gyeremenjünkbe2 (hívtalak)

( a szereplők és a helyzetek a képzelet szüleményei)

  https://www.youtube.com/watch?v=t13DULDt01k

Hívtalak.
"gyeremenjünkbe"
De a morál mentes világot választottuk inkább. Közösen.
Alkoholvarázslatot, azt a mámort, ami nélkülözi az igazi szembesülést magunkkal, amitől tényleg emelkedhettünk volna, ehelyett lopott gyönyörökkel foldoztuk be víztelen lelkünk kifeslett részeit.
Kezdetben hívtalak, mert az utamon voltam, olyan világba hívtalak, ahol közösen emelkedhettünk volna. De nem véletlenül tudtál másfelé csalni(nem tudatosan), mert még gyenge voltam, volt egy rés a pajzson, amit nem vettem észre.
Tudtam az irányt, sok embert tereltem maga felé, te is elindultál már, ez az, ami igazán megtévesztett.
Olyan képet festettem le magamnak rólad, ami már nem figyelt a továbbiakban arra, hogy letértem finoman az utamról(itt még érezhettem a kommunikáció egyensúlyát is). De egyenlőtlenség alakult ki idővel közöttünk, ami már számomra láthatatlanul szívta az energiámat. Ilyenkor a lényegről megy el a figyelem, egyre jobban nem voltam fontos magamnak. Te lettél csak a fontos, ami nem is lenne baj, ha a kölcsönösség megmaradt volna és a kommunikációban is az egyenlőség felé törekedtünk volna. Te már akkor erőre kaptál, én gyengültem, megéreztél valamit, ami különleges. Azt az erőt ismerted meg, aminek fenntartásához már a régi energiánkkal  nem közeledhetünk, mert csakis morális tartalommal tartható fent.
Már az út szélén álltam, Te is arra jártál.
Nem vettél észre.
Tovább sétáltál.
Amit megéreztél és a birtokodban volt félreértetted.
Nem arra használtad, amire való.

Vezetési, parkolási szokásaink mindent elárulnak rólunk(pl. vesz-e az ember parkolójegyet, behajtani tilost figyelmen kívül hagyja, kitolat az egyirányú utcából, betartja -e a követési távolságot, bírja-e, ha előtte lassan haladnak az  emberek a gépjárművel?...ott is megállunk, ahol nem szabad ezáltal korlátozunk mást, amit persze figyelmen kívül hagyunk...stb..aki ilyen, annak soha semmi sem lesz elég, soha semmi sem lesz elfogadható, mert magukban sincsenek szabályai, csakis az önös érdekeik)  mint az is, mennyire vagyunk jelen a másik ember életében akkor is, amikor esetleg fáradtak és kimerültek vagyunk. Ilyenkor is létezik megerősítő kommunikáció, ami elengedhetetlen.
E nélkül halott minden kapcsolat.
Csak az önzés és felelőtlenség éli ki magát ott legbelül, annak ellenére is, hogy szép köntösben van.  :)
"gyeremenjünkbe"

...én már bent vagyok újra. :)
Az élet vize nem más, mint a morális út.

Jé!...te is itt vagy már!? :)))))