2018. február 18., vasárnap

--egyszerűen--


--egyszerűen--
Nem szemfényvesztőn.
Ahogy a természet adja. Csak úgy érdemes.
Egyre nehezebb ebben a világban morálisnak maradni. De ez nem tántoríthat el senkit attól amit eddig már megtapasztalt és biztonsággal állíthatja, hogy a morális út az egyedüli ideális út ahhoz, hogy lelki békére leljünk. Sajnos a világ most éppen az ellenkezőjére ösztönöz, arra sarkall, hogy adjuk fel értékrendünket és váltsuk fel egy szabados katyvaszra.
Jó magunkba nézni, megismerni azokat a részeinket, amikkel nem akartunk soha találkozni, mert még magunkban is tagadni szerettük volna jó sokáig.
Mennyire várja már a lelkünk ezt a szembesítést, mennyire szükségszerű lenne most sok embernek ez a belátás.
Ezen belátási szakasz egyénenként változóan terhel meg bennünket. Van amikor pillanatok alatt átlendülünk, de olyan is akad, mint most éppen velem, hogy minden energiamorzsáért meg kell küzdenünk. Sokan szoktak ilyenkor félreérteni és úgy vélik ilyenkor elvesztem a hitem, vagy megingok a hitemben. Pontosan az ellentéte történik ilyenkor bennem, egyre csak erősödöm, csak az erőpróba súlya ezt engedi meg.
Barátaim vagytok.

--return to now--

--itt már veled--

2018. február 11., vasárnap

--egymáson--

--mindig--
Mindig változunk. Kb. 7 évente teljesen lecserélődünk fizikálisan, jó esetben ezeket a változásokat követi a lelkünk-szellemünk és egyre stabilabban érezzük az egzisztencia nélküli biztonságunkat. Sajnos legtöbb esetben marad a ragaszkodás az egzisztenciális biztonsághoz. Minél jobban függünk ettől, annál nehezebben ismerhetjük meg önmagunkat, ami egyre nagyobb távolságot eredményez a lelkünk és a szellemünk között. A félreértés elkerülése végett nem azt állítom, hogy nincs szükségünk megélhetési stabilitásra, de ennek szélsősége mindenképpen korunk kórtünete.
A megelégedés hiánya olyannyira elhatalmasodott, hogy egymást túlszárnyalva, egymáson átgázolva jutnak csak energiához némely emberek.


2018. február 10., szombat

--itt--

--nem számít--
Nem számít az időjárás, nem számít az, hogy ki mit gondol rólad, csak egy a fontos, oda értél már magadhoz és helyet foglaltál már a nyugalom padján?





 --itt--
Megpihenni, megszeretni valamit, ami mindig bennünk volt, amivel mindig azonosak voltunk és vagyunk.
Sok neve van, de legpontosabban akkor fogjuk ezt az eszenciát tudni, érezni magunkban, ha az őszinte , tiszta szándékaink vezérelnek a moralitás útján. 




2018. január 24., szerda

--szembesülve kénytelen--


--bizalom--
Mennyire nehéz odaadni magunkat másnak, amiben még ott van némi védelem is, ami a kellő időben figyelmeztet, hogy a túlzott megfelelés, vagy birtoklás csapdájába kerültünk.
Az ideális középutat megtalálni csak abban az esetben lehetséges, ha mind a két fél(egész) olyan viszonyban van magával, hogy a lelki higiéniája szerves része az életének.
https://www.youtube.com/watch?v=FaxTRX9oAV4
Ha ez sérül, akkor a kapcsolat eszenciáját veszti.
De időben felismerve még visszafordítható, viszont, ha az egyik fél "lemarad" már a különválás az ideálisabb verzió, amit általában a "lemaradt" személy támadásnak él meg. Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked.
ui: Korunk tragédiája az, hogy ezt nem ismerik fel az emberek és kényszer házasságukban testi tüneteik kierősödéseivel szembesülve kénytelenek "élni".


ui: Korunk tragédiája az, hogy ezt nem ismerik fel az emberek és kényszer házasságukban testi tüneteik kierősödéseivel szembesülve kénytelenek "élni".
Ezért nagyon nehéz manapság ideális társra lelni, nem véletlen ez, mert annyira felgyorsultak ezek a szembesítések, hogy az egó uralma nagyon gyorsan jelentkezik és a tudatos jelenlétet elnyomva bekebelezi az emberi lelket.
Nem baj, ha ütött.
ui2: Tehát a gyors numerákat meg lehet ejteni felületesen, ki is lehet vonni minden érzelemből magunkat, de egy biztos, aki csak a felületre összpontosít, arra, hogy mivel(kivel) biztosíthatja be a jövőjét anyagi szempontból, az csak tényleg egy csepp kis részét éli meg a világnak, holott azt hiheti, hogy ténylegesen biztonságban van így. Pedig egyáltalán nem. Sőt.


