2011. szeptember 25., vasárnap

élj!



Minden olyan pillanat, amikor érdeklődéssel fordulunk a környezetünk felé... a természetben meglátjuk az "apróságokat"...akkor kezdjük felébreszteni a lelkünket.

Ez a folyamat idővel magabiztosabbá tesz és egyre jobban beláttatja azt, hogy minden denaturált dolog csak az anyagba húz és oda köt.

Manapság a természettől ( természetességtől) távol álló dolgokat úgy tüntetik fel, mint természetest.
Azt állítják, hogy ezektől az életellenes dolgoktól életet nyerünk.
Sajnos ennek nagyon sokan bedőlnek és nem veszik észre, hogy egyre fogy az energiájuk.
Ezért is idegesebbek lesznek és valami pótlékot keresnek.
Ez a pótlék megint valami túlzott szélsőség lesz(általában).
Rabbá válunk így(tisztelet a kivételnek).
A lelkünk nem él, nincs kapcsolatunk a szellemi dolgokkal, vagy, ha van is valami, az is egészségromboló, mert fals információkkal van teli.

Egy érdektelen ember nem várhat semmi jót a következő inkarnációjában. Egy érdektelenséggel leélt élet a következő megtestesülésben szervi problémákat okozhat.
Ez nem ijesztgetés, ez tény.
Aki szívproblémával születik, az az előző életében egyáltalán nem érdeklődött a környezete iránt, nem találta fontosnak azt, hogy rácsodálkozzon a természet szépségeire...stb.
Tudom ez egy kicsit furcsán(egyeseknek nagyon furcsán) hangozhat, de így van.

"A makkegészséges Emberek, akik nem betegszenek meg, és mindig a legjobb egészségnek örvendnek, azoknál általában olyan régebbi földi életekre kell tekintenünk, ahol a legmélyebben érdeklődtek környezetük minden jelensége iránt, mindent megnéztek, mindent megismertek."...ez az idézet Rudolf Steinertől való.

A földön a szemünkre van szükségünk, hogy lássunk...viszont ha a fizikális szemünkkel nem nézünk érdeklődéssel, minden dolgon átsiklik a tekintetünk, akkor a lelki vakságban élünk.
Felületesen élünk.
Persze azokon a dolgokon megáll a tekintetünk, aminek szinte semmi köze nincs a természetességhez, vagy ha van is akkor szélsőségesen, fanatikusan rajongunk érte.
A szélsőségeink is fontosak, mert így ismerjük meg igazán magunkat, csak az a baj, ha túl sokáig maradunk meg valamelyikben...ez mindenképpen betegséghez fog vezetni. Ez a lélek nyelve, a lélek üzenete, hogy változtassunk.
Ha nem változtatunk, akkor idővel még "hangosabban" fog szólni hozzánk a lelkünk betegség formájában.
Van, aki észreveszi, van, aki nem.

Aki észreveszi, az belátja, hogy közelednünk ildomos a természetes dolgok felé.
A természet, a természetesség gyógyít.

Meg kell tanulnunk egyedül lenni a természetben.
Meg kell tanulnunk azt, hogy csak akkor leszünk igazán a helyzetünkhöz képest a legideálisabban egészségesek, ha elkezdünk érdeklődni a környezetünk iránt...ha már nem félünk önmagunkban, önmagunkkal lenni.

A média(tisztelet a kevés kivételnek) mindig azt sugallja, hogy kell nekünk valami, hogy jobban legyünk. ha majd azt a valamit megvesszük és a birtokunkban lesz, akkor elérjük a Kánaánt.

Ezt hitegeti már nagyon rég óta, még sem látják be sokan, hogy mindig újabb és újabb kívánságaink vannak. Az elégedetlenségünk felőröl bennünket.

Itt az ideje, hogy ezt észrevegyük, mert az emberiség beleragad az anyagba úgy, hogy a szellemiség nem tudja áthatni...nem tudja élővé, éterivé változtatni.

