az elválasztottság illúziója erős...

Manapság fontos a világban, hogy erősnek látszódjunk és semmiképpen nem szabad, hogy ebben egy kicsit is csorbát szenvedjünk.
Úgy vélem, hogy ezen gondolkodás gyökerét nem árt felfedezni magunkban és megérteni a legfontosabbat:
Ha magunkba zárkózva a létbizonyosságunk szélsőséges megmutatásán törjük a fejünket, akkor bizony az igazi eszenciánk, az igazi erőnk veszik el.
Az igaz erőnk a SZERETET.
Ennek kifejezése a legnagyobb feladata korunk Emberének.
Ha ezt szégyelljük, akkor ideje megérteni azt is, hogy a betegségeink alapja ez.
Az ELKÜLÖNÜLÉS.

Az elválasztottság illúziója erős, de csak addig, amíg hagyjuk, hogy korlátozzon.

Tibor




http://www.youtube.com/watch?v=14m-6dc4pLk

Ui:...egy hozzászóláshoz írtam, de ide is kirakom:

Megértem azt, hogy a KÉTségeink között nagyon nehéz megtalálni önmagunkat, a jelenünket, amiben ott honol a béke, a békénk.
De nem lehetetlen, mert pontosan ez az a feladat, amit mindenkinek egyénre szabottan, egyéni karmikus terheinek a hurcolásával fel kell fedeznie.
Van akinek az egyéni súlya sokkal többnek tűnik, mint másnak, holott nem tudhatjuk, hogy éppen a következőekben mi fog rá várni, ami esetleg a mi szemszögünkből már elviselhetetlen, de ő mégis sebzetten, de túléli.

Az Élet ilyen.
Támadások, konfrontálódások színtere, mindig lesz olyan, akiben esetleg ez az írás is indulatot fog kiváltani, mert olyannyira eltávolodott az eszenciájától és olyannyira védekezik, hogy csak a támadásban véli a megoldását.

Hidd el van mindig remény!