2018. január 16., kedd

--ébresztő--

Pótcselekvésekbe menekülve.
Pedig nem is tudjuk sokszor, hogy minden önmagunk megismerését gátló, vagy elodázó cselekedet az pótcselekvés.
Azért nehéz felismerni ezt, mert vannak társadalmilag elfogadott dolgok, amiknek a gyakorlása szinte kötelezően felülír mindent, ezért nem is gondolnánk, hogy ez is az.
Az ember legalapvetőbb feladata mindenekelőtt, hogy megismerje magát.
Ezen megismerés felismerésének prioritását csak egy bizonyos idő után élhetjük meg.
Azidáig robot üzemmódban a reflexeink szerint cselekszünk, minimális tudatossággal.
Nagyon sok ember leél egy(több) egész életet úgy, hogy az önmaga megismerésének a legkisebb szándékával nem találkozik magában.
Korunk nagy dilemmája az, hogy egyre sürgetőbb ez a felismerés, egyre erőteljesebben szomatizálódik valami betegség annak jeleként, hogy elég a  pótcselekvésekből.
Egyénenként változóak ezek a tünetek, kinek erősebben, kinek még gyengébben, de a közös bennük az, hogy már kollektíven szükség van az ébredésre.
Jellemző sokaknál az, hogy még testi degeneráció nincs, képalkotó módszerrel még semmi elváltozás nem látható, de már a lelkek szorítása nagy, amitől elég nagy bizonytalanságot, békétlenséget, energiavesztettséget érezhetnek.
Ilyenkor a szédülés, állandó rossz közérzet jellemző.
A legtöbb esetben ezt nem jól fordítják le az emberek és egy újabb pótcselekvésbe kerülnek, amitől pillanatnyi enyhülést ugyan kapnak, de a differencia a LÉLEK és SZELLEM között egyre erősebb tünetekkel fog ébresztőt fújni.
Ezen soraimmal  gondolataimmal nem azt sugallom, hogy az ember ne találjon egy jó kikapcsolódást, egy ideális testmozgást, de ne az legyen az elsődleges megoldása, mert ez  csak olyan függést okoz, ami a szélsőségbe sodorhatja. Az ideális testmozgás csak kiegészítője lehet annak a lelki higiéniának, amit minden embernek meg kell tanulnia, fel kell ismernie.
E nélkül pl. csak a  sport kevés.
Pedig mennyien estek ebbe a csapdába és meg vannak győződve, hogy ezzel megoldják problémáikat.
Persze ezen pótcselekvés ezerszer jobb, mint az alkohol és egyéb tudatmódosítószerek rabsága, vagy valami aberráció.
De mindenképpen meg kell érteni a fontossági sorrendet, mert az ember lelke elsorvad így, teljesen elveszti kapcsolatát az önvalójával, a biztonságával, a magabiztosságával. Mert az igazi biztonság ténylegesen magunkban rejlik, de ennek megtapasztalása nagyon-nagyon sok megpróbáltatás kíván meg tőlünk.
Hiszen nem adják ingyen, mert  itt nincs protekció. Egyáltalán.
Minél nagyobb a távolság a lelkünk és a szellemünk között, annál nehezebb ennek a belátása és csakis a külsőségek, egyéni szélsőséges sikerek hajhászása a cél.
Nagyon fontos a sport és az önmagunk megismerésének ideális módjának ötvözete.
Edzeni a testünket, a meridiánjaink blokkjait naponta oldani, miközben a szellemi táplálékot nem spóroljuk mega  lelkünktől. Itt ideális szellemi táplálékról beszélek, és nem holmi mocsokról, amit minden bulvár nyom az emberek agyába.
Az ideális táplálkozás fontossága is előtérbe kell hogy kerüljön.
A szélsőséges egyoldalú irányzatok csapdái itt is leselkednek ránk, amik csak fizikális szempontból vizsgálják az élelmiszereket, ami szintén nem  tesz jót a lelkünknek.
lelkünk higiéniája nélkül halottak vagyunk, egyszerűen egy lélektelen gépezetté válunk, aki csak azt hiszi, hogy jelen van az életében és ezt ő irányítja.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás estét, reggelt neked. :)