2017. március 28., kedd

felvállaltam

https://www.youtube.com/watch?v=WGTxqhSN8bE&t=549s

Felvállaltam egy kellemetlenséget a napomban.
Furcsán hangozhat ez a mondat, de alapjában véve az egyik legfontosabb dolog ez az életünkben, mert ezek a tudatos elfogadó pillanatok a lelkünk gyógyítói.
Számtalan kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat nap mint nap.
Minden nehézségünk egy próbatétel, egy olyan lecke, ahol megjelenhet a tudatos Énünk, aki már nem engedi meg azokat a régi beidegződés lavináink beindulását, ahogy ezidáig reagáltunk.
Amikor felvállalunk egy nehézségünket, akkor tudatosságal együttműködünk magunkkal és az élethelyzettel, amiben benne vagyunk.
Itt jön az igazi változás, innentől kezdve már érezhetően más aspektusból tekintünk mindenre.
Felismeréseink egyre jobban megnyugtatnak és rájövünk, hogy semmit sem kerülhetünk el, amit meg kell tapasztalnunk, ami a személyiségfejlődésünk érdekében(karmikusan) szembe jön velünk.


Nehéz út ez, nagyon nehéz.


Erőt próbáló évekkel nézhetünk szembe, de már megértettem, hogy minél tisztábban belátom ezt, annál jobb lesz a viszonyom magamhoz és ezáltal másokat is megértek, megérthetek.
A szeretet így erősödik bennünk, de egy bezártság is kialakulhat, ami valahol érthető is, mert akkor differenciát érezhetünk mások viselkedése és a mi viselkedésünk között, hogy az már ijesztő.
Meg kell találnunk  aBarátainkat, akikben megbízhatunk.
De a legjobb Barátunk mi magunk vagyunk és az a szellemi kapcsolat, ami az egónk és az Önvalónk között áll fenn.
Bízom az isteni elrendezésben, abban, hogy semmi sem történik véletlenül, nem véletlenül szembesülök olyan dolgokkal, amik esetleg kimozdítanak a biztonságomból, mert tanítanak valamire.
Ezek a tanítások kegyetlenül lebéníthatnak, ha nem vesszük észre időben , nem vállaljuk fel időben a jelenlétüket és tagadjuk folyamatosan a létjogosultságukat.
Mennyire sok mindent átlátunk már az életünkből, már biztos, hogy másként reagáltunk volna, ha a amostani tapasztalatainkkal állnánk hozzá.
De persze ilyen nincs, mert az adott lelkiállípotunkhoz mérten tudtunk csak válaszolni, ezért is meg kellett élnünk úgy, ahogy van.
Szerintem az a legjobb állapot, amikor az ember már minden évét tudatosan  el tud fogadni és már nem cserélne senkivel életet, egy jobb élet reményében.
Mindenkinek meg van a keresztje, amit mi igazán nem is láthatunk, de gyanítom, hogy senkinek sem könnyebb, csak látszólag.
Mindenkinek át kell esnie hasonló próbákon, ha a lelének azonos fejlődési szakaszába jut. Érted? :) Persze, hogy érted! :)



2017. március 25., szombat

tompul






Az idegesség korát éljük, egyre jobban szétszakad a figyelem, a tudatos gondolkodás egyre lanyhul.
Az emberi értékek értéktelenné válásával egyre feszültebbé válik a világ. Értéktelenség érzésünket egyre jobban erősítik a szélsőségesen külsőségekre alapozó agymosó programok, amik hamis illúziókkal akár még egy darabig el is tudják hitetni velünk azt. hogy a fogyasztói társadalom az egy ideális dolog, aminek szerves részeként kell leélnünk az életünket, mert e nélkül semmik vagyunk.
A természettel már nem működünk együtt, a világ már eltorzult(pl."vámpírnak lenni manapság már sikk...stb.)
Persze remény az van, de ami felé most tartunk, az maga a káosz.
Amikor újra meglátjuk a csodát, akkor elkezdődhet valami bennünk, akkor a lelkünknek adhatunk valami gyógyítót, amitől megnyugodhatunk, amitől az idegességünk csökken.
DE a lelkünknek szüksége van szellemi táplálékra( a kor lelkületéhez, szelleméhez mért legideálisabbra(Antropo-sophia), mert az emberi lélek fejlődése mindig hozza változást is) is, mert e nélkül elsorvad. Az antidepresszánsok és tudatmodosító szerek helyett a lelkünknek ideális szellemi táplálékra van szüksége, ami a lelkünket(egó területe) összekapcsolja a szellemünkkel(önvalónk területe).
A magabiztosság itt kezdődik, a pótcselekvések itt vesztik el erejüket.

2017. március 22., szerda

oda tartok

Annyira furcsa volt a 7 évvel ezelőtti bejegyzésemet olvasni, mintha most magamat szólítottam volna meg vele :

http://exuziaizidor.blogspot.hu/2010/04/oda-tartok.html

megújulunk



Érezd az illatát a tavasznak, érezd a lelked felszabadulását.

labirintus



Az élet labirintusában járva néha meg tudunk pihenni egy kicsit, ilyenkor érezzük, hogy elmúltak a kényszerítő élehelyzetek, kikoptak körülöttünk azon személyek, akik jelenlétükkel kikényszerítették belülünk, bennünk az ideális változást. Tudjuk már, hogy nem ők voltak az okai a nehézségeinknek, csak ők elindítottak a vislekedésőkkel valamit bennünk, amit jó esetben a magunk oldalára fordítottunk, ha pedig ez nem sikerült, akkor bizony nem kevés energiánkat örölte fel ez a he...lyzet. Megpihenhetünk néha, de utána újabb erővel, nagyobb tapasztalattal indulunk beljebb önmagunk felé, ami nem egy leányálom, ami mindenkinek hatalmas feladat. Butaság azt hinni, hogy felületességgel, másokon átgázolva eljuthatunk a magunkig.
Ez a felfogás emészti most az egész világot, ettől rothad az emberi belső, miközben csillogó-villogóra van fényesítve a külcsín. Semmi értelme ebben a hazugságban élni, hazugságszisztémánk gyámsága alatt csak magunkra gondolni. Ezen gondolatokkal kívánok neked ideális napot!

2017. március 20., hétfő

mindent elmond, ami a lényeg

"Az emberi életben a kisértés lényege mindig abban áll, hogy felmerül a vágy a belsőleg adott lehetőségek helytelen felhasználására. Tévedés azt gondolni, hogy a kisértés kívülről jön. Egy külső dolog, amire a lélek kívánsága irányul, legfeljebb azt a szerepet játssza, hogy kiváltja az indítékot a belső lehetőség helytelen felhasználására. Ha kisértésbe esünk, ez semmi esetre sem pusztán lényünk üres járatán alapul. Ellenkezőleg;  észrevétlenül vagy talán félig tudatosan életünk egy csúcspontra érkezett, ahol valami egy másik szférából belénk akar szállni. És csak mert lényünk képtelen ezt a kegyelemteljes és boldogító valamit helyesen magábafogadni és megtartani, azért következnek  be a visszaesések morális törekvéseinkben. Minden eltévelyedésünk, egészen a drámaian megnyilvánuló bűnökig nem más, mint a felemelkedés egy megbukott lehetősége. Az emberek bűne több mint puszta hiányosság;  a morális eltévelyedések azáltal nyernek világméretű jelentőséget, hogy minden bűn mögött egy elbukott erény rejtőzik. Azon a ponton, ahol az ember elbukik, vagy lezuhan, tulajdonképpen az Ég egy darabját ragadhatta volna meg.  A jövőben az igazán morális életvitelhez hozzá fog tartozni a művészet, hogy figyeljünk azokra az alig észrevehetően vagy akár tudatosan átélt csúcspontokra, amiket a Sors elébünk hoz akár gazdagító örömteli élmények, akár fájdalmas sorscsapások révén, amik sokszor inkább önmagunk fölé emelnek, mint a boldogság. Meg kell tanulnunk elvonulni a csendbe mindazokkal a csúcspontokkal és lehetőségekkel, ahova sorsunk elvezet. Mennyi istenakarta lehetőséget pufogtatunk el hiába, amit a Sors kegye különleges élmények révén hoz elénk, ha az ajándékba kapott új ösztönzést csak arra használjuk fel, hogy nagyszabású terveket szőjünk és hatásos, de rövidéletű lendületet vegyünk a megvalósításra. A visszaesések, amik ebből adódnak, lejjebb szállítanak annál a szintnél, ahol a nagy élmény előtt voltunk; ami előbbre vihetett volna, kisértésünkké vált.  "
Emil Bock : Három év

2017. március 19., vasárnap

kezdődik



Végre, mert már ideje. :)
Nem sürgetem, de jól esik a tavasz.
Tavasz volt a lelkemben is, mert próbáltam fenntartani  a fényt, a meleget, de most már kint is rügyezik. Elkezdődött.

1993



Hedonista életem egy pillanata. :)

A parádi víz a másnaposság enyhítésére, mert nagyon fájt a fejem éppen. :D

2017. március 14., kedd

éled

"A szépet csodálni,
Az igazat óvni,
A nemeset tisztelni,
A jót körülölelni,
Ez vezeti az embert
Az életben célokhoz."
-Rudolf Steiner-