Azt hisszük, hogy élünk, miközben folyamatosan halunk.
Egyre gyorsabban öregszünk és egyre több betegség üti fel a fejét.
Panaszkodásokból van bőséggel, tudatosságból alig.

Mindenkinek a maga kezében lehetne a sorsa, ha ezt belátná és önmagához képest a legideálisabban lehetne egészséges.

A szellemi dolgok befogadása nagyon fontos. Fontos, hogy belássuk, az egészség csak a Test-Lélek- Szellem ideális kapcsolatából eredhet.
Nem idejét múlt dolog imádkozni.

Sőt!...a legfontosabb dolog, amit az Ember megtehet önmagáért.
Minden Szellemben kezdődik el...az imádkozás pedig szellemi dolog.
Nem csak kenyéren él az ember...ugye?

Persze a fizikális ÉLelmiszer is fontos...a kaja meg maradjon meg azoknak, akik nem szeretnének élni...akiknek lényegtelen, hogy mit visznek be a szervezetükbe.


Ébresztő... keljünk föl és töröljük ki a csipát a szemünkből...nézzünk szét...a természet csodálatos...most én is kimegyek a Mátrába és észreveszem azt, amit a sok csipa eltakart eddig a szemem elől...hidd el egyáltalán nem unalmas...talán nincs annyira sok szélsőséges impulzus, mint, amit a média megszoktatott a szemünkkel, de idővel rááll a szemünk és felfedezi a csodát:).

Ezt kívánom Neked is...élj!

Az ÉLET SZÉP!

T.

2011. szeptember 18., vasárnap

ajándék 2

Ajándékot kaptam.
Csodálatos ajándékot.
Méltó módon megbecsülöm.
43 éves lettem és most érezhettem meg azt, amire mindig vártam.

2011. szeptember 16., péntek

szellem és a forma

" A dolgok lényege nem a forma, hanem a szelleme. De ahogyan a forma a szellem nélkül semmis, úgy a szellem is tehetetlen lenne, ha nem teremtene magának formát." Rudolf Steiner

...csak így tud kiteljesedni a szellem...a szellem forma nélkül tehetetlen...a forma szellem nélkül pedig értelmetlen.

Ezen sorokat, ha mélységében átlátjuk, akkor sok mindent megérthetünk a világunkból.

Rájövünk arra, hogy mennyire értelmetlen az okokat a fizikális dolgokban keresnünk.
Minden egyes gondolatunkkal vagy az egészségünket támogatjuk, vagy éppen az ellenkezőjét.

Ha nem félünk változni, akkor az élet a karjaiba vesz és segít.
Ez nem jelenti azt, hogy a nehézségek megszűnnek, de az bizonyossággal jelenti, hogy sokkal erősebbek leszünk és a probléma már nem lesz akkora, mint amikor féltünk változni.

A szellem valóságának tudatosítása korunk egyik legnagyobb feladata.

Sajnos manapság sokan furcsa szemmel néznek azokra, akik hisznek a szellem valóságában és prioritásában.
Az anyagias szemléletmód annak ellenére, hogy sok mindennel kecsegtet, nem visz jó irányba. Pillanatnyi örömei csak ámítják az embert.
A történelem azt igazolja, hogy aki a fizikális dolgokig korlátozza a látásmódját, az egy idő után belefásul az életébe.
Ennek ellenére mégsem akarnak tanulni belőle az emberek.

A FORMA rabjaivá válnak.

Számomra is fontos a FORMA, de nem az elsődleges.

Én úgy vélem, hogy aki megérti azt, hogy a szellem a dolgok lényege és nem a forma, annak egy idő után megadatik az ajándék is.

Hogy milyen formában?...:)...egy biztos...nagyon jó érzés lesz szembesülni vele!

Az élet szép!

Minden renben-Rendben minden!...még akkor is, ha nem tetszik az, amit látok, látunk.

2011. szeptember 14., szerda

áttörés

video

Az élet szép.
Persze vannak olyan pillanatok, amikor azt érezzük, hogy nincs remény.
Azt érezzük, hogy teljesen magunkra maradtunk és semmi esélyünk arra, hogy egy csepp értéket felfedezzünk magunkban.
Ilyenkor elanyátlanodunk és a fekete felhők a fejünk fölött még jobban megerősítik ezt...ilyenkor az imáinkban sem bízunk, pedig jól tudjuk, hogy mindig meghallgattatnak.

De az a fekete felhő mindent eltakar.

Leárnyékolja a fényt.
Azt akarja velünk elhitetni, hogy önmagunkban kevesek vagyunk ahhoz, hogy a lelkünk megbékéljen.

Bármennyire is így érzünk akkor sem szabad feladnunk.
Az az ima, amiben még mi sem hiszünk...az segít először.

Ez az ima a katalizátora a későbbi fellélegzésünknek.
Erősnek kell lennünk és szüntelenül kell imádkoznunk, amíg azt nem érezzük, hogy az első reménysugár át nem tör a fekete felhőkön.

Ez lesz az első bizonyos kapaszkodónk.
De ezért meg kell küzdenünk.

Ezek a mi beavatásaink. Az igazi beavatásaink.

senki sem adhatja oda a saját beavatásunkat pénzért.
Senki sem avathat be abba minket, amin mi magunk kell, hogy végig menjünk.

A korunk instant beavatásai pedig azt akarják sugallni, hogy bizony simán beavatódunk egy meghatározott összegért...persze ez az egónak kellemes és jó.

Csak akkor van a baj, amikor egy olyan élethelyzetbe kerülünk, amiben ez az egész hazugság nem tud segíteni.
Ilyenkor jön a nagy csalódás és a felismerés.

A BEAVATÁSAINK nem egyszerűek.
Ezért is senki ne várja el, hogy könnyű lesz.
Önmagunk felé menni néha egyszerű, de vannak determinált dolgok(beavatások), amik nagyon nehezek, amin saját erőnkből kell átesnünk.

Az élet szép.

Egyre szebb, minél tisztábban látjuk az életünket, minél tisztábban rálátunk arra, hogy eddig sem történt semmi sem véletlenül.

Ha ezt már el tudjuk fogadni, akkor a lelkünk is békésebb lesz.

A fekete felhők fölött mindig ott van a Nap...a fény...a remény sugár.

elmúlás

video

Tegnap délután Kimentünk a temetőbe Édesapámmal és Balázzsal.
A Nagymamámnak volt a névnapja és virágot vittünk, hogy megemlékezzünk Róla.
Én ugyan nem ismertem, de jó érzés volt rá gondolni.

Ahogy sétáltunk a sír felé én leghátul mentem. Láttam Édesapám törékeny alakját, és a Fiam erős testalkatát.
Pedig Apám is milyen erős Ember volt.
Emlékszem milyen biztonságot adott nekem.

Megszületünk és megöregszünk.
Talán most én adom azt a biztonságérzetet a Fiamnak, mint amilyet én éreztem hajdanán Apámtól.

Tegnap egy kicsit szomorú voltam, egy kicsit nehéz volt elfogadni az elmúlást.

2011. szeptember 9., péntek

egyszer

Egyszer megértjük az érthetetlent, ilyenkor rájövünk, hogy mindig is értettünk mindent, csak belebonyolódtunk az anyagba...ami ólomsúlyként nyomva a vállunkat elhitette velünk, hogy tehetetlenek vagyunk.

2011. szeptember 6., kedd

létezik

Csoda?...létezik. Megérdemelt jutalom?...létezik!...hogy mikor?...egy biztos, hogy egyszer mindenki megtapasztalja...Türelem?...az nem sokunkban van...de türelem nélkül nincs jutalom....türelem nélkül nincs csoda....a létra bennünk...a megoldás bennünk.