2020. május 29., péntek

régen írtam már ide

Életünk szinezetén javíthatunk. De persze nem mindig olyan iramban és minőségben(színárnyalattal), ahogy az egónk megkövetelné. Sokan instant módon akarják, minden morális pálfordulás nélkül a színeket. Ebbe a nagy tévedésbe esnek azok, akik elhiszik, hogy elegendő elővenni a palettát és az ecsetet és már kész is lesz a mestermű. Ehhez bőven asszisztálnak az atavisztikus, ceremónikus beavatási módszereikkel a pénzéhez élősködők.
Megtévesztésüket nevezhetjük ugyan tanulópénznek is, de szerintem ezt kellő rálátással és mások kárának figyelembevételével elkerülhetjük. Nem mindegy meddig vagyunk a kerülő úton, mert ezen utak nem az egészségünket szolgálják, csak látszólagosan.
Minden út Rómába vezet? Tényleg?
Aki ebbe ringatja el magát, hasznos időt veszít el és életenergiát(akár több életen keresztül is).
Amikor a kezünkben az ecset és látjuk a palettánkon már a színeket, akkor megtelik reménnyel a lelkünk és elindulunk magunk felé. Lesz, amit többször átfestünk és más színt keverünk inkább, de ez a folyamat biztonsággal és élettel teljes. Egyre kevesebbet hazudunk, mint magunknak, mint másnak.
Egyre inkább észrevesszük a másik ember szükségletét, amit ítéletmentességgel konstatálunk és amint tudunk segítségére leszünk.
Tudatos, szép reggelt kívánok neked.

Pár gondolat még hozzá: 
Relatív. Ha csak egy ember tanul belőle,. akkor is volt értelme. Nem azt mondom, hogy ez írás által majd egyszerre sokan okulnak, nincsenek ilyen illúzióim, viszont azt tudom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor éppen segíteni tudunk, hogy ne menjen el arra.  Ez is önerő.  Nem beszéléve arról, hogy ha valaki elolvassa ezt az írást és azzal még nincs tisztában, hogy a szellemi "dolgok" nem mind egyformák és ha ezt már tudja, akkor megfoganhat benne egy gondolat, hogy akkor van egy abszolut viszonyítási alap és nem minden irányzat aktuális a kor szellemiségére nézve.


Nincsenek megjegyzések: