2015. július 25., szombat

fellélegzés



A legtöbb mai ember irtózik attól a szembesülésből fakadó fájdalomtól, amit belső munkával vívhat ki, ezért inkább lemond arról a transzformáló erőről, ami ebből a belső csatából születik. Pedig ettől igazán erős lehetne.
Ha felelősségünk tudatában ezt megtettük volna, akkor nem keletkezett volna a lelkünkben az az űr, amiben olyan gondolatok és érzések verhettek tanyát, ami arra ösztönöz, hogy odakint csatázzunk, háborúzzunk.
A belső csatánk fel nem vállalása kegyetlenségekben mutatkozik meg, egyre kényszerítőbben mutatja, hogy mekkora szükségünk van saját magunk megismerésére, de nem azzal a felületességgel, ahogy eddig áltattuk magunkat, hanem konkrét, megnevező felismerésből fakadó belátással és elfogadással.
Minél jobban elhalasztjuk ezt az önnevelést, annál beláthatatlanabb következményekkel megyünk a káosz felé, ahol a hazugság olyannyira létjogosult, hogy az igazságot leárnyékolva csatát nyert és a korrupció gúnyos mosolyával "szeretetét" hirdeti.
Csodálkozunk, hogy idáig jutott az emberiség.
Képesek vagyunk erről úgy beszélni, hogy a saját felelősségünket észre sem vesszük, mert az elválasztottság illúziója elhitette velünk azt, hogy rajtunk kívül történnek meg dolgok úgy, hogy mindeközben nekünk ehhez semmi közünk.
A saját magunk áltatásával a könnyebb utat választjuk, ahol vakságunkban pénzembereknek hajbókolunk, egyre nagyobb anyagi vagyonra vágyva  lelkünket materialista lélegeztetőgépre kötjük az önnevelő-szembesítő munka helyett.
Ideális esetben levegőhöz jutunk és nem szorulunk erre a mesterséges "segítségre".
Biztos érezted már ezt a felszabadulást?
Biztos volt már benne részed, hogy egy kicsit kizökkenj ebből a szorító nyomorult érzésből?
Ha csak egy rövid ideig is érezhetted, akkor már tudod milyen ez, ez a szabadság felette áll mindennek.
Létezik benned, bár el szeretnék nyomni, de erre neked kell ráébredned.
Salvadorok vagyunk mindannyian, ha van erre tiszta, őszinte szándékunk.
A megváltás lehetősége adott, de ne azonnali csodákban bízzunk, hanem Magunkban.

"Nem én, hanem Krisztus énbennem."

Szeretettel.
T.




2015. július 23., csütörtök

legkíméletesebb

A legkíméletesebb felé haladunk, ha elfogadásban vagyunk(persze a nagy képet látva, érezve tudatosíthatjuk csak ezt).
Viszont az élet egyre kíméletlenebbé fog válni, ha tagadásban, önámításban, mások okolásának árnyékában bujkálunk.


(foto:Google)

Önismereti tréning helye és ideje:
A lelked mélységes bugyraiban most.

2015. július 20., hétfő

áltatja







Mindenkinek van egy olyan életfeladata, amiben áltatja magát.
Ez a feladat egyénenként változóan, a karmikus háttereinktől függően változóan bonyolult és szinte megoldhatatlan(de csak szinte!).
Az önismereti munka nagyon apró lépésekben, apró rácsodálkozásokka
l tarkítva alakítja ki a kisebb-nagyobb fogódzkodókat, amihez bármikor visszanyúlhattunk.
Két egyforma megoldás nincs, és két egyforma feladat sem.
Van akinek nagyon könnyű az, ami másnak nagyon-nagyon nehéz.
A gondolat-érzés-akarat(cselekvés) hármasság tudatosítása az alapja mindennek, ha ez nincs meg, akkor bizony az önismereti munka szinte egy helyben topog.
Mindenkinek egyénenként kell kidolgoznia a saját megmentését, de ezek szellemi háttérismeretek nélkül szinte lehetetlenek, mert csakis a pszichológia oltárára áldozni hiábavalóság.
Ha kihagyjuk a szellemi alapot, akkor pontosan azt tesszük, mintha a tükörképünkön akarnánk plasztikai műtétet végrehajtani.
Mégis ez az áltatás népszerű, mert ez nem kívánja meg az embertől azt a fáradtságot, ami a velejéig felkoncolva szembesíti önmagával.

:)

Tibor

2015. július 11., szombat

méltósággal

( a képre kattintva kinagyíthatod)



 Kivédeni nem lehet a determináltat, csak méltósággal fogadni és benne egyre nagyobb lelkierőket kifejleszteni, hogy még erősebben, rálátóbban, tapasztalatainkkal felvértezve simítsuk a göröngyeinket.
Aki ezt nem látja át, annak a göröngyök hegyekké nőnek és még nagyobb fájdalmak árán, még nagyon kényszerítő erő sugallata által lesz kénytelen belátni az eleve elrendeltet.

A Megváltás nincs ingyen, és nem egy mítikus ajándék, soha nem is volt az, ahogy egyesek állítják.
A Megváltás ajándéka hozzáférhetetlen marad mindazok számára, akik a kényelmes utat választják.
Mindenkinek megvan az adott feladata, ami csak neki adatott meg.
Ezek kell munkálkodnia, önmaga átalakításán, morális változásának fényében.
A Megváltó erő ilyenkor megjelenik.

Tibor

2015. július 10., péntek

2015 június (Kékestető)

( a képre kattintva kinagyíthatod)





sacro amore

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                       
                                                                (foto:Doisneau)




A Sacro Amore két megszabadított individualitás SZINTÉZISE.

"A szeretett lényt nem lehet vágyni, csak szabadnak kívánni a maga Én-jében, hogy valódi belső irányát fejezze ki."
"A hűség a szabadság tiszta potenciálja."

A hűséget általában olyan határnak tekintik, amit önmagunknak helyezünk oda a másik iránti tiszteletből és odaadásból, holott ez egy határtalan elv létezési módja, az önmagunkról való megfeledkezés és ajándékozás képességének eredménye."


"...de aki a másik lelkével a szellemi áramkörben találkozik, mindent megtalál benne, ami az összes földi tapasztalatból összegződhet."



Az általánosan értett szerelem viszont kölcsönös függésen alapszik, ahol a tévedés ott kezdődik, hogy a lélek azért lobban lángra, mert azt hiszi, hogy a másik féllel kötött közösségben a saját eredeti birodalmára találhat úgy, hogy a másik félnek csak a megjelenő részére figyel.

A tantra a szexusból indul ki és így keresi a szellemet, amit viszont így nem találhat meg, bármennyire is akar.