protekció

Nézem magam a tükörben.
Annyira megváltoztam.
Amióta megszülettem számtalanszor kicserélődtek a sejtjeim.
A szakállam már őszül, a hajam hála az égnek még nem.
Tudom azt is el kell majd fogadnom, ha a hajam színe is megváltozik.
Fizikailag teljesen más ember vagyok...szinte nincs olyan sejtem, ami nem változott az évek folyamán.
A szemem ugyanolyan.
Arra gondoltam, hogy a következő életemben sokkal következetesebb leszek.
Talán megegyezhetek magammal és köthetek egy szerződést, ami garantálja majd azt, hogy az éntudatom megjelenésétől tudatosan gondoskodni fogok magamról.
Ha vissza mehetnék az időbe, akkor nagyon sok mindent másként csinálnék.
Tudom ennek nem sok realitása van, de mégis eljátszottam a gondolattal.
Valószínűleg kihagynám az alkoholt az életemből és a cigarettát.
Hála az égnek nem sokáig éltem velük, de az az idő nagyon intenzív volt...és figyelem a mai fiatalokat, hogy mennyire nem törődnek az egészségükkel...ahogy én sem akkor.
A következő életemben biztosan érzem, hogy kihagyom ezt az életvitelt.
A lelkemben már stabilan rálátok ezen dolgok káros hatására...tudom meg kell élnünk ezt is, hogy azt az oldalt válasszuk, ami az egészségünket szolgálja.
Legális az alkohol.
Ezzel az erővel mindent legálissá lehetne tenni.
Majd eldönti mindenki, hogy mi kell neki.
Ennek ellenére nagyon nehéz a gyermekeimnek megengedni, hogy tapasztaljanak a saját bőrükön. Én is azon tapasztaltam...csoda, hogy még élek.
Annyiszor vigyáztak rám...
Aki nem ismert régebben engem, az el sem hiszi rólam, hogy mennyire más voltam.
Persze mindig ott voltak bennem akkor is a lelki dolgok...sokszor nevettek rajtam a haverjaim, amikor elkezdtem ittasan a lelki dolgokról beszélni és a jó irányba terelgetni az embereket.
Most is nevetek magamon, mennyire nagy kettősség volt bennem.
De úgy érzem győzött az az énem, ami most vagyok.
Nem egy olyan ember van, akit masszírozok és lelkileg támogatok, aki hajdanán mosolygott rajtam.
Az idő eldönt mindent.
Úgy érzem ezen életemben gyorsított verzióban tapasztalok.

Ezért is egyre jobban odafigyelek magamra.
Úgy érzem megértettem az élet tanítását.
Itt csak akkor van protekció, ha magamtól kérem...de csak akkor kapom meg, ha a magasabb szellemi szférával együtt működök. Ez az igazi protekció.
Talán nem látványos a változás és az eredmény...nem rögtön jelentkezik, mint, ahogy manapság a türelmetlenség megkívánja.
Lassú víz partot mos...már értem a lényegét, nem csak felületesen.
A változás mindig jelen van, de nem mindegy, hogy ebben a pillanatban és minden egyes pillanatban mit képviselünk.
A tisztaságot, vagy a homályt.
Az őszinteség az egyedüli előre mozdító erő.
Ha őszinték vagyunk, akkor van protekciónk magunknál.
Ha nem vagyunk őszinték, akkor megjátsszuk magunkat és színészkedünk.
A föld tele van színészekkel.
Nem kell Színművészeti főiskolát, vagy egyetemet végezni, hogy színészek legyünk.
Vannak a színész színészek és vannak a színészek.
A sok színész rajong a színész színészekért.
Szóval nézem magam a tükörben és észre veszem azt, hogy teljesen más ember vagyok már.
Örülök ennek az énemnek...bízom benne, hogy kérhetek már egy kis protekciót magamtól.

"Nem az a lényeg, hogy emlékeznek-e rád hanem az, hogy mire emlékszel Te. Nem az a lényeg mennyire ismert el a világ...nem az számít mit hagysz itt, hanem az amit magaddal viszel."


Szeretettel,
izi