2013. szeptember 28., szombat

2013. szeptember 15., vasárnap

2013. szeptember 10., kedd

hálás vagyok

Hálás vagyok, hogy van mit ennem.
Hálás vagyok, hogy van fedél a fejem felett.
Hálás vagyok, hogy az lehetek, akivé válhattam.
Hálás vagyok Mindenkinek az Életemben, aki volt, aki van, aki lesz.
Hálás vagyok, hogy egyre sűrűbben felismerem az egóm játszmáit, amiben úgy akar a túlzásaiban élni, hogy azt észre se vegyem.
Pedig csak a  létjogosultságát akarja bizonyítani szélsőségesen, mert ez élteti őt.
Hálás vagyok, hogy az érzéseimet egyre sűrűbben észreveszem és ezáltal nem tud kénye kedve szerint garázdálkodni bennem, ahogy régebben megtehette.
Biztos fáj ez neki, de számomra már nem annyira mérvadó, kényszerítő,  mint eddig.
Van bennem valami plusz., ami eddig is bennem élt, de nem vettem észre.

ÉNem jelenléte bátorsággal lát el, sokszor kel védelmemre már.
Hálás vagyok, hogy a félelmeimre már nem ellenségként tekinthetek.
Ő a segítőm, mert nélküle más lennék.
Hálás vagyok azért, hogy a sors a gyermekeimet mellém rendelte, ami számomra nagy tanulságokat hordozott, amitől olyan világ nyílt meg bennem, ahová csak "anya" szerepben kap bebocsájtást  egy férfi.
Hálás vagyok azért a bizonyosság érzésért, ami bennem él, ami megengedi, hogy a K(á)OSZt  RENDEZETTNEK lássam.
Ez lehet, hogy csak ideig-óráig tart, de akkor is értelmet nyer minden.

Gyermekkoromban is éreztem már ebből valamit, amikor eljött a vasárnap és a következő napon már iskola volt.
Ilyenkor elkapott egy rossz érzés nem is tudtam, hogy miért van jelen, de valami azt súgta, hogy éljek a jelen pillanatban és örüljek annak, ami éppen adott.
Ez az alig tudatos oldás bennem mindig meghozta a megnyugvást.
Soha nem felejtem el.

Ez az apró erő kezdett  növekedni bennem.

MIHÁLY jelenléte az életemben meghozta azt a felismerést, hogy az anyag(matéria) páncélja nem a vég, hanem van még tovább is.
Van egy finomabb világ, egy olyan világ, amitől nagyon eltávolodott az emberiség és amihez egyre sürgetőbben szükségünk lenne közeledni, hogy nehogy az anyag alatti birodalom martalékává váljon a lelkünk.
Erősebb vagyok már attól is, hogy szégyellnem kellene ezen "másságomat", amitől sokan a falra másznak az ismerőseim körében is(tisztelet a kivételnek), mert csakis a láthatóban, tapinthatóban bíznak és fogadják el valóságuknak.
Én tisztelettel elfogadom Őket.

Hálás vagyok KRISZTUSNAK, hogy jelen van az életemben.
Minden IDEÁLIS változás, változásom alapja Ő.
M(e)AGváltása nélkül semmi esélyünk nem lett volna az ébredésre, a kali-yuga(sötét kor) után még sötétebb kor várt volna ránk.
De hála az Égnek nem így történt.
Majd egyszer mindenki lelkében megnyugtatólag megszólal ez a mondat:

NEM ÉN, HANEM KRISZTUS ÉNBENNEM.

Az igazi változás innen kezdődik.

"akkor tudok valóban az Én.-emből cselekedni, érezni és gondolkodni, - magamra találni - ha a VILÁG nevében élem meg magamat, és nem fordítva. Ez nagyon bonyolultnak látszik,pedig egyszerű is az adott pillanatban: Előbb kívülre kell helyezkednem, hogy magamra találjak. Minden más, amit Én.ként élek meg, csak visszfénye a valódi énemnek. "  B.B.

Egyre tisztábban megértjük majd, hogy mit jelent az, hogy:

LEGYEN MEG URAM A TE AKARATOD.

Mindezeknek helye és ideje van minden ember lelkében, életében.
EGY felé megyünk, de tényleg nagyon nagy különbséggel.

Minél hamarabb ildomos felismerni az utunkat, ami nem feltétlenül van kikövezve, sőt inkább lesz fájdalmas felismerésekkel teli, amit persze később nem fogunk megbánni.

Arra is feleszmélünk majd, hogy a tekintélyelvű elnyomás annak ellenére, hogy mutogatja erejét és állandó félelemkeltésével riogat nem több, mint egy kérész életű ki bogár.

Persze csak a nagy képhez képest, mert most úgy tűnik, hogy véget nem érően bánthat minket, büntetlenül.

Az erő bennünk van.

Sokkal nagyobb, mint hinnénk.
De alázat nélkül ez az erő sajnos nem az ideális felé visz.

Szeptember 29-én van Mihály napja, az ősz legszebb Ünnepe.Ha érzed nézz utána, hogy mit/kit ünneplünk ilyenkor.

Szeretettel és hálával:  Tibor







ui:
...egy másik helyen írtam hasonlót:

Számomra egyértelmű az Én jelenléte.
Ezen Én ereje, magabiztossága tényként van bennem a mindennapjaimban(egyre többször), amikor éppen azt érzem, hogy a világ úgy elfogadható, ahogy van, annak ellenére is, hogy a K(á)OSZ ellepi az Emberek lelkét, közt
ük az enyémet is próbálva, de az ÉNem ezt felismeri és utat keres az éltető víznek, ami Krisztus felől árad a felé, akinek őszinte, tiszta szándékai vannak a megoldásra, az ideális változásra, ami a Föld fejlődésével megegyező, ami a Kor Szellemének kérésével is azonos.

2013. szeptember 6., péntek

a Karma alapszabálya

A képre kattintva kinagyíthatod.

"verébétel"



Nekem persze maga a MANNA!


:)

üzeneteink

A jelekről.

Több éve történt.
Elindultam Budapestre autóval.
Ahogy elhagytam Gyöngyöst kikanyarodott elém a "semmiből" egy autó.
Ledöbbenve satuféket nyomtam.
Talán csak magamba konstatáltam, hogy milyen balf...ok léteznek itt a Földön.
Az okolásom egyértelmű volt, semmi tudatosság nem itatta át a gondolataimat.


Kb. 10 perc múlva egy hatalmas madárraj haladt át előttem mélyrepülésben jobbról -balra, ami szintén satufékezésre kényszerített.

Ez már egy kicsit elgondolkodtatott.

Nemsokára egy hatalmas nyerges vontató került az utamba, amin szinte már nem is csodálkoztam, minden belső tiltakozás nélkül nyomtam a féket és megálltam.

Kiszálltam az autóból.

Éreztem, hogy minden jel arra utal, hogy ne siessek, adjak időt magamnak arra, hogy JELen legyek és érezzem azt, hogy az új felé, az ideális felé türelemmel szabad csak menni és ha kell meg kell állni, pihenőt kell adni magunknak, hogy át tudjuk gondolni.
Valami megnyugvás követte ezen gondolataimat.

Nyugodtan ültem be az autóba és talán egy mosoly is ült az arcomon.

Pár km. után egy hatalmas karambol történt, aminek megtörténte után pár perccel később értem oda...













...a konklúziót levontam.

A LELKÜNK ÜZENETEI nem csak a fizikális ásványi testünkön mutathatják meg magukat.
Ez az a dolog, amit még nehezebben fogadnak be és tudatosítanak a materialista és a rejtett materialista szemléletű Emberek.
De mint mindennek, ennek a szemléletnek is helye van, mert előbb-utóbb az Élet megsegít abban, hogy erre rádöbbenjünk, ha akarjuk, ha nem.

Szeretettel:

Tibor

Ui: Az Élet még több ilyen ehhez hasonló üzenettel tudatosította bennem azt, hogy mi is az, amin változtatnom ILDOMOS.








2013. szeptember 5., csütörtök

az elválasztottság illúziója erős...

Manapság fontos a világban, hogy erősnek látszódjunk és semmiképpen nem szabad, hogy ebben egy kicsit is csorbát szenvedjünk.
Úgy vélem, hogy ezen gondolkodás gyökerét nem árt felfedezni magunkban és megérteni a legfontosabbat:
Ha magunkba zárkózva a létbizonyosságunk szélsőséges megmutatásán törjük a fejünket, akkor bizony az igazi eszenciánk, az igazi erőnk veszik el.
Az igaz erőnk a SZERETET.
Ennek kifejezése a legnagyobb feladata korunk Emberének.
Ha ezt szégyelljük, akkor ideje megérteni azt is, hogy a betegségeink alapja ez.
Az ELKÜLÖNÜLÉS.

Az elválasztottság illúziója erős, de csak addig, amíg hagyjuk, hogy korlátozzon.

Tibor





http://www.youtube.com/watch?v=14m-6dc4pLk

Ui:...egy hozzászóláshoz írtam, de ide is kirakom:


Megértem azt, hogy a KÉTségeink között nagyon nehéz megtalálni önmagunkat, a jelenünket, amiben ott honol a béke, a békénk.

De nem lehetetlen, mert pontosan ez az a feladat, amit mindenkinek egyénre szabottan, egyéni karmikus terheinek a hurcolásával fel kell fedeznie.
Van akinek az egyéni súlya sokkal többnek tűnik, mint másnak, holott nem tudhatjuk, hogy éppen a következőekben mi fog rá várni, ami esetleg a mi szemszögünkből már elviselhetetlen, de ő mégis sebzetten, de túléli.

Az Élet ilyen.

Támadások, konfrontálódások színtere, mindig lesz olyan, akiben esetleg ez az írás is indulatot fog kiváltani, mert olyannyira eltávolodott az eszenciájától és olyannyira védekezik, hogy csak a támadásban véli a megoldását.

Hidd el van mindig remény!