https://www.youtube.com/watch?v=qkwBk4eZAPI

A fejlődés egyik alapja a leválás.
Belülről épülünk, a külső elszárad és leválik.
Belül növekszünk, nem kintről.
Ahogy a körömágy is szinte folyékony  és élettel teli, úgy válik idővel szárazzá, szklerotikussá , amit a végén le is vágunk ollóval.
Az élet is ilyen.
Kapcsolataink kezdetén élettel telve áramlik, miután ezen életerő kezdi elhagyni , így válik reménytelen kapcsolattá.
Változó az, hogy meddig élhet egy kapcsolat.
Amíg mind a két fél ÉL benne, addig csodálatos.
Mind a két fél belülről táplálkozik, magát építi, mégis számíthat a másikra, és ez annyira felemelő.
Viszont a karmikus behatások miatt történhetnek olyan változások, amik az egyik felet blokkolják, megijedhet, megijesztheti ez a harmónia.
Érdekes ez. mivel igazán semmi oka nem lehetne erre, mégis valami kényszer hatására nem tudja tovább vinni ezt a vonalat.
Bonyolult útvesztő az élet, mégis átlátható idővel.
Egy egész életen át is élhet egy kapcsolat, de akár csak rövidebb ideig is, aminek a végén megtörténik a leválás.
Aki abban a kegyben részesül, hogy egy egész életen keresztül élvezheti ezt a csodát a társával, annak is véget vet az életük vége, mert így történik meg a fizikális leválás.
Lelkünkben viszont nem válunk le mindig, ahogy fizikálisan leváltunk, mert aki őszintén szereti a másikat, annak ez az élet nem jelenti a lezárulást.