2017. szeptember 25., hétfő

.

Néha kegyelmezz magadnak.

--van--

Most van. Van olyan, hogy boldogság.
Most talán életemben először érzem ezt.
Mindentől függetlenül szeretem annyira magam, hogy boldog vagyok.
Ideiglenes?
Lehet.
De megélhettem, megélem még most is.

Csodálatos érzés ez, amikor kitágul körülöttem minden, megjelenik valami felhőtlen érzés, ami semmihez nem köthető, ami fizikális.
Talán ez az. Ami most van, szeretném, ha megélhetném hosszabb ideig. Hálás vagyok az életemnek, annak, hogy idáig vezetett.

--egyre tisztábban--

Egyre tisztábban meg tudom fogalmazni azt, ami bennem zajlik, amiben eddig éltem, amiben most vagyok és ami ennek következtében lehetséges.
Egyre tisztábban érzem azt is, ki hol tart, miért teszi azt, amit tesz, mi motiválhatja arra, hogy esetleg a maga pozícióját fényesítve átgázoljon másokon.
Ítélkezéseink vélt védelme jó esetben már nem kényszerít minket tovább, mert az elfogadásunk szeretet ölelése sokkal hatalmasabb ennél, mert a megváltás nullpontjából szólhatunk már.

:) :) :)

--elindulunk--

Soha semmin nem vagyunk, túl, csak bentebb lehetünk.
A pillanatnyi elengedés még nem garantál semmi olyat, hogy vissza nem térhet egy váratlan pillanatban az érzés. Számtalan esetben tapasztaltam egy segítő oldáskísérlet után, hogy a pillanatnyi megkönnyebbülés után  visszatért a bénító érzés, ami megint sarokba akarta állítani az embert.
Hazudik az, aki megtévesztően úgy állít be egy oldást, hogy azzal már semmi dolga nem lesz a kliensnek.
Jelen korunkban egyre intenzívebben törnek felszínre a megoldandó törlesztéseink, aminek prioritása ténylegesen nem várathat magára.
Aki ezt nem akarja tudomásul venni, annak hatványozottan halmozódnak fel ezen súlytöbbletei.
Alázatot kell gyakorolnunk, ebben a vészterhesen énközpontú világban, ahol fel kell fognunk azt, hogy nem azzal jutunk előre, ha kívül polírozzuk magunkat, hanem csakis akkor, ha sorsfeladatunkkal együttműködve elindulunk magunk felé. :)


--megérett--

A megérett találkozás sem feltétlenül kellemes. Ezt téveszthetjük el sokszor, mert úgy véljük, ami jól sül el, annak van rendje, ami nem, annak nincs. nagy tévedés ez, mégis leélhetünk így egy életet, hogy ebben a manipulált herceg-hercegnő keresésben vagyunk. A szerelem megtalálása sem determinált egy életre nézve. Lehet, hogy csak érinthető egy darabig, valami csodálatos érzés ott a lélek mélyén, de a fizikális dolgok nem ezt mutatják, mert a helyzet nem engedheti meg még, mivel kimaradt egy fontos lépés, amire rá kell jönnünk. Lehetek szerelmes így is, talán ezt nevezik plátói szerelemnek, vagy talán nem, egy a lényeg, a külsejével, a körülményeivel nem vagyok megelégedve, de mégis szeretem, valami mély, távolközeli csodálattal. :)


Ui: Nem boldogságbevonzás tréningre kell járnunk, nem jósnőhöz, hanem el kell fogadnunk azt, amiben éppen benne vagyunk és rá szeretne ébreszteni valamire. Na, ez az, ami nem könnyű, de itt jön a lényeg, mástól akarunk valami butaságot (tisztelet a kivételnek)magunkról megtudni, amit az ő szubjektív világlátásából erőltet ránk, vagy mi magunk kezdjük el végre felszámolni magunkkal hozott törlesztőrészleteinket

2017. szeptember 24., vasárnap

--beszélő képeim--

https://www.youtube.com/watch?v=GhKm_SdHsLs
Elmesélik, hogy mennyire szeretem a természetet. Elmesélhetik neked is, gyógyíthatják  a lelkedet, ha nyitott vagy rá.
Most az ősz jelenlétében azt üzenik a képeim, hogy nem csak a megújulást kell szem előtt tartanunk, nem csak arra kell figyelnünk mindig, mert az elmúlás is szerves része az életünknek, ami pontosan ugyanolyan fontos.
Semmivel sem kevesebb.
Csak akkor nem lesz ez érthető, ha az ember materialista szemlélete ezt megakadályozza és csakis a megújulást helyezi élete középpontjába.
Aki így gondolkodik az még nem sejti, de egyszer szembesíti az élet azzal, hogy bizony nem kolbászból van a kerítés.
Fontos, hogy meglássuk, felfedezzük magunkban az elmúló és megújuló dolgokat, érzéseket, gondolatokat, cselekedeteket.
Nem lehetünk egyoldalúak, ha fejlődni szeretnénk.
Minden egós cselekedetünk abból fakadt, hogy egyoldalúan közelítettük meg az eseményeket, amikkel szembesültünk.
Most itt az idő, hogy a természet megfigyelésével magunkban is megengedjük elmúlni néhány magunkat már nem szolgáló érzéseinket, beidegződéseinket.
Ehhez kívánok nagyon sok erőt, kitartást. Ölellek. :)


ui:
 Még a nyár megölel bennünket, még ad egy keveset abból, aminek el kell múlnia.















2017. szeptember 22., péntek

most

"Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem." Jókai Anna

Most  ismét tele van a lelkem szeretettel.
Annyira  szeretem ezen pillanatokat, mert úgy gondolom, hogy minden ilyen pillanatért meg kell dolgoznunk.
Számtalanszor érezhetjük a kétségbeesést, számtalanszor érezhetjük, hogy a szomorúságunk egyre gyakrabban kívánná meg azt, hogy sírjunk, de talán már sírni sem tudunk.
Pedig aki sírni tud, abban van még remény.
Van remény arra, hogy megengedje azt, hogy őt is megszeressék, nem csak azt, hogy ő szeresen valakit.
Most talán már megengedem magamnak, hogy szeressenek engem is, mert úgy gondolom, hogy nem engedtem ezt meg.
Nagy felismerések ezek, mert a sorsfeladataink nem kis dolgok, amikkel mindenkinek szembesülnie kell.
Most újra tele van a lelkem szeretettel, annyira jó érzés ez, hogy szavakba nem lehet foglalni. :)
:)
:)

                    





a képeim beszélnek is

"Abban a világban, ahol most élünk, ahol egyre nehezebb a megélhetés, és ahol annyiféle hatás ér, ott nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét."-Jókai Anna-









Nézz szembe arcommal
ami a te arcod is majd
ha minden végesnek vége lesz
ne rettenj vissza: ismerem tökéletlenségedet
anyádnál is hűségesebb
neked rendelt tiéd vagyok
el nem veszíthetsz
csak megtalálhatsz
kezelhetsz levegőnek
nélkülem levegőd sincs
lefitymálhatsz
te nékem akkor is
fontos maradsz.
-Jókai Anna-

--vagy van, vagy nincs--

"- Csak azt tervezd előre, ami tőled függ...
- De hiszen te mondtad, hogy csak erősen kell akarni...
- Ez nem kaptafa. A vonzerőre nem érvényes. Az vagy van, vagy nincs."
-Jókai Anna-

                                                                             

--szeretnemszeretszer...--


minden évszaknak ott van a szépsége


2017. szeptember 19., kedd

kiégettségünk

-kiégettségünk tükreként lelkesedésünk apad-
Sokszor nehéz a lelkesedésünket fenntartani amikor olyan dolgokra figyelünk, ami nem halmoz el azonnali sorozatimpulzusokkal.
Lelkünk fáradtságára érdemes figyelmet fordítani, tudatossággal változtatni a beidegződéseinken, mert amennyiben ez nem sikerül, abban az esetben már annyi energiát veszthetünk, hogy kisiklik az életünk a kezünkből és olyan lelkiállapotba kerülhetünk, amiben a szorongás szinte természetessé válik.
Legyél inkább azon kevesek között, akiket nem hódít meg a külcsín megtévesztő "prioritásmámora".
Legyél egyszerűbb, ez sokkal komfortosabb, mert elkezdődik a hazugságszisztémáink felszámolásával egy igazi élet, amiben a képmutatás már nem tud kényszerpályára billenteni. Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot neked.
:)

                                                                                    






2017. szeptember 18., hétfő

őszi mai


                                                                 őszi mai szép