2016. augusztus 28., vasárnap

visszatekintve


Csak akkor lehetek boldog, ha szeretek, ha szeretet van bennem.
Bármi is történjék velem a szeretet fog vezérelni, mert minden más haszontalan.
A múlt történéseiben minden tanulnivaló megvolt ahhoz, hogy most észrevegyem az eszenciáját az életemnek, és magának az életnek.
Veszteségeinkben ott van az oldódás, az oldás csírája.
Az újjászületés csirája ez.
Lelkünk éhezi ezt a megváltást, mert e nélkül üres maradna és elszáradna.
Bántjuk magunkat, ha haragszunk, mert csakis szeretettel segíthetünk magunkon és ezáltal másokon.
Jellemünk az élet viharaiban edződik, amikor elesünk az pont arra jó, hogy felálljunk és átgondoljuk mit és miért tettünk.
Megtanulunk ezáltal ítéletmentessé válni, mert feleslegesen ítélünk, semmi haszna nincs, csak az egónk érzi, hogy elégtételt vett ezáltal, pedig nem.
Lelkünk vágyja az élet vizét, mert a poshadt víz nem táplálja.
Ha sokat csalódtunk bezárkózhatunk.
De vigyáznunk kell, nehogy úgy elzárkózzunk, hogy már senkit ne engedjünk magunk mellé.
Pótcselekvéseinkből fakadó kiégéseink is veszélyesek, mert érzéketlenné válhatunk.
A középutat megtalálni hit nélkül nem lehet.
A szomorúságunkban pedig ott rejlik az öröm és a megbékélés csírája.
Igazi felfrissülésben részesülhetünk, ha az életünk történéseit elfogadjuk és egy gondos elrendezést is látunk benne a sok fájdalom ellenére is.
Ezek a fájdalmak csak azért voltak annyira erősek, mert túlfeszítettük a húrt, mert nem vettük észre az első jeleket, amik még simogatóan figyelmeztettek(ahogy egy kedves, tudatos, következetes szülő teszi).
Mert vannak ilyen jelek, amikor még csak arra kérnek ezáltal gyengéden, hogy nem jó az irány, vagy a sebesség és menjünk másfelé, vagy lassítsunk.
De a gőgünk elnyomja ezen figyelmeztetéseket, mert úgy véli badarság.
De a sok apró üzenet egyszer összegyűlik és nagyon fájdalmas pofonként összpontosul.
Ezért is kérlek, aki most olvasod ezen sorokat, hogy gondold át az életed, gondold át miért haragszol valakire, van -e értelme magadat ezáltal mérgezni.?
Figyeld meg az apró jeleket is az életedben, mert ott vannak.
Persze ezek nem kötelező dolgok, csak a magam kárán tanulva írom most ez le neked, mert visszatekintve mindig figyelmeztettek.

Ölellek.



Nincsenek megjegyzések: