2018. február 28., szerda

--neked...--

Neked könnyebb a tavasz és a nyár, nekem könnyebb az ősz és a tél. Kiegészítjük egymást.
Nem azt mondom, hogy a tavasz és a nyár nem tölt el örömmel, de sokkal nagyobb kihívás ősszel és télen magunkba nézve önmagunkra lelni. Ilyenkor tudom, hogy nincs baj, mert az igazi megnyugvást mindig mi magunkban találhatjuk meg és nem odakint.
Nyáron sokkal könnyebb békére lelni, mert a természet is azt a csodát tükrözi odakint, amit mi magunkban is megtalálhatunk a hidegebb, rosszabb, fakóbb időben.
Úgy vélem, hogy a tavasz és a nyár egy kegyelmi állapot, ahol kapunk egy kis segítséget, ahol könnyebben magunkhoz térhetünk.
Visziont nem szabad kihasználnunk ezen időszak adta kegyelmet és nem szabad, hogy ne foglalkozzunk ezen időszak alatt a lelkünkkel.
Ugyanúgy nagy fontossága van annak, hogy lelkünknek megadjuk az ideális szellemi táplálékot.
Ha nem tesszük, akkor elidegenedünk magunktól és ez a távolság idővel olyan tüneteket eredményez, amitől a kétségeink erősödnek és nyugtalanság lesz úrrá rajtunk.
Holnap március.
Lassan itt a tavasz.
Felveszi a Természet a legszebb ruháját, ünnepelni kezd.
Várom.
Várom, mert imádok a természetben járni, megpihenni. Lefényképezni a változást.
Mert sokkal többről szólnak a képeim, mint egy pillanat megragadása, megörökítése.
Fotóimban elasztikusság van, mély gondolatok.
Ha te is érzed ezt, akkor ennek szívből örülök. Kívánom, hogy legyen csodás, tudatos napod.












2018. február 18., vasárnap

--egyszerűen--


--egyszerűen--
Nem szemfényvesztőn.
Ahogy a természet adja. Csak úgy érdemes.
Egyre nehezebb ebben a világban morálisnak maradni. De ez nem tántoríthat el senkit attól amit eddig már megtapasztalt és biztonsággal állíthatja, hogy a morális út az egyedüli ideális út ahhoz, hogy lelki békére leljünk. Sajnos a világ most éppen az ellenkezőjére ösztönöz, arra sarkall, hogy adjuk fel értékrendünket és váltsuk fel egy szabados katyvaszra.
Jó magunkba nézni, megismerni azokat a részeinket, amikkel nem akartunk soha találkozni, mert még magunkban is tagadni szerettük volna jó sokáig.
Mennyire várja már a lelkünk ezt a szembesítést, mennyire szükségszerű lenne most sok embernek ez a belátás.
Ezen belátási szakasz egyénenként változóan terhel meg bennünket. Van amikor pillanatok alatt átlendülünk, de olyan is akad, mint most éppen velem, hogy minden energiamorzsáért meg kell küzdenünk. Sokan szoktak ilyenkor félreérteni és úgy vélik ilyenkor elvesztem a hitem, vagy megingok a hitemben. Pontosan az ellentéte történik ilyenkor bennem, egyre csak erősödöm, csak az erőpróba súlya ezt engedi meg.
Barátaim vagytok.

--return to now--

--itt már veled--

2018. február 11., vasárnap

--egymáson--

--mindig--
Mindig változunk. Kb. 7 évente teljesen lecserélődünk fizikálisan, jó esetben ezeket a változásokat követi a lelkünk-szellemünk és egyre stabilabban érezzük az egzisztencia nélküli biztonságunkat. Sajnos legtöbb esetben marad a ragaszkodás az egzisztenciális biztonsághoz. Minél jobban függünk ettől, annál nehezebben ismerhetjük meg önmagunkat, ami egyre nagyobb távolságot eredményez a lelkünk és a szellemünk között. A félreértés elkerülése végett nem azt állítom, hogy nincs szükségünk megélhetési stabilitásra, de ennek szélsősége mindenképpen korunk kórtünete.
A megelégedés hiánya olyannyira elhatalmasodott, hogy egymást túlszárnyalva, egymáson átgázolva jutnak csak energiához némely emberek.


2018. február 10., szombat

--itt--

--nem számít--
Nem számít az időjárás, nem számít az, hogy ki mit gondol rólad, csak egy a fontos, oda értél már magadhoz és helyet foglaltál már a nyugalom padján?





 --itt--
Megpihenni, megszeretni valamit, ami mindig bennünk volt, amivel mindig azonosak voltunk és vagyunk.
Sok neve van, de legpontosabban akkor fogjuk ezt az eszenciát tudni, érezni magunkban, ha az őszinte , tiszta szándékaink vezérelnek a moralitás útján.