Kisimultak a lelki ráncaim.
Arcomon mély redő hirdeti ezt.
Tenyeremben tisztul az életvonal.
Talán már nem megyek ellent a sorsomnak, csak annyira, amennyire belefér és ezáltal bízom az isteni elrendezésben, ami mindig is nagy rendből fakad.
Játszma háborúk, védelmi stratégiák, enervált képmutatás, smink alatti valóság.
Olyan jó érzés átlátni az életünket.
Annyira megnyugtató megérteni minden pillanatát, ami később értelmet ad a "legrosszabbnak" is.
Szélsőséges akarásaink bűvkörében semmit nem láthatunk objektíven.
Pedig meg vagyunk győződve arról, hogy semmi elvárás nincs bennünk.
Ha az élet már lezárt valamit és ezt nem akarjuk megérteni, akkor bizony számíthatunk arra, hogy a földbe fog döngölni idővel, ha nem adunk lejjebb az akarásunkból.
Egyébként ez a legnagyobb isteni kegyelem, hogy ezek által is önmagunk felé terel.
Ugye?
Szabadabb vagy?
Szabad vagy?
Minden azon múlik, hogy felhagysz-e a játszmával.
A játszmák a legváratlanabb pillanatokban üthetik fel a fejüket, a legrosszabb az, amikor úgy jön, hogy már eleve enerváltak vagyunk.
Ilyenkor törik a pohár, törik minden.
Feszültség keletkezik és a lelki ráncaink mélyebb gödörré válnak.
De az igazi szabadságban ezek a barázdák kisimulnak.
Mert minden értelmét nyeri.
Egészségedre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése