2009. július 31., péntek

Miért lettem izidor?

Miért is lettem izidor?...

Ezt a pár mondatot, amit most más színnel írok, azt most fűztem hozzá ezen régebbi írásomhoz.
Miért teszem?...azért, mert így visszaolvasva annyi minden úgy van, ahogy akkor láttam és megjósolták.
A lényeg az, hogy morális pálforduláson estem át.
Ez a fordulat gyökeresen megváltoztatta az életem és teljesen másként látom a világot és az Embereket.
Sokkal elfogadóbb lettem, ami mindennek az alapja...ez a kulcs az Emberiség békéje felé.
De ezt mindenkinek magában kell megéreznie, nem agitálhatok senkit, mert a lélek az nem téríthető.
Saját felismeréseinkre van szükségünk ahhoz, hogy megbékéljünk MAGunkkal és a karmánkkal.
Ideális felismeréseket kívánok Nektek, sok szeretettel,
izi

Miért is lettem izidor?

Sokan feltették már ezt a kérdést nekem az utóbbi időben.

Van akinek már válaszoltam, de úgy gondolom most inkább leírom ide.
Hol is kezdjem?...
Talán ott, hogy jó pár éve kétségek között gyötrődve kinyilvánítottam egy kérdésemet a magasabb világok felé.
A kérdésem az volt, hogy amit teszek az helyén való-e?
Helyén való-e az, hogy nagyon sok dologgal nem értek egyet, amit magam körül látok és nem tudom magam megerőszakolni, hogy úgy viselkedjek, mint a társadalmilag elfogadott.
Itt olyan dolgokat értek, ami már teljesen egyértelműen kiszipolyozza az embereket és a megfelelés csapdájában élve halnak.
Dolgoztam én is egy gyárban két évig, amikor még házas voltam és a gyermekeim nagyon kicsik voltak.
Ez volt a végpontja annak az életemnek, ami a tudattalan megfelelésemet, megalázottságomat tükrözte.
Ennek is része volt az életemben, ezt a szélsőséget is meg kellett tapasztalnom, azt, hogy milyen az, amikor semmibe veszik az embert, csak egy bábúnak, akit ide-oda dobálhatnak.
Pedig nekem még protekcióm is volt, el sem akarom képzelni, hogy mit élhettek meg azok, akik csak úgy becsöppentek ebbe a világba ismerettség nélkül.
Megalázó, hogy az ember nem mehet ki pisilni, amikor felszólítja a teste, csak akkor, amikor engedélyt kap rá.
Manapság nagyon sok ilyen munkahely létezik és nagyon sok ember úgy él, hogy nem látja ebből a kiutat.
Dolgoznak a semmi pénzükért, még a szabadságukat sem akkor vehetik ki, amikor ők szeretnék.
A normák egyre keményebbek és nem mernek ez ellen tenni.
Nekem eljött a pillanat az életembe, hogy ezt az életmódot felszámoljam.
Ezen munkahelyem előtt is masszőrködtem már jó pár éve, nem is tudom miért adtam fel azt az állásomat, de talán ezt nem is kell firtatnom, mindennek meg van az oka.
Semmi sem véletlen, tapasztalnom kellett egy ilyen világból is.
Ez idő tájt kezdődött a válóperünk is.
A gyerekek velem maradtak én meg gyesre mentem.
Nem éreztem magam rosszul...sőt.
Azt éreztem, hogy végre megszabadultam ettől a gyártól és a volt feleségemtől.
Megfogadtam, hogy innentől kezdve csak úgy élek, ahogy nekem jó.
Persze ebben az életben figyelembe veszek mindenkit, de nem hagyom többet, hogy kihasználjanak.
Újra elkezdtem masszírozni és a természetgyógyászat felé is elindultam.
Ekkor történt az, hogy feltettem a kérdésemet, hogy helyes úton járok-e?
Másnap felmentem dolgozni az egyik mátrai hotelba.
Jó pár embert lemasszíroztam már, amikor egy kis pihenőm volt.
Egy kedves kis ember jött oda hozzám és mondta, hogy ő lesz a következő.
Kezet fogtunk és bekísértem a masszázs helyiségbe.
Talán erről már írtam egy régebbi írásomban, de ennek is jelentősége van az izidor névhez.
Amikor beértünk a kezembe nyomott egy nem kis összeget.
Kérdeztem, hogy miért ad ennyit, hiszen már egyszer odakint kifizette és ráadásul még meg sem masszíroztam, nem tudhatja azt, hogy milyen is lesz a kezelés.
Azt is mondtam neki, hogy biztos sokat jár masszőrhöz, mert egy órát kért a fél óra helyett, amit nagy általánosságban kérnek a vendégek ebben a szállodában.
Azt válaszolta, hogy csak nyugodtan tegyem el a pénzt, van belőle neki bőven és azért kért egy órát mert ezt az órát rám szánta, nem magának.
Akkor majd leültem a meglepődéstől, de már éreztem, hogy itt nem egyszerű emberrel van dolgom.
"Rendben"...mondtam és felfektettem a masszázs asztalra.
Ahogy masszíroztam egyre jobban azt éreztem, hogy nem én masszírozom őt, hanem ő engem.
Mérhetetlenül sok energia áramlott felőle belém.
Ahogy telt az idő, elkezdett beszélni hozzám.
Elmesélte az életét, azt, hogy mit és hogyan látott fiatalabb korában és , hogy mennyire megváltozott a világnézete és az önmagához való viszonya.
Nagyon sok értékes információval látott el és a végén, amikor pár perc volt még hátra azt mondta:
"A TEGNAPI KÉRDÉSEDRE A VÁLASZ AZ, HOGY...IGEN.
MINDENT A LEGNAGYOBB RENDBEN CSINÁLSZ, BÍZHATSZ MAGADBAN. CSAK FIGYELD MEG AZ EZT KÖVETŐ NAPJAIDAT, MENNYIRE MÁSKÉNT FOGSZ MAGADRA ÉS A VILÁGRA TEKINTENI. AMIT MOST KAPTÁL, AZT FOGOD AZ EMBEREKNEK ÁTADNI, AMIKOR FELKERESNEK TÉGED, DE LESZ ÚGY, HOGY TE FOGOD ŐKET FELKERESNI, AHOGY ÉN TÉGED."
A masszázs befejeződött, én meg csak ámultam és nem tértem magamhoz.
Megkértem, hogy adja meg a telefonszámát, de a válasza csak ennyi volt:
"CSAK EZ AZ ÓRA VOLT RÁD SZÁNVA, NEM TÖBB"
Ez egy kicsit nehezen érintett, de tudomásul vettem.
Elbúcsúztunk és onnatól kezdve én soha sem láttam őt.
Teltek a napok és az életembe beköltözött a magabiztosság és a békesség érzése.
Megtapasztaltam azt, hogy szebbé változott körülöttem a világ.
Akik hozzám fordultak azoknak bőséges lelki, szellemi táplálékot tudtam adni a testi kezelés mellé.
Mindig is azt éreztem, hogy valami katalizátor szerepet töltök be.
Úgy gondolkodtam magamról, hogy van egy ajtó, amin keresztül átsegítem az embereket, ha már nem megy nekik, pedig már jó ideje ott tobzódnak előtte.
Akkor történt, hogy április 4 én felköszöntöttek sokan, holott nem is azon a napon van a nevem napja.
Furcsállottam, megnéztem milyen nap ez...kiderült, hogy izidor napja.
Mondom biztos csak megkergültek az emberek.
Aznap délután n a gyerekekkel a tékába, hogy megnézzünk egy filmet.
Találtak is egy filmet, mihez nagyon ragaszkodtak.
Kérdeztem, hogy látták- e már, hogy ennyire meg akarják nézni?
Azt felelték, hogy nem látták, de tudják, hogy ezt meg kell nézniük.
Kivettük és otthon elkezdték nézni.
A film befejeztével odajött hozzám Balázs és azt mondta, hogy :"APA, TE VAGY IZIDOR.."
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, úgy meglepődtem.
Ne telt bele sok idő, a lányom Alexandra is megjelent és ő is ugyanezt mondta.
Megkérdeztem tőlük, hogy honnan veszik ezeket a dolgokat?
Azt válaszolták, hogy a filmben, amit kivettünk a főszereplő izidor volt és miközben nézték úgy gondolták, hogy az csak én lehetek.
Erre már nem tudtam mit mondani, csak elgondolkodva ültem.
Este azt éreztem, hogy valami megváltozott bennem és, hogy ez a név egyre jobban elfogadható számomra.
Eleinte nem nagyon mertem mondani ezt senkinek, de idővel megbátorodtam és elfogadtam, hogy ez az új nevem.
Több ismerősömnek is elmondtam a történetet és több helyről is az jött vissza, hogy ha angolra lefordítják...úgy a nagy egyszerűségében, akkor egy elég érdekes dolog jön ki belőle.
Íme:

izi (easy)...dor (door)...easydoor...könnyű..ajtó.
Itt jött el a teljes bizonyosság érzése, hogy ez a név bizony tényleg az én nevem.
Mindig is azt éreztem, hogy ajtót nyitok másoknak, ahogy előzőleg le is írtam.
Segítek lenyomni a kilincset, mert már csak annyit kell tenni, hogy az új ember megszülessen.
A név Ízisszel is kapcsolatos
Ízisz fátylával.
Férfiként nagyon nagy segítséget kaptam, hogy megélhessem az anyai(női) aspektust.
A gyermekeim nem véletlenül ,maradtak velem, hogy ezt az oldalamat is tudatosíthassam az egységem( egészségem) érdekében.
Mindennek megvan az oka és jelentősége, semmi sem történik véletlenül.
Ha azon az úton vagyunk, ami a miénk, akkor az élet megsegít, de, ha letérünk róla, akkor akadályok kerülnek elénk.

Ez az út felelősséggel is jár.
Minden napomban tennem kell azért, hogy méltó lehessek arra, hogy másoknak segíthessek felfedezni önmagát, amitől néha tényleg csak egy ajtó és egy kilincs lenyomása választ el minket.

A Föld jelenlegi állapota megkívánja mindenkitől, hogy tudatosabban éljen.
Tudatosítsa magában azt, hogy ki ő valójában.
Minden, ami túlzottan öncélú és nem az egyetemességen alapszik, legyen az gondolat, vagy cselekedet, az megbosszulja önmagát.
Ami nem egyetemes, az romboló, mint egy rákos sejt.
A világ egy olyan korszakában van, ahol már van lehetőség felébredni.
Sok hasonló gondolkodású Embert ismertem meg, akikkel egyre jobban megértjük egymást.

Az EGYség mindennek az alapja.

izi

2009. július 18., szombat

2009. július 16., csütörtök

Levendula mező

A kedvenc illatom a levendula illata.




Levendula illata járja át lelkem.

Gyógyítva megérinti szívem.
Sétálok a lila mezőn.

Ahol megérik az erőm.

Egy zöld fa felé tartok jó ideje.
Talán az élet fájának hűsébe?
Nem sietek, velem van a bizalom.
Jól tudom, az egész út JUTALOM.

Tibor (izi)

Keresztünk


Szabad akarat


Szabad akaratodból élhetsz, azt teszel, amit akarsz.
Szétrombolhatod a tested és karban is tarthatod.
Hatalmad van fölötte.
Nem is tudtad?
Pedig hatalmában állt mindenkinek szétszednie a testét, akik betegek lettek, hatalmas erővel (még ha ez nem is tudatos) azon dolgoztak, hogy az immunrendszerük meggyengüljön és gyenge legyen reagálni már, vagy esetleg már csak túlreagálni tudjon.
Teremtő erő, amit arra is használhatunk, hogy egészségtelenséget teremtsünk.
Aki beteg jelenleg, a nagy százalékának fogalma nincs arról, hogy miért is jutott el idáig, hogy a teste csak vegetáljon szinte.
A külső körülményekre fogják a dolgokat.
Így egyszerűbbnek tűnik minden, holott ez csak még nagyobb terhet ró rájuk.
Minden azért történik velünk, mert valami külső dolog hatással volt ránk...mondják.
Mindenkinek jogában áll így gondolkodni.
Mindenkinek jogában áll továbbra is cipelnie a keresztjét.
Mindenkinek jogában áll elutasítani a segítséget.
Én magam is jó sokáig cipeltem nehéz kereszt terhemet, elutasítva mindent, mindenkit, aki segített volna abban, hogy felismerjem azt, hogy milyen rég óta, mennyi életem keresztül hurcoltam ugyanazt a bénító beidegződéseimet.
Ezek a beidegződéseink(keresztünk) nagyon hozzánk nőhetnek.
Oly annyira, hogy úgy gondoljuk nem is szabadulhatunk meg
tőle.
Ugyan elég sok fájdalommal jár egy ilyen kereszt "amputációja", de az utána történő felszabadulás mindennel kárpótol.
Először is tudatosítani kell magunkban, hogy cipeljük jó ideje a keresztünket, ami sokszor annyira hozzánk nőtt, hogy föl sem tűnik, hogy van, de az viszont biztosan jelzi a jelenlétét, hogy nagy terhet hordozunk a vállunkon, fáj a nyakunk, hátunk.
Sokan panaszkodnak jelenleg erre a tünetre.
A keresztünk csak nyom és nyom.
A lényeg az, hogy ezt felismerjük.
Ha felismertük, akkor közelebb kerülünk a M(A)eGoldásunkhoz.
Ilyenkor beindul bennünk egy alkímia, amit nem nagyon lehet észre venni eleinte.
Ennek hatására bevonzunk olyan lelkeket, akik segítségünkre lehetnek.
Az a szándék, hogy gyógyulásunk útjára akarunk lépni olyan szinkron eseményeket hoz létre, ami néha meglepő lehet.
Aki erre az útra lép bizonyossággal állíthatom, hogy megkapja a segítséget.
A segítség formája egyénenként változó, mint, ahogy különbözőek is vagyunk.
De a lényeg, hogy személyre szabottan jön a felmentő sereg.
A szándék katalizál.
Aki eljut idáig az már egy féle bizonyosság érzést fog tapasztalni.
Valami bizalom jelenik meg benne, amit eddig nem tapasztalt.
Új dolgok jelennek meg az életében.
Ahogy a kereszt súlya csökken, úgy érezhetjük az ÚJ jelenlétét az életünkben.
A felismeréseink életet hoznak belénk.
Persze van úgy, hogy ezen folyamat közben újra kezdjük érezni a keresztünk súlyát...van így, mert egy esemény kiválthatja, hogy egy régi beidegződésünk újra bekapcsoljon, ami keményen bánt minket, ha ez meg is történik, már van a kezünkben egy erő(egy új erő, egy kapaszkodó, egy tapasztalat), hogy egyszer már kijöttünk belőle, most is megtehetjük, csak egy kicsit megint önMAGunk kell, hogy legyünk.
Jelenleg olyan korban élünk, ahol ezek a folyamatok egyre gyorsabban és egyre többször beindulnak az emberekben.
Egyre többen szembesülnek önMAGukkal, mert ennek itt az ideje.
Ilyenkor sokan szenvednek, mert nincsenek tisztában azzal, hogy mi is ez a folyamat.
Az önMAGunk megismerése így kezdődik, amikor elegünk lesz abból, hogy az élet ide-oda dobál minket és nem haladunk semerre.
Ilyenkor mindenkiben elindul egy kérés, egy szándék, hogy valaminek történnie kell, valami jobb jöjjön az életünkbe.
Talán ez tudattalanul történik, de elkezdődik.
Az univerzum számára ez parancs és olyan élethelyzetekbe kerülünk, ahol nincs lehetőségünk már kibújni az önM(A)eGismerés alól.
Ilyen korban élünk...ezzel tisztában kell lenni mindenkinek.
A régebbi korokban ennyire nem volt felgyorsulva ez a dolog.
Az egyéni önmegismerések nem voltak ennyire részei a FÖLD fejlődésével együtt járó emberi fejlődésnek.
Nem volt még akkor erre szükség.
Most viszont igen.
Mindenkinek lehetősége van úgy aspektusából látnia MAGát.
Ebből az aspektusból jelentőségét vesztik a betegségek, tragédiák.
Innen szemlélve MAGunkat egy magasabb minőségbe válthatunk át.
Ebben a minőségben inkább van jelen a béke, mint a háború.
Az ÚJ SZÖVETSÉG itt lép életbe minden emberben...ebben az alkímiában.
Innentől nehezére esik az embernek bántani a másikat, mert a kódjainkban a béke szerepel.
A keresztjeinket cipelve nincs remény a békére, csak akkor, ha levetjük magunkról.
Ennek a gondolatnak a szellemében kívánom mindenkinek, hogy ismerje meg önMAGát , vesse le MAGáról a keresztjét.

Szeretettel.
izi

2009. július 13., hétfő

Szétszéledtünk

Amikor MAGadba tekintesz és én is MAGamba tekintek, akkor pontosan ugyanoda tekintünk.
Itt nincs különbség.
Itt megszűnik a más.
Az elkülönülés érzése megszűnik...EGYé válunk, mindenki saját MAG(j)ában.
Paradoxon.
Mindenki MAG(j)ába tekint és ugyanoda tekintünk?
Hogy lehet ez?
Miért nem egy másik dolgot látunk ott?
Ha ilyen módon felfedezed MAG(o)ad, akkor olyan érzés kerít hatalmába, ahol szeretettel leszel mindenki felé.
MAGunkon kívül lenni, annyi, mint KÉTségekben élni.
KÉTségekben élni annyi, mint mindent úgy élni meg, hogy rajtam kívül álló.
Amikor MAG(o)am leszek EGYé válok veled.
E nélkül MAGatehetlenül harcolok, harcolunk, mert nincs M(A)eGértés.
Tehetetlen vagyok, vagyunk...holott tehetnénk is valamit az által, hogy megértettük, mit is jelent ez.
Tehetősek vagyunk, nem MAGatehetetlenek.
Nézz MAG(o)adba...ugyanazt fogod látni, mint én...tedd ezt sokszor és megindul benned, bennünk a felismerés, a BElátás, amikor MAGunkba látva felismerjük, hogy minden EGY.
Csinálj rendet a gondolataidban, ahogy én is azt teszem. Szakíts rá időt, hogy MAG(o)addal légy.
Vonulj félre és szeresd meg MAG(o)ad.
Ne keress mindig valamit, ami leköt, valami külső tényezőt, mert az soha nem engedi meg, hogy fölfedezd a csodát, az a MAGot, ami MAG(o)ad vagy.
Ez az idő nem fölösleges időpazarlás.
Ez aztán csak az igazi időtöltés.
Ettől félünk mind. Szembe nézni MAGunkkal, mert, ha megtesszük megláthatjuk az álarcaink mögötti igazi énünket.
Pedig ez az álarc mögötti igazi én nagyon szépséges.
Valami régen azt súgta mindenkinek, hogy ne keresse, mert nagy fájdalmakkal jár az az út. Csak üljön a seggén és maradjon MAGának úgy, hogy ne locsolja szeretettel ezt a MAGot, csak hagyja kikeletlenül, víz nélküli MAGába zárkózottságában.
Mert, ha a szeretet vize megérinti, a szándék, ami katalizálja a növekedésben, mindenkinek egyénenként kihajt az igazi nemes énje, ami nem részre hajló, hanem egyetemes gondolkodású.
Amikor a MAGból kihajt a szár és a Föld fölé törekszik a maga nemességében és EGYszerűségében, akkor a NAP fénye, ereje megengedi, hogy egy csodálatos virág illatát onthassa mindenki felé...elvárás nélkül. Csak úgy, ahogy van.
Nem kell neki reklám, hogy szagolják meg...csak egyszerűen ontja az illatát és aki megérzi megérinti a csoda.
Odamegy hozzá, alázattal meghajol előtte és az illatával egyé válik.
Az illatában ott van minden, ami a virág MAG(j)a.
EGYedi, mégis törvényeiben EGYezik a Mindenség törvényével, az EGYség törvényével.
A virág úgy szeret, hogy ontja az illatát.
Ha MAGunkba merünk nézni, akkor mi is elkezdjük locsolni a MAGunkat.
De szeretni ildomos ezt a MAGot, a nélkül nehezen növekszik, nehezen mutatja úgy meg a nemes énjét, ami nem részrehajló, aki csak önMAGa tud lenni minden helyzetben.
Szeresd MAG(o)ad és Isten is megsegít.
Pontosan.
Isten ezáltal jelenik meg bennünk. Ugyanaz az Isten, mindenki MAG(j)ában.
Ez a felismerés hozza el a békét.

Szeretettel.
izi

Élet fájánál




Az élet fájához érve vettem csak észre, hogy nem is kellett volna olyan nagy utat bejárnom.
Elindulunk, mert valami hajt, nem tudjuk mit keresünk. Erről a keresésről szól az életünk. Vannak mellék utak, amiben leragadunk. Keresünk, de közben veszítjük az energiánkat. Néha bevillan valami, hogy mi után is kutatunk. Ilyenkor a béke érzése lesz úrrá rajtunk. Ilyenkor szeretünk mindent és mindenkit. De hamar elfelejtjük és újra csak a monoton berögződéseink hajtanak hátra felé...a meg nem ismerés, az öntudatlanságunk világába.

http://www.youtube.com/watch?v=UOZuQ_r3ROY&NR=1

Ha tudtam volna, hogy egy tapodtat sem kellett volna keresnem...
A szívemben van, amit kerestem.

Mint, ahogy a Tiédben is...
De a gyümölcseiből csak akkor ehetünk, ha...


izi

Csak élvezd a vágtát



"a holdfény útbaigazít,
érezd az örömöt hogy élsz, amikor abbahagyod a rohanást valami után, azon a nap megérkeztél... ne üldözz árnyékokat, csak élvezd a vágtát"

http://www.youtube.com/watch?v=1CTBOskmXaE

Nyugalom...de közben vágtázz csak nyugodtan.

2009. július 12., vasárnap

Poklok pokla

Bármilyen sötét valaki, még akkor is fejlődésben van.
Az örök kárhozat az, amikor valaki nagyon hosszú ideig benne van abban az állapotban , ahol örül mások szenvedésének, de közben ő is szenved, csak ezt nem veszi észre. Ilyenkor az élete a poklok pokla.
Másokat okol mindenért és a betegségbe sodorja magát.
Mindenben a rosszat látja.
Ezért az élete pokol.
De egyszer ők is felébrednek.
Ugyan van aki csak megszámlálhatatlan inkarnációja után kezd egy kis felismerést vélni abban, hogy ezeket a dolgokat ő teremti és van lehetősége fejlődni és kilépni ebből a körből.
De a lényeg az, hogy mindenki fejlődésben van...csak abban különbözünk, hogy mikor is ismerjük fel ezt a fontos dolgot az életünkben.

izi

Alkonyat

http://www.youtube.com/watch?v=w6KYjytwr1w


Szüntelenül keresd azt a szellemi beállítottságot, amely megengedi, hogy a legnagyobb teljességben éld meg MAGad .
Önmagaddá...önMAGoddá csak így lehetsz...minden más, csak ámítás.
Amikor elérted, egy hang szólal meg benned és ezt mondja...

" Ez az igazi éned ".

Ha rátaláltál erre, kövesd mindenáron...ne alkudj meg többé a világgal.
Ne nézz vissza...

izi

2009. július 9., csütörtök

Jutalom

Mióta nem vagy hajlandó a változás útjára lépni? Mióta hiszed, hogy a változni annyi, mint felelőtlennek lenni. Mióta ragaszkodsz azokhoz a régi, haszontalan dolgaidhoz, ami már régen betegít...



Mióta ragaszkodsz azokhoz a régi, haszontalan dolgaidhoz, ami már régen betegít, de az egód nem engedi, hogy beismerd magadnak?

Ó uram, milyen sokan vannak a kút körül, de semmi sincs a kútban.
Ó emberek, mennyire sokan ott vagyunk a kút körül és ódákat zengünk a kút vizéről.
Ezeket az ódákat réges- régen írták olyanok, akik nagyon sok időt töltöttek eme kút mellett abból kifolyólag, hogy valaki egyszer azt gondolta, hogy ez a kút csodákat rejt.
Nem is lenne baj, ha a kútban lenne víz.

http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=72836


De nagyon sokan azt a fáradtságot sem veszik, hogy belenézzenek.
Csak hisznek...hisznek úgy, hogy a tudatos megértés, felismerés templomát ki akarják hagyni az életükből.
Abban a hiszemben élnek, hogy a megváltás az ölükbe pottyan.
Valahol érthető is, hogy ebben a világban elfáradnak és úgy gondolják sokat dolgoznak és ezért leveszik a felelőséget magukról. A kötelező munka több órás fáradalmai mögé bújva hiszik, hogy a csoda megjelenik az életükben.
Önámítás.
Másra bízzák az üdvözülésüket.
"Egyszer élünk" hangoztatják egyesek...és ennek a mondatnak a "védelme" alatt várják, hogy valaki arany tálon odahozza nekik az élet vizét.
Sokan így élnek és bedőltek ennek a hatalmas hazugságnak.
A betegség is ennek velejárója.
A hazugsággal együtt megjelent a betegség is.
Most olyan korban élünk, ahol észre vehetjük már ezeket a félre beszéléseket.
A kezünkben és a szívünkben óriási hatalom adatott.
De ehhez be kell lépni a tudatos megismerés és felismerések templomába.


Itt ugyan fájdalmakkal és gyötrelmekkel kell szembe néznünk, de a jutalom ennek millió szorosa.
Nem állhatunk a víz nélküli kút mellett már.
Gondolkodj el egy kicsit ezen.
Mióta állsz ott?
Mióta meríted mással együtt ezt a "vizet"?
Amikor szándékodat adod a változás útjára, akkor a szíved közepéből egy forrás csörgedezni kezd.
Ez a kút a tiéd.
Ez a jutalmad.
Innen meríthetsz...bátran.
Nem kell félned, igyál nyugodtan...biztos nagyon szomjas vagy már.




Szeretettel.
izi

Hová mész...



Szellemi érettlenség önző kis idillje.
Terelget máshova, mint előre.
Olcsó praktikák, gagyi allűrők
Szemkápráztató szeretlek trükkök.

Hová mész ember, miért nem előre?
Hány lélekruha megy veszendőbe.
Meddig tart az oda, tedd fel magadnak.
Síró köreidet róva semmivé aszalnak.

Szélkakas irányú válaszok labirintusa.
Keresztre feszíted magadat újra és újra.
Ez kell neked, mert a gömböt nem éled.
Csak szögletes testedben reménykedsz.

Egy a Forrás, melyhez utunk is egy.
A Megváltóhoz Mihály az út, Te kire cserélted?
Testünk és szívünk ÉL, ha ezt megérted.
Cseréld vissza, mert ez a Te REMÉNYED.

izi

2009. július 7., kedd

dög macska

Ez a kis iromány annak örömére született, hogy volt feleségem rám hagyta a macskáját 12 napra...nem tudtam mire vállalkoztam...


Egy napja vagy itt és szétszedtél.
Aludni nem hagytál, testemen henyéltél.
Szavaimra szemmel sem rebbentél.
Hosszú szőrödet keféltem nem egyszer,
Hálából karmoddal testemre jelt tettél.
Kizártalak, de szemem nem lelt nyugtot.
Monoton nyávogásod folyton csak nyúzott.
Álmatlanságom az ablakhoz húzott.
Nyúzott szememre a telihold vigyorgott.
Elmondta gyorsan, "ő nem más, mint a tanítód.
Kegyetlen mestered megjelent azonmód."

Ezután vissza feküdtem gyorsan.
De mielőtt szemem lehunyhattam,
Egy nagy darab ajándék várt az alomban.
Orromat szagos szar darab csiklandozta nyomban.
Számban macska szőr és így mondom...KÖSZÖNÖM!

izi

2009. július 5., vasárnap

Körülöttem fájdalom...bennem remény



Körülöttem fájdalom és kétség...bennem remény.
Régen nem voltam ilyen...mármint reménnyel teli.
Ilyenné váltam. Volt szándékom hozzá.
Gyermekként folyamatosan beteg voltam.
Nem törődtem magammal, mivel nem volt előttem példa, csak az, hogy mi már csak ilyenek vagyunk, nincs lehetőségünk változtatni a sorsunkon. Ezt kaptuk.
De sokszor emlékszem, hogy olyan torok gyulladásom volt, amin a tüszők gyülekező helye volt. Kegyetlen torokfájdalmaimat soha nem értettem, de úgy gondoltam, hogy ez velejárója az életemnek...nincs lehetőségem ellene tenni. a betegség jött, valahonnan és én beteg vagyok. Ennyi és az orvos meggyógyít. Semmi beleszólásom nincs ebbe a folyamatba.
Legalább ötször szúrták fel a fülem, csak arra emlékszem, hogy majd bele haltam.
A fülem tele gennyel, majd szétfeszítette a dobhártyámat.
Ez is természetes velejárója az életemnek...fel kell szúrni, mert én ilyen vagyok, így születtem, nincs beleszólásom.
Tele tömtek antibiotikumokkal...bevettem, mert nincs lehetőségem ebbe beleszólni...én csak így születtem, az én életem már csak ilyen. Beszedtem a "gyógyszereket", ami után pár nappal újra kiújult a torok gyuszi...így éltem gyerekként...nem tehettem mást, mert nincs beleszólásom ebbe...tehetetlen vagyok...teszem azt, amit az orvosok és a hatalom mond.
Kaptam jó sok "védő"oltást...kell, mert meg kell védeni a többi embert...mert már olyan gyenge az immunrendszerük, mint az enyém...hát persze, hogy már szükséges. Ilyen gyenge immunrendszerrel hogy a francba lenne ellenálló a szervezetem.
Tudatos orvostudományunk tette azt, amit "tennie kellett"...ezt mondták nekik a magason ülők.
Mi csak szedtük az allopátiás gyógyszereinket...és "gyógyultunk"...immunrendszerünk"erősödött".
Én még a szerencsésebbek között voltam annak ellenére, hogy sok bajom volt...emlékszem olyanra, akinek még több baja volt.
Akkor még az orvosra istenként tekintettek.
Most már csökkent ezeknek a tábora.
Egyre többen felismertük, hogy mégsem úgy van a dolog, ahogy eddig láttuk.
Én úgy gondolom eleget "gyógyítottak" engem.
Jó pár éve megjött a felismerésem, hogy elég ebből.
Sokan nem tudják rólam, hogy nem fizetek tb-t, mert mert minden dolgot megoldok MAGamban.
Orvoshoz nem járok, nem veszem igénybe azokat a módszereket, amiket alkalmaznak.
Sokan mondják, hogy felelőtlen vagyok.
Kérdezik, mi lesz velem, ha baleset ér és sürgősségi ellátásra szorulok?
Mi lesz velem, ha beteg leszek?
Én erre azt mondom, hogy ha baleset ér, akkor megérdemlem.
Semmi sem történik véletlenül. Ha beteg leszek az is azért van, mert feladtam magamban azt a csodát, ami minden emberben létezik.
A test önmegújuló mechanizmusát.
Ehhez persze nagyon tudatosan kell élni, nem tagadom.
Sokszor a félelmeim azt mondták, mi lesz, ha gyenge leszek és mégis beteg leszek?...sokszor rámtört...de higgyétek el túlléptem ezen is. A félelmek előtörnek és lealacsonyítanak oda, hogy a betegséget majd más megszünteti bennem.
Adjam oda a gyógyulásomat más kezébe, majd ő megoldja...az enyémet. Olyannak, aki még a magáét sem tudja.
Gratulálok annak, akinek van mersze ezt megtenni.
Én meg vissza kérdezek, hogy nem vagy te egy kicsit felelőtlen?...hogy mered ezt megcsinálni?...átgondoltad te ezt jól?...tudod, mit adsz ki a kezedből...MAGadat!
Persze vannak szituációk, amikor a fizikális orvoslás(ami az egyik orvos barátnőm szerint nem más, mint egy szakmunka, amit sok ideig tanult és ő egy szakmunkás:-)) pl.a sebészet szükségeltetik...elismerem, ha már oda jutottunk, akkor van, amit ki kell szedni, van, amit pótolni kell, ha élni akarunk tovább.
De én úgy döntöttem, hogy egészséges vagyok annyira, hogy a testemet karban tartom. nem most lett volna időszerű elkezdenem, gyermekkoromban...de sajnos, vagy nem, akkor még a szüleim ezt nem látták be.
Jelenleg én ebben a szellemben nevelem a gyermekeimet.
A gyermekeim makk egészségesek.



A fiam nagyon pici kora óta így nevelkedett, a lányom csak 4 éves
kora óta.



Amióta velem élnek egészségesen táplálkoznak...az összefüggéseket tanulva...a test nevelésének fontosságát hangsúlyozva...a lelki-szellemi dolgokat ápolva élve. Nem mondom, hogy mindig simán ment, de azt gondolom jól állunk. A körülöttünk lévő világ fájdalmakat él meg és siránkozik.
BENNÜNK van REMÉNY.



Mi BElátóbbak vagyunk MAGunkba.
BEláttuk, hogy az EGÉSZségünk nem mások kezében kell, hogy legyen.
Nem is lehet, mert mindenki a saját sorsának a kovácsa.
Ha baj van akkor menjünk el a fizikális orvos szakmunkásokhoz...sebészekhez, olyanokhoz, akik kicserélnek, megszüntetnek bennünk valamit.
Igen szükség van rájuk, de nem azokra az allopátiás gyógyszerekre, amik mellékhatással vannak túlzsúfolva.
Nincs rájuk szükség. A testünk öngyógyító mechanizmusa egy csoda.
Adjuk meg neki az esélyt, hogy GYÓGYÍTSON. De, ha mindig megterheljük mérgekkel, akkor nem tud azzal törődni, amivel kell, nem tud egy egyensúlyt tartani, EGÉSZséget teremteni. Bántjuk sokszor és panaszkodunk, hogy betegek vagyunk és nem gyógyulunk.
A Modern orvoslásból kimaradt a harmónia.
Harmóniátlan...kesze-kusza.
Sok reklám kell hozzá, hogy "éljen".
Van is rá pénz bőven, mert sok "gyógyszert" eszik az ember.
A test öngyógyító mechanizmusa egy egészséges testi-lelki- szellemi harmóniában tartós.
Beteget gyógyítani csak testi szinten óriási felelőtlenség.
Igazi gyógyulás nem következhet be, csak akkor, ha másik kettő szinten is beteljesedés van...EGÉSZség van.
Ezek a mondataim sokakat bántanak...nem bántásnak szánom...senkit nem akarok a világnézetétől eltántorítani.
Tájékoztató jelleggel írom, hogy én hogy látom MAGam és a világom.
Bennem van remény.
Baj ez?
Felelőtlenség, hogy a kezembe vetem az irányításom?
Nem tehetem meg?
Talán ezzel másokat bántok, hogy azt mondom ébredjenek fel?
Szóval én bennem van REMÉNY.
BIZALOMMAL élek...bízok MAGamban.
Mindenki, aki orvoshoz akar menni, menjen...mert így érzi.
Menjen...senkit nem befolyásolok.
Mindenkinek felnőtt módon kell gondolkodnia.
Én EGÉSZséges vagyok és a gyermekeim is.
Hogy lehet ez, hogy nekünk működik?...talán egy kicsit ezen érdemes elgondolkodni.
Tisztelettel megkérem azokat, akik nem értenek velem egyet, azok írjanak egy olyan cikket, amiben az ő egészséges életük van bemutatva. Úgy gondolom a precedens értékű dolgok azok, amik előre mozdítják a világot. 25 évesen nem nagyon lehet még jelen élet beli tapasztalatokról...pontosabban élettapasztalokról beszélni, mert egy ilyen test még tele van energiával és a baklövéseinket még tolerálja. A saját büntetéseink, amik az EGÉSZSÉGTELENSÉGből adódtak csak később jelentkeznek intenzívebben.
Hiába jár valaki orvosi egyetemre, vagy hasonlóra, az még nem tapasztalat az EGÉSZségről.
Én ugyan 40 éves vagyok, de minden szavam abból ered, amit megtapasztaltam az EGÉSZségtelen és az EGÉSZséges pillanataimból...mert már én is kezdtem learatni azt, amit elvetettem.
De úgy gondolom időben elkezdtem MAGamba látni és felfedezni, hogy a saját sorsom kovácsa én vagyok...és NEM MÁS.
Van sok dolog, amit nem írtam még le, de pótolom...ezért valószínű van sok belém kötni való lehetőség.
Legyen teljes minden pillanatotok...ezek a pillanatok olyanok, amikor tényleg MAGunk vagyunk...EGÉSZségesen...teljesen:-)

Szeretettel.
izi

2009. július 3., péntek

Válaszok




Feltettünk már nagyon sok kérdést életünkben.
Kérdeztünk sok mindenkitől.
Tanfolyamokra jártunk.
Előadásokat hallgattunk.
Bizonyítványokat szereztünk.
Istenként tiszteltünk valakit, akiről azt hittük, hogy az.
Később csalódtunk és rájöttünk, hogy nem is úgy cselekszik az életében, ahogy magáról és az életről beszél.
Sokak magukhoz akartak láncolni, hogy csakis az az igaz, amiről ők beszélnek.
A kérdéseinkre a válaszok csak is náluk vannak meg.
Van aki Istent a nappalijában, vagy a hálószobájában véli felfedezni.
Holott mindenütt ott van.




Sokszor belefáradtunk az életünkbe.
Már nem is akartunk kérdéseket feltenni, mert inkább úgy gondoltuk, hogy jobb lenne meghalni.
De amikor már majdnam "meghaltunk" rájöttünk, hogy nem lehet ilyet tenni, mert ennek is van követkeménye.
Rájöttünk, hogy mindennek van következménye és ez mégjobban elkeserített. Még meghalni sem lehet csak úgy?
Miért?
Megint egy kérdés.
Kinek tegyem fel?
Talán már feltettem valakinek és mondott is rá valamit.
De ez nem elégített ki.
Isten saját képére teremtett mindenkit, de különbözű aspektusai vagyunk.
Mégis az EGY részei.
Bennünk van Isten, ahogy mi is őbenne.
De igazán Isten nem annyira van bennünk, mint mi őbenne.
Egy "kicsivel"több Isten, mint mi.
De bármikor szólhatunk hozzá.
Bármikor feltehetünk neki egy kérdést.

A mai világban sajnos mindenki kész válaszokat vár.
Vannak olyan intézmények, akik azt mondják, hogy a válasz itt van nálunk és, ha fizetsz már meg is kapod.

Valamit kaphatunk itt, de személyre szabott, élettel teli válaszokat nem.

Addig kell eljutnia az embernek, hogy a megnemértés miatt fájdalom keletkezzen benne.
Ezért várnia kelljen a kérdezőnek.

Itt történik meg az ALKÍMIA...a csoda.

A VÁLASZHOZ MAGA KÜZDJE FEL MAGÁT.

Ez a lényeg.


Ezért vagyunk itt a Földön.
Isten saját képére teremtett mindenkit és a válaszokat is mindenkinek egyénre szabottan felkinálja arany tálcán.
De egy törvény szerint teszi.
Nem össze-vissza.
Vannak szabályok, amik igazán csak a szeretetből fakadtak.
Ez az az út és igazság, amiről sok tanító beszélt.
Ezen az úton ott van az igazság, a kérdésre a válasz.
Amikor erre az ösvényre lépünk már szinte nem is kérdezünk, mert a kérdésünkre meg is jelenik a válasz.
Aki erre az ösvényre még nem talált rá, talán ez a cikk elvezeti szeretettel oda...igen az ő személyre szabott ösvényére, ahol a válaszok jelen vannak.



Csak élő gondolatokkal táplálkozzunk, mint, ahogy élő élelmiszerrel is ildomos.
Minden más, csak halottá teszi az embert.
Ez a halál nem feltűnő.
Csak szép lassal öl meg.
Szépen feléli a tartalékainkat, addig, amíg elfogynak az erőink.
Bűntelenségünk hitében romboljuk testünket, gondolva, hogy semmi sem árthat neki.
Igen, egy darabig nem tűnik fel, hogy bántjuk magunkat.
Amikor kórházba kerülünk, akkor jön a kijózanodás pillanata.
Miért is vagyunk betegek?


Ha lehet már ne kérdezz KINT, csak BENT...hallgass a szívedre.
Ott megtalálod a válaszod.
De ne felejtsd el előtte, hogy csak teremtett vagy, aki bármikor emelkedhet, ha ALÁZATOSSÁ válik és Isten elé tárja azt, ami egyébként is a jogos jussa volt.
A TITOK ez.
Nem az a titok, ami a filmben is van, amiben csak önteremtést végzünk isten nélkül, úgy, hogy közben azt merjük képzelni, hogy mi vagyunk az isten.
Ez hibádzik egy kicsit. Egy ici- picit és ez elég ahhoz, hogy a testünk már ne az EGÉSZséget mutassa.

Szeretettel.
izi

Csendülő kegyelem



Fájdalmakkal teli pirkadat.
Sóhajokkal teli pislogás.
Értelmetlen érzelmek.
Hovatűnt csillogás.
Mozdulatlan harangok.
Robajló hallgatás.
Néma ordítás.

Őszinte megnyílás.
Isteni szárnyalás.
Felfénylő értelem.
Éltető védelem.
Ölelő két kezem.
Szerelmes szerelem.
Csendülő kegyelem.


izi