2016. augusztus 31., szerda

náplementeeeeeee












előtt


Életünk befejeződhet még a halálunk előtt, ha nem vesszük észre a lényeget.





Ha nincs bennünk semmi egyedi, ha a sablon a mértékünk, akkor uniformizálódunk úgy, hogy közben azt hisszük tartalmas életet élünk.
Társadalmilag elfogadott alakot varázsolunk magunknak, esztétikai műtéteink kényszeres sorozataiban fuldoklunk.
Eközben elmegy mellettünk az élet, semmi természeteset  nem igénylünk már, mert elfelejtettük a lényeget.
Idő előtt halunk.
Vagy nem.

emeljük


"Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
 S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászülten élnél."

Johann Wolfgang von Goethe







Itt ölellek, mert itt engedlek és itt engedsz.
Mert beengedlek, neked leszek, nekem leszel, nekünk leszünk, így lettünk eggyé.

Átöleljük egymást a másikhoz magunkat.
                                          Az érzéseinket, vágyainkat, életünket, lelkünket.
Akaratunk hőjét, melegét,
Érzéseink életét a szívünkbe emeljük.


2016. augusztus 29., hétfő

"Ma reggel a presszóban, egy idős bácsi hozzám fordult és ezt kérdezte: Tudod mi az a barátság? Válaszolni akartam, de félbeszakított: Látod azt az úriembert annál az asztalnál? Ő a legjobb barátom, ’39-ben születtünk mindketten, együtt nőttünk fel. Minden nap ide jártunk ebbe a kávéházba. Ittunk egy feketét, és elolvastuk az újságot… valójában ő olvasta fel nekem az újságot, mert én nem tudok olvasni. Mindig együtt voltunk. Aztán ’78-ban összevesztünk… még verekedtünk is. Azóta nem beszélünk, még csak nem is köszönünk egymásnak. De minden nap idejövünk a szokott időpontban. Látjuk egymást, de nem köszönünk, és külön asztalhoz ülünk. Mindketten megisszuk a feketét. Ő minden nap fogja az újságot és hangosan felolvassa. Az emberek azt hiszik bolond, de értem teszi… 1978 óta."

2016. augusztus 28., vasárnap

visszatekintve


Csak akkor lehetek boldog, ha szeretek, ha szeretet van bennem.
Bármi is történjék velem a szeretet fog vezérelni, mert minden más haszontalan.
A múlt történéseiben minden tanulnivaló megvolt ahhoz, hogy most észrevegyem az eszenciáját az életemnek, és magának az életnek.
Veszteségeinkben ott van az oldódás, az oldás csírája.
Az újjászületés csirája ez.
Lelkünk éhezi ezt a megváltást, mert e nélkül üres maradna és elszáradna.
Bántjuk magunkat, ha haragszunk, mert csakis szeretettel segíthetünk magunkon és ezáltal másokon.
Jellemünk az élet viharaiban edződik, amikor elesünk az pont arra jó, hogy felálljunk és átgondoljuk mit és miért tettünk.
Megtanulunk ezáltal ítéletmentessé válni, mert feleslegesen ítélünk, semmi haszna nincs, csak az egónk érzi, hogy elégtételt vett ezáltal, pedig nem.
Lelkünk vágyja az élet vizét, mert a poshadt víz nem táplálja.
Ha sokat csalódtunk bezárkózhatunk.
De vigyáznunk kell, nehogy úgy elzárkózzunk, hogy már senkit ne engedjünk magunk mellé.
Pótcselekvéseinkből fakadó kiégéseink is veszélyesek, mert érzéketlenné válhatunk.
A középutat megtalálni hit nélkül nem lehet.
A szomorúságunkban pedig ott rejlik az öröm és a megbékélés csírája.
Igazi felfrissülésben részesülhetünk, ha az életünk történéseit elfogadjuk és egy gondos elrendezést is látunk benne a sok fájdalom ellenére is.
Ezek a fájdalmak csak azért voltak annyira erősek, mert túlfeszítettük a húrt, mert nem vettük észre az első jeleket, amik még simogatóan figyelmeztettek(ahogy egy kedves, tudatos, következetes szülő teszi).
Mert vannak ilyen jelek, amikor még csak arra kérnek ezáltal gyengéden, hogy nem jó az irány, vagy a sebesség és menjünk másfelé, vagy lassítsunk.
De a gőgünk elnyomja ezen figyelmeztetéseket, mert úgy véli badarság.
De a sok apró üzenet egyszer összegyűlik és nagyon fájdalmas pofonként összpontosul.
Ezért is kérlek, aki most olvasod ezen sorokat, hogy gondold át az életed, gondold át miért haragszol valakire, van -e értelme magadat ezáltal mérgezni.?
Figyeld meg az apró jeleket is az életedben, mert ott vannak.
Persze ezek nem kötelező dolgok, csak a magam kárán tanulva írom most ez le neked, mert visszatekintve mindig figyelmeztettek.

Ölellek.



gyerekek öröme

















gyömbér-szőlő-sárgadinnye-körte



Mennyei ízek.
Reggeli frissítő.
Imádom.

2016. augusztus 26., péntek

imádom

Foto: Fortepan /  KORENCHY LÁSZLÓ



Imádom a Gyermekeim.
És ez az érzés annyira megnyugtató.
Mérhetetlen szeretetet kapok mostanában tőlük, talán azért is, mert már elengedtem őket.
Felnőttek mellettem úgy, hogy észre sem vettem. 
Ha mélyen belegondolok ebbe, akkor még azt is mondhatom, hogy szomorúsággal tölthetne el ez a tény, de a változással együtt haladva inkább örülök.
Mi választjuk meg azt, hogy hogyan állunk egy dologhoz.
Ennek ellenére sokszor eszembe jut az az érzés, amikor kicsik voltak és együtt mentünk mindenhová, együtt éltünk meg csodálatos pillanatokat.
Ma is előttem állt a sorban egy apuka a Gyermekével, annyira kedvesen beszélgettek, olyan szeretet volt köztük, hogy ez előcsalta a régi érzéseket a lelkem mélyéről és könnybe lábadt a szemem.
Ma megnézzük a régi videókat, talán még működik a videólejátszó. 
Sőt , legszívesebben diavetítőznék, amihez megint nagyon sok élményünk kapcsolódik.
Az én gyermekkorom diavetítő nélkül nem is lett volna egész.



































fotóim a teljesség igénye nélkül