2012. augusztus 11., szombat

célomhoz ez vezet


(Festmény: Golgota (vegyes technika) 2011 11 16
A képre kattintva kinagyíthatod)

A mű ételek és féligazságok korát éljük.
Felületesen rágjuk meg az ételeinket és felületesen tekintünk Embertársainkra.
Fontosnak tartunk jelentéktelen dolgokat, amiket azért teszünk, hogy megfeleljünk a társadalmilag elfogadott viselkedésmintáknak és nehogy az Emberek furcsa szemmel nézzenek ránk.
Lényegtelen, hogy az az eszme, vagy életmód már régen elavult, de mi csak ugyanazon köröket rójuk le, miközben a Lelkünk  egyre nehezebb lesz és a Szent Templomunk( a Testünk) egyre csak omladozik.
Piszkos cipőinkkel nem megyünk be a tiszta lakásunkba, de az ételeink minőségével nem törődünk és azzal sem, hogy mivel tápláljuk (éheztetjük) a Lelkünket.
Ebben a korban nehéz következetesnek maradni, nehéz rálátni a sok FALS információra, de ez mégsem lehetetlen.
Aki erre az útra lép számolnia kell azzal, hogy a Lelke mélyéről sokszor olyan ismeretlen érzések, érzelmek, gondolatok fakadnak fel, amivel ha lehetne nem szívesen azonosulna.
De a beavatás útja, az Emberré válás útja soha nem arról volt híres, hogy rutinból tesszük.
Minden egyes méterért meg kell küzdenünk.
Na ez az, ami nem tetszik sokaknak.
Ez az, ami miatt inkább struccpolitikát folyatnak és látszat megoldásokba dugják a fejüket.
Sokan vérig sértődnének most, ha leírnám, hogy mik is ezek a módszerek, ezért erről most nem írok. Írtam már sokszor ezekről a féligazságokkal teli módszerekről, amiknek nagy divatját éljük manapság.

Aki EGÉSZséges akar maradni, annak hatalmas pálforduláson kell átesnie.
Ebben senki sem kaphat protekciót, bármennyire is számít rá, mert esetleg az egész eddigi élete erről szólt.
Ha jól belegondolok az enyémben is volt bőven, de amióta erre ráláttam rádöbbentem, hogy minden egyes protekció csak struccpolitika. Senki sem kerülheti el a sorsát, de legfőképpen senkinek nem oldhatja meg valaki másik személy a karmáját. 
Ideje felébredni mindenkinek.



" A Létbe helyezem magam rendíthetetlenül.
Az Élet ösvényén bizalommal lépkedek.
Egész élő lényemmel a Szeretetet ápolom.
Mindenbe reményt helyezek, amit csak csinálok, 
bizalmat ültetek gondolkodásomba, 
így élem az életemet, célomhoz ez vezet.

(Rudolf Steiner 1861-1925)


2012. augusztus 10., péntek

2012 08 10 Pipis -hegy Naplemente


Már régen voltam együtt  a Mátrában a Gyermekeimmel.
Hiányzott már  és végre veszekedés mentesen  sikerült együtt tölteni másfél órát.:)
Kisebb korukban rendszeresen kirándultunk, de manapság elég nehéz Őket kimozdítani a számítógép elől.
Ma se számítógép, se telefon...és kibírták.:)

2012. augusztus 2., csütörtök

soha nem...

Soha nem mondta senki, hogy könnyű lesz.
Mégis sokan úgy akarják beállítani az Életet, mint egy könnyű dolgot.
Ha az lenne, akkor már régen boldogságban úszna minden Ember.
Hiába a sok hangzatos szó, hiába az, hogy: "gondolkodj pozitívan!"...mert ahhoz, hogy erre az állapotra magabiztossággal el tudjunk jutni, nem kevés akadályon kell túljutnunk.
Az akadályok pedig nem arról híresek, hogy könnyűek, mert akkor nem akadályoknak neveznék, hanem egyenes, kitaposott ösvénynek.

Kitaposott ösvények is vannak, de erre a kitaposott ösvényre nem kevés munkával lehet rálelni...sok sok akadályon keresztül vezet el az út erre az útra, amin már nem egy beavatott járt.
ők jól tudják, hogy mennyire fontos az, hogy ne kényelmesedjünk el és ne várjuk a sült galambot az égből, mert nem fog lepottyanni.

Sok hamis, félrevezető, könnyed módszer van most a  világban, ami gyors javulást, megváltást ígér.
Egyértelműen azt sugallják, hogy ami nehéz, azzal nem kell foglalkozni, mert lesznek olyan segítőink, akik majd megoldják helyettünk azt, amivel már jó ideje kínlódunk.
Sokan ezért be is hódolnak ennek a hamis ígéretnek, mert a sok nehézségből elegük van.
Pedig pontosan ezek azok az akadályok, amikről beszéltem az előbbiekben...nem véletlenül van jelen az a nagy gát, félelem, tragédia, nyomorúság, szegénység az életünkben.

Aki ezt tagadja, az pontosan az isteni elrendezés ellen tesz.
Tudom nagyon nehéz ezt a mindennapokban tudatosítani, de ez az egyetlen megoldása annak, hogy a lelkünk épüljön ideálisan. Minden olyan dolog, ami azt ígéri, hogy fölment ez alól a feladat alól az nagy hazugság!

Amikor a lelkünk változik, akár ideális, akár az ellenkező irányba, akkor lemorzsolódnak rólunk egyes Emberek.
Ez természetes velejárója az Életnek.
Persze ezt nem könnyű elfogadni, de, ha nem akarunk sóbálvánnyá válni, ahogy Lót feleségével történt, akkor bizony nekünk is tudatosítani kell, hogy a múlt az elmúlt.
Ami van jelenleg az a MOST, amiből megszületik a jövő, az új Barátság, az új Élet.

Ezért is, akinek mennie kell, az menjen csak.
Az Élet mindig megmutatja, hogy a döntéseink jók voltak-e.

Soha nem szabad elfelejteni, hogy az ideális felé vivő út nehéz!

Ezért is fel a fejjel és fontos, hogy lássuk, hogy minden méter, amit ezen a nehéz úton megteszünk az nagy ajándék a lelkünknek, mert az már örökké a miénk marad...egyre magabiztosabbá válva megérezzük, hogy MINDEN a LEGNAGYOBB RENDBEN VAN!:)

Sok Szeretettel!

Tibor