Ahogy felébredtem, már indultam is futni.
Egyre jobban megy...érzem, hogy mennyi apróságtól függ, hogy végig maradjon energiám és ne álljak meg a lábamat masszírozni, vagy éppen levegőért kapkodni.
Valahol áldom azt a napot, amikor elromlott a biciklim és felfedeztem a futás örömeit, jótékony hatását.
Eddig is volt, hogy futottam, de nem ébredtem rá ezekre a felismerésekre.
Ma például azt gondoltam, hogy egyé válok a futással és én magam leszek a futás.
Ilyet sem csináltam még...nagyon érdekes élményben volt részem.
Szinte megszűnt körülöttem a zaj, és azt éreztem, hogy sokkal könnyebben, kevesebb energia befektetéssel mozgok.
Persze ezt minden sportra lehet alkalmazni, ahogy Dan Millman filmjében is a szertornára.
Itt értettem meg igazán a "legyen teljes minden pillanatod" mondat lényegét.
Egyé válni azzal a pillanattal, ami éppen adott...attól teljes, hogy jelen vagyok benne...nem máshol járok.
Az élet szép.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése