2010. június 27., vasárnap

Prometheusz



Ezt az írásomat egy másik fórumra írtam, de úgy érzem, ide sem árt felrakni...sok előzménye volt ugyan, de valahol ez a kiragadás is egész önmagában.

Íme...

Sokat beszéltünk az utóbbi időben a szexualitásról, a Tantráról, az energia vesztésről, az energia megtartásról, a Megváltásról, a kundalini energiáról (ami lentről felfelé)... és ami annyira nem köztudott a pünkösdi energiáról(ami fentről lefelé)...beszéltünk Prometheuszról, a sasról, ami tépi a máját, Heraklészről...
Mi ezekben a közös.
Minden mindennel összefügg...

A mondák, mind ezoterikus igazságok tárházai...de ezeket is több szemszögből lehet olvasni, a tudatossági szintektől függően...exoterikus(külső)...mezoterikus(középső)...és ezoterikus(belső) szintekről...és itt a szint jelölése semmiképpen sem megkülönböztetés...pontosabban nem olyan megkülönböztetés, mint, amilyen az anyagba ragadt ember véli.

Köszönöm, hogy engem is arra sarkaltatok, hogy még mélyebben átlássam ezen összefüggéseket.
Bevallom most sokkal jobban érzem magam és még jobban megerősödtem a hitemben.

Érdemes meghallgatni Paksi Zoltánt is, amit jaguár ajánlott...
http://tisztahangok.wordpress.com/2008/08/26/asztrozofia-paksi-zoltan-rovata/

... "A GONDOLKODÁSRÓL"-ra kattints kb. a 60. perctől van róla szó.

Igen...Paksi Zoltán nagyon ott van és mindig is szívesen hallgatom, valahol nem beszélt másról , mint én, ha a mélységét tekintjük.
Arról viszont nem beszélt, csak belekezdett, hogy miért pontosan a májat bántja a sas-keselyű.
Azt megemlítette, amit sokan nem tudnak a májról, hogy a leggyorsabban regenerálódó szervünk, amiben nincs érző ideg, tehát nem is fáj, ha mardossák. Ez nagyon érdekes...

Ahhoz, hogy jobban megértsük, miért is a máját támadta a sas, tudnunk kell egy-két dolgot előtte.

Az Embernek vannak alacsonyabb testei, ezen azt értem, ami az anyaghoz van közelebb, amit nem hatott át még a szellem...ezek a fizikális, éter, asztrál(aminek káma is a neve)testek.
Az Embernek az a feladata, hogy ezen testeit átszellemesítse, ahogy Prometheusz is szimbolizálja, ahogy szabad akar lenni a Kaukázustól, ahová Zeusz láncolta. Ez a világi gondolkodás azt mondja, hogy előbb a világ hasson ránk és utána gondolkodunk.
Az alacsonyabb testeinket még nem hatja át a szellem, az az ÉN szellem, amit elérhet az emberiség és a maga kezébe veheti az irányítását.
Prometheuszhoz eljön Heraklész( aki nem mást szimbolizál, mint aki beavatott, aki nem más, mint mi, önmagunk, a megváltott embert, aki mer lépni, változtatni)...tehát eljön hozzánk a magasabb ÉNünk...nem az alacsonyabb énünk, hanem a magasabb(ha viszonyítani akarunk).
Ez a magasabb ÉNünk az, ami ráhatással van az alacsonyabb testeinkre.
Mit is tesz ezzel?

Átszellemesíti.

Az alacsonyabb testeink tehát.

1.fizikális...orrtő feletti rész, ahonnan a fizikális test kialakult

2.éter...máj

3. asztrál(káma=vágy)...gyomor

4. Alacsonyabb én(ami ragaszkodik és félelmeiben él)
------------------------------------------------------------------------------ itt van a választó vonal, amikor elkezd működni bennünk Heraklész(magasabb ÉNünk, beavatott)

PÜNKÖSD ezzel azonos...itt az a szellem lép be a korona csakrán, ami bölcsességgel lát el, rálátással leszünk önmagunkra , a vágyainkra, kívánságainkra...itt döntünk szabad akaratunkból, hogy lehet másként is, ne az állati ösztöneink uraljanak.

Tehát az átszellemesedett testeink a következők lesznek.

(3+)...plusszal jelölöm az átszellemesített testet.

tehát...

3+. manasz (átszellemsített asztrál test)

2+. budhi (átszellemsített éter test)

1+. atman(átszellemesített fizikális test, ami az Isten embert is jelöli)

Tehát, amikor az alsóbb testeink kezdenek átalakulni, amire élő példa volt Jézus, ahogy a krisztusi szellem beleköltözésekor ez a folyamat megkezdődött, csak ő 3 év alatt (tehát minden egyes alacsonyabb testét egy év alatt)alakította át alsóbb testeit, amit az emberiségnek persze nem ennyi idő alatt kell majd, csak élő példával szolgált, hogy lehetséges.
A MEGVÁLTÁS itt nyeri igazi értelmét, megváltami abból az alacsonyabb kényszerítő (asztrál-manasz=vágy)testünkból, ami mardos(sas)...az étertestünket(máj...életerő, az életerőnket, ami mindig elvesz belőle nagyon sokat, ha nem előbb gondolkodunk, hanem előbb cselekszünk automatikusan...lásd, magömlés=energia vesztés).
Tehát a máj azon életerőnket( alacsonyabb étertestünk) jelképezi, amit a vágyaink irányítanak, MARDOSNAK, mint egy sas, mert a VÁGYAINK az étertestünkben vannak(amiben Lucifer munkálkodik, csábítás, kényszer).

Hirtelen ennyit tudtam összeszedni, de, ha van kérdésetek szívesen válaszolok.
Nem kívánok vitába szállni senkivel, mindenki döntse el magában, hogy ez a dolog megérintette e a szívét, avagy sem, ha esetleg nem, akkor tanuljuk meg elfogadni a másik véleményét, tapasztalásait...

Sok szeretettel,
izi

2010. június 26., szombat

Alexandra



Ő az én szép nagy lányom...Alexandra.
Tegnap volt a tánc gálája...itt készült a fotó.
Már egyre jobban kijövünk egymással...hurrá!:-)

szúnyog

Mostanában azon gondolkodtam, hogy mennyire van az Embernek joga agyon ütni egy szúnyogot...
Az élet tisztelete hol húz határt?
Tudom ez egy kicsit bugyutának hangzik, de valahol szeretnék erre választ kapni.
Tegnap este többször is felébredtem, szétvakartam magam...nem hagytak aludni ezek a gaz moszkitók.

Érdemes megnézni ezt a videót, ahogy tele szívja magát vérrel, ahogy megdagad...

2010. június 24., csütörtök

hozzád

Most konkrétan Hozzád szólok...igen Hozzád, aki olvasod-e sorokat.
Kívánom Neked, hogy legyél egyre tudatosabb önmagad felé...érezd meg azt az erőt, ami mindannyiunkban ott van és ezen erőt használd fel arra, hogy érezd meg ki is vagy valójában.
Legyenek teljesek a pillanataid...egyre többször érezd meg azt, amikor a nem helyén való irányba indultál el, amikor önmagadtól kezdesz eltávolodni és ezt időben tudd korrigálni.
Kívánom, hogy minden reggel legyen energiád a testedet-lelkedet rendbe rakni, szellemi dolgokon elidőzni, hogy a napod olyan értéket mutasson, amire jóérzéssel gondolsz vissza.
Érezd meg azt, hogy úgy, ahogy vagy ebben a pillanatban teljesen rendben vagy...annak ellenére is, ha fáj valamid, vagy nagyon nehéz életszakaszodban vagy.
Minden, amit megtapasztalsz nem véletlenül van jelen az életedben.
Tudom ez sokszor nem elfogadható, mert nem hisszük el, hogy ezt kell megélnünk. Kívánom, hogy fedezd fel minden dolog mögött a tanító szándékot.
Az élet szép...semmi sem történik véletlenül.
Ebben a szellemben köszönök most el Tőled.

Szeretettel,
izi

gondolatok

Két féle ember létezik.
Az, amelyiknek ideális az energia szintje és az, akinek alacsony.
Ennek függvényében lesz ideális a napunk, avagy teljesen káosz.
Ennek ellenére mindig újjal mutogatunk a másikra, benne véljük a hibát, holott nekünk nincs semmi energiánk...mivel nincs energiánk, nem is számíthatunk arra, hogy szembe jöjjön velünk valaki és azt mondja..."Húúú, de jól nézel ki, mennyire örülök, hogy találkoztam Veled!".
Viszont olyan tuti, hogy szembe fog jönni velünk, aki valamiért nem tetszését fogja kinyilvánítani...kritizálni fog bennünket.
Az élet ilyen egyszerű, mégsem látjuk meg az összefüggéseket, inkább sajnáltatjuk magunkat, elvárjuk, hogy a másik térden állva kérjen előbb bocsánatot, hogy megbocsáthassunk.
Sokszor figyelem magam a nap folyamán.
Figyelem az embereket és azt is, hogy milyenek a reakcióik és azt is, hogy én hogyan reagálok dolgokra.
Sokszor veszem észre azt, hogy menyire nem tolerálom azt, amikor valaki autóval a seggembe áll.
Ilyenkor elindul bennem egy düh...ez egy régi beidegződésem és ha nem vagyok figyelmes már el is uralkodik rajtam.
Amikor ebből a figyelmemből kifolyólag másként tudok reagálni, akkor nagyon jól érzem magam. Ilyenkor érzem azt, hogy a saját sorsom tudatos kovácsa vagyok.
nagyon jó érzés ez.
Ebből az energiából tovább lépve még többször tudom magam időben kijavítani.
Ez a a legnagyobb feladatunk egyike.

Szép estét...szeretettel,
izi

tolerancia (pillanatkép)

Most, hogy egy kicsit kitekintettem a kis bungalómból és újra meglátogattam(sok idő után)egy-két fórumot, rá kellett jönnöm, hogy mennyire nem toleránsak egymással az emberek.
Az volt a legérdekeebb számomra, hogy mennyire nem tudták elfogadni azt, amikor szeretettel közeledtem feléjük. Egyből burkolt támadást véltek benne, amit rögtön, védekezésből támadással hárítottak.
Érdekes ez a világ...de ezen nem is szabadna csodálkoznom, mert nagyon az elején vagyunk az önmegismerésünknek.
Sok frissen "megvilágosodott"emberke, azt gondolja, hogy ők sz...ták a spanyol viaszt.
Tényleg az a tendencia, hogy azt hiszik, hogy pár nap alatt felül írhatják a karmájukat és nem lényeges az, hogy legyenek háttér információik...ez a túlzott szabadosság kora.

Pillanatkép a világból...

izi

2010. június 23., szerda

alprogramjaink

Már nagyon sokszor írtam arról, hogy az emberiség legnagyobb feladatai közé tartozik az, hogy megértse, mit is jelent az, hogy "megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel".
Persze érthető ez a mondat, de a mindennapjainkra vonatkoztatni nem olyan egyszerű.
Nagyon sok féle beidegződésink vannak, alprogramjaink rabságában cselekszünk, észre sem véve, hogy akár van lehetőségünk másként is reagálni.
Automatikusan cselekszünk, a pillanatainkban nem vagyunk jelen...esetleg akkor, amikor képzetet alkotunk, gondolkodunk...csak ilyenkor vagyunk éberek.
Minden más állapotunkban, nem vagyunk tudatosak.
Alvó állapotunkról semmit nem észlelünk...nagyon kevesen emlékeznek az álmaikra.
Amikor az ó szövetségről hallunk, kevés embernek jut eszébe az, hogy ez az alprogram még szerves részét képezi az életünknek...igen, az ó szövetségi alprogram irányítja még a világot.
A sejtjeinkbe van táplálva az(tisztelet a kivételnek), hogy "szemet szemért, fogat, fogért".
Sokan undorral, nagy taszítással, hárítással vannak, ha vallási témákról van szó.
Én is ilyen ember voltam.
Egyszerűen nem tudtam (nem is akartam, mert taszított)a modern életre vonatkoztatni bármit, ami vallásos téma.
De rájöttem, hogy mennyire fontos erről az oldalról is megvizsgálni a dolgokat.
Észre kell vennünk, hogy ha Angyalokról beszélünk, akkor modern verzióban egy olyan erőről beszélünk, ami befolyással lehet az életünkre.
Észre kell vennünk, hogy vannak olyan erők, amik önmagunktól eltávolítanak(amiket vallási téren ellenerőknek neveznek)és vannak olyanok, amik segítik az önmegismerésünket (ezek pl...Őrangyalok, Arkangyalok, Archek, Exuziák...stb.)
Ezek az erők mindig is léteztek és részei a mai világunknak is.
Aki ezt nem látja be, az szem ellenzővel jár.
Minél tisztábban átlátjuk ezen szellemi lények valóságosságát, annál hamarabb kerülhetünk abba az állapotba, ami bizonyossággal tölthet el.
Sokan jelenleg úgy vélik, hogy ezek a lények a képzelet szüleményei.
Irtóznak ezektől a dolgoktól, mert eleve ellenszenv van bennük (akár előző életükből kifolyólag, akár jelen életükben történt valami , ami blokkot okozott)...ezen viszont túl kell lépnünk és más megvilágításban látni azt, ami igaz...másként szemlélni azt, amit eltorzítottak az évszázadok folyamán...a dogmák fölé kerekedni, hogy szabadok lehessünk.
Bármennyire is nem hiszünk az ó szövetségbe, annak hatása az emberiség béklyója jelenleg.
Folyamatosan szemet szemért követelünk, nincs megállás ebben, csak az állandó megtorlás, a másik okolása, az ujjal mutogatás.
Csak elég egy kicsit magunkba tekinteni és egyből felfedezhetjük, hogy mennyire nehéz az ellenségünknek nem kiszúrni a szemét.
Mennyire nehéz megölelni azt, aki ellenségesen viselkedett velünk, vagy csak azt vetítettük rá, mert magunknak vagyunk az ellenségei.
A világ jelenleg még ebben a szellemben él(tisztelet a kivételnek, azoknak, akik tesznek azért, hogy már kenyérrel dobálózzanak).
Igen...itt jön a képbe Krisztus.
A Megváltó...ugye milyen nehéz elfogadni ezt a szót, mert rögtön egy valláshoz kapcsoljuk...MEGVÁLTÓ...pedig számomra nem jelent mást, mint tényleg azt, ami egyszerűségében az, ami.
Higgyétek el, hogy mennyire megkönnyebbültök, ha megszabadultok attól a sok életeteken felvett undortól, félelemtől, ami nem engedi meg, hogy más fényben tekintsetek ezekre a minőségekre, szent erőkre.
Az emberiség legnagyobb feladatai közé tartozik az, hogy másként lásson.
Észre vegye azt, hogy az új szövetség megkötése mennyivel más hozzáállást mutat.
Az új szövetség azt mondja, hogy dob vissza kenyérrel...ne kővel.
De, ha az alprogramunk kényszerít, ami az ó szövetség szerint kódolt, akkor hogy dobjak vissza kenyérrel?
Itt jön a képbe a MEGVÁLTÁS.
Értitek már?
Megváltani az emberiséget abból az állapotból, ami a bosszú állapota.
Krisztus megváltása igen is nagyon modern.
Számomra modernebb minden csúcs technológiájú kacatnál.
Ne imádj bálványokat...ezt is megmondták...miért is?...mert amikor a legnagyobb bajban vagy, akkor semmiben nem tudsz rájuk támaszkodni...semmiben...érted?
Mi az, amire minden esetben támaszkodhatsz?
Krisztus keresztjének lecsorgó vérére...ez nem mese és dogmatikus, misztikus valótlanság.
Ez a megváltás, megtermékenyítése az emberiségnek, hogy a virágból olyan gyümölcs legyen, amire érdemes ránézni és érdemes megkóstolni, mert egészséget hoz.
egy virág sem egyenes szárrá növekszik, vannak váltásai...levelek, csésze levelek...jön a virág, porzó...stb...de önmagában nem lesz gyümölcs, csak akkor, ha egy külső esemény, valami megtermékenyíti...a virág esetében egy másik virágról történik meg a dolog...az emberiség esetében egy külső szellemiség, Krisztus a megtermékenyítő.
Ez teljesen modern...teljesen elfogadható...logikus...érthető.
Aki ezt nem látja be, az az igazi vak.
Ezen erő, ezen impulzus behatása révén tudjuk az alprogramjainkat átírni...az ó szövetség alprogramját, az új szövetség alprogramjává...ezek után már egyszerűbb lesz kenyérrel dobálózni...meglátni az ellenségünkben azt a lényt, aki esetleg szeretetre vágyik, azért támad, vagy felfedezni azon tudatalatti dolgainkat, ami a másikban tükröződik, mert a felszínre akar jönni, hogy integrálni tudjuk magunkban.
Ez a mindent átható szeretet, nem véletlenül mindent átható.
Mindenen áthatol, még azon is, amikor bántanak.

Szívem minden szeretetével kívánom, hogy egyre többen tudjunk kenyérrel dobálózni...

szeretettel,
izi

ui...ahhoz, hogy érdemben tovább lépjen az emberiség ezen dolgokat is meg kell vizsgálnia.
Ez a dolog teljesen össze egyeztethető minden önmegismerési technikával...

pillanat ereje

Ahogy felébredtem, már indultam is futni.
Egyre jobban megy...érzem, hogy mennyi apróságtól függ, hogy végig maradjon energiám és ne álljak meg a lábamat masszírozni, vagy éppen levegőért kapkodni.
Valahol áldom azt a napot, amikor elromlott a biciklim és felfedeztem a futás örömeit, jótékony hatását.
Eddig is volt, hogy futottam, de nem ébredtem rá ezekre a felismerésekre.
Ma például azt gondoltam, hogy egyé válok a futással és én magam leszek a futás.
Ilyet sem csináltam még...nagyon érdekes élményben volt részem.
Szinte megszűnt körülöttem a zaj, és azt éreztem, hogy sokkal könnyebben, kevesebb energia befektetéssel mozgok.
Persze ezt minden sportra lehet alkalmazni, ahogy Dan Millman filmjében is a szertornára.
Itt értettem meg igazán a "legyen teljes minden pillanatod" mondat lényegét.
Egyé válni azzal a pillanattal, ami éppen adott...attól teljes, hogy jelen vagyok benne...nem máshol járok.
Az élet szép.
izi

2010. június 20., vasárnap

középpont

Meditáció.
Mit is jelent ez a szó?
A legegyszerűbben lefordítva azt, hogy a középpontunkba menni.
Az ima és a meditáció is oda vezet.
Nagyon fontos dolog ez...fontosabb mindennél...
Általában mindenhová megyünk, de a középpontunkba szinte soha.
Észre kell vennünk ezt és felfogni a mélységét, jótékony hatását ennek a cselekedetnek.
Ha az ember igazán rá tudna látni önmagára, csak egy napjára, hogy mennyiszer tölti az idejét a középpontjában, akkor elcsodálkozna, sőt megijedne, ha azt is tudná, hogy minden olyan dolog, ami önmagunktól eltávolít, az elősegíti az öregedésünket, a sejtjeink anyagcseréjének lassulását, a betegségekre való hajlamunkat.
De sajnos ez még nincs annyira köztudatban és a tudatosság azon szintjén, amikor már az ember alapból változtat a dolgain, mielőtt beüt a baj.
A religio vallást jelent, vissza csatolást Istenhez.
Amikor meditálunk, imádkozunk, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz az állapotunkhoz, ami kétség nélküli.
Amikor nem csak kenyéren élünk, hanem szellemi táplálékon is, akkor leszünk igazán egészségesek.
Ezen érdemes elgondolkodni.
Aki csak kenyéren (fizikális birtoklás)él, az csak azt hiszi, hogy él.

Szeretettel,
izi

bízhatunk

Nem az az igazi erő amikor a jót tudjuk szeretni, hanem az, amikor a rosszat átváltoztatjuk szeretetünkkel...amikor bízunk annyira magunkban és az isteni elrendezésben, hogy az erő bennünk él...a szeretet ereje, ami mindenek felett álló.

Bízunk abban, hogy ez az erő felette áll mindennek...

Lehet, hogy nem azonnali lesz a hatás, csak később igazolódik be a dolog, de aki egyszer megérezte ezt az erőt, annak ez nem jelent problémát.
Az igazi hit abban áll, hogy bizonyossággal, tántoríthatatlanul kiállunk valamiért...ezt a szívünk súgja, ami a kozmikus bölcsességgel karöltve konszenzusra jut.

A szív és az bölcsesség...ez a kettő elválaszthatatlan, mert, aki csak az egyikre bízza magát, az fél megoldást választ.

E kettő ötvözete eljuttat abba az állapotba, amihez az ember önerejéből nem juthatna el. Az ember, aki elvesztette a szellemi kapcsolatát, örök szellemi vakságban élhetne, ha ezen erők nem lennének jelen.

A legnehezebb feladat a gonoszt szeretettel áthatni.
Ez viszont a felismerés erejétől könnyebbé válik. Ezért is nagyon fontos a kitartó ismeret megszerzése.
Aki ezt elbagatelizálja és úgy érzi, hogy elég csak a szív ereje, az nem lát tisztán.
Minden élethelyzetünkben bizonyíthatunk, hogy hol tartunk.
Személy szerint sokszor sikerül, de vannak olyan pillanataim, amikor kicsúszik a talaj a lábam alól. Ilyenkor minden támadásra , támadással válaszolok.
Hála az égnek ez már ritka.
Az embernek a legfontosabb dolga ez lenne, felismerni ezen összefüggéseket.

A megváltás ereje(szív, vér) már bennünk él...a kozmikus bölcsesség fénye már hat ránk, ha engedjük, ha van szándékunk, akkor eláraszt mindazzal az információval, ami nélkülözhetetlen az emberiség számára...ami nem túlfűtött egók szüleménye, hanem egyetemes forrás üzenete.

Szeretettel,
izi

protekció



Nézem magam a tükörben.
Annyira megváltoztam.
Amióta megszülettem számtalanszor kicserélődtek a sejtjeim.
A szakállam már őszül, a hajam hála az égnek még nem.
Tudom azt is el kell majd fogadnom, ha a hajam színe is megváltozik.
Fizikailag teljesen más ember vagyok...szinte nincs olyan sejtem, ami nem változott az évek folyamán.
A szemem ugyanolyan.
Arra gondoltam, hogy a következő életemben sokkal következetesebb leszek.
Talán megegyezhetek magammal és köthetek egy szerződést, ami garantálja majd azt, hogy az éntudatom megjelenésétől tudatosan gondoskodni fogok magamról.
Ha vissza mehetnék az időbe, akkor nagyon sok mindent másként csinálnék.
Tudom ennek nem sok realitása van, de mégis eljátszottam a gondolattal.
Valószínűleg kihagynám az alkoholt az életemből és a cigarettát.
Hála az égnek nem sokáig éltem velük, de az az idő nagyon intenzív volt...és figyelem a mai fiatalokat, hogy mennyire nem törődnek az egészségükkel...ahogy én sem akkor.
A következő életemben biztosan érzem, hogy kihagyom ezt az életvitelt.
A lelkemben már stabilan rálátok ezen dolgok káros hatására...tudom meg kell élnünk ezt is, hogy azt az oldalt válasszuk, ami az egészségünket szolgálja.
Legális az alkohol.
Ezzel az erővel mindent legálissá lehetne tenni.
Majd eldönti mindenki, hogy mi kell neki.
Ennek ellenére nagyon nehéz a gyermekeimnek megengedni, hogy tapasztaljanak a saját bőrükön. Én is azon tapasztaltam...csoda, hogy még élek.
Annyiszor vigyáztak rám...
Aki nem ismert régebben engem, az el sem hiszi rólam, hogy mennyire más voltam.
Persze mindig ott voltak bennem akkor is a lelki dolgok...sokszor nevettek rajtam a haverjaim, amikor elkezdtem ittasan a lelki dolgokról beszélni és a jó irányba terelgetni az embereket.
Most is nevetek magamon, mennyire nagy kettősség volt bennem.
De úgy érzem győzött az az énem, ami most vagyok.
Nem egy olyan ember van, akit masszírozok és lelkileg támogatok, aki hajdanán mosolygott rajtam.
Az idő eldönt mindent.
Úgy érzem ezen életemben gyorsított verzióban tapasztalok.

Ezért is egyre jobban odafigyelek magamra.
Úgy érzem megértettem az élet tanítását.
Itt csak akkor van protekció, ha magamtól kérem...de csak akkor kapom meg, ha a magasabb szellemi szférával együtt működök. Ez az igazi protekció.
Talán nem látványos a változás és az eredmény...nem rögtön jelentkezik, mint, ahogy manapság a türelmetlenség megkívánja.
Lassú víz partot mos...már értem a lényegét, nem csak felületesen.
A változás mindig jelen van, de nem mindegy, hogy ebben a pillanatban és minden egyes pillanatban mit képviselünk.
A tisztaságot, vagy a homályt.
Az őszinteség az egyedüli előre mozdító erő.
Ha őszinték vagyunk, akkor van protekciónk magunknál.
Ha nem vagyunk őszinték, akkor megjátsszuk magunkat és színészkedünk.
A föld tele van színészekkel.
Nem kell Színművészeti főiskolát, vagy egyetemet végezni, hogy színészek legyünk.
Vannak a színész színészek és vannak a színészek.
A sok színész rajong a színész színészekért.
Szóval nézem magam a tükörben és észre veszem azt, hogy teljesen más ember vagyok már.
Örülök ennek az énemnek...bízom benne, hogy kérhetek már egy kis protekciót magamtól.

"Nem az a lényeg, hogy emlékeznek-e rád hanem az, hogy mire emlékszel Te. Nem az a lényeg mennyire ismert el a világ...nem az számít mit hagysz itt, hanem az amit magaddal viszel."


Szeretettel,
izi

2010. június 19., szombat

bosszantó



Bosszankodom...fellegekbe járok...bosszankodom...fellegekbe járok...
Sokszor azt hiszem már, hogy túl vagyok a nehezén, de egyszer csak jön valami meglepetés.
Egyre jobban viselem.
Tudom másnak sem jobb, a tudatlanságban élők látszat nyugalmára már nem vágyom.
Nem vágyom a tudatlanságban tengve élni az életemet.
Inkább felvállalom azt, ami vagyok.
Felvállalom az ezzel járó kínokat, metamorfózisokat.
Egyszer majd csak egyensúlyba kerülök...tudom a helyén való úton járok.
Folyamatosan változik körülöttem minden. Emlékszem, amikor egy ima alkalmával kértem azt, hogy gyorsuljanak fel körülöttem az események.
Nem számítottam rá, hogy ennyire intenzív lesz...hullámvasút effektus.
Sokszor érzem magam egyedül, de hamar kitörök ebből az önsajnálatból.
Ez is szerves része az önmegismerésemnek.
Néha beleragadok a saját mocskomba, dagonyázok egy kicsit és hirtelen valahonnan jön a felismerés..."hé, Te hülye...mit csinálsz már megint!?...élvezed ezt Te barom?"...ilyenkor elgondolkodom egy kicsit, hogy megint debil voltam is tovább lépek. Az önsajnálat effektus szerintem nagyon jellemző manapság...a "szegény én" érzés nem hagyja az emberiséget, mert ha hagyná, akkor nagyon gyors fejlődés indulna el.
Kiüresedek minden nap egy kicsit.
Próbálok nem ragaszkodni már semmihez.
Amikor a virágok és bogarak társaságában vagyok, akkor érzem igazán az egységet.
Amikor a Nap sugara megsimogat és érezteti velem, hogy minden rendben van, akkor élek igazán.
Ilyenkor észre veszem, hogy mennyire felületesen lélegzem...ezután jó mély légzéseimmel tudatosítom magamban azt, hogy ki is vagyok valójában.
Nem az vagyok, akinek szeretnének látni az emberek.
Nem az vagyok, amit a társadalom rám akar erőltetni.
Egyszerűen én vagyok...minden cafrang nélkül.
Egybe olvadva mindennel.

Nagyon sok bosszantó dolog van a világban.
Minél lentebb van az energia szintünk, annál hamarabb szembesülünk velük.
Nem szabad, hogy megengedjük magunknak azt, hogy legyengüljünk.
Soha semmi sem igazolhatja azt, hogy el kell hanyagolnunk magunkat azért, mert a másik ember ránk akar erőltetni egy olyan világot, amiben a profit az első.
Ebben a hazugságban élünk és mivel folyamatosan le van csökkentve az energiánk, úgy véljük nincs esélyünk a változásra, a helyén valóra.
Mindig van lehetőség. Egyénileg kell megvalósítanunk. Minden nap meg kell szeretnünk magunkat. Be kell bizonyítani magunknak és nem másnak, hogy igen is bennünk van az erő.

Amikor az ember már úgy megy el sportolni, hogy nem azt nézi, hogy ki nézi őt, akkor már önmagáért van.
Amikor nem a ruha határozza meg azt, hogy milyen sportolók vagyunk, hanem az, hogy önmagunkért vagyunk, miközben a testünket neveljük...szent templomunkat tisztítjuk.
Sokan nem látják ennek át a lényegét.
Pedig mennyire fontos tiszteletben tartanunk a testünket. Soha nem késő, még akkor sem, ha már olyan degeneráció van jelen, ami vissza fordíthatatlan...még akkor sem késő.
A lelkünkben történő helyén való változás stabilan megmarad a következő életünknek is...ott már úgy születünk, hogy stabilan bennünk él a testünk tisztelete.
Én olyan családban születtem, ahol (nem tudatosan)nem volt divat a sport.
Maximum Apám meccs nézése, miközben szívta a cigarettáját és itta a sörét.
Ennek ellenére csak öreg korára lett nagyon beteg.
Erős éteritása megvédte ezen mérgektől.
Vissza élhetünk sok mindennel, de egyszer jön a vissza hatás.
Változó, hogy mikor...de megkapjuk.
Ahhoz, hogy tudatosabbá válhassunk meg kell tisztítani a testünket...más dolgokba kell belefognunk, mint amit előtte tettünk.
Meg kell érteni, hogy a változás hozhatja csak meg a csodát.

Sok embernek nem fog ez tetszeni.
Sok önmagát felmagasztaló, az anyag rabságában élő, változást nem tűrő ember fog majd kétségeket ébreszteni bennünk.
Ez a dolguk...mert addig, amíg stabilak nem leszünk, mindent meg fognak próbálni, hogy vissza álljunk a birkák közé.

Szeretettel,
izi

2010. június 18., péntek

fontos vagyok ...nem vagyok fontos

Hullámzunk.
Dolgozunk és ezért úgy érezzük, hogy fontosak vagyunk. Fontosnak érezzük magunkat sok minden miatt...fontosak vagyunk, mert írtunk egy könyvet és azt nagyon sokan olvassák...fontosak vagyunk, mert előadást tartunk és nagyon sok ember el fog jönni és ránk szegeződik a tekintetük.
Fontosak vagyunk, mert gyermeket nevelünk...stb.
Ha véletlenül kevesebben jelentkeznek be hozzánk, vagy egyre kevesebbszer hívnak dolgozni, akkor egyre csak azt érezzük, hogy nem vagyunk fontosak.
Minél több ilyen nap van, annál jobban belemélyedünk az önsajnálatunkba.
Minden nap be kell bizonyítanunk magunknak, hogy fontosak vagyunk...függünk ettől...ez egy nagy csapda.
Már írtam régen a színészekről és média személyekről..a látszat az, hogy boldogok és ennek nagyon sokan bedőlnek.
A felszín mögött viszont bizonytalanság van a legtöbb esetben.
A figyelem nélkül összeroppannának ezek az emberek...erre nem is egy példa van.
Sokan a tanulással bizonyítják maguknak, hogy fontosak.
Három diploma mellett csinálják a negyediket...mert, ha az megvan, akkor majd helyre billen az életük.
Ugyanazon csapdába esnek, de ezt nem veszik észre.
Amikor egyre jobban kezdtem kiüresedni, amikor egyre több munkámnak vége lett, akkor nagyon elkeseredtem.
Ilyenkor általában ez a társadalmilag elfogadott reakció.
Önsajnálatomban nem vettem észre, hogy semmi sem jön véletlenül.
Amikor mindenkitől dicséretet kapok és sorban állnak arra, hogy megmasszírozzam őket, akkor csak azt érezhetem, hogy fontos vagyok.
Fel sem merül bennem sz, hogy egyszer ez nem lesz így.
A lelki fejlődésünknek van olyan szakasza, amikor tényleg szembesülnünk kell azzal, hogy felfedezzük magunkban azt, hogy alapból, minden külső dolog nélkül fontosak vagyunk.
Ez nem függ egy másik személytől, helyzettől.
Ezért is az élet úgy alakítja a dolgokat, hogy kevesebben hívjanak fel, megszűnjön a munkánk...változzanak a körülményeink, hogy senkinek érezzük magunkat.
persze ezt nem kell így gondolni, ha tudatosak vagyunk...pontosan ez a lényeg...ez a BEAVATÁSunk lényege.
Nagyon sok sikeres ember, ha ilyen helyzetbe kerül kikészül.
Amikor tele van a bankszámlánk, amikor rajongva vesznek körül, akkor szinte lehetetlen azt elhinni, hogy ez lehet másként is.
Azt emberek szeretik az állandót.
Ki ne szeretné, de sajnos, vagy nem jelenleg semmi sem lesz állandó.
Aki a változásban leli meg az állandóságát, az már jó helyen kapizsgál.
Aki az erejét a pillanatba helyezi, az már megértett valamit, az már egyre több pillanatában jelen van.
Ezekért a felismerésekért meg kell dolgoznunk.
Fel kell ébrednünk abból az álmunkból, hogy egy külső dolog, helyzet vagy személy biztosítja számunkra azt,hogy fontosnak érezhetjük magunkat.
Amíg egy élethelyzet legyengít minket, mert azt érezzük, hogy a másik személy szemében senkik vagyunk, addig nem vagyunk önmagunk, addig a körülményeinktől függünk.
Amikor a természet lágy ölén észre vesszük saját magunkban az erőnket, akkor ebben leszünk biztosak, magabiztosak.
Minél többször megérezzük azt, hogy mindentől függetlenül vagyunk fontosak, annál kevesebbszer húznak majd le a körülményeink...annál igazabbak leszünk, őszintébben fel merjük vállalni magunkat...felismerjük azt, hogy mennyire meg vagyunk vezetve.
De addig, amíg félünk egyedül lenni önmagunkkal és mindig kell egy hang, egy impulzus, addig hihetetlen távolságban vagyunk önmagunktól.
Amióta felfedeztem ezt az összefüggést, azóta tudom, hogy vagy ideális az energia szintünk, vagy alacsony.
Ahhoz, hogy ideális maradjon eleinte nem kis teljesítményekkel kell fenntartanunk.
Ezt nem szeretik sokan, hogy a megváltozott életkörülményeikben tenniük kell magukért valamit. Mennyire jó volt a megszokott kis életünk, ahol fontosak voltunk...
Hirtelen meg azt érezzük, hogy már nem is vagyunk fontosak, mert nem keresnek annyian, nem hívnak dolgozni...
Ezek a dolgok tényleg nem véletlenül vannak a látókörünkben, nem véletlenül kell szembesülnünk velük.

NEM FONTOSABB SENKI SEM A MÁSIKNÁL...EZ CSAK EGY ILLÚZIÓ...NEM FONTOSABB, MERT ŐT KÖRÜL RAJONGJÁK, MERT MAGASABB POZÍCIÓBAN VAN...MINT A TERMÉSZETBEN SINCS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS...MINDEN VIRÁG EGYENLŐ...EGYIK SEM FONTOSABB A MÁSIKNÁL.
De ehhez nagyon sokat kell a természetben töltenünk, hogy természetessé váljon bennünk ez a reakció...mesterséges környezetben nagyon nehéz átállni...lehet, hogy lehetséges, de én inkább azt mondom, hogy nem(ugyan állították már nekem ezt, de szerintem azért tudják, mert már előző életeikben megtapasztalták és hozták magukkal)...minél többet vagyunk a természetben annál ideálisabb lesz a hozzáállásunk magunkhoz...egyre jobban rájövünk, hogy vannak olyan emberek, akik az anyagban hisznek és pozíciókba... és azt hiszik, hogy ez megmenti őket és vannak olyanok, akik önmagukban hisznek...akik nem dőlnek már be a hazugságoknak és örülni tudnak egy apróságnak is...a természet adta csodáknak.


Amikor minden kiürül mellőlünk.
Amikor teljesen egyedül érezzük magunkat, amikor elanyátlanodunk...akkor lelünk igazán magunkra...ILYENKOR KELL A KITARTÁS, ILYENKOR KELL A HIT.
Ilyenkor igazán csak arra a kapocsra számíthatunk, amit kialakítottunk önmagunk és Isten között...ez a jó viszony mindig a miénk, csak feltétel nélkül bízni, hinni kell benne.
Egyszer mindenkinek be kell bizonyítani magának azt, hogy ki is ő valójában...olyankor már nem számít az, hogy van-e pénzed, van-e jó befolyásos kapcsolatod a földi síkon...szart sem ér.

izi

ui...az utóbbi időben még az ihletésem is megszűnt...egyszerűen úgy éreztem, hogy már soha nem fogok tudni írni...ez nagyon bántott, el sem tudnám képzelni, hogy ne írjak...egyszer csak azt éreztem, hogy elengedem...elfogadom a helyzetet, nem tudok mit tenni...foglalkozom magammal...erre visszatért az ihlet.
nagyon kemény volt ezt megélni, hogy már az írástól is meg kell válnom.

mostanság

Ma ismét sikerült az eső előtt futnom.
Pont akkor kezdett el esni, amikor hazaértem.
De ez annak köszönhető, hogy Laura küldött egy üzenetet, hogy Feléjük már esik...ezért felgyorsítottam a folyamatokat.
Tervemet felül múlóan sikerült a futás...szinte egyáltalán nem fáradtam el.
Két biciklissel találkoztam, futóval egyel sem.
Lefelé gyalogoltam...közben imádkoztam.
Reggel mardosott valami kegyetlen érzés, nem nagyon tudtam beazonosítani...nem szeretem már ezeket a reggeleket.
Tényleg unom, hogy nem frissen kelek, ahogy régen.
Különben meg tudom, hogy ez minek köszönhető, de ennek ellenére sem olyan egyszerű elfogadni.
Karmikus behatások határozzák meg azt, hogy az esti elalvásunk lesz elviselhetetlen, vagy egész éjszaka nem tudunk aludni, vagy a reggelünk lesz katasztrófa.
Úgy emlékszem, hogy az éjszakai alvásommal nem volt még probléma...csak az elalvásommal...most meg mostanában a felkelésemmel.
Tudom, hogy hamar le fog csengeni ez a dolog, nekem senki se mondja azt, hogy ezeket a dolgokat olyan könnyű elfogadni. Egy terapeuta nagyon könnyen beszél, főleg akkor, ha tapasztalati háttere sincs(ebből van több, sajnos)...mindenki egyedi karmikus háttérrel dolgozik és ezért csak megközelítőleg lehetnek a megoldások hasonlóak.
Nagyon hullámzóak a napjaim...ennek ellenére, amikor szükség van a lélek jelenlétemre, akkor önmagam tudok lenni. Ez a masszázsok során és a lelki tanácsadások során nélkülözhetetlen.
Életemben kétszer fordult elő, hogy masszázs közben majdnem elaludtam.
Az nagyon durva volt.
Az egyik esetben talán egy pillanatra sikerült is, mert rádőltem a kliensre.
Vannak humoros pillanatok az életben...ez is az volt.
A másik az, amikor egy olyan vendégre fröccsent a számból a paradicsom, aki utálta a paradicsomot.
A vendég bejött a masszázs szobába és meglátta a paradicsomot a radiátoron...egyből kijelentette, hogy ő irtózik tőle...én ezt konstatáltam, de masszázs közben megéheztem és úgy gondoltam gyorsan beleharapok(olyan kívánatos volt)...ahogy belemélyesztettem a fogamat az egész ráfröccsent...a fehér ruhámat sem kímélte.
Teljesen elsüllyedtem, a vendég meg kérdezte, hogy "ugye ez nem a paradicsom volt?"...én meg bevallottam, hogy de, sajnos az.
Állítólag csak azért mert jól masszíroztam nem nyomott fel az igazgatónál.
Az élet szép és tele van humoros pillanatokkal.

köszi Zoli

Itt szinte minden könyv megtalálható...

http://www.4shared.com/dir/7Q4FIKhi/sharing.html

2010. június 16., szerda

amikor kicsik voltak

Amikor kicsik voltak a Gyermekeim, nagyon sokszor hallgattuk ezeket a zenéket...most találtuk meg újra...Szandrával hallgatjuk...Balázst nem hatja meg:-).
Ezek az Olasz gyermek kórusok egyszerűen fantasztikusak...tele vannak élettel, energiával. Érdemes megnézni, meghallgatni őket...annyira csodálatos a hangjuk.
Sajnos csak keveset találtunk meg...még annyi kedvencünk volt(van).

A kép minősége nem a legjobb...




Szeretettel,
izi

ui...mostanában sokszor érzek késztetést arra, hogy énekeljek egy kórusban...

Jose Feliciano



Csúcs...

2010. június 15., kedd

régi írásom...mindig aktuális


Behódolni magunknak?
Mi ez a baromság?...igazán mit is akarok ezzel mondani, mit jelent az, hogy hódoljunk be magunknak?
Az egész életünk szinte (az önmegismerésnek egy bizonyos pontjáig)arról szól, hogy hajlongunk mások előtt, keresve kegyeit, figyelmét.
Persze van ennek az ellentéte is, amikor a másik szélsőségbe esik valaki és tiszta erejével gyűlöli a környezetét és lázad minden, mindenki ellen.
Egyik véglet sem hoz érett, szaftos gyümölcsöket.
Jó ideig benne dagonyázhatunk valamelyikben...több életen keresztül úgy gondolva, hogy a másik valaki kegyei és figyelme ad majd nekünk olyan erőt, ami stabilan megmarad bennünk. Nem véletlen az, amikor valaki szakít valakivel és annyira nagy a hiányból fakadó fájdalom, hogy szinte elviselhetetlen. Benne volt minden reménysége.
Halott ígéreteket csalt ki a másik félből, amit most minden porcikájával követel, hisztizik, mint egy gyerek...hová tűnt az, ami az "övé"?
Sokan élik így életüket, köztük én is éltem így, amíg a felismerés fénye meg nem világította a sötét részeimet.
Soha semmi sem a miénk...ezt érdemes lenne mindig, minden nap tudatosítani mindenkinek.
Annyira elvakultak vagyunk mi emberek, hogy tudathasadásunkban rajtunk kívüli dolgokban bízunk és abba vetjük minden reményünket.
Tényleg elvakultság ez, annyira, hogy hiába a sok elénk rakott figyelmeztető felírat, semmi sem használ.
Mindenkinek magában kell a felismeréseknek feltörni, nem elég csak a leírt dolog, a tapasztalás ereje szükséges.
Megjárni a poklok poklát, hogy a szemünk előtt lévő homály tisztulni kezdjen.
Az ember már csak ilyen.
De nincs ezzel baj, mert tényleg vannak, akik tanulnak már ebből és a szándékuk innentől kezdve elindítja őket a helyén való úton.
Akad, aki ezekből sem tanul...ők azok, akik akár rokkantan, bénán fekszenek életük egy olyan szakaszán, amikor még más vígan megteszi az egészségügyi köreit.
Én is tanultam most, nem kívánkozom újra a poklok poklát megélni.
Ehhez nem volt egyszerű eljutnom.
Behódoltam magamnak.
Nem tehettem mást.
A csapból is az folyik, hogy szeressük magunkat...ez önmagában klassz dolog, de ha nincs mögötte tapasztalás, felismerés, akkor ez üres frázis csak.
Sokan ezt azért is támadják, mert úgy gondolják, hogy ez önzőség, hogyan is szerethetem magam mások előtt.
Ez a két véglet van, az, hogy nincs mögötte tartalom és csak mondjuk, hogy szeretjük magunkat, a másik meg az, hogy úgy gondoljuk, hogy ez önzőség...ilyet nem csinálhatunk, mert a szüleink nem így tanították.
Az igazi behódolás önmagunknak nagy odafigyelést, tudatosságot igényel.
A saját sorsunk kovácsivá így válhatunk igazán. Tudatos kovácsaivá, mert egyéb esetben is kovácsolunk tudattalanul, ahogy a beidegződéseink diktálják.
Tehát, mi a lényeg?
A TUDATOSSÁG, a FIGYELEM.
Ehhez tennünk is kell sokat...nem kényelmes eleinte...sőt, nagyon kényelmetlen az, ha nem azt a megszokott dolgainkat tehetjük, ami eddig álomba ringatott akár, miközben aszalódtunk össze.
Behódolni magunknak egy olyan felismerés, ami mindig segíteni fog a továbbiakban.
Az igazi önszeretet innen indul. Figyelembe venni a testi adottságainkat, azt, hogy a testünk egy szent templom, amit áthat a lelkünk, szellemünk.
Minél rosszabb a kapcsolatunk ezekkel a magasabb testeinkkel, annál erőtlenebbek és gyengébbek leszünk.
A legnagyobb butaság az, hogy nem iszunk elég vizet.Ez is annyiszor elhangzott már, tényleg a csapból folyik ez a duma, de kérem szépen, valaki mögé nézett már igazán annak, hogy mit is jelent igazán ez a mondat?
Szerintem ez is csak olyan sokak számára, mint az, hogy szeresd önmagad.
AKI NEM ISZIK ELEGET VIZET, AZ NEM SZERETI ÖNMAGÁT.
Ez az első lépés, amit nagyon tudatosítani kell, mielőtt bármi lépést meg is teszünk.
E nélkül nem fog menni!
Ez tuti...

Miután ezt felfogtuk, csak azután indulhatunk neki az élet vízének felkutatására magunkban.
Amikor megtesszük ezeket a kezdő lépéseket, akkor megnyílik bennünk egy csatorna a felé, ami egyre több felismerést fog nekünk szolgáltatni.
Innentől egyre inkább önmagunk leszünk és alázattal meghajolunk magunk előtt.
Ez a behódolásunk kezdete, ami eljuttat oda, hogy minden dolog, amit teszünk belénk ivódjon(ezért is kell inni, hogy belénk ivódjon a víz által) és megváltoztassa a sejtjeink régi, önmagunkat már nem támogató programjainkat.
Kitartónak kell maradnunk...nagyon, mert ilyenkor nagyon sok külső tényező belekavarhat ebbe a folyamatba.
Amikor egyre jobban érezzük magunkat, akkor már nem kell tukmálni magunkba a vizet.
Természetessé válik, hogy iszunk.
Egyre többet vágyunk a természetbe, ahol az étertestünk feltöltődik, ami a vitalitásunk alapja.
Nem ragozom tovább, aki idáig eljut, annak már nincs szüksége tovább semmi önsegítő könyvre, más tanácsára, mert az erő vele lesz, ami nem is volt soha másnál igazán, csak önmagunknál.
A szívünkben...ott, ahol a mag van...önMAGunk.
Köszönöm, hogy elolvastátok...izi

Egy videó a vízről...van még kettő része...érdemes megnézni...és az összefüggések fényében változtatni a víz ivásunkon a helyén való irányba.

2010. június 14., hétfő

film

http://www.metadivx.com/gawm8bv70net

Nekem nagyon tetszett ez a film...

eső ( a mese az, hogy nem léteznek...)

Az eső előtt volt időm futni.
Elvittem a gyerekeket az iskolába és már ugyan lógott az eső lába, de legalább nem volt fullasztó meleg.
Pont amikor haza értem, akkor elkezdett esni.
Annyira jó érzés, hogy felfrissült a levegő...tegnap kértem egy kis égi áldást, ma meg is jött.



Megköszönöm ezt a frissülést, hálát adok érte...számomra már természetes ez.
Régen nem így gondoltam, de nagyon sokat változtam.
Számomra egyértelmű már az, hogy minden dolog mögött van egy szellemi minőség.
Az elemek (tűz, víz, levegő, föld)mögött is van egy szellem...ezeket elemi szellemeknek nevezik.
Ha látok egy tüzet, akkor tudom, hogy a tűz önmagában csak egy kifejezése, tünete annak a szellemnek, ami a tűz mögött áll.
Ahogy egy kerék nyomra a sárban sem úgy tekintünk, hogy az önmagában csak ott van, hanem tudjuk, hogy ez a nyom azért keletkezhetett, mert ott elhaladt egy jármű, amit egy ember vezetett.
Nem hinném, hogy valaki úgy tekintene erre a nyomra, hogy az csak magában ott van.
Ugyanígy tekintek az Emberekre(ha sikerül)...az emberek fizikális testét áthatja a lelke, a szelleme.
A testünk nem csak úgy magában létezik.
Ha nem hatná át ez az eszencia, akkor HOLT TEST lenne, ami annyit jelentene, hogy nem tudna életjelet adni magáról...csak úgy lenne, mint egy darab kő.
Amikor egy Ember meghal, akkor az éteritása, a lelke, a szellem elhagyja a fizikális testét.
Minden Ember mögött ott van a lelke, a szelleme...ahogy az elemi dolgok mögött is.
Az eső(víz)mögött is.
Amíg az Emberiség csak korlátozottan lát, addig nem épül szellemileg, hanem stagnál...vagy még mélyebbre süllyed.

Sokan úgy vélik, hogy szellemi látók, holott még az elemek mögött sem ismerik el a szellemet.
Ahhoz, hogy bele lássunk a magasabb világokba, elengedhetetlen az, hogy az elemek(tűz, víz, levegő, föld)mögött is meglássuk a valóságot...utána nyílik csak meg a lehetőség arra, hogy tovább lépjünk...

Az Emberiség egyik legnagyobb feladata most ez...ennek ellenére sokkal előbbre akarnak járni, holott az alapokkal nem rendelkeznek...

Még egy nagyon fontos dolog...érdemes rajta elgondolkodni.
Sokan úgy vélik, hogy az érzéseik, gondolataik, érzelmeik csak úgy magukban állnak, egyszer csak megjelennek a semmiből...
Ha az előzőeket ezekre az érzésekre, gondolatokra, érzelmekre vonatkoztatjuk, akkor arra is rájöhetünk, hogy önmagában nem létezhetnének csak úgy ezek az érzések, gondolatok, érzelmek, csak úgy, ha van mögötte valami...persze ezt nagyon nehéz elhinni annak, aki az anyag rabságában él...minden érzésünket, gondolatunkat, érzelmünket generálja bennünk valami...ezek az erők léteznek...ez nem mese...a MESE AZ, HOGY NEM LÉTEZNEK:-)
Van olyan erő, ami önmagunk felé visz, és van olyan, ami eltávolít...az érzéseink, gondolataink, érzelmeink ilyen módon változóak.

...és itt jön a lényeg...aki ezt kontroll alatt tartja, az elkezdi magát irányítani, amíg ez nincs így, addig (meg)vezetve, irányítva van...ezek az első lépések, hogy önmagunk lehessünk...itt jönnek a képbe a meditációk, tudatosító dolgok...imák...testi gyakorlatok...stb.
Amikor ez letisztázódik bennünk, akkor másként fogunk a világra és önmagunkra tekinteni...

2010. június 13., vasárnap

egy kis hűsítő számotokra



Essen az eső ott, ahol szükség van rá.

tegnap...

Elmentünk naplementét nézni...már kellemes volt az idő, nem volt az a nagy hőség.
Íme pár kép...




Mátra



Balázst megcsípte egy galád szúnyog a szeme alatt...ennek ellenére szeretjük a szúnyogokat:-)



Hármasban



Lassan félkilenc, meg egy csodálatos virág...



Tüskés virág...rajta kis lepke...mögötte házikó...meg Balázs.



Ez maga a csoda...



Ez lenni Kislányom...itt lenni boldog...most nem vitatkozni éppen:-).



Ez meg...

2010. június 12., szombat

bebiztosítani

Mindig valamivel be akarjuk magunkat biztosítani.
Kell valami, ami támpontként szolgálhat...e nélkül elveszetteknek hisszük magunkat.
Mindegy, hogy mi az, csak legyen valami.
Lehet ez a reggeli sminkünk, mert e nélkül védtelenek vagyunk...de a lényeg az, hogy megcsináltuk és valami védelmet érzünk ez a alatt a smink alatt.
E nélkül nem is lennénk olyan magabiztosak.
Be kell biztosítani magunkat...ez egy nagy kelepce.
Egy márkás ruhában sokkal magabiztosabbnak érezhetjük magunkat, mint egy olyan ruhában, ami ugyanaz teljesen, csak nincs rajta az embléma.
Én is ilyen voltam...nagyon nehéz volt igazán rálátni erre.
Ezzel nem azt mondom, hogy ne minőségi ruhát hordjunk, csak azt, hogy vegyük észre mennyire meg vagyunk vezetve.
Meg vagyunk vezetve mindennel.
Dolgozunk egész nap és fizetjük a társadalom biztosítást, ahelyett, hogy nem dolgoznánk egész nap és odafigyelnénk a lelki, testi egészségünkre.
De sajnos, aki már hatalmas kölcsönt vett fel az bizonygatja magának, hogy ő ezt nem teheti meg...valahol igaza van, de minek felvenni akkora kölcsönöket, miért kell tovább nyújtózkodni, mint a takarónk ér?
Azért, mert telhetetlenek vagyunk.
Amink van, az hamar elavultnak véljük és a reklámok üzeneteit valóságosnak vesszük...megvezetve elhisszük, hogy jobb lehet nekünk ha birtokunkban van az a tárgy.
Számomra egyre jobban bebizonyosodik az, hogy minél jobban nem ragaszkodok semmihez, annál kisebb az esélye annak, hogy sérüljek.
Egyre jobban szorítják a nadrágszíjat manapság...nem is értem meddig lehet így kizsákmányolni a dolgozókat.
A birtokolt tárgyak rabságában vagyunk...ez nem engedi meg azt, hogy többet foglalkozzunk magunkkal, mert, ha esetleg nem tudjuk fizetni a részletet, akkor végünk van.
Húzzák a nadrágszíjat, mi meg még mindig hagyjuk, hogy ezt csinálják.
Zsörtölődünk, idegesek vagyunk, energiánk a nullával egyenlő, de még mindig egész nap dolgozunk, mert állításunk szerint nem tehetünk mást.

Pedig ez nem így van.
Mindenki tehet magáért...legelőször is azt, hogy átlátja ezt az egész katyvaszt, amiben van.
Halálra dolgozzuk magunkat, ezek után betegek leszünk és megyünk orvoshoz, aki igazán nagyon ritkán tud érdemlegesen segíteni rajtunk...szinte soha...tisztelet a kivételnek.
Fizetjük a sok pénzt és még nem is tudnak meggyógyítani, sőt olyan gyógyszerekkel tömnek, amiknek még nem is tisztázódott a hosszabb távú mellékhatása.
Persze megértjük az gyógyszergyári üzletemberek felfogását is...mi annyira megértők vagyunk...szegények nem gyárthatnak tökéletes, mellékhatás mentes gyógyszereket, mert akkor talán többen is meggyógyulnának és akkor az üzlettel mi lesz?:-)
Sajnálnám is őket...gondolom mindannyian sajnálnánk őket.
Én nagyon régen nem járok orvoshoz.
Max. fogorvos.
Minek is menjek, ha saját magam rendbe rakom magam.
A fájdalom és a betegség egy üzenet...én nem akarom ezt elfojtani...én elolvasom ezeket az üzeneteket és változtatok az életmódomon, ha így kívánja meg az élet...miért is hagynám azt, hogy egy másiki ember tegyen rendet bennem, aki nem is lát belém, aki nem is érti a szellemi-lelki-testi összefüggéseket.
Ha minden nap figyelek az egészségemre és ezt nem veszem fél vállról ,akkor nem fog a testünkön jelezni a lelkünk különböző tünetekkel, betegségekkel.

Nem baj, aki nem bízik magában az fizesse csak a sok pénzt a semmire...az egészségügy ugyanis jelenleg semmi.
Majd, ha az orvosok nem csak a fizikális testet kezelik és a tüneteket nem kiirtják, hanem fontos információnak veszik, egy olyan üzenetnek, amivel együtt kell működni, akkor beszélhetünk EGÉSZSÉGÜGYRŐL.
Addig csak kuruzslásról beszélhetünk, bizonytalan "gyógy"szerek felelőtlen alkalmazásáról.
Ideje lenn ezt belátni és a kezünkbe venni az EGÉSZSÉGÜNKET.
Egy kicsit megbízni magunkban, abban, hogy az erő bennünk van.
Elveszik tőlünk szisztematikusan ezen erőnket, mi meg oda is adjuk, mert még ezt is meg lehet csinálni...ez az igazi rablás.
Állbizonyosságokat sulykolnak belénk...elhitetik velünk, hogy segíteni tudnak rajtunk...csak dolgozzuk halálra magunkat, keressük meg a sok pénzt és...

Az emberek többsége nem tudja milyen is az a pihenés.
Nem is meri elhinni magáról azt, hogy neki jár a pihenés...
Sajnos ez nagyon mélyen benne van az emberekben...úgy gondolják, hogy, ha egy órát pihennek, akkor egy órával kevesebbet tudnak dolgozni...holott az az egy óra meghálálja önmagát...ilyenkor a dolgok annyival hamarabb meg is oldódnak, vagy még hamarabb.
De ez is csak hit kérdése...merjük- e elfogadni azt, hogy az erő tényleg bennünk van és nem másokra vagyunk rászorulva.
Tudom sokaknak nagyon sanyarú élete van...de valamikor akkor is el kell kezdeni a szemléletünkön változtatni...soha nem az életmódunkon kell először, ahogy sokan csinálják, hanem a szemlélet módunkon.
Apró lépéseink majd meghozzák a gyümölcseiket.
Az soha nem segít, ha panaszkodunk, ha sajnáljuk magunkat.
Egy dolog van csak ami segít, ha a szemléletünkön hajlandók vagyunk változtatni.
Én is sajnáltam magam sokszor.
Ha vissza gondolok, akkor elég fura látvány ez.
Mindenki abban az élethelyzetében él, ami jelenleg jár neki.
Ezt nagyon nehéz elfogadni annak, aki éppen nem jut vízhez, vagy alapvető élelmiszerhez...tisztában vagyok vele...de az önsajnálatra ez sem ad okot, mert még jobban beledöngetjük magunkat a tehetetlenségünkbe.
Ha sajnálunk valakit, akkor energiát vesztünk mi is és abban segítjük a másikat, hogy még rosszabb helyzetbe kerüljön...tudom ez nem így van a köztudatban.
Csak akkor tudunk a másikon segíteni, ha egyenesek vagyunk vele, határozottak...és azt látjuk benne, hogy megoldja a dolgait.
De a sajnálattal csak ártunk.
A segítséget persze, ha módunkban áll nem ildomos elmulasztani.
De ez a segítség sem lehet állandó, mert vannak olyan emberek, akik semmiből nem tanulnak.
Ezek azok a lelkek, akik folyamatosan önsajnálatban élnek, akik a mások sajnálatából táplálkoznak.
Személy szerint, ha tudok segítek.
De vannak pillanatok, amikor azt látom, hogy nem tehetek már többet.
A kívülállók sokszor ilyenkor gondolják rólam azt, hogy szemét vagyok és ez nem egyeztethető azzal, amit képviselek.
Ezt mindenki döntse el magában...egyszer majd rájön.

Hirtelen ennyi...folyt.köv.
Szeretettel,
izi

2010. június 9., szerda

éreztem

Pár napja azt éreztem, hogy sok régi Ismerősöm, Barátom kerül elő, akiket már régen láttam.
Ez be is igazolódott, rendre elkezdtek hívni telefonon.
Emlékszem régebben is volt ilyen...úgy vélem, hogy ez megismétlődött.
Örülök Árpi Neked, hogy megjelentél...sok erőt kívánok Neked a továbbiakhoz...

izi

2010. június 8., kedd

ajánlom



Ajánlom ezt a filmet...

A címe ...Agora

(ne a "lejátszás most"-ra kattints és ne a "letöltés"-re, csak a háromszögre...így indul...)

http://embed.movshare.net/embed.php?v=0aedxqm3m7r36

"A IV. században Egyiptom többistenhite és az épp erőre kapó kereszténység szembekerül egymással és ez vallásháborúhoz vezet. Davus, aki rabszolga, Krisztus tanainak híve, szerelmes gazdájába, a gyönyörű Hüpatiába, aki filozófiatanító, mindazonáltal pogány. A szerelem azonban nem vallási szempontok alapján lobbant lángra szíveket – de vajon erősebb tud-e lenni a hitnél?"

2010. június 7., hétfő

hurrááá

Mánvánajutóm.
Rendesen fura volt beleülni és meglepően kevés pénzt kértek el a javításért.
Hurrá:-).
Úgy megszoktam, hogy gyalog járok.
Mivel a biciklim fogaskereke is felmondta a szolgálatát...és beszerezni is csak külföldről lehet(ismét hurrá:-))...háromszoros HURRÁ...

Így ma reggel nekivágtam gyalog a Mátrának...az sem érdekelt, hogy mi lesz, ha feltöri a cipő a lában(és be is következett...HURRRÁÁÁ!:-))...annyira jó volt sétálni és közben elgondolkodtam, hogy ez egy nagyon nagy ajándék nekem, hogy felismerhettem, mennyire elkényelmesedtem.

Imádom az életet...

izi

2010. június 6., vasárnap

zene



Ez az egyik kedvenc zeném. Már az előző cikkemhez feltettem...de most még egyszer le is írom, hogy miért.
Engem mindig feltölt...egy olyan világba visz el, ahol élet van...ahol szeretet van...béke.
Van benne olyan rész, ami hirtelen beindít bennem egy emléket.
Emlékszem arra, amikor újra egységben élek, pedig még nem is tartok ott.
Amikor kiszakadok a dualitásból és megtartom az éntudatomat, miközben egységben maradok mindennel.
Reményekkel telik meg a szívem...körbe ölel és megihlet.

Hallgassátok meg egy nyugodt pillanatokban is...annyi mindent fog adni...kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Szeretettel,

izi

2010. június 5., szombat

elcsevegne nem kertelve



Sokat gondolkodtam az ikerlelkeken.
Arra az álláspontra jutottam, hogy determinált párunk nincs...csak éppen egybe csengő pillanataink hasonló látásmódú lelkekkel.
Ebből a gondolatsorból született ez a kis valami.


Van-e lelkemnek párja?

Ikerje, mely, elcseveg vele szeretettel...nem kertelve?
Lehet szerelme testemnek, lelkemnek egyszerre elevenen?...esetleg nem kelepce?...elhessegessem jelenem?...egyszer elestem, fejem bevertem...lehetetlen lenne eme kegyelem, mely egekbe emel?

Megkeveredem...merem, meg nem merem.
Cselekedetem szertelen.
Rettenetes verembe esek, szememmel nem lellek.
Kereslek, de elvesztem.

De egyszer kezed lelem, mely nekem terem...elvezetsz egy helyre, mely bennem lett megteremtve...ez lelkemnek Szent terme...mely Szent ereklye helye.



Ezen helyen nem kesergek, mert lehetetlen.
Repdesek, mert eremben szerelem szelleme teremt.
Nem kereslek mert bennem...lelkemben fekszel...nesztelen csendben...mert egybe csengsz vele



izi

ótóó

4 napja nincs autóm.
Pontosabban, csak hétfőre lesz kész.
Én, aki a wc-re is kocsival jártam, rendesen megéreztem a hiányát.
Így vettem csak észre, hogy mennyire függök tőle.
Jelenleg egy nyugodt állásponton vagyok...ráadásul a Napocska is besütött az ablakon...talán már a kerékpározáshoz illő idő is lesz ebből.
Hülye kényes picsa vagyok...rájöttem.
Annyira hozzá lehet szokni a kényelemhez.
De most kaptam egy ébresztőt...

Emlékszem, nagyon sokáig nem volt autóm.
Nem éreztem azt, hogy szükségem lenne rá.
Jól el voltam a két lábammal...miközben más pocakosodott én még tartottam a formám.
Hogy dicsekedjek egyet, van egy Mercedesem.
Ugyan ez a Mercedes nem autó, hanem bicikli.
Az élet úgy hozta, hogy tartoztak nekem és így ezt kaptam törlesztésül.

Ma ünnepélyesen megfogadom, hogy bicikli párti leszek...
Szóval...ma irány a Mátra...

2010. június 3., csütörtök

hullámzó



Hullámzó érzelem tengeremben kapaszkodót keresek.
Néha teljesen tehetetlennek érzem magam...ide-oda hánykolódok.
Még soha nem éreztem ezen életemben ilyen amplitúdókat.
Tudom semmi sem véletlen, de valahol nagyon megterhel ez a bizonytalanság...ennek ellenére biztosan érzem, hogy nincs baj.
Paradoxon...érzem, hogy gyenge vagyok, miközben tudom, hogy erős is egyben.
Néha főbe lőném magam, utána a mennyországban járok.
Eddig jól vettem az akadályokat, mindig találtam egy kis szigetet, ahol elidőzhettem egy darabig.
Azon gondolkodtam egy pár napja, hogy mindig sikerül feltöltekeznem és a masszázsaim után is egyre erősebb leszek...de valahonnan mindig megtalálják azt a kis rést a pajzsomon, hogy a földbe döngessenek.
Nagyon tévednek azok akik azt gondolják rólam, hogy mindig békés vagyok.
Bárcsak így lenne már...bárcsak ezen beavatásom bizonyítványát már a magaménak tudhatnám.

Köszönöm, hogy itt vagytok és együtt haladhatunk az önmegismerésünk útján.
Bevallom most nagyon jól esik itt lenni, írni...valami mentsvárként érezni Titeket mellettem.
Köszönöm a jelenléteteket.

Szeretettel,
izi

azt kívánom



Azt kívánom mindenkinek, aki olvassa ezen sorokat, hogy legyen minél több ereje és belátása ahhoz a munkához, ami elvezeti önmagához.
Kívánom, hogy az alázat és az önteremtés egyensúlyában egyre jobban biztos legyen magában.
Legyen meg a kellő alázat minden teremtett dolog felé és a kellő erő a tudatos teremtéshez.
Most egyre jobban belelépünk abba a korba, ahol nagyon sokan az alázat kihagyásával, a másik ember figyelmen kívül hagyásával fognak teremteni. Ez a mentalitás hozott mindig is sok bajt.
Aki erre rálát, az tudja, hogy mennyire fontos annak belátása, hogy annak ellenére, hogy Isten képére lettünk teremtve, mégis csak teremtettek vagyunk.
Ez a teremtett mivoltunk megkíván egy alázatot , ami a magasabb szellemi hierarchiák felé irányul, persze e mellett a természettel(ásványok, növények, állatok) is együtt kell élnünk...és az emberekkel tisztelettel.
Ennek a tiszteletnek is megvan a méltó érett gyümölcse...egy magasabb rálátás a szellemi dolgokra. Aki nem tud együtt élni tisztelettel a természettel, az emberekkel és a szellemi birodalommal(tudatosan elfogadva, realizálva jelenlétüket), az nem kaphatja meg ezen képességeket.
A szellemi látás, szellemi hallás , szellemi egyé válás csak azon lelkek privilégiuma itt a Földön, akik morálisan változnak.
Minden egyéb dolog csak hazugság, önámítás.
Lehet demokratikusan vitázni, megbeszélni a dolgokat...de ezek a saját kis nézetek, gondolatok nem változtatnak az igazságon. Az igazság az egyértelmű igazság.
Vagy változunk morálisan, vagy nem. Ha nem akarunk, akkor annak is meg van a következménye...ez az anyagba ragadás és ennek következménye a víztelenné válás az elcsontosodás.
Viszont az idő előtti túlzásba vitt szellemi dolgok akár lázat is okozhatnak.
Mindennek meg van az ideje és a türelmetlenség gátat szabhat.

Sajnos a hús evése is csak nagy akadályát jelenti a szellemi fejlődésnek.
Amikor az Ember ráébred arra, hogy hiába gondolkodik a saját véleménye szerint, ha a magasabb törvényekben más áll.
Gondolhatja úgy is, hogy ezt ő felül írja, megteheti, de a következményeket le kell aratnia.
Volt idő, amikor a hús evése természetes volt, mert az Embernek az anyagba kellett süllyednie.
Volt egy nagyon mély korszaka az Emberiségnek, amikor a hús evése határozottan kellett.
Ebből is látszik, hogy mire jó a hús.
A hús a stagnálás legjobb katalizátora.
Aki úgy véli, hogy a hús evésével is hatalmas fejlődésen mehet át, az áltatja magát.
Ez nem jelenti azt, hogy nem szabad húst enni...mindenki ehet, csak döntse el, mit akar az életében, szellemileg fejlődni, vagy stagnálni.
Itt van a szabad döntésünk.
Ennek fényében érdemes ezen elgondolkodni.
Személyes tapasztalataimat írom le, számomra hatalmas távlatok nyíltak meg, amikortól nem ettem húst.
Persze ez a hús nem evése mindenkinél máshogy fog lezajlani.
Nálam voltak vissza esések, valakinél egy sem.
A növényi dolgok, amikben a Nap ereje összpontosult, azok amik a szellemi dolgok beáramlását elősegítik.
Érdemes ebből a szemszögből megvizsgálni a dolgokat.
Most abban a korban élünk, ahol már nincs szükség a hús evésre.
Ezt mindenkinek egyénileg kell belátnia.
Aki belátja az emelkedni fog.
Nem baj, ha vissza esünk, a szándék a lényeg...egy idő után szépen elhagyjuk a húst.
Nem szabad ostorozni magunkat, ha esetleg kényszerítést éreztünk és ettünk...nem baj.
Majd később sikerül.

Aki ezt megértette, az nagyon sokat megértett:-).

A kép majd így össze áll.
A kirakós játék darabkái a helyére kerülnek, ahogy a videón is így történik.

Szeretettel,
izi

ui...divatból elhagyni a húst, annyit jelent, hogy a testünk még nem alkalmas erre a változásra.
A hiány állapot ebben az esetben jelentkezhet, de , ha szellemi, morális változásokkal állunk neki ezen változásnak, akkor a testünk is idomulni fog(ez az evolúció).
Azok az Emberek, akik ragaszkodnak a húshoz, azok nagyon sok mindenhez ragaszkodnak itt a Földön.
Talán ezt észre sem veszik, de ez pontosan ennek a tükre, amit egyáltalán nem ildomos letagadni, mert a tükör az mindig igazat mond.

2010. június 2., szerda

mikor lenne jó?

Azt gondoltam, hogy egy meghatározott időben, minden nap lenne lehetőség arra, hogy aki kéri, közösen imádkozzunk érte.
Én az esti órát vélem jónak, amikor elcsendesedtünk már egy kicsit.
Ha van valamilyen fájdalmad, vagy nem szűnő, kínzó érzésed csak írd le, vagy csak úgy kérjétek, hogy gondoljunk Rád...
Szerintem hatalmas erőt összpontosíthatunk így oda, ahová szükséges.
Így, aki olvassa ezt a blogot és van szándéka hozzá részt vehet benne.
Nem baj, ha nem adod hozzá a neved, maradhatsz anonim is...de megköszönjük, ha segítesz:-).

Bátran szóljatok...ez a gondolat abból az apropóból született, hogy Lemayar keze fáj.
Én most szeretettel gondolok Rá...

Szeretettel,
izi

2010. június 1., kedd

egyszerűen szép...

Kívánom, hogy simogassa lelkedet ez a zene.
Annyira szép...

A zene harmóniát teremthet bennünk.
Blokkokat oldhat fel bennünk.
Annyira szeretem az életet minden megpróbáltatásával együtt.
Amikor meglátom az emberekben Istent, akkor elcsodálkozom, hogy mennyire nagy ajándék az élet.
Mindenkiben ott van Isten.
Mindenkiben ott van a lehetőség a helyén való dolgok cselekvésére.
Szabad választásunk van, ezért én bízom az Emberekben, ahogy magamban is bízok.
Mindenki azzal előlegezi meg a többi ember bizalmát, ha magában bízik meg először. Nehéz ez tudom, de minden nap egy kicsivel jobban bízzunk meg magunkban...az eredmény nem marad el.
Lehet, hogy nem rögtön látható, de a hitünk is erősödni fog, hogy nem hiába való, amit teszünk. Amit magunkért teszünk, azzal másoknak is segítünk.

Hallgasd velem ezt a zenét és...



izi

ui...keress a gondolataidban egy személyt, akire haragszol és nézz a szemébe...meglásd meglátod benne azt, amit eddig nem láttál...bárcsak látnád.
Én most látom mindenkiben.

gatyába rázva

Amikor minden sejtünk kommunikál egymással, amikor akadály mentesen áramlik bennünk az energia, akkor könnyedség van rajtunk.
Akkor megszűnnek a zsarnok gondolataink, onnantól nincs birtoklás vágyunk.
Minden csak ettől függ, hogy mennyire vagyunk tudatában annak, hogy kutya kötelességünk magunkat minden nap gatyába rázni.
Amíg nem vagyunk gatyába rázva, addig kényelmetlenül érezzük magunkat, mert nem passzol semmi.
Az elfogadás állapota szent állapot.
A nyugalmunkból szólunk ilyenkor, de amit mondunk az erővel ötvözött.
Ez az erő nem tűr meghasonulást már, felvállalja önmagát.
Ez az erő a szeretet ereje.
Aki ebben a szellemben él, az észre veszi a sok hazugságot, álnokságot.
Erre nem haraggal reagál, hanem elfogadásával gyengíti meg.
Ebben az állapotban nem nehéz elfogadónak lenni...a kétségeink között viszont nagyon nehéz.
Ezért is az első feladat az, hogy megembereljük magunkat és az önsajnálatot félre téve belerázzuk magunkat a gatyánkba.
Az élet szép.
Minél jobban rájövünk az ima , meditáció fontosságára, annál tisztábban fogjuk magunkat érezni.
Az egyensúlyunkat fenntartva tudunk csak érdemlegesen tenni valamit.
Az ima, a meditáció ebbe az egyensúlyunkba segít.
Amikor egyensúly van, akkor minden sejtünk egyenrangú félként kezeli egymást, akadály mentesen kommunikál egymással.
Mit várhatunk el a világunktól, ha még magunkban sem tudunk rendet rakni?

SEMMIT.

Tényleg semmit, csak azt, hogy ahogy bennünk is a rákos sejtjeink élik a hedonista világukat, ugyanúgy tükörként a világunkban is ezt láthatjuk.
Kapzsiság, gyarlóság, békétlenség...stb.

Aki gatyába rázza magát, az kilép ebből a világból.
Védetté válik, mert önmagával egyességet köt.
Aki önmagával egyességet köt, az Istennel köt egyességet, mert egy csatornaként van jelen.

Egyre jobban letisztulnak a dolgok bennem.
Megértem azt az önzetlenséget, amit egyes szentektől tapasztalhattunk...letisztul, hogy milyen hatalmas erő dolgozik bennük, amit szellemi rálátás nélkül el sem hihetünk.

Az élet szép.

Köszönöm ezeket a felismeréseket, amiket most megoszthatok veletek.
Lehet, hogy olvastátok már valahol, de a lényeg az, hogy ez belőlem fakadt fel...mert mindenkiben ugyanaz az igazság fakad fel, ha eljutott egy adott határig.
Ez az élet szépsége.
A sok önmagát megismerő, tisztelő Ember ugyanarról beszél, egységben él, miközben megtartja az Éntudatát.

Nem beszél félre...

Sok szeretettel,
izi