egy olyan dolognak a tükre, amit akkor tapasztalhatunk, ha valamin nagyon gyorsan túl akarunk jutni...nem véletlenül van az, hogy vizsga előtt akár hasmenésünk is lehet.
De a félelmeinket is nagyban tükrözi, ahogy a mondásban is áll..."beszarik a félelemtől."

Szóval érdemes ezen elgondolkodni...ha valakinek ez ezek után is tabu marad, az csak szarakodjon tovább a régi beidegződéseivel:-)

Eszembe jutott még valami.
Ha bűzlik valami...de inkább úgy fogalmaznék, ha nagyon bűzlik a dolog, akkor ott nem stimmel valami.
Minél büdösebb valakinek a széklete, annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan dolgokkal táplálkozik, ami nem egészséges.
Ha hiszi valaki, ha nem ha nem eszünk húst és tojást akkor a székletünk nem lesz büdös...csak egy ici-picit...szinte semennyire.
tapasztalat.
Mihelyst ezt nem tartom be akkor...húúú...

Ja...és hónalj szag sincs szinte...
A szag árulkodik...sok mindenről...nem csak a test beszéd.

De mindenki egyen úgy, ahogy jónak látja, ahogy a világnézete megengedi.:-)

még a magázásról...

Érdekes hozzászólások jöttek egy másik fórumon ehhez az előző cikkemhez.

Tényleg igaz, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy magunkhoz közel engedünk -e valakit.
Ha tegeződünk akkor biztos, hogy sérülékenyebbek leszünk?...
Szerintem, aki nem mer tegeződni, az bizalom hiányban szenved.
De ez csak az én véleményem.
Mindenki gondolja úgy, ahogy akarja.

A szétválasztottság soha nem hozza össze az embereket.
El sem tudnám képzelni, hogy Isten(vagy szólítsa mindenki úgy, ahogy szimpatikus, ahogy belefér a világnézetébe) magázódva szólt volna az emberekhez...

"Innentől kezdve maguk Emberek kínkeservesen fogják megszülni a gyermekeiket, és sanyarú sorsuk lesz..."

Lehet, hogy ez valakinek nem lenne fura, de nekem nagyon.
Egyszerűen úgy érzem, hogy a szeretet nem magázódik.

Ha tévednék akkor...megkövetem magam...ígérem.

2010. február 17., szerda

gondolatok a tegezésről és a magázásról





Már egyszer belekezdtem ebbe a cikkbe...pontosabban egy hasonlóba, csak voltak bennem indulatok és úgy gondoltam, hogy akkor nem lehettem tényszerűen közlő.

Most nem a legegyszerűbben megy az írás, de talán érthető leszek.
Miközben írok csodálatos zene szól...szeretek írás közben zenét hallgatni.
Egy kicsit segít ellazulni...segít, hogy a blokkjaim ne gátoljanak abban, hogy kifejezzem magam.

Igazán mindig megvan a szándékom, hogy aki ellenséges is velem, meglássam benne a helyén valóbb oldalát.
Úgy érzem egyre többször sikerül békésen megoldanom a dolgokat.

Hála az égnek mostanában újra érzem, hogy nyitottabb vagyok a külvilág felé.
Egyre többször éreztem, hogy közösségbe vágyom.
Volt egy Natura nap pár napja és el is mentem.
Nem bántam meg, találkoztam sok jó lélekkel.
Előadások is voltak, amiből egyet néztem meg... sajnos nem nyerte el a tetszésemet. Energia rablónak véltem, ezért ott is hagytam.
Ennek ellenére biztos élvezte valaki.

De a lényeg nem is ez a nap.
Másnap egy olyan előadásra mentem, amire soha nem is vágytam.
Ennek ellenére késztetést éreztem reggel, hogy ott legyek.
Úgy gondoltam, hogy, ha van jegy rá, akkor el is megyek.
Volt jegy...1 db.
Lemondta valaki és pont középen lett helyem.
Az előadót nevén nem nevezem...csak annyit róla, hogy sokak által imádott és sokak által gyűlölt valakiről van szó.
Amennyire én megismertem a tv-ből(talán kétszer láttam hajdanán) volt egy nem igazán jó véleményem róla.
Úgy gondoltam, hogy nem ítélhetek úgy meg valakit, (meg amúgy sem ítélhetek) hogy élőben ne tapasztaljam meg.
Az előadás jól kezdődött és bevallom kellemesen csalódtam...kezdett kialakulni bennem egy jobb kép erről a személyről.
Odáig jutottam, hogy többször megfeledkeztem a sztereotípiáikról, amik meg akarták határozni, hogy hogyan is viselkedjek.
Csak figyeltem...szemléltem.
Nagyon sok érdemes dologról beszélt...voltak igazán elgondolkodtató mondatai is.
Éreztem ennek ellenére, hogy nagyon ragaszkodik a bevált sémáihoz...nem engedheti meg magának, hogy valakit is túl közel engedjen magához.
A mondataival folyamatosan provokált akit ért (eltorzult az arca, ezután mosolygott).
Aki kérdezni akart tőle, az a színpadra felmenve tehette meg.
Igazán nem akart senki kérdezni...ezért le is akarat zárni a dolgot, amikor úgy éreztem hirtelen, hogy nekem lenne egy kérdésem.
Ekkorra már hátat fordított és alig hallotta meg, hogy szólok.
Ezért hangosabban szóltam.
Vissza fordult és mondtam, hogy nem szeretnék kimenni a színpadra, csak a közönség soraiból tenném fel a kérdést.
Erre felháborodottan kérdezte, hogy miért.
Egyből támadásba lendült és bele akart tiporni a földbe. Gyávának nevezett, hogy védőbástyákat használok magam köré.
Én meg erre azt mondtam neki, hogy lehet, hogy igaza van és jobban érzem így magam.
Valószínű letegeztem, mert onnantól még dühösebb lett és felháborodva kérdezte, hogy ,hogyan is merem őt letegezni.
Kérdezte, hogy hány éves vagyok. Mondtam, hogy 41.
Erre azt mondta, hogy ő 44 éves és hagy döntse el, hogy ki tegezi.
Meg különben is a tiszteletet így nem adom meg neki.

A válaszom az volt, hogy szerintem a magázással a szétválasztottságot erősíti, az elkülönülést.
Erre úgy szólt, hogy ő kivívott magának már valamit, ebbe nem fér bele a tegezés.
A kezdeti szimpátiám kezdett alábbhagyni.
Ennek ellenére nem éreztem azt, hogy haragudnék rá, csak azt, hogy nagyon hajthatatlan.
Az egész előadásában a korlátokról beszélt, a férfiak korlátairól, hogy miért is nem férfiak.
Mindenről szó volt, de igazán a szeretetről nem.
A tiszteletet említette, de ez a dolog nem fedi ezt.
Említettem neki, hogy én a tegezésemmel a szeretetemet fejeztem ki felé, nem is értem, miért ilyen elutasító.
De ez sem érintette meg a szívét, sőt jobban ragaszkodott a magázási formához.

Erre annyit mondtam neki, hogy ez meg a saját korlátja, amit nem vesz észre.
Mindenkinek a korlátokról beszélt, de pontosan a legnagyobb korlátját nem vette észre.
Telt ház volt. Biztos megosztottam a közönséget, de nem bántam meg.

Sokan úgy vélik manapság, hogy ha letegeződnek valakivel, akkor túl közel engedik magukhoz és elvesztenek valami tiszteletet, amit "kivívtak".
Ilyen most a világ.
A magasabb pozícióban lévőket nem lehet letegezni.
A magasabb pozícióban lévők félnek igazán...félnek közelebb engedni magukhoz másokat. Ez az előadó is pontosan ezt tette, a félelmekről beszélt...csak azt nem vette észre, hogy ő is fél ez által.
Sokat használta azt a mondatot, hogy másnak a szemében a szálkát és a saját szemében a gerendát nem...

A vége az lett, hogy azt mondtam, hogy már nem kívánom feltenni a kérdést...
A válasza egyértelműen az volt, hogy megsértődtem...lehet, emberből vagyok...de úgy érzem ez a viselkedés már nem emberi...ez még egy olyan világnak a tükre, amit már ideje lenne elfelejtenünk.



Hozzáfűzném, hogy nekem is akad bőven a félelmeimből, de ezt soha nem is tagadtam...sőt, ha kell nem szégyenlem leírni...most is szeretettel gondolok erre a valakire(néha nehéz, de gyakorlom:-))
Ha ítélkezősnek sikerült az írásom, elnézést kérek, de próbáltam tényszerűen, érzelmektől mentesen közölni.

2010. február 15., hétfő

barátom szavai...

"Mindannyian okai és egyben tanulói vagyunk a velünk történteknek."
T.Tomi

Annyira jó volt ezt tőle hallani, annyira sokat tanult az utóbbi időben.
Talán nem haragszik meg, hogy írok egy pár sort róla.
Ő az egyike azoknak a személyeknek, akiknek óriási hajlandósága van ahhoz, hogy felküzdje magát önmagához.
Ide csakis önszántunkból lehet eljutni. Semmi agitáció...minden ilyen dolog hátráltatja a fejlődést.
Én is ugyanígy, ilyen erős szándékkal indultam neki, ahogy ő.
A legnagyobb ajándék az, amikor látom, érzem azt, hogy van értelme annak, amit csinálok...ez olyan katalizátor szerep.
Itt nálam nincsenek statisztikák.
Az egész élet még a statisztikákról szól, arról, hogy megmérjünk valamit, arról, hogy mennyien nézték meg pl. a honlapunkat...és még sok minden más...mindig analizálunk.

A statisztika önmagában nem lenne rossz és sok minden kiderül belőle..de a LÉNYEG NEM.
A lényeg nem abban van, hogy ki figyel minket, hanem abban, hogy mi mennyire figyeljük magunkat.
Amikor elkezdjük figyelni magunkat, akkor megismerhetjük MAGunkat. Addig nem, amíg azt figyeljük, hogy ki figyel minket és olyan cselekedeteket kreálunk, amikkel felhívhatjuk magunkra a figyelmet. Divatossá válunk.
A divatossá válás hosszú távon nem kecsegtet sikerekkel, csak rövid távon.
Ki ne szeretné, hogy figyelnek rá?...az egó élvezi ezt. De talán egyszer eljutunk oda, hogy nem ez a lényeg, mert ez a felületesség.
magunkban van a megoldásunk. Mindenki egyénileg érheti el legjobban azt, ami önmaga.
Individuálisan egységtudatúvá ildomos válni.
Megtartani az énünket, miközben az alázatunk is megmarad és az egységet szolgáljuk.
Ez egy út, amíg ezt meg lehet érteni, addig is vannak csapdák...de mennyi.

Ma kaptam egy ajándékot...megérezhettem azt, amit én is átéltem...láthattam, érezhettem, ahogy egy barátom önszántából eljutott önmagához.
Persze ez nálam sem stabil mindig, de a szándékaim mindig ebbe az irányba vezérelnek.

http://www.youtube.com/watch?v=4aDmrREeDH4&feature=related

Gyújtok egy gyertyát, hogy minél többen felfedezhessék önmagukat...a tiszta szándékkal elindulhassunk egymás felé...a középpontba:-)

Szeretettel.
izi

2010. február 14., vasárnap

egység?



Ma már eljutottunk oda, hogy a csapból is az EGYségről szólnak a dolgok.
Persze ez az EGYség távol áll attól a minőségtől, amiről szólnia is kellene.
Jól hangzik, de igazán mély tartalommal csak egy kis réteg értelmezi és érzi át.
Divat.
Tényleg divat EZOterikusnak lenni manapság, holott ez a szó egyáltalán nem takarja az igazságot.
Ezoterikus annyit jelent, hogy belső mag...szabad fordításban.
Jelenleg, amit a nagy közönség művel, nem más, mint EXOterizmus.
Ez egy külső réteg, akik egy kicsit tudatosabban ráléptek az önm(a)egismerés útjára.
Mindennek van helye és ideje.
Ez az EXOterikus réteg az egyik legsebezhetőbb és legbutíthatóbb.
Sérülékenységük abból ered, hogy nemrégen hagyták egy a materializmust.
A materializmusból az első felfedezések, az első próbálkozások...az első élmények az anyagtalanság felé.
Szép ez a rész is, de nagyon veszélyes tud lenni, nagyon el tud vinni a másik végletünkbe, a másik szélsőségünkbe...ami nem más, mint a túlzott szabadság.
Fura ez, hogy túlzott szabadság...igen van olyan is, mert igazán ez sem egészséges.
Az egyik véglet a röghöz kötött materializmus...a másik véglet az individuális, szubjektív szabadság(ami ugyan tartalmazhat objektív elemeket, de túlzásban van a szubjektivitás).
A túlzott szabadság olyan mértékűre tudja hizlalni az egót, hogy fel sem tűnik, hogy mennyire eltávolodott az EGYségtől.
Váltig állítják az ilyen emberek, hogy EGYségben élnek.
Sok ilyen ember szubjektiv világképe, ugyan sok hasonlóságot is tartalmazhat, de inkább különbözőséget.
Érzik, hogy kiszakadtak az anyagból és a hirtelen jött szabadság érzet nagyon elragadtatja őket...annyira is néha, hogy megszűnik bennük minden alázat.
Persze hirdetik az alázatot...de ők nem azok.
Sok ilyen szubjektív, individuális lélek hatalmas egó harcnak néz elébe.
Úgy vélik, hogy istentől kapják azt a jogot, hogy már mindenek fölött állnak és bármikor felül írhatják a karmájukat.
Amikor ezt cáfolják bennük,akkor óriási haragra gerjednek és nem tűrik, hogy őket ledegradálják...azt, hogy az erejüket lekicsinyeljék.
Hiszen ők már szabadok, ők már eljutottak arra a szintre, ahol csak ők irányítják az életüket...az egyetemes szellemi törvények hatálya alól kivonták magukat.
Hatalmas spirituális gőg jellemző rájuk.

Az igazi középút a túlzott materializmus és a túlzott individualizált, szubjektív meglátásokkal teli szabadság között van.

Nagyon nehéz önmagunkká válni, amikor bármelyik szélsőségünkben is vagyunk.
Az életeink pontosan ezeknek a szélsőségeinknek a megéléséről szól.
El kell jutnunk a legdurvább anyagba( ami nagyon sok dolgot takarhat) és meg kell tapasztalnunk azt is, hogy Isten mi vagyunk...
A túlzott szabadság nem tűri el, hogy Isten magasabb minőségben van jelen...egyenrangúnak tartja magát vele, annak ellenére, hogy fizikális testünk korlátait éljük.

A középút szerint Istenben élünk és Isten bennünk él.
Ez az alázat és az önteremtés.

Ami sajnos jelenleg még sokakban nem tisztult le, az az, hogy mennyire fontos egy ima, egy meditáció kezdete előtt tudatosítani, hogy a hozzánk eljutó információ átmegy-e egy egyetemes szűrőn.
Miért is fontos ez?
Azért, mert, ha csak vaktában imádkozunk, vaktában vesszük fel a kapcsolatot a magasabb hierarchiákkal, akkor a tudatosság hiánya miatt fals dolgokat is kaphatunk.
Az EGYetemes szűrő jelenléte minden esetben azt eredményezi, hogy a hozzánk eljutó üzenetek sallang mentessé válnak.
Mitől is lehetnek sallanggal teliek?
Attól, hogy két erő működik a világban...az egyik önmagunk felé és ez által Isten felé segít, a másik önmagunktól eltávolít, ez által Istentől is távolabbra segít.
Ezek az erők se nem jók, se nem rosszak. Ezek az erők teszik a dolgukat.
De, ha nincs kellő tudatosság bennünk, akkor pontosan ezt a tudatlanságunkból eredő sebezhetőségünket használják ki.
Simán fals infóval látnak el, úgy, hogy a szeretet köntösébe csomagolják.
Tetszetős, de belül mérgezett, penészes.
Ez az EZOterikusnak mondott áradat, amit most tapasztalhatunk pontosan ebben a csapdában van.
Ömlesztik magukból a szubjektív egós dolgaikat, amiben nincs egységtudat.
Sokan vallják magukról morális változások nélkül, hogy szellemi látók.
Ez még az egyik legmegtévesztőbb dolog, amit sokan művelnek. Egy szellemi látó, aki nem változtat az életén, az életmódján, a szemlélet módján...
Cigaretta, alkohol(akár csak kevéske is), irigység, mások okolása...egyebek, mind-mind teljesen ellene mond annak, amit úgymond képviselnek.
Morális pálfordulások nélkül nem lehet felküzdeni idáig magunkat.
Van egy olyan képesség mostanában sokaknak, amit az Atlantiszból maradt vissza ránk.
Ennek köze sincs a szellemi látáshoz, ez csak ASZTRÁLIS látás, ami tele van szubjektivitással, egyén dolgok és az objektivitás ötvözetével.
Az ilyen látás az egyéni látás mód miatt nem lehet egyetemes. Viszont ehhez a látáshoz nem szükséges a morális változás.
De nem is hasznos...lehet benn igazság, de ez minimális.
Ezt nevezte a biblia homályos látásnak.
A SZELLEMI LÁTÁS teljesen objektív, nincs benne egy csepp saját vélemény.
A megtévesztés egyik legnagyobb balgasága jelenleg a 2012-höz fűződő dolgok.
Egyáltalán nincs olyan morális szinten az emberiség, hogy ez az esemény bekövetkezzen, ahogy sokan állítják.
Bevallom én is hittem benne sokáig.
A kollektív beavatásba, amit 2012 re jósoltak. Szép és szeretettel teli dolog ez, de nem igaz.
Az emberiség moralitása még nem tart ott.
Eljut egyszer oda, de ahhoz több emberöltő szükséges.
Amiről írtam, azt átéltem, megtapasztaltam. A szélsőségeim megélésének tapasztalásait írtam most le röviden.

Az anyag rabjaként és a túlzott éntudatos, szubjektív szabadságom megéltem. De rájöttem, hogy egyik sem vezet önmagamhoz, csak távolabb tőle.
De nem bánom, hogy megélhettem, ahogy sokan most is megélik valamelyiket.
Fura, hogy rálátok arra, hogy melyik stádiumában van éppen.
Nem ítéleteket írtam, csak véleményeket.

Ennek ellenére néha nehéz egy olyan emberrel beszélni, aki túlzott szabadságában az egyetemes szűrő kihagyásával, meg van győződve róla, hogy Egyetemes dolgokat képvisel.
Sajnos sejt szinten pontosan ők a rákos sejtek.
A túlzott szabadság , ami nem ismeri el, hogy az egyetemes információ nem áradhat akárhonnan, még, ha fel is címkézték azzal a névvel, hogy "Isten".

Fals dolgokat a szeretet köntösébe csomagolva bármikor kaphatunk, csak imádkozzunk a szűrő kihagyásával.
Ennek a szűrőnek a fontosságát nagyon elbagatelizálják, ahogy sok minden mást is.
Azt is elbagatelizálják, hogy vannak olyan erők, amik önmagunk felé, esetleg önmagunktól távolabbra segítenek.
A lényeg az, hogy most mindenki a SZABADSÁGRÓL beszél, elfelejtve azt, hogy ez önmagában nem építő...
Akit érdekel ezen egyetemes szűrőről egyéb infó szívesen beszélek róla.
Jelenleg nem tartom helyén valónak, hogy ide leírjam...ehhez a dolgokhoz szándék szükséges, lépések, morális változások.
Én senkit nem agitálok, aki esetleg ezt szűrte le a soraimból, annak el kell mondanom, hogy mindenki a saját kárán tanul, ahogy én is. Ez egy lehetőség.
Lehet úgy is élni, ahogy eddig, de lehet a sorok mögé nézni.

A szív megmondja majd...

Az INSTANT KARMAOLDÁS cikkem is hasonló témákat taglal...érdemes elolvasni.

http://exuziaizidor.blogspot.com/2009/08/instant-karmaoldas.html


Gyújtok most egy gyertyát, hogy soraim mögött rejlő lényeg eljusson az olvasóhoz...Hozzád.

Szeretettel.
izi

a semmiről

...



























.

2010. február 12., péntek

végre...

Végre ismét megtaláltam egy olyan zenét, ami mindig is nagyon közel állt hozzám.
Vannak zenék, amiket újra meghallgatva felemelkedek.
Annyira megörültem, hogy rátaláltam.
Szívem minden szeretetével ajánlom, hogy hallgasd meg, fogadd be az üzenetét...drága lelked érezze azt a tisztaságot, amit kaphat tőle.


http://www.youtube.com/watch?v=CKoRjegyX98&feature=related

Most egy kicsit hagyom, hogy elvarázsoljon és megnyugtassa a lelkemet...neked is ezt kívánom Drága Lélek:-)

butitások



http://www.youtube.com/watch?v=W1GUhTBBUGM&feature=related

Nem szoktam ébresztő órára kelni.
Pár napja viszont, hogy még korábban kell kelnünk a torna miatt érdemesnek tartottam, hogy bekapcsoljam.
Megszoktam, hogy magamtól kelek, a magam ébresztő órája szerint, hagyva időt arra, hogy szeretettel átláthassam a napomat, ami előttem áll.
Mindig, amikor ráeszméltem, hogy felébredtem automatikusan elkezdtem pozitívan látni a napomat és még az ágyban megmozgattam a végtagjaimat.
Ez egy ugyanolyan beidegződés, mint, amikor valaki felkel reggel és rágyújt egy szál cigire.
Szóval ébresztő órára keltem.
Az első nap még csak hangos pittyegésre ébredtem... ez egyenesen förtelmes volt...hirtelen kiszakadtam a pihenésemből, azt sem tudtam, hogy hol vagyok.
A másik nap véletlenül átállítottam rádiós ébresztőre.
Arra ébredtem, hogy valami óriási baromság halmaz árad belém.
Olyan volt, mint ha álmodnám az egészet, de mikorra ráeszméltem, hogy ez a rádióból szól, addigra már rettenetesen a hatalma alatt voltam.
A betegségekről, az ország helyrehozhatatlan állapotáról, háborúról, balesetekről kaptam friss információkat...közvetlenül az ébredésemkor.
Még arra sem volt időm, hogy eldöntsem ki vagyok, de már a legideálisabban elárasztottak mindennel, amitől beszarhatok.
Félelmeket, kétségbeeséseket generálnak kora reggel.
Ne elég az, ami körül vesz közvetlenül minket...nem.
Kell még egy hatalmas adag minden reggel.
Ezután minden órában, hogy a kedves emberek nehogy azt érezhessék, hogy valami rendben is van.
Nem hagyják, hogy a pillanat ereje legyőzhesse ezeket a félelem keltő impulzusokat, mert szisztematikusan árasztják, ömlesztik. Nincs egy békés pillanat, mert akkor rádöbbenhetnének az emberek, hogy igazán nincs is baj.
Elgondolkodtam, hogy mennyi ember kel föl arra, hogy a rádióból áradó sületlenségek elraktározódnak a tudatalattijukba.
Nem csoda, hogy kilátástalanság van és nem bíznak önmagukban az emberek.
Pedig lehetne tenni kollektívan is ez ellen, de ne is ellene, mert az nem jó energia. Inkább tegyünk a béke és a nyugalom ÉRDEKÉBEN.
Tudatosítsuk minél többen, hogy mit művel, művelhet velünk a média.
Minél többen látjuk át ezt a dolgot, annál nagyobb az esélye annak, hogy megváltozzon valami. De ezt először önmagunkban kell megtennünk, tudatosítani, szisztematikusan figyelni(ami eleinte nem egyszerű, de megéri, mert később automatikusan a részünkké válik, ahogy minden más nem helyén való dolog is!).

Gyújtok ismét egy gyertyát annak érdekében, hogy ezeket a bénító dolgokat sokan észre vegyék és ne BAGATELIZÁLJÁK el, ahogy sokan teszik.

Szeretettel.
izi

2010. február 11., csütörtök

véletlenek...

Véletlenek?
Megmosolygom még mindig azt a kis történetet, ami történt velem egy hete kb.
Anyáméknál voltam és felhívtak telefonon.
Hirtelen a legnyugodtabb helynek a wc tűnt, ezért be is mentem és ott beszélgettünk.
Egy kis idő után egy olyan témáról kezdtünk beszélni, ami nem mindennapos és meg is kérdezte a beszélgető társam, hogy ülök -e, mert valószínű, hogy leülök, ha elmondja.
Én erre büszkén bizonygatni kezdtem, hogy én a lélekkel foglalkozom és nem ér már semmi váratlanul.
Sok olyan dolgot hallottam már, aminek a súlya lehet, hogy másokat kizökkentett volna, de engem még soha.
Azért gondoltam leülök, hogy megnyugtassam a kedélyeket és megkértem, hogy meséljen.
Persze a wc volt az egyetlen ülő alkalmatosság, aminek a lehajtottam a fedelét és úgy ültem rá.
Ahogy belemerültünk a beszélgetésbe és feltárta a meghökkentő dolgokat egyszer csak hatalmas reccsenéssel darabokra tört a wc fedele.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok...a telefon is kiesett a kezemből.
A fedél ripityára tört, én meg megsemmisülve ültem a a kagylóban...az alsó ülőke ugyan nem törött el. Ezt nem is értettem, hogy az miért nem.
Nem egy olcsó darab volt, hanem egy stabil, erős, vastag változat.
Elgondolkodtam, hogy mi lett volna, ha állok, amikor elmondja a történetét.
A dolgoknak van súlya...pedig ezt sokunk úgy gondolja, hogy nem valós.
Mondhatjuk, hogy ez a dolog véletlen. De miután befejeztük a beszélgetést és szétröhögtük magunkat, hazamentünk.
Másnap újra mentem Anyámékhoz, hogy bocsánatot kérjek a balesetért.
Anyám nem haragudott, csak higgadtan konstatálta, hogy mikor hazaért és benézett a wc-be az éppen maradt alsó ülőkére éppen akkor esett rá egy csempe a falról...pontosan rá, úgy, hogy darabokra törte...
véletlenül.

A budi megsemmisült.

ui.még az nap este ismét beszéltünk az ominózus témáról, amikor egy hatalmas csapódással leesett a gitár...majdnem szívrohamot kaptam...:-)

érdemes megnézni...

http://vids.myspace.com/index.cfm?fuseaction=vids.individual&videoid=61820262

Mindenki vonja le a következtetéseket, ahogy jónak látja, ahogy én is tettem.

2010. február 10., szerda

sablon


http://www.youtube.com/watch?v=JsLWT_K8pJM&feature=related

Isten saját képére teremtett minket...hogy is van ez?
Istennek számtalan aspektusai vagyunk mi emberek.
Nincs két egyforma ember sem külsőleg, sem belsőleg.
A forma, amit áthat a lelkünk, szellemünk mindenkinél más és más.
Vannak testesebbek, vékonyabbak, erős és gyengébb csontozatúak.
Vannak, akik egészséges testben élhetnek a kezdetektől és vannak, akik degeneráltan születnek meg.
Isten saját magunkon tapasztalja meg önmagát.
Ha ez nem lenne így, akkor nem lenne megismerés...állandó tágulás.
A nem helyén való dolgok is Istenhez tartoznak...nem rajta kívül álló dolgok ezek.
Sok dogma szerint minden, ami nem helyén való az nem lehet isteni.
Ebbe a csapdába nagyon sokan beleestek már és Istentől külön állónak tekintették a rosszat. Nem szeretem ezt a szót, hogy rossz, inkább használom a nem helyén valót.
Amíg így gondolkodunk, addig a szétválasztottság csapdájában élünk.
A világ ezért is lett ilyen, amilyen.
Az egészbe beletartozik minden.
Szükség van arra is, hogy valaki megmutassa a világnak azt, hogy zsarnok, áruló, hazug...stb.
Ha ez nem lenne így, akkor nem lenne lehetőség bebizonyítani, megélni az elfogadásunkat, megbocsátásunkat.
A legnehezebb azokat a dolgokat elfogadni, ami számunkra nem helyén való.
Pedig ez az igazi feladat, ez az igazi megmérettetése az emberiségnek.
Megbocsátani nem annyit jelent, hogy helyeselni a dolgot, hanem csak tudni a létezéséről,tudomásul venni.
Sokan úgy gondolják, hogy az elfogadással helyeselni is kell azokat a dolgokat...pedig egyáltalán nem kell.
Istennek nagyon sok aspektusa van...mind-mind egy ember...ezen kívül a meg nem testesült szellemi lények is azok.
Mindenki egyszer eljut arra a felismerésre, hogy meg akarja ismerni önmagát.
Ez egy hosszú folyamat, de vannak, akik gyorsabban érik el ezt az állapotot.
Van, aki több életen keresztül az anyag rabságában tölti el életeit, akinek egyáltalán nem lehet arról beszélni, hogy a testen kívül létezik még valami...ők ragaszkodnak.
Akik jelenleg is a matéria rabjai, azok a birtoklásban keresik a megoldásukat.
Amíg a szellemi dolgokat nem engedik magukba, addig semmilyen változásban nem lesz részük, és tapasztalásaik mindig is csak a bizalmatlanságot fogják erősíteni.
Akinek nincsen csak a testében való hite, annak mindig szüksége lesz a felhalmozásra, gyűjtésre.
Soha nem bízhat semmiben, mert fel sem foghatja azt, hogy az élet önmagát segíti, ha felismerjük magunkban az istenit.
Ez a felismerést hatalmas nyugalom és öröm kíséri.
Sajnos a világ jelenleg még a birtoklásról, a gyűjtögetésről szól, arról, hogy másokat elnyomva előtérbe helyezzük magunkat.
Mindez a szellemi dolgok befogadásával felismerésével megváltoztatható.
Amíg a politikusok nem látnak az anyag mögé igazi, hosszabb távú ideális változások nem fognak bekövetkezni.
Nem a különbözőségekről kellene beszélni, hanem a hasonlóságokról, még akkor is, ha alig van ilyen. De csak ebből a pontból indulhat el valami, ami építő.
A különbözőségek mindig még nagyobb ellentéteket szülnek.
isten saját magunkon keresztül ismeri meg önmagát.
Még Hitleren keresztül is...még még sok zsarnokon keresztül is.
Vannak olyan erők, akiknek az a szándéka, hogy ne ismerjük fel azokat a dolgokat, amikre igazán támaszkodhatunk.
A lényeg az, hogy ne ismerjük fel azt, hogy isten képére úgy vagyunk teremtve, hogy kellő alázattal, saját magunk is teremthetünk, a saját sorsunk kovácsaként.
Mi van jelenleg?...MÁSOK a saját sorsunk kovácsai.
Itt nem azt mondom, hogy anarchiára van szükség és teljes szabadságra.
Nem...csak arra, hogy mindenki ismerje fel azt, hogy, ha elkezdi tisztelni és szeretni önmagát, akkor beindul valami olyan, ami eddig még nem volt...ilyenkor már nem tudnak a félelmeinkben tartani, nem hisszük már el azt a sok bugyutaságot, amit ránk erőltettek a civilizált vezetők.
Egy sablonban akarnak tartani...ez a fegyverük.
FÉLelemBEN TARTANI folyamatosan.
A betegségektől kezdve, a háborúkig.
A média a legnagyobb segítőjük.
Úgy nézik sokan a tv-t, mint ha az anyjuk mellén lógnának az éltető nedűt szopogatva.
Szépen elbambulva a tudatalattinkba elraktározódnak ezek az információk.
Hihetetlen, hogy mennyien élnek így. Fel sem merül bennük, hogy az a dolog, amit szívnak magukba egy sablonban tartja őket.
Egy álbizonytalanságban élnek.
Az igazi hit soha nem birtokol és soha nem gyűjtöget, ahogy egy egészséges sejt sem teszi azt, csak alapból elvárja(ahogy elvárjuk mi is, hogy reggel fölkel a nap, mégsem akarjuk a napot birtokolni)ott legyen az energia, a vörösvérsejt az oxigénnel.
Minél többen ismerjük meg önmagunkat...bizalommal, annál hamarabb lesz a bizonyosság is jelen a Földön. Jelenleg a sablonokban tartás miatt nincs bizonyosság érzés...hiszem ez is a cél...
Ennek ellenére én bízom.
Nem vagyok a sablon rabja, a Mátrix rabja.
Egyszerűen nem is tudnék már olyan lenni, mert van egy olyan bizonyosságom, ami nem földi dolgokon alapszik.
Hála az égnek sok embert ismerek már, aki hasonló képen gondolkodik, érez, mint én.
Ezért is vagyok én olyan, akit néha nem értenek...

Most gyújtok egy gyertyát azért, hogy egyre többen felismerjék azt, amiről szóltam.

Szeretettel...

izi

imáim

Imáim mostanában arról szólnak, hogy gondolok valakire és elképzelem, hogy megölelem.
Milyen fura ez a szó, hogy ölel...ha túl szoros az ölelés, akkor az már nem jó...mert ölés lesz belőle.
Mindig figyelek, hogy ne vegye senki tolakodásnak az ölelésemet, csak akkor teszem meg, ha érzem rajta a nyitottságot.
Amikor elképzelek valakit, akit ismerek és szeretettel gondolok rá, megkérem, hogy vegye körül a legideálisabb dolog, változzon ideálisan önmaga felé.
Miután ez megtörtént egyből eszembe jut róla valaki...vele is elgondolom ugyanezeket...olyan még szinte nem volt, hogy valakiről nem jutott volna eszembe valaki. Ezt a végtelenségig el lehet játszani...egy idő után áttérek már olyan személyekre is, akiket személyesen nem ismerek...a befejezésnél az egész emberiségért imádkozom.
Ezt azért írtam ide le, mert tudom, hogy mennyire felemelő érzés...érdemes kipróbálni, mert ezzel a saját blokkjainkat is oldjuk.
Sokkal tisztábban fogjuk érezni magunkat, sokkal jobb lesz a közérzetünk.

Most is ezt fogom tenni...rágondolok valakire és elindul a folyam...Te is benne leszel, biztos lehetsz...szeretettel ölellek.

gondolatok...

Reggel kipihenten ébredtem...végre.
Elgondolkodtam, hogy tényleg van értelme annak, hogy odafigyeljek magamra.
Persze ezt hangoztatom is mindig, de eléggé nem tartottam be az utóbbi időben ezeket az alapvető dolgokat.
Ennek persze megittam a levét, amit nem bánok.
Ha az ember folyamatosan telefonál és le sem veszi a a monitorról a szemét, akkor bizony tényleg nem várhat mást, mint hogy reggel is úgy ébredjen, mint egy hulla.
Fáradtabban, mint az este.
Ez az életmód teljesen mozgáskorlátozottá tett.
Sajnos, amikor benne vagyunk egy idő után már fel sem tűnik, hogy mit csinálunk, pontosabban, mit hagyunk ki az életünkből.
Arra jó volt ez a tapasztalás, hogy újra megérezhettem, milyen is az, amikor az ember inkább aludna, mint frissen felkelne az ágyából és nekiállna a reggeli tornájának.
Annyira sok blokkot raktam fel magamra, hogy úgy éreztem nem tudok semmihez nekilátni.
El tudom képzelni azt, hogy milyen is az, amikor az ember már több éve ebben a helyzetben van, ebben a blokkokkal teli reménytelenség állapotában.
Bizony ez egy olyan helyzet, ami hosszú távon gyökeresen elszakíthat a természetes dolgoktól. Amúgy is el van szakítva az emberiség már jó ideje...amit egyáltalán ne akar belátni.
Én, aki minden nap tornával kezdtem a napot megtapasztaltam milyen is az, amikor szó szerint lebénulok és kifogásokat keresek arra, hogy ki ne mozduljak itthonról.
Az ember a saját kárán tanul...ez már tuti.
Hála az égnek ma már azzal a felismeréssel keltem, hogy túl vagyok a mélypontomon...ezt egy belső bizonyossággal érzem, ez egy megnyugtató érzés.
A gyerekeimet is mindig arra tanítottam, hogy inkább keljünk fel hamarabb reggel és kezdjük a napot egy pohár tiszta vízzel (ha lehetne forrás vízzel kezdenék), utána az alapvető dolgaink végeztével iktassuk be az alapvető dolgaink közé azt is, hogy megmozgatjuk magunkat.
Nagyon sokáig bevált ez a módszerem.
A torna után, ami taychi, yoga elemekből és pozitív hozzáállású megerősítésekből állt, mindig frissen facsart gyümölcs vagy zöldséglevet ittunk.
Emlékszem sokszor úgy mentek iskolába a gyerekek, hogy a szájuk széle narancssárga volt a répalétől, mert úgy megfogta, hogy le sem lehetett mosni.
Persze mindig változóan készítettem el ezeket a leveket, hogy ne legyen unalmas...alma, őszibarack...vegyesen...stb.
A zöldségleveket is nagyon finoman el lehetett készíteni...egy fej friss zöld salátából nagyon sok levet lehetett kifacsarni.
Volt, hogy uborkalével is kevertem és paradicsom lével.
Egy kis citrom hozzá, egy minimális só néha (de nem fontos)és már ittuk is ezt az éltető tisztító nedűt.
A gyümölcs levek energetizálnak, a zöldség levek tisztítanak.
A gabona táplál.
Régóta nem eszünk húst...Balázs szinte egyáltalán nem, nem lehetett rábírni, hogy egyen.
Szandra az utóbbi időben(3 éve)nem eszik és rá sem lehet erőltetni...ugyan én nem erőltettem, csak a rokonok próbálták felülírni a döntését, ami önmagából fakadt.
Így éltünk nagyon sokáig...minden reggel így keltünk és ez valami csoda volt.
Balázs amióta velem él még nem volt beteg, csak különböző esésből származó sérülése volt.
Szandra hajlamosabb volt, de már ő is erősebb immunrendszerrel rendelkezik...hála az égnek. Saját tapasztalásuk az, hogy ha esznek húst, akkor hamarabb elfáradnak és nem érzik jól magukat.
Én meg aztán tényleg nem bírom a húst már...
Sokan nem hitték el, amikor egész nap gyümölcsön, zöldségen és csak déltől gabonán éltem...simán lemasszíroztam 18 embert úgy, hogy el sem fáradtam.
Ezek a saját tapasztalataim.
Sokan abban a téveszmében élnek, hogy a húsból energiát nyerünk.
Ez a legnagyobb hazugság...a hús talán arra jó, hogy lebontja a szervezetünk aminosavakra (nagy energiavesztés útján)és utána felépíti belőle azt, amit szükséges.
A hús fehérje, ami aminosavakból épül fel...de ezen kívül nagyon sok fájdalom és félelem energiát hordoz.
Sőt halott dolog és az éteritása nulla.
Mondhatnák sokan, hogy a növény is hordozhat fájdalom energiákat és félelem energiákat.
Ez abban sántít csak, hogy a növényeknek nincs központi idegrendszere és asztrálteste, ami az érzelmeket és érzéseket, gondolatokat hordozza.
Az állatnak viszont van központi idegrendszere és asztrál teste, ami az érzelmeket, gondolatokat, érzéseket hordozza.
A növény nem gondolkodik, érez...nem fáj neki olyan értelemben, ahogy manapság gondolják az emberek.
Az állatnak viszont ugyanúgy fáj, ahogy mi nekünk embereknek, ha levágnának minket.
Fájna?...
Régen miért is ettek, ehettek az emberek?...ennek is meg van a magyarázata.
Atlantisz után közvetlenül még nem ettek húst...de idővel, ahogy a kultúrkorszakok követték egymást megváltozott nagyon sok minden.
Atlantisz után közvetlenül még az embereknek megvolt egy egy tisztán látásuk, közelebb álltak a szellemi világhoz.
Idővel ez a kapcsolat egyre lazább lett.
A hús az anyagba húz.
Aki nem szándékozik szellemileg épülni, megismerni önmagát az ideálisan, annak a hús csak elősegíti ezt a sclerotikus folyamatát.
Amivel elkezdtem ezt az írást, az is a megkövesedés felé vitt engem, amikor elfelejtettem magam és olyan dolgokkal pótcselekedtem, ami nem építő.
Nem csak a hús visz az anyagba, hanem egyéb olyan dolgok is, ami egyoldalúvá tesz.
A számítógép nagyon alkalmas arra, hogy álomvilágba ringasson minket...szinte mozdulni sem kell és hatalmas távolságokat megtehetünk...nőért sem kell küzdeni, pillanatok alatt viruálisan kielégülhetünk valakivel.
Mozgásképtelenség. Ez a lényeg. Mozdulatlannak maradni, csak az ujjainkat mozgatni, elfelejteni inni(ami a túlzott csontosodás alapja)...millió ismerőssel beszélgetni, úgy, hogy a gép elől el sem mozdulunk.
A telefon alapból szétszed bennünket, de hajlamosak vagyunk ezt nem figyelembe venni.
Ráadásul hatalmas pénzösszegekkel gyarapítjuk a telefon társaságokat.
Észre sem vesszük és elmeszesedünk.
A Föld is az elmeszesesedés útján van sajnos.
Bomlik a Föld kéreg.
Ez persze nem látványos, de bizonyítottan tény.
Az öregedési folyamatnak nem egy szélsőséges dolognak kell lenni...nem hirtelen kell elmeszesedni, ahogy sokan teszik.
Az egészséges korosodás az teljesen mást jelent...egyensúlyban tartani a csontosodási és a szellemi dolgokat.
Aki a szellemi dolgokat elhanyagolja és nem tartja fontosnak, az egyenesen a meszesedés gyorsforgalmi útján száguldozik.
Nem csak kenyéren él az ember...ez a mondás pontosan erről szól.
Ha halott dolgokat viszünk a szervezetünkbe, akkor ezt a meszesedési folyamnatot támogatjuk ezerrel.
Gondolkodjunk el egy kicsit mennyi halott dolgot viszünk be a szervezetünkbe nap, mint nap.
A legdurvábbak egyike a finomított cukor...ez az egyik legtompítóbb dolog, ami létezik.
A szellemi dolgok befogadásának az egyik legnagyobb gátja, nem beszélve arról, hogy mennyi kalamajkát okoz a testünkben.
El van bagatelizálva az alkoholól is minden.
Egyáltalán nincs szüksége az embereknek alkoholra, teljesen testidegen...de isszuk nyakra-főre, mert valamivel tompítani kell a magányunk okozta fájdalmainkat.
Én, ha alkoholt iszok egyből kivörösödik a szemem környéke, már nem tolerálja a szervezetem egyáltalán...persze volt idő, amikor a vodkát decijével ittam kísérő nélkül barátaim nem kis megrökönyödésére. Csoda, hogy a májam épp maradt és nem kerültem kórházba. Nem is értem, de talán kegyelmet kaptam.
Amikor megnősültem 27 éves koromban, akkor emlékszem,hogy sokáig tartott leküzdenem azt a kényszerítő érzést, hogy ne menjek ki a haverjaimmal hétvégén inni...de hála az égnek leküzdöttem...még időben. Azóta egyáltalán nem iszok, mert nem kell.
Élő dolgokra van szükségem, ami megengedi, hogy éljek.
Jól elkanyarodtam már...de a lényeg az, hogy ismét érzem azt, aki vagyok...érzem azt, hogy az erő tényleg velem van, az az erő, ami mindig figyelmeztet arra, hogy odafigyeljek magamra és ez által a gyermekeimre.
Ma már újra tornáztunk, friss gyümölccsel kezdtük a napot...
Fura is volt ez a gyerekeknek, de belátták, hogy volt értelme...és mindig is van értelme...
A túlzott torna ugyanúgy szélsőség, mint a túlzott szellemi gyakorlatok...
Az egyik az anyagba taszít, a másik a túlzott szubjektív egoizmusba, a túlzott szabadsága, törvények nélkül.
Ez a tendencia van jelenleg itt a Földön.
Az igazi középút a lényeg, ami nem csak vak hiten, hanem kellő tudatosságon alapszik.

2010. február 5., péntek

ízisz fátyla

Na még egy a varázslatos zenéim közül...

http://www.youtube.com/watch?v=nSFKGAQpmi8&feature=related

Amikor hallgatom mindig ihletést kapok az írásra.
Mindig az jut az eszembe, hogy Ízisz fátylán át tudok látni...láthatom azokat a dolgokat, ami fizikális szem számára láthatatlan.

Sokszor elgondolkodom azon, hogy mennyi ember él úgy, hogy nincs bizodalma semmiben, csak a fizikális dolgokban...hajtanak, rohannak az életben maradásukért.
Pedig van ezektől a dolgoktól egy sokkal fontosabb valami...az a hit, ami feltételezi, hogy nem csak fizikális testből vagyunk...ami megengedi azt, hogy érezzük magunkban a teremtés ősi erejét.
Ez az erő nem a fizikális testünkben van. A fizikális testünk önmagában holt test.
Ezen talán megütköznek sokan, de tényleg így van. Ha nem lennének magasabb testeink, ami egyáltalán nem anyagi dolgokon alapszik, akkor a testünk pontosan olyan lenne, mint egy kő.
Az étertestünk az, ami áthatja az anyagi testünket.
Ettől vagyunk vitálisabbak, viszont, ha meggyengülünk, akkor az éteritásunk gyengül. A halál nem más, mint, amikor az étertestünk elhagy minket.

Szóval ezeknek az információknak a hiányában sokkal kevesebbek vagyunk, még, ha az egó ezt nem is karja elfogadni.
Amit nem látunk az nincs is...ez a gondolat sokakban él és vezérli életüket.

Sokak meggyőződése az, hogy amikor egy emberrel beszélünk, akkor előttünk csak az az ember, amit a fizikális szemünkkel látunk.
Fel sem feltételezik, hogy az a test önmagában nem mozdulhatna, nem tudna állni, csak elterülne, mint egy holt test, ha nem hatná át valami megfoghatatlan.
Ez az erő bennünk él, pontosabban a fizikális testünk él benne.

Minél erősebb az étertestünk, annál ideálisabb az alakunk és a testsúlyunk.
Persze vannak korlátozásaink, a csontozatunk és egyéb, ami determinált.
De önmagunkhoz képest a legideálisabb lesz az alakunk és az egészségünk.

Tehát, ha reggel a tükörbe nézve egy ráncos Mopsz néz ránk, akkor valószínűleg híján vagyunk az éteritásunknak.
Ebből az következik alapból, hogy igyunk több vizet és egyebek...hú de sok minden...

ahol bizalom van

Ez a zene az én kedvencem...megosztom veletek. Nagyon sokszor segített másként látni dolgokat, megnyugtatott, elvarázsolt.
Oda vitt, ahol a szívekben bizalom van...és béke.

http://www.youtube.com/watch?v=yWlpm8-y58A&feature=related

2010. február 4., csütörtök

reggeli gondolatok...

Kellemesen ébredtem...nem volt bennem rossz érzés.
A megszokás miatt már el is gondolkodtam, hogy hol van az a fránya érzés, ami reggelente szét szokott cincálni.
Nem vagyok normális...konstatáltam magamban, hogy még hiányzik is.
De tényleg ez játszódott le bennem, lehet, hogy már szeretek függni tőle?...na hagyjuk ezt a baromságot.
Fura, hogy nem bánt semmi, egyszerűen jól vagyok a bőrömben.

Arra rájöttem, hogy ildomos elaludnom időben, nem telefonálni órákig lefekvés előtt.
Mennyi mindenre rájöttem már az életemben...ideje lenne már be is tartani.
Szép lassan beépítem az életembe a felfedezéseimet újra, mert volt idő, amikor tényleg egészségesen éltem...és nem szenvedtem hiányt semmiben.
Energiám teljében minden úgy alakult, ahogy számomra ideális.
Ilyenkor jönnek azok a tényezők(élethelyzetek, személyek)akik ha nem figyelünk felborítják az egyensúlyunkat.
Ha jól érezzük magunkat akkor csak úgy, mint egy virág, ontjuk illatunkat.
A virág csak van és szeret...az illatával szeret.
Sokszor megéltem ezt a pillanatot már, tudom, hogy hová tartok ismét. Tudom, hogy honnan süllyedtem...azt is tudom, hogy mikor és ki katalizálta azt, hogy léket kapjon a léghajóm.
Most foldozgatom a lukat.
Hála az égnek még nem süllyedtem annyira alacsonyra, hogy ismét föl ne emelkedhessek.
Már emelkedem...ezért is vagyok sokkal jobban.
Csak fura...elszoktam attól, hogy jól vagyok.

Ilyenkor már természetesebb dolgok vonzzanak...egyre több affinitásom van az egészségre.

...húúú, ahogy most kinéztem az ablakon...még a NAP is kisütött...irány a természet.

2010. február 3., szerda

nincs más csak ölelés

Ha nem vagy velem, akkor is bennem élsz.
Ha mással élsz, akkor is velem vagy.
Bárki mellett ébredsz, akkor is mellettem ébredsz.
Az idő és tér nem távolított el minket egymástól...nincs már idő, nincs már tér...


http://www.youtube.com/watch?v=JsLWT_K8pJM&feature=related

A jelen van minden pillanatban, amiben nincs más csak ölelés.

szeretlek

http://www.youtube.com/watch?v=JsLWT_K8pJM&feature=related

plussz gondolatok...

Ami még eszembe jutott az előzőekhez.

Vannak bántó, kínzó érzések, amiket rögtön felismerünk, amiket tudunk valamihez csatolni. Ezt az egyszerűbb felismerni és kezelni. Eleinte ez sem annyira, de könnyebb.
Van viszont egy olyan alattomos érzés, amit semmihez nem tudunk csatolni...csak úgy ott van és nem is értjük, hogy mi ez.
Ezek az érzések valószínű valahonnan nagyon mélyről fakadnak fel, nem ezen életünk beli dolgok lehetnek.
Ma valami ilyen érzéssel ébredtem, ami a lelkembe döfte hegyes, éles kését.
Forgatta egy darabig, amíg felül nem kerekedtem rajta.
Kerestem, hogy mihez kapcsolódik, de nem találtam. Egyszerűen elkezdtem elfogadni a jelenlétét, hogy tombolja ki magát bennem, ami nem egy kellemes folyamat, de a tudatosságunk ezt megengedi, mert tudja, hogy nincs mád kiút, mint elfogadással lenni felé, mert az meggyengíti, a töltése megszűnik és már nem tud kényszeríteni.
Semmiképen ne távolítsuk, toljuk magunktól, mert azzal felerősödik...abból nyer erőt.
Amikor elfogadjuk nem teszünk mást, mint átöleljük, megszeretjük...mint tudjuk a szeretet mindenek fölött áll.
Elfogadást gyakorolni nem más, mint szeretni tudni...
Ennyi, ami még eszembe jutott.

gondolatok reggel

Ahogy felébredtem egyből egy értéktelenség érzés akart felül kerekedni alattomosan rajtam, hogy az egész napomat a hatása alatt töltsem.
Volt idő, amikor a tapasztalataim még nem engedték meg, hogy időben felismerjem eme fondorlatos, alamuszi kezdeményezést.
A legkellemesebb az, amikor az ember kinyitja a szemét és a béke érzése tölti el a lelkét, úgy kel fel, ahogy ildomos.
Ennek ellenére sokan sajnos úgy kezdik a napjaikat, ahogy előbb leírtam, egy óriási nyomás nehezedik rájuk.
Honnan ezek az érzések?
Miért vannak jelen?...miért nem hagynak minket békén...miért nem stabil bennünk minden?
annyi kérdés fogalmazódik meg bennünk és úgy lépünk tovább, hogy meg sem vizsgáljuk. A reggeli kapdosás, a hajsza jelenléte nem engedi meg, hogy odafigyeljünk magunkra.
Pedig reggel, amikor felébredünk ildomos lenne önvizsgálatot tartani.
Ha hirtelen kikelünk az ágyunkból és kihagyjuk azt, hogy tudatosítanánk mi játszódik le bennünk, akkor nagy hibát követünk el.
Ez talán sokaknak bagatell, nem tartják érdemesnek, mert csak az anyagi dolgok motiválják őket.
Nekem sem volt része az életemnek ez a tudatos kontroll...az érzelmeim, érzéseim, gondolatim kontrolljai.
Aki következetesnek vallja magát és ezt a lépést kihagyja az életéből, az csak ámítja magát, hogy következetes.
Szép dolog az és divatos is, hogy mennyire következetesen neveljük a gyermekeinket és magunkkal szemben is azok vagyunk.
Karrier...és ezzel el is van intézve a következetesség.
Az igazi nevelés alapja az, ha azt adjuk át a gyermekünknek, ami a lényeg, a leglényegesebb.
Az pedig nem más, mit az, hogy megtanítjuk, rávezetjük arra, hogy mit is jelent megfigyelni az érzéseiket, érzelmeiket gondolataikat.
Minden ezen múlik és alapszik.
Egyénenként változó karmával születünk, ezért az is változó, hogy mennyire érthető ez az írás. Lesznek, akik már az elején feladják, nem bírják elolvasni...de lesz, akinek ébresztőt fújhatok.
Ehhez a gondolathoz fel kell nőni, tapasztalni, hogy az élet ugyan megy magától, de nem mindegy, hogy az érzelmeink, érzéseink, gondolataink mennyire befolyásolnak, mennyire korlátozzák kiteljesedésünket.
A fizikális síkra korlátozott világban sajnos az a tendencia, hogy nem tartják ezt említésre méltónak.
Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor egyszer felismerni vélni azt, hogy nem óhajtja már azt, hogy egy beidegződése bántsa tovább. Ehhez kívánok mindenkinek sok erőt, kitartást és végtelen hitet...

Szeretettel.

2010. február 2., kedd

a lelkiismeretről (gondolatok)

A lelkiismeret sajnos egyáltalán nem építő akkor, amikor kínoz minket. Ezek a lelkiismereti dolgok lebénítják a testünket, a lelkünket.
Minden gondolat és érzés mögött egy szellemi lény, egy erő áll. Vagy önmagunk felé, vagy önmagunktól távolító erők.
Amikor lelkiismeret furdalást élünk meg, akkor az nem csak önmagában egy érzés, hanem egy olyan erőnek a jelenléte, ami önmagunktól eltávolít.
Amikor a szikla üregébe belefúj a szél, az elkezd morajlani, ez a morajlás bennünk pontosan ilyen, az a szellemi lény, erő az asztráltestünkben él ilyenkor és belőlünk a félelmeinkből táplálkozik.
A furdalást hosszabb távon nem szabad eltűrni, csak egy rövid ideig. A szó is durva. Tudatosítani kell azt, hogy mi játszódik le bennünk. Az igazi erő az, hogy felfedezzük azt, hogy bármit is tettünk azon már túl vagyunk. Ha leragadunk benne és bánjuk, akkor táplálékot adunk ezen erőknek.
De, ha tudjuk, hogy minden rendben van, akkor azt is tudjuk, hogy a tanulásunkhoz hozzá tartozik az a dolog is, hogy eltévedjünk, bántsunk másokat.
Ha erre rájövünk, akkor nem fogjuk magunkat tovább bántani, mert tudni fogjuk, hogy a lelkiismeret furdalás nem segít a tovább lépésben, maximum egy rövid pillanatig.
A tudatos felismerésig, amikor rájövünk, hogy minden a legnagyobb rendben van...nem kell az önostorozás, a lélek nem segít ezzel, sőt nem is a lélek segít, csak úgy tűnik, mint, ha segítene...az ellenerők munkája ez. Ezt nehéz megérteni, felismerni, de amióta ezt tudom, azóta nagyot változtam. Nem lettem érzéketlenebb...sőt.

Isten, vagy nevezzétek másként...soha nem szól így hozzánk, ez egy nagy kamu...nem furdalna, kínozna...mi lenne, ha a fiamat minden nap egy csavarhúzóval, vagy csak az ujjam végével folyamatosan bökdösném...úgy, hogy közben azt állítanám, hogy helyes, amit teszek.

A felső valami(magasságos) csak úgy szól hozzánk, hogy megengedi bennünk azt, hogy megbocsássunk magunknak azonnal, bármi nem helyé valót tettünk is.

...na ezen lehet vitatkozni...

2010. február 1., hétfő

a szűz hó millió apró tükre





Szűz hó, szikrázó napsütés...egyszerűen káprázatos volt minden, amit most megélhettem. Hálát adtam az égnek a látványért és az ezzel járó érzésért.
A Mátrában jártunk a gyerekekkel.
A lányom kezdeti kínszenvedése átváltott nagy örömmé, ahogy haladtunk felfelé és a Nap kisimította arcán a haragot.
Velünk sem tett másként, kisimult a bőrünk és vidámság költözött a lelkünkbe.
Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, csak a telefonommal tudtam három képet készíteni. Talán vissza tud adni a látványból valamit.


Hála az égnek volt időm egyedül is maradni egy olyan területen, ahol körbe láttam az egész világot.
A gyerekek elindultak lefelé...én meg élveztem a csendet, a tiszta kék eget, a meleg nap simogatását.
A szűz hó vissza tükrözte millió apró kis tükreivel a nap fényét...olyan volt, mint ha egy gyémánton álltam volna.

Volt időm a magasabb szférák felé szólni, megköszönni azt, hogy élek és a tapasztalásaim önmagam felé húznak.
Tényleg jól érzem már újra magam, úgy érzem nem hanyagolhatom el ezeket a dolgokat soha már, akkor sem, ha az idő nem a legkedvezőbb.


Talán hozhattam egy kis energiát annak, aki most olvassa ezt az írást...