2016. január 30., szombat

középút

(Golgota 2012 (olaj) )




Amíg az ember nem érti, nem akarja felfogni azt, hogy "én és a sorsom egyek vagyunk", addig csak egyes részeket fogad el az életében a sajátjának, a többit meg a véletlen művének, olyannak, amit ő nem érdemel meg.

Ha ezen nem akar változtatni, akkor az olyan erők kezében van, akik illúzióból-illúzióba fogják kergetni.
De ezt fogalmazhatjuk úgy is, hogy az egyik szélsőségből a másikba.
De úgy is mondhatjuk még, hogy a Krisztus melletti két lator is a ezt a szélsőséget jelképezte.
A középút nem más, mint Krisztus.
Ez az egyensúly az, ami biztonságot tud adni mindannyiunknak, mert aki már egyszer is megérezhette ezt, az soha el nem felejti azt az erőt, ami tőle származik.
A biztonságunk soha nem kint, hanem magunkban keresendő.
De ennek az erőnek a stabil megérzéséhez kemény próbákat kell megélnünk, ez az igazi önmegismerés útja , ami nem más, mint az igazi beavatásunk.
Minden olyan tanítás, módszer, ami ezt kihagyja és csak a lélek szintjén keresgél és látszólagos megoldásokra lel, az csak hiábavalóság, persze lehet egy ideig létjogosultsága, de hosszabb távon mindenképpen betegítő.
A saját magunk hazugságaival való szembesülésünk az egyik legfontosabb feladatunk.
Mert ez az asztrál énünket(egónkat) fegyelmezi meg, ismeri ki .
Amikor ez az alacsonyabb énünk(egónk) egyre megismerhetőbbé válik, akkor már a mások sikerének az elismerése is szóba jöhet, de addig, amíg ez rejtetten dolgozik bennünk, bizony nehéz mások sikereinek örülni.
Szeretettel:

Tibor
ui:Nagyon nehéz dolog ez egyébként. Az ember azt gondolja, hogy bármikor simán tud szeretettel gondolni mások sikereire, de ha van egy karmikus ellentét a két fél között, ez a dolog nem fog menni egyszerűen.
Akivel ezt az irigység érzést megtapasztaltuk, nagy leckénk van.
Van olyan személy az életemben, akivel annak ellenére is előtör ez az érzés, hogy nem egyszer tudatos oldást hajtottam végre.
A kényszerítő erő súlya megint csak a törlesztőrészlet nagyságától függ.
Az önismeretünk egyik legmeghatározóbb feladata ez.
 A jelenlegi korban nagyon elhatalmasodott az a nézet, az a felfogás, hogy nincs determinált része az életünknek.
Ez a szemlélet egy "istenfelettigőgnek"adja át magát, ami ki akarja kerülni az igazi önmunkát, a kis küszöb őrével való találkozást.
Sajnos ez a tendencia oda vezetett, hogy a spirituális gőg olyannyira jelen van, hogy egymást akarják túllicitálni a "tudásuk" bizonyításában.
A nyilvánosság igényét keresve igyekeznek érvényesülni, pedig az ideális önmegismerés nem keresi ezt a nyilvánosságot, ennek igénye elenyésző, elenyészik.



Ezek a gondolatok Rudolf Steiner egyik írásának elolvasása után fogalmazódtak meg bennem.
Ezen írás itt található:
"Az együttérzés nem csak mások fájdalmának átélése, hanem mások ÉRTÉKEINEK átélése IS. Tudnunk kell őszintén örülni a mások értékének. Az ember még nem tart valami messze az együttérzés terén. Még nagyon sok benne az egoizmus.(...)
Az igazi együttérzést nem csak mások fájdalma kelti fel, hanem mások értéke is. Együttérzésünk önzetlenebbé kell, hogy váljék. Örömet kell, hogy érezzünk mások sikerén, mások előbbre jutásán. Keserűség nélkül kell tudnunk nézni mások jó tulajdonságait. Hogy az együttérzés minden lelki együttélés alapeleme, annak az az oka, hogy az emberek minden lelki élménye összefügg egymással. Irigységgel vétünk mások értékének becsülése ellen, hát még a hazugsággal! Ha irigykedünk, vagy hazudunk, lényükkel kapcsolatban ártunk másoknak. Ellentétbe kerülünk a világ folyásával, és megsértjük a világfolyamat törvényeit!"
Rudolf Steiner

kísérleteim










2016. január 21., csütörtök

Kékes ma


                                                          ...és ezt a Lányom fotózta:


2016. január 11., hétfő

hozzáállásunk



Háború van.
A lelkekben folyik a háború, amit talán nem is tulajdonítunk annak, mert a magunkkal és másokkal vívott csatáink annyira megszokottá váltak, hogy fel sem merül bennünk ennek súlya.
Mindenkinek az életében lesz egy pillanat, amikortól ezt tudomásul veszi.
Fontos támpont lesz ez, mert az önmagunk megismerése e nélkül lehetetlen.
Persze ámítani magunkat lehetséges holmi instant sikerélményekkel, de a valós konfrontálódást kihagyni magunkkal annyit jelent, hogy egy olyan maszkot viselünk, amit elvárnak tőlünk, amit ránk erőltetett ez a világ.
A legnehezebb bevallani magunknak azokat a hazugságainkat, amiket azért tartunk fenn, mert pl. a munkahelyünkön a beosztásunk megkívánja ezt, mert ha igazán szembenéznénk magunkkal, akkor bizony rádöbbennénk, hogy ezen hazugságaink ugyanolyanok, mint ha nekünk hazudnának, de erre mégis úgy reagálunk, hogy kikérjük magunknak ezt a sérelmet.
Amikor a tudatosságunk eljut arra a pontra, hogy fontos lesz az, hogy magunknak se hazudjunk, akkor bizony ugyanazt fogjuk érezni egy magunkkal szembeni hazugságnál, mintha más hazudna nekünk.
Nehéz, egyben szép pillanatai ezek az életünknek.
Innentől egyre jobban oda fogunk figyelni, hogy mit mondunk, hogyan mondjuk.
Gyermekkoromban amikor először hazudtam szándékosan, olyan érzésem támadt utána, mintha szétszedné valami a lelkem.
Persze akkor ezt még nem értettem, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel.
Ez már olyan csata volt bennem, ami az alacsonyabb énem és a magasabb énem között vívódott.
Lelkiismeret-furdalásnak nevezik ezt.
Amíg ez jelen van, addig fáj a hazugság.
Az én életemben is eljött az a pillanat, amikortól ezek az érzések elkezdtek tompulni.
Egyre jobban belemosódtam a materialista világ földbe döngölő (mégis azt a látszatot keltő, hogy ez az igazi szabadság)világába, ahol Istentagadásomban egy anyaghalmaznak gondoltam magam.
Persze ezt is csak így utólag látom át, de szükséges része volt ez az életemnek.
Ebben az időben egyre jobban magába szippantott az a világ, ahol a felületesség  és a külsőségek vasszigora kényszerített olyan dolgokba, amiket ma már nem tennék meg.
Meggyőződéseim olyan hazugságokon alapultak, amik a másik embert nem vették igazán figyelembe, persze ezt megint csak utólag tudom bizonyossággal.
Ennek ellenére mindig ott volt valami bennem, ami figyelmeztetett, csak nem olyan erősen és hangosan, ahogy gyermekkoromban.
Amikor igazán szembenézünk magunkkal, azzal a sok hazugsággal, amivel eddig éltünk, kemény, fájdalmas napokkal, hónapokkal, évekkel nézünk szembe (egyénenként változóan ugyan).
De ez is egy sarkalatos pont minden ember életében.
Rudolf Steiner ezt a helyzetet a Kis küszöbőrünk találkozásának nevezi.
Tudatmódosító szerekkel ki lehet kerülni ugyan ezt a strázsát, de annak soha nem lesz jó vége, esetleg csak ideiglenesen. aminek sajnos nagyon sokan bedőlnek manapság és ezért a hozzászokás kényszerében szinte soha nem tudnak magukkal igazán szembesülni.
Ez a kikerülés pontosan olyan, mint amikor valaki koraszülötten jön a világra és önmagában nem tud életben maradni, csak külső segítséggel.
Ugyanígy kerül a szellemi világba az is, aki kikerüli a küszöbőrét és olyan illúziókba eshet, ami a lélekhez tapadva nem enged semmi érdemi konfrontálódást, csakis az instant felületességeket, amiből nagyon sok van manapság.
Aki egy kicsit is tudatosabban szemléli magát, az jól tudja, hogy minden nap meg kell vívnia a csatáit magával.
Azokkal a gondolataival, érzéseivel, cselekedeteivel, amiket már maga is un, de kényszerítő erejük akkora, hogy még mindig sarokba tudják szorítani az embert és ezáltal behódol nekik.
Apró lépésekkel lehet csak igazán az ideális felé haladni.
Nem szabad siettetni semmit, mert hamar visszaeshetünk.

Az instant gyorstalpalók szeretnék ezt az igazi szembesülést elhomályosítani, szeretnék azt éreztetni , hogy balgaság olyat hinni, hogy megszállottság van bennünk.
Pedig azok a gondolatok és érzések, amik fogva tarthatnak nem mások, mint fogva tartóink.
Nem idejét múlt gondolatok ezek, hanem valóságok. Olyan valóságok, amikkel naponta szembesülünk, csak még a tudatossági szintünk nem érett a meglátására.
A legnagyobb balgaság az, ha elhisszük, hogy a karmánk bármelyik részét is feloldhatja bennünk valaki más.
Korunk legnagyobb hazugsága ez.
Népeknek is van karmája és bizony sokszor azt éljük meg akkor, amikor igazságtalanságnak érezzük a jelenlegi helyzetet.
Nincs más megoldás arra, hogy jobbá váljon a világ, csak az, ha őszinte, tiszta szándékkal elkezdünk vágyni arra, hogy megismerjük magunkat.
Ezt a megismerést olyan tudatos, manipulatív szellemi erők gátolják, amiknek a felismerése elengedhetetlen a mostani korban.
Minél tisztábban, őszintébben keressük a bennünk lévő eddigi meghatározó tartalmainkat, annál erősebbek leszünk.
Annál jobban beigazolódik az is, hogy bármit is teszünk, annak lesz vonzata.
Olyan vonzata, amilyen a mi hozzáállásunk volt.
Sokszor elhangzik ez manapság, de az igazi mély, tudatos értelme még nem stabilizálódott az emberi lelkekben.
Amikor másokra mutatunk  valaminek az okaként, akkor ténylegesen fel kell ismernünk azt, hogy ami szemben van velünk azért van ott, mert látnunk, éreznünk kell.
A hozzáállásunk lesz a bizonyítványunk eredménye.

Szeretettel : Tibor

2016. január 9., szombat

setét 2015

                                                    (a képre kattintva kinagyíthatod)




2016. január 4., hétfő

pirítós


(a képre kattintva kinagyíthatod)



Nincs is jobb, mint egy jó fokhagymás pirítós menzateával. smile hangulatjel
Édesapám volt az elkészítésének a nagymestere, persze Édeanyám is szuperül csinálta.
A hagyományos gáztűzhelyes pirítást helyezték előnybe, ami utánozhatatlan bármilyen modern szerkezettel. smile hangulatjel
Ja...és a tea.
Arról nem is beszélve, mert azt is el lehet készíteni modern, egészségesebb verzióban, de ez nem arról volt híres, hogy spóroltak volna a cukorral. grin hangulatjel
Úgy volt a legfinomabb! smile hangulatjel
Bárcsak készíthetne még nekem Édesapám, annyira ennék vele egy asztalnál, megölelném, megpuszilgatnám.  heart hangulatj

2016. január 1., péntek

vedd komolyan a gondolataidat


Kívánom, hogy fedezd fel azokat a beidegződésidet, amik már nem szolgálnak téged.
Kívánom, hogy legyen ezek után elegendő erőd ahhoz, hogy ideális(abb)változást hozz az életedbe.
Ne akarj semmit gyorsabban, mint annak az elrendelt ideje.
Ha ezt nem veszed figyelembe, akkor egyre erősebb korlátozást fogsz érezni valahonnan az életedből.
A szélsőségeink megélése nélkül nem tudunk egyensúlyt teremteni.
De az nem mindegy meddig maradsz ebben , ezekben a szélsőségeidben.
Ennek függvényében lehetsz egészségesebb, vagy éppen kétségeid között elveszve.
Vállald fel a farkasodat, keresd meg magadban.
Ha megtaláltad igyekezz szemmel tartani, sokszor fog elbújni, de az a lényeg, hogy te őszinte, tiszta szándékkal azon legyél, hogy kordában tartod.
Mindeközben sokszor eleshetsz, jól megütheted magad, de ezen ne keseredj el, mert semmit sem adnak ingyen.
Kívánságaid eszenciája legyen egységtudatú, persze magadat is értékeld kellő, ideális módon, hogy megmaradj azon az energiaszinten, ahol a környezetedben segítő módon jelen lehess.
Ha elvesztetted az energiádat, akkor a szárnyaszegettséged belekényszeríthet a szélsőséges megfelelésbe, haragba, irigységbe, bosszúvágyba, féltékenységbe.
Ezt is meg kell élni ahhoz, hogy megkereshesd azt az egyensúlyt, amiben jól érzed magad.
A boldogság ettől függ.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok neked egy olyan szeretettel és tudatossággal teljes új évet, ahol már egyre jobban felismerhetővé válik önmagad magadban. Tibor
Ui: Vedd komolyan a gondolataidat.
A legrosszabb, amit tehetsz, hogy ezt nem veszed figyelembe. Ui2: Morális változás nélkül csak egy helyben toporgunk, annak ellenére is, hogy a jelenlegi helyzetben úgy tűnhet, hogy a másik fél szélsőséges figyelmen kívül hagyása nem vonz semmilyen következményt.