2015. július 25., szombat

fellélegzés



A legtöbb mai ember irtózik attól a szembesülésből fakadó fájdalomtól, amit belső munkával vívhat ki, ezért inkább lemond arról a transzformáló erőről, ami ebből a belső csatából születik. Pedig ettől igazán erős lehetne.
Ha felelősségünk tudatában ezt megtettük volna, akkor nem keletkezett volna a lelkünkben az az űr, amiben olyan gondolatok és érzések verhettek tanyát, ami arra ösztönöz, hogy odakint csatázzunk, háborúzzunk.
A belső csatánk fel nem vállalása kegyetlenségekben mutatkozik meg, egyre kényszerítőbben mutatja, hogy mekkora szükségünk van saját magunk megismerésére, de nem azzal a felületességgel, ahogy eddig áltattuk magunkat, hanem konkrét, megnevező felismerésből fakadó belátással és elfogadással.
Minél jobban elhalasztjuk ezt az önnevelést, annál beláthatatlanabb következményekkel megyünk a káosz felé, ahol a hazugság olyannyira létjogosult, hogy az igazságot leárnyékolva csatát nyert és a korrupció gúnyos mosolyával "szeretetét" hirdeti.
Csodálkozunk, hogy idáig jutott az emberiség.
Képesek vagyunk erről úgy beszélni, hogy a saját felelősségünket észre sem vesszük, mert az elválasztottság illúziója elhitette velünk azt, hogy rajtunk kívül történnek meg dolgok úgy, hogy mindeközben nekünk ehhez semmi közünk.
A saját magunk áltatásával a könnyebb utat választjuk, ahol vakságunkban pénzembereknek hajbókolunk, egyre nagyobb anyagi vagyonra vágyva  lelkünket materialista lélegeztetőgépre kötjük az önnevelő-szembesítő munka helyett.
Ideális esetben levegőhöz jutunk és nem szorulunk erre a mesterséges "segítségre".
Biztos érezted már ezt a felszabadulást?
Biztos volt már benne részed, hogy egy kicsit kizökkenj ebből a szorító nyomorult érzésből?
Ha csak egy rövid ideig is érezhetted, akkor már tudod milyen ez, ez a szabadság felette áll mindennek.
Létezik benned, bár el szeretnék nyomni, de erre neked kell ráébredned.
Salvadorok vagyunk mindannyian, ha van erre tiszta, őszinte szándékunk.
A megváltás lehetősége adott, de ne azonnali csodákban bízzunk, hanem Magunkban.

"Nem én, hanem Krisztus énbennem."

Szeretettel.
T.




Nincsenek megjegyzések: