2017. augusztus 16., szerda

hangulatok






"A magzat imája

Rándul az ötcentis testem – 
hát megint elvesztem? 
vissza kell mennem? 
oly sokáig vártam 
az Égben születési láz van 
minden Egész törtté lett 
fölgyorsult az emberi történet 
több az életre vágyó lélek 
mint az életben foganó méhek 
– de jaj, akik fogannak mégse fogadnak 
„manó, légy elég önmagadnak” 
győzött a sátán-filozófia 
vérébe fúl a Fehérlófia 
átdöfik a Tündérlány szemérmét 
szilikonos mellekre tűzik ki az érmét 
Isten szemét lurex-függöny fedi 
ha nem lát mindent csak jobb neki 
helyette figyel Big Brother 
olcsón megvesz és drágán ad el 
anyát, apát, családot nem keres 
megváltó lett az óvszeres. 
Tetovált dzsungel a hátakra marva 
ajakba, orrba üveggyöngy, tarka 
lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja 
elcsurog a forrás, ha nincs edény alája 
a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak 
van aki hirdeti: ez kell a magyarnak 
még itt vagyok… sikoltok: kegyelmezz 
az Éned tartalom, nem csupán jelmez 
Isten teremt s belegyilkol az ember 
halált szül az, aki életet szülni nem mer 
Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek 
hiába szól Krisztus, hogy szeretlek 
Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség 
csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség 
…váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős 
aki gyermekkel, az Istennel is viselős. 
Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony 
botrány, hogy az ember Istent halasszon!"

Jókai Anna

2017. augusztus 14., hétfő

hanggal-képpel

video

mai léleksimogató fények




köszönöm

Idővel tényleg fontosabbá válik az érték, az értékes. Minden átértékelődik bennünk, ha hallgatunk arra a belső hangra, ami mindig is ott volt velünk, csak nem akartuk meghallani.
A külsőségek szélsőséges figyelem monopóliuma megtörik, mert rájövünk, hogy az igazi értékek a szívekben, lelkekben rejtőznek és számtalan esetben ezt nem vettük figyelembe.
Embertársaink felénk irányuló figyelme mindennél hatalmasabb kincs. Legyen ez egy pillanatnyi idő, de ennek értéke felbecsülhetetlen.
Hiszek a szeretet erejében, de abban is, hogy ez a szeretet nem védtelenné válást jelent, hanem tudatos, következetes életet, ami igazán emberré teszi az embert.
Ezen gondolataimmal köszönöm meg neked a születésnapomra küldött figyelmedet.

https://www.youtube.com/watch?v=heYLnfQVFl4



új jkorszak


A kép tegnap készült, szívemben-lelkemben lezárva egy korszakomat.

Úgy vélem megnyugtató ez számomra, mert sokkal higgadtabban, tudatosabban tekintek mindenre, ami körül vesz.
Ez az idézet Rudolf Steinertől számomra mindig aktuális, de most különösen az:

"A tudatos ember mindenért felelős, ami lelkében végbemegy: felelős a gondolataiért, az érzéseiért, az akaratáért, a cselekvéseiért, és a mulasztásaiért is. 
Az élet történéseivel szemben folyton pozitívnak kell lennie, hogy hasznos következtetéseket vonhasson le belőlük és elasztikusnak, hogy mindig helyes szempontból ítélhesse meg a történéseket és nem a megszokott szempontok és gondokozási sémák szerint. 
Állandó éberség és készenléti állapot, a lélek folyamatos kézben tartása szükséges, és ugyanakkor harc az önzés ellen, a szereteterők tudatos kifejlesztése, az emberiség iránti áldozatkészség által. 
Ez Krisztus princípiuma. "

Rudolf Steiner

2017. augusztus 3., csütörtök

lelkem egyik fele


                                                             

rábízzuk

(Sixtusi-kápolna freskó-Raffaello)

Divatos motiváló videókkal, népszerű előadók siker előadásaival akarjuk betölteni(de inkább betömni) lelkünk védtelen részeit. Lelkünk gyógyulását rábízzuk ezen manipulált össznépi "heppeningek" adta eufóriára.
Szeretjük az önámítást, mert abban igazán nincs nagy felelősségünk, abban nem kell igazán szembesülni magunkkal, az egy olyan társadalmilag elfogadott  viselkedésminta, amit nem is kell megkérdőjelezni.
Hirtelen extraszenszekké válhatunk pár nap alatt és már meg is kezdhetjük felebarátaink gyógyítását.
Veszélyes terület ez, mégis könnyelműen hiszünk valami talizmánban, ami majd minket felment minden pancserságunk alól.
Emberi lelkekkel foglalkozni a legnagyobb felelősség, nem árt ezt az eszünkbe vésni és az instant gyógyítási kényszereinket levetkőzni.
A gyógyulás útja egyénenként változó és az előrehozott csodagyógyulások "ereje" az első konfrontálódás esetén szertefoszlik.
Számtalan hasonló esettel találkozhatunk, aminek az igazi üzenetét kellene felfognunk, hogy ténylegesen nincs semmilyen érdemi lelki stabilitás morális (belső-ezáltal külső) munka(változtatás) nélkül.
A hazugságaink felszámolása nagyon intim terület, ahol felnőhetünk magunkhoz, ahol már ténylegesen vállalni tudjuk magunkat a szintézis fényében.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos napot neked.
:)
:)
:)

                                                     

2017. július 31., hétfő

rendeződjön




Úgy vélem sokaknak adnék aranyérmet.
Azokért a teljesítményekért, amik nem a publikus szférában történnek és napi szinten erő feletti teljesítményt igényelnek.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni ezen nagyságokat, pedig elengedhetetlenül szükséges az elismerés.
Hálás vagyok neked, hogy az életem része vagy, bármilyen helyzetben is találkoztunk, adtunk egymásnak, még akkor is, ha az akkor és ott esetleg nehézségekkel volt teli.
Jó esetben már tanultunk a helyzetből, ha még nem, akkor viszont elindítok egy őszinte, tiszta szándékot a felé, hogy rendeződjön közöttünk a viszony.
Alapvető dolga ez az embernek, hogy rádöbbenjen, semmi sem fontosabb, mint az elengedés, az oldódás, és a megbocsátás.
Ehhez óriási erő és tudatosság kell.
Minden egyes apró lépés felér egy hatalmas eredménnyel, amit tiszta szívből köszönök.
Szeretettel kívánom, hogy érjenek el a lelkedig ezen sorok.
:)
:)
:)

2017. július 29., szombat

finom varázs





pótcselekvéseink






Pótcselekvéseinkben elveszik ideális ítélőképességünk.
Minél hosszabb ideig élünk így, annál kevesebb energiánk marad arra, hogy felismerjük életünk ellehetetlenített szakaszait és ebben a kalodában nem tudunk úgy tekinteni magunkra, mint értékes valakire.
A megfelelés egy ideig hasznos és szükséges is, de a szélsőége csak lelket nyomorító, elvesztegetett idő.
Amikor az ember magát nem tiszteli kellő módon, akkor a lelkében lévő üres "tereket" ki kell töltenie valamivel.
Ilyenkor kezdődik el az a folyamat, amiben, ha nincs kellő kontroll, akkor behódolhatunk különböző dolgoknak, személyeknek, amikben, akikben a megoldásunkat véljük meglátni.
Ördögi csapda ez, mert hatványozottan romolhat így a helyzetünk, miközben egyre nagyon energiát kell abba fektetnünk, hogy a külvilág felé bizonyítékot szolgáltassunk "jólétünkről".
Ha megfigyeljük a világot, amiben élünk, akkor nem lesz nehéz felfedezni ezen mintákat, amiből akár már olyan következtetéseket is levonhatunk, amiben felismerjük a látszat mögötti gyengeséget.
De az ítélkezés nem hasznos, ezért is csakis tárgyilagossággal szabad ezen dolgokat megközelítenünk, így védettek maradunk a továbbiakban, de az ítélőképességünk javul.
Lelkünk ideális táplálása a legfontosabb az életünkben, nincs ettől fontosabb.
Ezt csak az értheti meg, akiben felcsillant már a remény arra, hogy az élet értékei nem a külcsínben rejlenek.
Nehéz az út idáig egyébként, de erre felé kell tartania az emberiségnek, ha valami ideálisabbat szeretne elérni a közeljövőben.
Optimista vagyok, de néha pesszimistának tűnhetek, viszont ezen megnyilvánulásom csakis a realitásból fakad, abból az áttekinthető folyamatból, hogy milyen állapotban van az emberek(emberi) lelke(lélek) manapság.
Ennyire nem vágyott még az élet vizére a lelkünk, mint mostanság.
Mégis szomjaztatjuk, elzárjuk előle a forrást.
Különböző szélsőséges ideológiákkal fertőzött vizeket isszuk, aminek következtében az individuális-egységtudatunk nem fejlődik.
Ezért haszontalan ígéretek rabjai leszünk, amik csak látszólag oltják szomjunkat.
A Szellemünkhöz való visszacsatolás nélkül semmire sem megyünk.
Semmilyen pótcselekvés nem pótolhatja ezen visszacsatolást.
Mégis akkora erővel kényszerítenek ezen dolgok, hogy behódolunk nekik folyamatosan.
Ez a harc dúl lelki szinten, aminek felismerése nagyon fontos ahhoz, hogy fejlődni tudjunk.
Ha ezen felismerés fényében elindulunk magunk felé, akkor a pótcselekvéseink kényszerítő hatalma egyre gyengülni fog. De ehhez óriási kitartás kell.
Nem elég a bólogatás, hanem drasztikus lépéseket kell tennünk az életünkben ennek felszámolására.
Tudom, mert megléptem és így a kényszerítő érzéseimre már teljesen más megközelítésből tudok tekinteni.
Kiéheztetni lehet ezt a területet, nem elüldözni.
Ennek fényében kívánok sok szeretettel ideális gondolatokat és szép napot neked.
:)
:)
:)

ui: Sokan lesznek, akik majd nem fognak érteni, sokan csak azt látják benned, hogy teljesen más lettél és ezt sértésnek veszik majd, de ezzel ne törődj, mert a viszonyod javulása magaddal már nem engedheti meg azt, hogy a lelkedet elhanyagold olyan emberek kedvéért, akiknek fogalma nincs arról, mi zajlik a lelkükben és milyen pótcselekvés kényszere alatt élnek.

                                                                              


2017. július 28., péntek

simogató

érezd a lemenő nap simogató sugarait

                                          


fényreményben 2

-fényreményben-
Néha a lelkünkre nehezedő nyomás mértéke elviselhetetlen, ha összehasonlíthatnánk a testi tünetek okozta fájdalmakkal, akkor több ezer mérföld különbségekről is beszélhetnénk.
Lelkünk műanyag étellel való táplálása eredményezi azon modern kori kétségbeeséseket, amiket stressznek neveztek el, holott ezen magunkon kívüli állapotok nem mások, mint a szellemről való leszakadásaink következményei.
Korunk népbetegsége ez, mert nincs igazi megoldókulcs a magunkra találásra, csak próbálkozások és találgatások a szélsőséges liberális "megvilágosultak" repertoárjaiban.
Persze adott az EGY viszonyítási alap, amihez bármikor visszanyúlhatunk és erőt szerezve magunkhoz térhetünk, de ehhez az atavisztikus, idejemúlt ceremónikus beavatási formulák hatástalanok, amikből manapság annyi van, mint csillag az égen.
Legyen csodás, tudatos napod. :)
                                                                     

mondd...szeretsz?



2017. július 27., csütörtök

mi fontos




Mi fontos az életben?
Mindig más, annak függvényében, hogy milyen a viszonyunk magunkkal.
Ennek felismerése csak egy szint után lehetséges, mindenkinél más-más időpontban, de ezen felismerést gyorsíthatja az őszinte, tiszta szándékunk, amivel szeretnénk megismerni magunkat.
Szép és egyben magányos út ez, de mindennél csodálatosabb az a tudat, hogy a legfontosabb dolgot csináljuk az életünkben, amiért végeredményképpen leszülettünk.
Mennyire szép élmény az, amikor észrevesszük a másik félben is, hogy ezen az úton jár és hasonló megélései vannak.
Ilyenkor a közös pontok egyre jobban összetartanak és a bizalom kierősödik.
Ha éreztél már ilyet, akkor te is tudod mennyire gyógyítóak ezek a találkozások.

Mi a fontos az életben?

Mindig más, ezért éppen az, ahogy most viszonyulunk magunkhoz.
Ez a viszony folyamatosan változik, ha törekszünk a megismerésre és megértjük a lemondás és morális változásaink elengedhetetlen szerepét az életünkben.
Önzőségeink szélsőségében juthatunk egyre jobban a középpontunkba, aminek felismerése megint egy sarkalatos pont az életünkben.
Magunk felé megnyílunk, mag-nyílunk.
Egyre nagyobb figyelemmel követjük azon beidegződéseinket, amik ugyanabba a csapdákba akarnak  belekényszeríteni, amikben már sokszor voltunk.
Hatalmas áldás ez, fel sem akarják sokan fogni, mekkora kincs van a birtokunkban, hogy ezt megtehetjük.
Megváltoztatni azt, ami már nem szolgál minket.
Fordítsd le ezt mit jelent.?
Nem jelent mást, mint a MEGVÁLTÁST.
Kell egy viszonyítási alap ahhoz, hogy fejlődjünk, egy biztos pont, amiben megbízhatunk, mint hajdanán(jó esetben, akinek megadatott) a Szüleinkben.
Akinek nincs meg ez a pontja, az elkallódik, az a hullámzó tengeren ténylegesen hánykódik ide-oda és nem érezhet csak ideiglenes biztonságot, ha esetleg eláll a szél és megnyugszik a tenger.
De amikor újabb vihar közeledik, akkor elfog hatalmasodni rajta  a félelem, mert nincs biztonságérzete.
Sok álbiztonság van, amibe kapaszkodhatunk, de a vész esetén ezek nem segítenek, mert igazi alapjai nincsenek.
Számomra a Megváltás ereje mindig jelen van és a szívemben, a lelkemben mindig rátalálok, ha szükségem van bátorításra, szeretetre.
Aki nem ismer nem is tudhatja milyen vagyok, viszont akiben ez a kapcsolat él az Önvalójával egyre szorosabban, az magára ismerhet bennem és én is magamra találok őbenne.
Ennyire egyszerű, mégis hosszú, rögös út vezet ide, aminek megpróbáltatásai fényében egyre nyugodtabbak lehetünk.
A lemondásaink sorsfordító, gyógyító ereje egyre erősebben lesz jelen az életünkben.
Ez a lemondás nem jelent remete életet, vagy aszkéziban eltöltött sok időt.
Csak annyit jelent, hogy a sorsfeladatunkhoz felnövünk és ezáltal belesimulunk az életünkbe, ahol egyre kevesebb a karcoló rész.
Viszont ha meg is sértjük magunkat, az elfogadásunk és rálátásunk ereje a Megváltásnak köszönhetően begyógyítja sebeinket hamarabb.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos napot, igazi jelenléttel.
:)
:)
:)

ui: MI a fontos neked?
    Jelenleg tényleg ennek elérésétől várod a csodát?

2017. július 26., szerda

közös

" A magány nem az egyÈnisÈg ereje, hanem gyengesége, hiánya.
Minél autonómabb a figyelmünk, önállóbb az éntudatunk, annál jobban vagyunk képesek résztvenni az ünnepen. Minél inkább saját tudati szokásaink rabjai vagyunk, annál jobban szűkül be figyelmünk az önérzésre, az önzésre, ami fokozza a valódi magányt, ami elől hiába menekülünk politikai pártok és egyletek közösségébe.
A szellemileg szabad ember lehet egyedül, de akkor sem magányos, mert a jelenléti tudat szintje minden ember számára közös. "
Böszörményi László: A tudati gyakorlásról(részlet)                                                                   


mindent

Ez a mondat számomra mindent elmond és mindent módszert felül ír:
Walter Benjamin: "Minden pillanat kapu, amin keresztül beléphet a Megváltó."


2017. július 25., kedd

számadás


A legfontosabbak egyike az, hogy az elvarratlan szálakat oldjuk, és ne teremtsünk újabb konfliktust(karmát) senkivel.
Mindenki érdeke ez, hogy tudatosuljon bennünk, hogy bármit is teszünk, annak egyszer lesz következménye.
Semmit nem rejthetünk úgy a véka alá, hogy egyszer a nap fénye ne világítaná meg és ne kellene a törlesztést lerónunk.
Nem feltétlenül gyors ez a számadás, de mindenképpen valóságos és idővel kényszerítő.
Embernek lenni ezt jelenti, de semmiképpen nem jelenti azt, hogy gondolkodás nélkül adjunk fel mindent, ami a gyökereinkhez kapcsolódik, ami méltóságot ad. Ezeket megtartva kell az egység felé menni, nem kiiktatva.
Pedig ezt akarják most ránk erőltetni, elfelejteni azt, hogy a család, nemzet alapjai milyen fontosak. Szélsőséges erkölcsirtás van, amit még a fejlődés szerves részének akarnak tekinteni.
Szép reggelt. 


2017. július 22., szombat

finom





üres

Amikor az üres tűnik telinek, amikor semmitmondó úgy álcázza magát, mintha szavait aranyban mérnék.
Becsapjuk magunkat, amikor már nincs elegendő energiánk arra, hogy rálássunk ezen manipulációkra és hosszabb ideig is kivonhatjuk magunkat a forgalomból, mert egy bűvkörbe kerülünk, ahol másodrendű állampolgárokká válunk(legalább is így hisszük). Ez az állapot már ténylegesen erőtlen, ahol a megoldásunkat a másikban akarjuk keresni.
Mindezt mi csináltuk magunknak, mi egyeztünk bele, mi mentünk e felé szabad akaratból.
Akár többször is beleesünk ugyanazon hibába, mert még mindig nem elég erős a szellemmel való lelki kapcsolatunk.
ha csak a lelki szinten akarunk megoldást találni, addig szinte mindig a másikat okoljuk a jelenlegi , vagy az elmúlt állapotainkért.
Igazán tényleg állatias módon élünk, állatias módon reagálunk.
Egóharcok világát éljük, miközben azt akarjuk láttatni, hogy egységben vagyunk magunkkal és világgal.
Ez a vészjóslóan ambivalens állapot  egyre nagyobb teret hódítva szedi áldozatait.

Értékhiány, gyarlóság dömping.
Negatív sorok ezek?

...
Nem hinném, inkább csak tárgyilagosak.
Minek szépíteni a  dolgokat, ha azzal nem segítünk.
Ha ténylegesen az üres lelkű emberek azok, akiket értékként ajnároz a világ, akkor ott már baj van.
Nagy baj.
De ezen felismerésért is sokat kell tennünk, hogy ténylegesen elszálljon a szemünk elől a homályosító köd, mert a visszahúzó erő annyira erős, hogy nem csoda, ha sokszor visszaesünk.
Ezért is én azt mondom, hogy nem baj, ha néha elcsábít a világ , csak időben térjünk vissza és a józan ítélőképességünket használva vonjuk le a konzekvenciákat.
:)
:)

:)

...na irány fotózni.


                                                                          



mellényúlásaink

A gyógyulásunk útja tényleg kitérőkkel tarkított, ahol mellényúlásaink mértékének függvényében veszítünk életenergiánkból, ami nem feltétlenül látványos, és a regenerálódás is egy ideig adott, de van egy határ, amikortól hatványozottan eldurvulnak a dolgok.
A mérsékelt szakaszban az egó még tombolhat és verheti a mellét és tiltakozhat, hogy ezt ő nem érdemli meg, de a térdre kényszerítés ideje mindenki életében elkövetkezik, ha szeretnénk, ha nem.
Nyughatatlan korban élünk, ahol a türelem hiánya hatalmas árnyékokat vet a lelkünkre( ami hasonlatos egy dohos levegőjű helyiséghez, ahol az oxigén hiánya fojtogató), ami erre nem tud másként felelni, mint kényszerítő tüneteivel megüzeni, ami szükséges.
Nincs apelláta egy idő után, még akkor sem, ha úgy tűnik egyáltalán nem érdemeltük meg azt, ami történt, történik velünk.
Szabadságunk kódja az, hogy felismerjük a világban önmagunkat, ahol ténylegesen testvériesen kell, hogy éljünk, mert minden rákos megnyilvánulásunk a nagy egészet is rombolja.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked.

                                                                                    


2017. július 20., csütörtök

nyugodj békében Attila

"leszek sehol és mindenütt leszek."


áldás


Gyermekünk, gyermekeink születése a legszebb dolgok egyike az életünkben.
Minket választottak, velünk akartak élni, a mi gondviselésünk mellett döntöttek.
A leghatalmasabb kincs ez, hálás vagyok azért, hogy felnevelhettem a gyermekeimet.