2017. május 31., szerda

túlélés-önámítás

Megszülettünk.
Leszülettünk.
Ki-ki hova.
Sok "nemszeretem" élet van, sokszor haljuk, hogy mennyire nehéz egyesek élete és mennyire az összehasonlítás rabságában (kényszeres viszonyításokban) élve haldoklunk.
Szélsőséges hedonizmusok, egós megnyilvánulások tarkítják  ezen megtestesüléseket, persze a másik szélsőség is képviseli magát, amit már a túlzott megalázkodás, megfelelés kényszere hajt.
Korunk népbetegsége a hazudozás, mint magunknak és másoknak is.
A hazugság korában elvesznek az értékek, a morál hiánya szüli a sok bajt, kegyetlenséget.
A karma valóságossága, ismerete nélkül igazán semmire sincs méltó magyarázat, csak egy hatalmas káoszt tapasztalhatunk, ahol a túlélésért folytatott harc köti le a figyelmünket.
Minél jobban tisztában vagyunk ezzel, annál átláthatóbb a világ, annál jobban elfogadjuk azt, amit tapasztalunk, amit átéltünk, amit a sorsunk hoz elénk.

Hiszek a determináltságban, persze abban is, hogy vannak szabadon választható időszakaink, de amit meg kell élnünk, amit meg kell tennünk, azt nem szabad halasztgatnunk.
Miért? Mert a karmánk feltorlódik.
Minél igazabb ez a dolog, annál feszítőbbé válik az élet(ünk) és ezt nevezi a pszichológia neurózisnak.
Amennyiben erre nem keresünk megoldást, akkora  pótcselekvéseinkbe fogunk menekülni pl. a túlmunkába, túlsportolásba, a mértéktelen zabálásokba, szexuális aberrációkba, az agresszivitásba, a félénkségbe, az aszkétizmusba, a lelki magányba, depresszióba-pánikbetegségbe, a gátlásosságba, az öngyilkosságokba...etc.

Önámításainkat tökéletesre fejlesztettük már és ezzel akarva-akaratlanul elfedjük magunkat magunktól, ami nem jelent mást, mint az ember saját LÉNYE felől dezinformálja magát, mert nem akarja felismerni a szellemi reintegráció(ja) prioritását mindenek felett.

Tapasztalataink gyümölcseit idővel learathatjuk, amik a lelkünk kincseiként mindig biztonságban tartanak. 
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos, szép napot Neked.
Ui: A következőben jobban  kezdjük...jobban odafigyelünk egymásra, ugye?  :)

  

jós



Az emberek szeretnek "jóshoz" járni.
Igazán semmi értelme nincs ennek. Talán az asztrális dolgokba beleláthatnak(mármint a "jósok"), de szubjektív saját megélt tartalommal vegyítik, ami igazán veszélyes.
A hozott asztrál sorsunk átalakítása a mi kezünkben van, a jelenünk nehézségeinek tudatosítása, elfogadása, feloldása a leghasznosabb dolog, amit tehetünk és ezáltal már nem leszünk kíváncsiak a jövőre, arra, hogy egyes magukat objektív látónak tartó emberekhez elmenjünk és szubjektív , veszélyes tartalommal nehezítsük meg az életünket.
A horoszkópunk egy következmény, egy olyan tükör, amit eddig véghezvittünk(legyen az jó, vagy rossz), amin mi magunk tudunk változtatni, de ennek az útnak a megvalósítása nem leányálom.
Mégis ez az az út. ami igazán segít és olyan biztonsággal lát el bennünket, olyan stabil lelkierőre tehetünk szert, amit már senki sem vehet el tőlünk.
Az önmegismerés útja ez, amikor ténylegesen a magunk kezébe vesszük az irányítást, ezzel együtt lemondunk a könnyen szerzett (megtévesztő)ismeretekről, és szintetizálva a tapasztalatainkat elkezdünk igazán élni.

2017. május 28., vasárnap

gyereknap

Már nagyok.
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond...hahahahhaha...ja :)
Van benne valami.
A Kislányom jött csak velem ma, a Fiam inkább strandolt, de annyira szép napot töltöttünk együtt így is.



  

















2017. május 27., szombat

közel

A részletekben van a lényeg.
Az életünkben is ott van mindig az az "apróság", aminek felfedezése egyértelműen gyógyítja a lelkünket.
Ez a rácsodálkozás tesz igazán emberré minket, mert az az impulzus áradat, amit jelenleg a médiából kapunk elsorvaszthatja gyönyörű lelki virágainkat.


Ha lehet vedd észre ezt, mert a lelked vágyakozik a szépre, a moralitásra, a szeretetre, nem szabad, hogy lealjasodjunk az anyagi birodalom alá, ahol  elvesztjük ideális szellemi kapcsolatunkat és ténylegesen elzárkózunk az istenitől egy mesterséges, természetellenes világnak behódolva.

A lelkünket ápolni kell, idővel rájövünk erre.
De ebben is megvannak a szélsőséges irányzatok, mint mindenben, ami miatt ismét elcsúszhatunk.
Különféle önismereti csoportok aggatják ránk újabb és újabb terheinket, amitől ismét eltávolodunk magunktól és nem értjük miért nincs bennünk stabilitás.


Nagyon nehéz út az önismeret útja, karmikus terheinket cipelve sokszor nem választhatunk , hanem meg kell élnünk a lehető legrosszabbakat is, hogy később ezekből a viszontagságokból okulva már észrevegyük melyik irányba kell elhagyni az ingoványos talajt.

Sajnos nagyon közel vagyunk hozzá.



2017. május 26., péntek

pipacs



sziluett és esti képek





magány

A magány és egyedüllét mély , nehéz próbatételeivel elkerülhetetlenül találkozunk, ha itt az ideje.
Ezen életszakaszainkat meg kell élnünk, minél tudatosabban tesszük, annál nagyobb lesz a rálátás magunkra, arra, hogy az igazi önmegismerés útjának szerves része ez.
A lemondásokkal is tarkított időszakunk szépen megtisztítja a környezetünket, lemorzsolja azon embereket, akikkel már nincs dolgunk, akik már teljesítették velünk szembeni tartozásaikat, akár tudatosan, akár ösztönből.
Idővel az összefüggéseket meglátva egyre stabilabban fogjuk érezni magunkat, persze megmarad az elasztikusságunk is.
A más iránt érzett ellenszenvünk és haragunk ereje egyre gyengébben hat ránk, ezen megtévesztő érzések ereje gyengül és szeretettel tudunk gondolni majd arra is, aki megbántott, akinek az volt a feladata velünk, hogy kibillentsen az egyensúlyunkból, mert ezáltal még rádöbbenhettünk, hogy igazán van még dolgunk magunkkal.
Folyamatos fejlődésben vagyunk, aminek sarkalatos elemei ezen magunkba fordulások, mélységek, ahol felébredünk(felébredhetünk) arra, hogy morál nélkül csak hazugság és ámítás az élet.
Minél tisztábban megértjük ezt, annál jobban felismerjük azon embereket, akik még manipulálásból élnek, akiknek a protekcióra még nagy szükségük van, mert igazán másból nyerik az energiájukat, szükségük van valakire, akikből pontosan annyit szívhatnak el, amennyi a létfenntartásukhoz szükséges.
De a sorsunk, a sorsfeladatunk ereje majd szembesíti őket is azzal,. hogy ez már nem helyes, hogy mindenkinek magának kell megteremtenie az energiát a legnehezebb napokban is, mert igazán így lehetünk önmagunk csak.
A megalkuvások kora így lejár, mert szembe kell nézni önmagunkkal, a nyilvánosság igénye nélkül kell örülni magunknak, mert minél nagyobb a nyilvánosság tapsviharának igénye, annál gyengébb az ember.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatossággal teli szép napot neked. :)



        





2017. május 23., kedd

kora reggeli pillanatok


A Természet számomra egyet jelent a feltöltődéssel, a szépséggel, a nyugalommal.
A lelkemnek olyan , mint a testemnek a víz, a folyadék, hogy ne száradjon ki.
Amikor fáradt vagyok és elég tudatossággal rendelkezem, akkor is felkelek korán, hogy ihassak eme hűs forrásból, hogy még több erőm legyen a naphoz.
Már régóta tudom ennek fontosságát és a képeimmel, gondolataimmal nem véletlenül ösztönzöm az embereket erre az életmód változásra, mert a mai világunk béklyói könyörtelenül fogságba kényszeríthetnek úgy, hogy a tudatosságunkhoz szükséges energiánkat is elszívhatják.
Ez a taposómalom korunk rákfenéje, hihetetlenül jól szervezett bénítás, amiben az ember elfelejtheti, hogy ki is ő valójában.
Mi éri meg jobban?
Fe4lkell tennünk a kérdést magunknak, még időben, mert fogytán az idő arra, hogy visszafordíthatatlanná váljon ez a folyamat.
Sajnos az igazi értékeket már nem becsüljük, ehelyett bóvli, műanyag fogyasztói társadalmat erősítünk.
Ezen gondolataimmal és képeimmel kívánom, hogy legyél egyre tudatosabban jelen az életedben. :)