foto: Trencsényi Balázs
Budapest.
Budai vár.
Keresem a pénztárcám.
Nincs meg sehol.
Nagyon-nagyon sok ember körülöttem.
Az első ijedtség után úgy döntöttem már nem fogom magam lehúzni, valahogy másként állok a dolgokhoz.
Visszatekintve sehol nem leltem az emlékezeteimben a lehetőségét, ahol elhagyhattam.
De ez nem húzott le, mert valahogy másként álltam hozzá.
Nagyon-nagyon sok ember körülöttem.
Az első ijedtség után úgy döntöttem már nem fogom magam lehúzni, valahogy másként állok a dolgokhoz.
Visszatekintve sehol nem leltem az emlékezeteimben a lehetőségét, ahol elhagyhattam.
De ez nem húzott le, mert valahogy másként álltam hozzá.
Ebben a pillanatban beugrott valami, az utolsó pillanat, amikor még a kezemben volt.
Eszembe jutott egy szám is. 216.
Tiszta erővel elkezdtem futni a tömegen keresztül.
Csak annyit éreztem, hogy hajt a lábam és ha nem sietek, akkor elvesztem a lehetőségét annak, hogy megtaláljam.
Kiálltam az útra, a rendőr mellettem, de hozzám se szólt, a buszokat kezdtem megállítani.
A sofőrök simán felengedtek a buszra és a hátsó ülésen kerestem a pénztárcám.
Eszembe jutott egy szám is. 216.
Tiszta erővel elkezdtem futni a tömegen keresztül.
Csak annyit éreztem, hogy hajt a lábam és ha nem sietek, akkor elvesztem a lehetőségét annak, hogy megtaláljam.
Kiálltam az útra, a rendőr mellettem, de hozzám se szólt, a buszokat kezdtem megállítani.
A sofőrök simán felengedtek a buszra és a hátsó ülésen kerestem a pénztárcám.
Kb. 5 buszt állítottam meg.
A hatodikra ránézve már egy ismerős szemüveges arcot véltem meglátni a sofőr személyében.
Akkor már tisztán éreztem, hogy bizony egyre közelebb vagyok a megoldáshoz.
A hatodikra ránézve már egy ismerős szemüveges arcot véltem meglátni a sofőr személyében.
Akkor már tisztán éreztem, hogy bizony egyre közelebb vagyok a megoldáshoz.
Ahogy megállt a busz a sofőr nevetve már nyújtotta is a kezembe a tárcámat, annyit fűzött hozzá, hogy ő nem nyitotta ki, nem tudja mi volt benne, de nagyon örül, hogy visszakerült hozzám.
A nagy örömömben elkezdtem ugrálni.
A rendőr is szinte táncolt az örömében, ami egészen meglepett.
Miközben kinyitottam, és konstatáltam, hogy az összes pénz(nem kevés) benne van és az irataim, bankkártyám is hiánytalanul megvannak, felnéztem és azt látom, hogy a busz hátsó részében ugyanúgy ugrálnak és nevetnek és örülnek, ahogy előbb én.
Volt ott ázsiai, európai, de egy volt bennük közös, az pedig a nagy szeretet, ahogy együtt örültek velem.
Csodálatos érzés volt ez, szinte leírhatatlan.
Egy fél percig összekapcsolódva ugráltunk és örültünk....:D :))))))))
Ilyen kedvességet és csodát ritkán él meg az ember, de egy biztos, van még remény és egyre tisztábban érzem azt is, hogy mi magunkban kezdhetjük el ennek az alapjait elvetni.
Ezen írásommal szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekem, lehet(sőt biztos) , hogy nem olvassák, de az éteren át eljut hozzájuk a szeretet, ami bennem most éppen él.
Ölellek.
A nagy örömömben elkezdtem ugrálni.
A rendőr is szinte táncolt az örömében, ami egészen meglepett.
Miközben kinyitottam, és konstatáltam, hogy az összes pénz(nem kevés) benne van és az irataim, bankkártyám is hiánytalanul megvannak, felnéztem és azt látom, hogy a busz hátsó részében ugyanúgy ugrálnak és nevetnek és örülnek, ahogy előbb én.
Volt ott ázsiai, európai, de egy volt bennük közös, az pedig a nagy szeretet, ahogy együtt örültek velem.
Csodálatos érzés volt ez, szinte leírhatatlan.
Egy fél percig összekapcsolódva ugráltunk és örültünk....:D :))))))))
Ilyen kedvességet és csodát ritkán él meg az ember, de egy biztos, van még remény és egyre tisztábban érzem azt is, hogy mi magunkban kezdhetjük el ennek az alapjait elvetni.
Ezen írásommal szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekem, lehet(sőt biztos) , hogy nem olvassák, de az éteren át eljut hozzájuk a szeretet, ami bennem most éppen él.
Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése