2010. április 30., péntek

mostanság

Nem semmi reggeleim vannak.
Amikor felébredek még van bennem egy békesség, nyugalom érzés...de egy pillanat alatt fölé kerekedik egy nyugtalanság.
Emlékszem, hogy régebben mindig a reggeleim voltak azok, amiket vártam...vártam, mert annyira kiegyensúlyozottan ébredtem.
Az éjszakai alvásommal soha nem volt baj, az elalvásommal is csak nagyon ritkán...de mostanában ezek a reggeli förtelmeknek nem igazán örülök.
Persze tudom, hogy a lélek fejlődése nagyon sok kacifántos dologgal jár.
Ahogy belül változunk, úgy változnak meg a körülményeink, eddig nem tapasztalt élethelyzeteinkben találhatjuk magunkat.
Bevallom nem szeretem, amikor azt érzem, hogy valami ül a lelkemen.
Pedig mostanában sokszor érzem.
A lelki átalakulás egyáltalán nem várt érzéseket, gondolatokat hozhat fel a tudatalattinkból.
A felszínre kerülésükkel minden embernek az lenne a feladata, hogy ne lökje el magától, ne meneküljön el előlük.
Persze a régi beidegződéseink rögtön működni kezdenek és nem óhajtunk azonosulni ezekkel az érzéseinkkel.
Nem semmi, hogy mennyire változatosak...el sem hiszem magamról, hogy azon kapom magam, hogy az irigység mardos.
Én, aki soha az életemben nem voltam irigy, megtapasztaltam magamban.
Nem jó érzés.
Nem is akartam ezt elhinni, hogy ilyen oldalam is létezik.
Mindig örültem mások örömének, sikerének.
Ennek ellenére azon kaptam magam, hogy gyűlölködöm...irigykedem azon, hogy egyesek jól keresnek úgy, hogy semmi megalapozottságuk nincs...csak színészkednek...ez kell a nagy közönségnek.
Durva érzés...úgy döntöttem leírom.
Azért is teszem, hogy egyre több embert ösztönözzek arra, hogy ne érje váratlanul, ha olyan érzései, gondolatai kerekednének, amivel még nem találkozott.
Minél tudatosabban vagyunk ezen dolgokkal szemben, annál hamarabb sikerül az egyensúly elérése.
Régen, még Buddha idejében is, Krisztus előtt kb 600 évvel még el kellett távolítani magunkból ezeket az érzéseket, meg kellett tőle szabadulnunk...jelenleg az ÉN kialakulásával meg kell élnünk.
A megerősödött, tudatos ÉNünkkel szeretettel át kell itatnunk és nem eltávolítani, hanem szerves részünknek tekinteni...
Tudni ildomos, hogy egy EGÉSZséges ember nem csak igazmondó...hanem hazug, irigy is.
Aki titkolja magában ezen dolgait...még magában szemben is, az FÉLember, nem EGÉSZ...fél bevallani, mert úgy megváltozhat a róla kialakult kép.
Tudni ildomos, hogy mind a két lehetőség bennünk él...nem tagadhatjuk le az egyiket sem...mert, aki letagadja, az hazugságban él és a szétválasztottságot erősíti, nem az egységet.
Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor azzal is tisztában leszünk, hogy választhatunk.
Választhatunk, hogy melyik legyen nagyobb arányban bennünk.
De az, hogy letagadjuk magunkban...ami nagyon is jellemző a mai korra...nem építő.

Jelenleg a show hatja át az úgymond ezoterikusnak mondott dolgokat is.
Ez kell a népnek.
Egy ilyen "imidzs" nem összeegyeztethető azzal, hogy mondjuk az előadónak nem működik a házassága és nem is igazán férfi, miközben a házasságról beszél és még a tartásán sem látszik igazán, hogy férfi lenne.
De a show megy tovább és a kasza is.
Ha kiderülne az igazság, akkor talán el sem hinnék, mert annyira Belopta magát az emberek szívébe, meg annyira divatos is manapság az, hogy ilyen előadásra járjunk.

Az ilyen emberek kapcsán indult el bennem az irigység.
Beláttam, hogy mennyire távol vagyok még önmagamhoz...de annak igazán örültem, hogy az alattomosan felszínre került érzéseimet felismertem időben.
Aki az önmegismerés útjára lép, számolnia kell ilyenekkel.
Aki viszont marad a jól bevált show világában, a nép butítás fellegvárában, ott nem kell ilyen drasztikus eseményekkel szembesülnie.
Mondhatjátok, hogy miért van ez így.
Azért van, mert az önmegvalósítás útja hatalmas átalakulással jár.
Teljesen átalakul a lelki világunk...jól fölkavarodnak a tudatalatti dolgaink és a felszínre kívánkoznak.
Az akvárium is zavaros lesz, ha felkavarják...addig nem sok mindent láthatunk... ahogy én sem vagyok sokszor biztos magamban.
Elanyátlanodok néha, de ez természetes velejárója ennek az útnak...amit eddig bizonyossággal megéltem és támaszkodhattam rá...eltűnik.
Csak magamra, az ÉNemre számíthatok, miközben a szívemben ott van a megváltó erő.
Már nem kell külső erő, mert bennem van, csak tudatosítani kell, hogy még erősebben átalakítsa az elégedetlenségemet elégedettséggé...a hazugságaimat, őszintétlenségeimet, igazmondássá, őszinteséggé.
Az erő bennünk van...a Szent Grált tartjuk a kezünkben Krisztus Vérével.
A kívánságaink egyre erősebben akarják éreztetni, hogy csak akkor leszünk valakik, ha a figyelem középpontjába kerülünk...csak úgy magunkban ez nem érhető el.
Ezt akarják ezek az érzések elhitetni, hogy nehogy jól érezd már magad a bőrödben.
Engem irigységre sarkaltak egy nem éppen energia dús állapotomban.
Ezért is nagyon fontos azt éberség.
Sokan talán ezt nem tartják fontosnak.
Annak, aki még dagonyázni akar, annak nem is lesz fontos, jó is a kényelmes élet, amiben nem akarunk szembesülni magunkkal.
De ez egy idő után már nem lesz így...aki úgymond a dicsőség mámorában fürdik és a figyelem energiája tartja csak életbe...őt is eléri majd a szembesülés.
Amikor tényleg csak egyedül marad és a közönség taps vihara már nagyon távol lesz tőle...majd tapsolgathat magának.
Leírtam, hogy ismerjetek magatokra.
Egyáltalán nem baj, ha irigyek vagyunk, ha hazugok vagyunk, ha féltékenyek vagyunk...stb...csak ismerjük fel és a bennünk lévő hatalmas megváltó erővel élve öleljük magunkhoz...ne taszítsuk el magunktól, mert ez a kor követelménye.
A lélek így fejlődik igazán azzá, amivé válnia kell, hogy az ember Ember legyen a talpán, miközben a szellemiségében sem szenved hiányt.

Ölellek benneteket.
Szeretettel,
izi


ui...amikor bevalljuk magunknak a dolgainkat és a világnak, akkor egyre jobban megkönnyebbülünk, ami hozza magával a még nagyobb megértést is...a kép össze áll.

2010. április 29., csütörtök

elengedés



Lemayar küldte...köszönöm.
izi

a végtelenbe és tovább...(mantra)

"Balázs menj légyszíves zuhanyozni...kapcsold ki a számítógépet!"
-Jó apa.

10 perccel később.

"Balázs menj légyszíves zuhanyozni...kapcsold ki a számítógépet!"
-Jó apa.

5 perccel később.

"Balázs menj légyszíves zuhanyozni...kapcsold ki a számítógépet!"
-Jó apa.

2 perccel később.

"Balázs menj légyszíves zuhanyozni...kapcsold ki a számítógépet!"
-Jó apa.

...és ez megy a végtelenségig...

ui...ja...és egyáltalán nem vagyok ideges:-)

eddig

Ezen földi megtestesülésemben éltem kb.15200 napot.

Nem is tűnik soknak...mert nem is sok.
Nem lenne nagy kívánság szerintem, ha még ugyanennyit szeretnék leélni egészségben.
Ugyan ma nagyon kemény csatát vívtam magammal.
A reggeli magamba fordulásom ellenére már jól vagyok...tettem érte.
Apámat vittem Egerbe kezelésre és volt 4 órám arra, hogy kint legyek a természetbe.
Csodálatos idő volt és rábíztam magam a pillanatra...találtam is egy jó kis helyet Egertől 5 km-re, ahol teljesen távol érezhettem magam minden civilizált csökevénytől.
Tényleg csak a természet és én voltunk ott.
Bármerre néztem, csak az érintetlen világ vett körül.
Önmagam voltam...
...meg a bogarak sokasága.
Valamilyen nagy fekete madár is körözött felettem...a hangja nem volt ismerős, soha nem hallottam.
Ennek ellenére szép látvány volt, megcsodáltam, ahogy laza szárnymozdulataival fenntartotta magát.
Elgondolkodtam, hogy az életben is csak magamra számíthatok minden sarkalatos helyzetben...pont így, ahogy most ott álltam egymagamban.
Persze teljesen éreztem Isten jelenlétét mindenben.
Talán sokaknak ez nem jelentett volna megnyugvást, amit itt tapasztaltam.
Itt az egó nem dicsekedhetett...maximum az állatoknak, növényeknek, ásványoknak.
Itt nem kellett a mesterséges viselkedés mintáimban pózolnom.
Egy voltam mindennel.

Szeretettel,
izi

reggelem

Ma nagyon leamortizáltan ébredtem és mivel ilyen állapotomban nem jön az ihlet, beleolvastam régebbi cikkeimbe, írásaimba.
Az egyik nagyon megragadott és fel is teszem.
Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy milyen messze is vagyok azoktól a pillanataimtól, amikor ezt írtam.
Óriási különbség van abban, ahogy önmagunkhoz viszonyulunk, ez is tükrözi mennyire fontos az, hogy odafigyeljünk magunkra.
Mert, ha benne maradunk ebben az állapotunkban, akkor másoknak is ártunk.


Az élet illata

Vannak pillanatok, amikor azt érezhetjük, hogy az élet még szebben érezteti mennyei illatát.
Ezeket az illatokat ki kell érdemelni.
Szagokat kaphatunk...bármennyit. De az élet illata csak bizalommal teliek privilégiuma.
Éljük az életünket és azt hittük, hogy eddig mi irányítottuk.
Idővel rájövünk, hogy ezt az irányítást valaki, valami más tette.
De, ha ez a felismerés megérik bennük az élet illata elkezd csalogatni, néha - néha elhúzza az orrunk előtt a mézes madzagot, hogy elinduljunk utána.
Ekkor megváltozik az életünk.
Más lesz minden.
Ami eddig lelkesítőleg hatott, semmit mondóvá válik.
Egy magasabb minőségben érzékeljük magunkat és a világot.
Ez a világ csodálatos illatú.
Higgyétek el.

hmmm...érzed?


-------------------

Eddig a régebbi írásom...

Most elindulok magamban megkeresni ezt az illatot, mert nem érzem:-)

Legyen szép napotok.
Szeretettel,
izi

2010. április 28., szerda

FÉLügy (melléhatásfokozók)

Azon gondolkodtam, hogy mi az a dolog, amit szívesen csinálok, mi az a a dolog, ami miatt itt vagyok a Földön.
Dolgoztam én gyárban is, megérezve azt, amit már soha nem szeretnék csinálni.
Ebből pontosan elég volt két év tapasztalás.
Voltam én már minden.
Apám autó villamossági szerelőnek akart adni, amiből persze nem lett semmi.
Ott ültem az iskola padban és teljesen máshol járt a fejem.
Nem érdekelt, de a szülők valahogy úgy érzik, hogy tudják, mi a legjobb számomra.
Hát ez nem jött be nekik.
Műszaki középiskolába jártam, ahol soha nem értettem, hogy mit is keresek.
Ennek ellenére elvégeztem...szörnyű volt.
Olyan dolgokkal akarták tele tömni a fejem, amihez semmi affinitásom nem volt.
Ezután egy szebb, szabadabb világ köszöntött rám.
Dekoratőr lettem.
Ezeket az éveket imádtam.
Sajnos 4 év volt csak belőle, de akkor is megélhettem.
Utána katonaság.
Kutyakiképző lettem...húúú...az maga volt a csoda, leszámítva azt, hogy elvittek az ország másik felébe és az alap kiképzést végig szenvedtem, szenvedtük.
A mostani fejemmel már nem tudnának elvinni katonának.
Érdekes, hogy mennyi embert vittek úgy el, hogy fel sem lázadtak, pedig ott legbelül kevesen mentek önszántukból.
Persze, aki ezt választja hivatásul...az is más. Ez az ő döntése.
Számomra nem elfogadható az, hogy az ember kezébe fegyvert nyomnak és megmondják azt, hogy ki az ellenség...és lődd le.
Számomra nem ez a megoldás útja.
Ezért, ha most sorozás lenne és megtagadnám.
Volt az időben is, aki megtagadta, ő egészségügyi szolgálatot végzett.
A protekciósok is megúszhatták...egy két "betegség" igazolás és már alkalmatlan is.

Valahol meg jó is volt az a szigorúság...nem is tudom.
Azt, hogy fegyvert fogjak más ellen, viszont nem tartom helyén valónak.
A kezdeti katonai nehézségeket, viszont felváltotta egy áldottabb kutyás élet.
De ez csak keveseknek volt így, mert sokan végig szenvedték az egész katonaságot.
Én így megúsztam.

Utána szállodában dolgoztam recepciósként, londinerként...egyszer egy kedves öreg hölgy kérdezte is, hogy hol a "tróger"?...ami nem jelent mást, mint németül(tráger) azt, hogy HORDÁR.
Jó hangosan kereste a TRÓGERT:-).
Azóta is emlegetjük...itt a hotelben nagyon sok mindent megéltem.
Nem semmi emberekkel hozott össze a sors...volt itt minden féle.
Itt aztán lehetett tanulni alázatot...néha úgy éreztem, hogy legszívesebben pofán ütném a vendéget, de nem lehetett, mert akkor repültem volna.
Én az idő tájt éltem az életem, ahogy csak tudtam...minden buliban benne voltam...ezt sokan el sem tudják rólam már képzelni.
De ez a szélsőségem is nagyon nagy tanító volt.
Húúú...még most is beleborzongok:-).

Ezután a hotel kis uszodájában voltam úszómester...és itt elkezdődhetett az, amit igazán szeretek csinálni.
Elkezdtem masszírozni, amit már 17 éve csinálok.
Emlékszem az első hivatalos masszázsomra...ügyetlen voltam, annak ellenére, hogy a véremben van a masszázs.
Ezek után viszont elmúltak a kezdeti bakik és egyre több tapasztalatot gyűjthettem.

Ehhez értek.
Eleinte csak úgy masszíroztam, hogy nem hittem abban, hogy van több is, mint a test.
Meg voltam győződve, hogy az ember csak fizikális testből áll és ennyi.
Nem egyszer vitába szálltam ezen véleményem megvédéséért.
Teltek az idők és egyre többször szembesültem azzal, hogy testi szinten nem elég megoldani a dolgokat.
Nem elég megmasszírozni a fájó test részt, mert idővel vissza tér a fájdalom.
Ezen felismeréseim elvittek a kineziológia felé.
Voltam én már totál materialista és lettem most egy kissé elszállt valaki.
meg voltam győződve, hogy majd én megváltom a világot.
Mindenkinek arról beszéltem, hogy milyen egyszerűen megváltoztathatja az életét és nem akartam elhinni, hogy nem mindenki nyitott ezen dolgokra.
Úgy gondoltam, hogy mást is ugyanígy érdekelnek ezen dolgok és mindenki gyógyulni akar.
De ez az öntudatásra ébredező embernél így van...úgy véli a kezdetekben, hogy majd megvált minden embert.
Ez egy hatalmas egót tud növeszteni...észre sem vesszük és tényleg gőgösek lehetünk. Persze ez nem tudatos sokaknál, de tényleg eltévedünk és már nagyon nehezen lehet ebből kilábalni.
Van, aki itt is marad jó sokáig.
De ezen szélsőség is meghozza a testi tüneteket, mint a túlzott materializmus.
Annyira furcsa, hogy ilyen voltam, de a lényeg az, hogy meg kellett tapasztalnom így is magam.
Nem beszélhetek olyan dolgokról senkinek, ha nincs a tapasztalásomban.
Pedig nagyon sokan így beszélnek.
A világ most ilyen...hirtelen szabaddá vált emberek másokat akarnak megváltoztatni.
mindenki spirituális lett manapság.

A csapból is ez folyik, ömlesztve van...
Számomra nem kétséges az, hogy a szellemi magasságokba nem lehet belépni akkor, ha valaki húst és állati eredetű dolgokat eszik.
Ennek ellenére millió "látó" van, aki egészségtelen életvitele mellet úgy állítja be a dolgokat, hogy kapcsolata van az objektív forrással.
Ez egy nagy hazugság. Ilyen nincs.
Egy homályos asztrális látással rendelkezhetnek, de ebbe mindig belekeveredik a saját véleményük, a saját tapasztalásaik szűrőjén keresztül áthaladva.
Ez a szubjektív közlés nagyon sok félreértést eredményez mostanság.
A szellemi megismeréshez előbb alapos ismeret szükséges.
Egyáltalán nem mindegy, hogy eszünk- e húst, avagy sem.
Egyáltalán nem mindegy, hogy tisztában vagyunk-e a szellemi hierarchiákkal, avagy sem.
Ez persze eleinte nem olyan könnyű, mert tenni kell érte és mindent rögtön akarunk.
Aki ezt nem érti meg és így akar a szellemi megismerés felé elindulni, hamar meg lesz vezetve, ahogy manapság nagyon sokan olyan ismeretekkel halmozzák el a hiszékeny embereket, hogy azok nem is sejtik, mit fogadnak be.
Az alap az alázat megértése, megélése, tudatosítása magunkban.
Alázat nélkül nincs gyógyítás.
Egyáltalán nem lehetséges, ha a kezelő magasabb pozícióban érzi magát, mint akit kezel.
Csak érdekesség képen leírom, hogy mit jelent a páciens szó...türelmest jelent...viszont a kliens, egyenrangú felet.

Az orvosoknak páciensei vannak...elég csak ennyit szólnom és máris belátóbbak leszünk.
Tisztelet a kivételnek, mert igen is vannak olyan orvosok, akik együttérzően orvosok...ismerek egy párat.

Konklúzió: Ha embereket szándékozunk segíteni abban, hogy megismerjék önmagukat és ez által egészségesek legyenek, akkor nem árt előbb magunkon segítenünk és a szélsőségeink fényében megértésre jutnunk.
Nem az a lényeg, hogy sokszor jöjjenek hozzánk segítséget kérni, hanem az, hogy minél hamarabb a kezükbe vegyék a saját életüket.
Ez pedig teljesen ellentmond annak, ami manapság megy az egészségügyben.
Egyre jobban tehetetlenné teszik az embereket, aki egyre jobban függnek az "egészségügytől"...én azt írnám inkább mindenhová, hogy jelenleg nem EGÉSZségügy van , hanem FÉLügy.
Az emberek FÉLve mennek az orvoshoz, mert rettegnek, hogy milyen adatokkal fogják elhalmozni...milyen eredményeket olvasnak le a papírról, ami esetleg két hónappal ezelőtti eredményt mutat.
De mégis ehhez a két hónappal ezelőtti eredményhez mérten írják fel a gyógyszereket...Jézusom, ezek nem is gyógyszerek, hanem inkább mellékhatás fokozók.
A testünk pillanatok alatt más lehet...pillanatok alatt más eredményeket lehet kiolvasni belőle...ami két hónappal ezelőtti volt, az most teljesen helyén való eredményt is mutathat.
De ez van még.
Aki viszont szereti önmagát, az már nem dől be ezeknek a hazugságoknak és kezébe veszi a gyeplőt...(bocs Évi, hosszú lett megint)

Szeretettel,
izi

2010. április 27., kedd

szülessen...

Hagyom, hogy szülessen valami...van úgy, hogy nincs alapgondolatom, csak azt érzem, hogy írnom kell.
Ez a pillanat is ilyen...
Sokszor érzem, hogy valaminek meg kell születnie, de nem megy olyan egyszerűen, mint máskor.
Vajúdok talán?
Van úgy, hogy három oldalt pár perc alatt megírok úgy, hogy még én is elcsodálkozom azon, hogy az elejétől a végéig összefügg.
A vers írás is ilyen...van, hogy rímekben tudok beszélni...milyen érdekes ez...utána meg küszködök egy két összefüggő gondolatért.
Az biztos, hogy amikor ideális kapcsolatom van a természettel és a szellemileg, testileg sem hanyagolom el magam, akkor elindul belőlem a mondandó.
Minden nehéz kaja, mozgás hiány, elégedetlenség, nem elfogadás hatalmas erővel gátol abban, hogy ideálisan kifejezzem magam.
Küszködök a sorokkal.
Talán annyira nem érezhető, de ennyi idő alatt már egy regényt szoktam írni.
Küszködök de érzem, hogy mégis írnom kell.
Talán azért, hogy szembesítsem magamat azzal, hogy mennyire nem kellett volna most nehezet ennem. Hozzáfűzöm, hogy én nekem már az is nehéz, ha olajban sült valami...pedig régebben mindenevő voltam...mostanra már tényleg nagyon meg kell válogatnom, hogy mit eszek.
Jó pár éve nem eszem húst és ez csak az egészségemet szolgálta.
A sajtot is elhagytam jó pár évig, de utána valahogy vissza szoktam. Ennek meg is ittam a levét, mert megéreztem negatív hatásait.
Persze, aki folyamatosan húson és tejtermékeken él, annak nem észlelhető ez a különbség.
De mivel vissza szoktam én nagyon megéreztem.
Rettenetesen elvitte az energiáimat.
Ráadásul a savasító hatása miatt sokkal hamarabb öregszik a testünk...hamarabb indul el a haj őszülése.
Minden sajt mellett álló propaganda egy nagy hazugságon alapszik.
De ezt csak az fogja bizonyossággal elfogadni, aki a saját testén meg tudja tapasztalni.
Folyamatosan elősegítjük az idő előtti öregedésünket.
Következetesnek, felelősségteljesnek mondott emberek napi szinten mérgezik magukat.
Persze ez bántó lehet számukra, tudom és ki is kérhetik maguknak, hogy ilyet mondjak róluk, de az alapigazságot nem írja felül az, hogy "pedig annyira szeretem, annyira finom".
Én is szeretem a sajtot...vannak még függéseim...de újra sikerült mérsékelnem a fogyasztását...ha minden igaz, ugyanúgy elhagyom, mint a húst.
A húst egyáltalán nem kívánom már.
Aki egyszer megtapasztalja , milyen is az, amikor nem eszik húst( egy idő után), az sokkal könnyebben fog élni, jobb lesz az egészsége...nem lesz hónalj szaga(bűzös).
Állandóan fehérje hiányról beszélnek, de soha nem említik meg a fehérje többletet, ami jellemző a mai kor emberére.
Nagyon minimális fehérjére van szükségünk napi szinten.
Ennek viszont a nagyon sokszorosát visszük be tejtermék, hús, tojás formájában.
Ismét mondom, hogy addig, amíg nem változtatunk és nem éljük meg mi saját magunkban ezt a különbséget,ezt a könnyedséget, addig nagyon nehezen hihetőek ezek a mondatok.
Különcnek mondtak már a családtagjaim, mondták azt is, hogy leépítem magam és beteg leszek.
Ennek ellenére azt tapasztalom, hogy mindenki, aki túl sok fehérjét visz be a szervezetébe, az lesz beteg...én meg egészséges vagyok.
Akkor most hogy is van ez?
Mutáns lennék?
Gondolkodtam én már ilyenen is leamortizált pillanataimban, amikor a negatív erők azon fáradoznak, hogy lépjek vissza a húsevők táborába.
Ennek ellenére mindig bebizonyosodik az, hogy ez az az út, ami az egészséghez visz...ez az az út, ahol nem csak testileg leszek egészebb, hanem lelkileg is...könnyedén tudok mozogni, több az energiám, a gondolataim sem blokkoltak...ma viszont megérezhettem újra, mennyire letompított egy nem könnyű étel.
Az, hogy ráadásul mohón is ettem, nem figyelve arra, hogy éppen táplálkozom még rá tett egy lapáttal.
Az átlag életkor az eszkimóknál 30-40 év.
A legtöbb fehérjét ők eszik, viszont vannak olyan népek, akik vegetáriánusok(pl.hunza nép), ahol az átlag életkor 80-90 év.
Ezek az adatok valósak.
Egyértelműen tükrözik azt, hogy mekkora különbség van abban, hogy az ember a hús elhagyásával meghosszabbíthatja az életét és egészségesen korosodhat.
Én mindig csak azt mondom, hogy nem kell előbb leszokni a húsról...előbb a szemléletünkön ildomos változtatnunk.
Következetesen, felelősségteljesen be kell látnunk, hogy itt az ideje változtatnunk.
Van úgy, hogy , ha ez az elhatározás, tiszta szándék megszületett, akkor már el is tudjuk hagyni a húst.
Ere a környezetemben is van élő példa.
De csak divatból, hóbortból elhagyni nem szabad.
Nem is lesz hosszú távú a dolog, sőt...úgy vélem, hogy még jobban beleragad az ember, mert nem jött össze neki.
Ahhoz, hogy stabil legyen a dolog, ott legbelül kell változnunk, belátnunk, hogy mennyire meg vagyunk vezetve.
Ha most felsorolnám a fehérje többlet következményeit, akkor soha nem érne véget ez az írás, így is hosszúra sikeredett, pedig az elején alig ment.
Most ez született, talán holnap könnyedebb és rövidebb lesz, amit írok...most ez van...

No...megyek és eszek egy körömpörköltet:-)
Szeretettel,
izi

ui...ha elkezdjük elhagyni a húst, akkor ne drasztikusan tegyük, semmiképpen ne, ha nem volt meg előtte a tudatos, belátó szándék...először csak egy kicsivel együnk kevesebbet, akár sajtból, tejtermékekből, húsból.
E helyett együnk több természetes, nagy víztartalmú gyümölcsöket, zöldségeket.
Egy idő után sokkal könnyebben el tudjuk hagyni és a kényszerítő ereje is elmúlik.
...ja...és életben fogunk maradni:-)...tapasztalat...:-)

2010. április 26., hétfő

Parzifál




"Az úton ma mindenki egyedül jár, társakat csak akkor rendel mellé
sorsa, amikor már fölös ereje van, amivel a másikat megtámaszthatja…"

Szeretettel ajánlom, hogy olvassátok el Parzifál rövidített történetét.
Magatokra fogtok ismerni...ez biztos:-)

http://www.szent-gral.hu/cikk/9/parzifal_legenda.html



izi

2010. április 25., vasárnap

örök szeretet



Elengedés az élet.
Aki elengedve él, az él igazán.
Nehéz ezt tudom megvalósítani, de minél jobban részünkké válik az elengedés, akkor miénk lesz a világ.
Szeretünk ragaszkodni, szeretünk tartozni valahová, valakihez.
De, ha görcsösen tesszük megöljük a pillanatot.
Az erő bennünk van...meg kell tanulnunk egyedül lenni, nem félni magunkkal szembesülni.
Ezen át kell esnünk, hogy szabadon tudjunk szeretni, nem félve attól, hogy egyedül maradunk és ezért görcsbe rándulva megöljük a pillanatot.

Szeretettel,
izi

mai


...megálltunk, hogy lefényképezzük ezt a csodát...íme.
Remélem egyszer sikerül egy levendula mezőt is lencse végre kapni...állítólag Tihanyban van...ez egy nagy vágyam...élőben látni.

2010. április 24., szombat

ülj le ide mellém



Ha van kedved egy kicsit beszélgetni ülj le ide velem a padra.
Szívesen meghallgatlak és én is szívesen beszélgetek Veled.
Ha nincs kedved beszélgetni, akkor csak üljünk egymás mellett és nézzük a kék eget...nézzük, ahogy a bárányfelhők változtatják alakjukat miközben tovább szállnak.

Annyi fájdalom van itt a Földön, hogy nem árt megpihenni, megsimogatni a lelkünket.
A lelkünknek elég, ha megcsodálunk egy gyönyörű virágot a frissen zöldülő mezőn...ha rácsodálkozunk a természet szépségeire.

Van hely ezen a padon bőven.
Ha van kedved hívd meg a Barátaidat is és beszélgessünk együtt, vagy legyünk csendben együtt.

Az, aki az önmegvalósítás tudatosabb útjára lépett néha nagyon nehéz lehet az élete.
Az, aki ki sem lát az anyagból, akinek csak a fizikális dolgokról szól az élet...ők nem változnak és ezért ez a tudatlanságuk(nem változásuk)úgy tűnik, hogy védelmet nyújt számukra, hogy az ő életük annyira nincs felfordulva.
Ebben van valami igazság.
Ahogy Parzifál is elindult a tudatossága felé és felébresztette azon erőket magában, hogy legyőzze, átszellemesítse azon tudattalan lelki részeit, amiből kegyetlen érzések és gondolatok törhettek fel...úgy nekünk is ez jár.
De ez a munka meghozza a gyümölcsét, megjelenik bennünk valami bizonyosság, kontroll, erő, ami már nem engedi meg, hogy a pillanatnyilag feltörő érzéseink irányítsanak.
Az irányító szerep a miénk.
De ehhez tenni kell.
Először is be kell vallani magunknak azt, hogy mennyire gyengék vagyunk tudatosság nélkül, mennyire uraltak ezek az erők.
Ha mindig erősnek mutatjuk magunkat, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy rajtunk kívül álló a gyengeség, elesettség...ezzel az elkülönülést erősítjük.
Az elkülönülés egyenlő a szétválasztottsággal, ami az EGYség ellentéte.
A mai korra jellemző az, hogy az emberek csak az erőt mutatják...minden reklám erről szól, mutasd meg az erődet és tiéd a világ.
De, ha mélyére néznénk a dolgoknak, akkor meglátnánk az igazi valóságot. Sok kétségbeesett ember maszkírozza magát erőssé és ezzel energiát gyűjt másoktól, mert magában nem leli.
Ez egy ördögi kör.
Mégis nagyon sokan ebben a csapdában vannak...nem is akarják a kezükbe venni az irányítást.
Ezen emberek úgy vélik, hogy az ilyen írások fölöslegesek, nem hozhatnak érdemleges változásokat...ők már kemények...reflexükké vált ez az életvitel.
Minél jobban önmagunk leszünk, leválik rólunk ez a burok.
Leválik és egyre több embert engedünk bizalommal magunkhoz.
A páncél már nem kell, vagy csak már ritkán.
kettős természetünk van, de a tudatossággal legyőzhetjük azt az embert, aki még a földhöz ragadtan félelemben van.
Meg kell ismernünk a mardosó kétséget, hogy késztetést érezzünk a szellemi tudásra.
Kerestünk odakint, sok mindent megtanultunk...mégsem hozta ez meg a lelki békénket.
Ideje felébredni bennünk a spirituális tudásra és ebből kifolyólag a spirituális megértésre való törekvés.
Ez az egyetlen út, ami megoldást hozhat.
Ez nem könnyű út, de aki rálépett, az már nem akarja elhagyni soha, még,ha a tudattalan érzéseink, érzelmeink, gondolataink minden erejükkel azon vannak, hogy behódoljunk nekik és feladjunk mindent...lépjünk vissza az anyagba...a tudatlanságba.

Köszönöm, hogy meghallgattál...köszönöm, hogy itt ülsz mellettem...bármikor felállhatsz és bármikor vissza jöhetsz.

Ez a szeretet padja.
Ha elkeseredtél itt hasonló lelkekkel találkozhatsz, akik hasonló élethelyzetekben keresik önmagukat.
Hidd el nincs baj, mert ennek az útnak ez is része...minden rendben van.

"Közelebb van hozzánk Isten, mint a kezünk és a lábunk,
az ember mégis oly nehezen ismeri fel őt." Parzifál

A Szent Grálon a Te neved van írva...tudtad?

Legyen szép napotok.
Szeretettel,javascript:void(0)
izi

2010. április 22., csütörtök

víztelen

Minden nagy változást megelőz egy olyan bizonytalan érzés, ami kétségekkel próbál teletömni...megváltozott, más viselkedés mintáink miatt nagyon furcsán érezzük magunkat a bőrünkbe.
Ez általában teljesen eltér a nagy átlagétól és úgy érezhetjük, hogy valami baj van velünk...pedig ez csak a lelkünk finomodásának a jele, tükre. De biztosak lehetünk benne, hogy időben megkapjuk a megerősítést...hogy milyen formában, azt nem mondhatom meg, de az biztos, hogy megkapjuk.
Minden ilyen lelki változás fizikális változást hoz az életünkben(pl.elhagyhatunk valamilyen rossz szokásunkat, beidegződésünket), ami mindenképpen az egészségünket támogatja, annak ellenére is, hogy a mai világnak ez még nagyon furcsa, sőt nem normális.
Ez minden emberre egyetemesen vonatkozik. Aki nem fejlődik lelkileg, annak nem lesz változása a cselekedeteiben, a gondolataiban, az érzéseiben...alakjában(vagy csak amorfabb, betegebb lesz).
Az ilyen emberek a földhöz ragadtak, a begyepesedettek...itt most nem ítélek, csak a száraz tényeket közlöm. Mindennek van létjogosultsága, ezért akik nem érzik annak fontosságát, hogy szellemileg, lelkileg épüljenek, azok ezt választják.
Ez a szabad akarat.
De a szabad akarat nem nyújt védelmet a korai öregedéstől, a korai hajhullástól, a csontjaink, ereink elmeszesedésétől...mert, aki nem megy kellő módon a változással, az víztelenné teszi a testét, ami egyenlő azzal, hogy nem a normál tempóban idősödünk, hanem idő előtt betegen öregszünk.
Óriási különbség.
Tehát egy lelki változás mindig tükröződik a testen...ha helyén való az irány, akkor kellő mennyiségű víz van a testünkben, ha nem, akkor viszont kevés...ez a dehidratált állapot az alapja minden betegségnek.
Nem ijesztgetésnek szántam:-)...
Szeretettel,
izi

oda tartok (ne add fel)



A mai napon döbbentem rá arra, hogy mennyire távol vagyok még önmagamtól.
De sebaj...már oda tartok:-).
Úgy érzem egyre kevesebb a súly a hátamon...néha azért felrakok még egy keveset...reflexből...utána meg vonszolom magam.
De ha észbe kapok a fölösleget ledobom...és máris könnyebben érzem magam...és ez így megy...felrakom...észbe kapok, ledobom...
Ennek ellenére az élet szép...nagyon szép:-)

Most is egy mázsás súlyt veszek le magamról...ezért is indulok a természetbe, mert ott sokkal egyszerűbb.

Te Kedves, aki most olvasod-e sorokat...ha bánatod van, valami nagyon nyomja a lelkedet, szívedet...ne keseredj el...mindig van megoldás.
Az élet tényleg szép, nem azoktól a dolgoktól függ, amiket birtokolhatunk...nem attól, hogy van-e partnerünk, van-e munkánk, van-e pénzünk.
Vannak sokan, akiknek még ez a fontos, a szívük kemény...de Te ne ess abba a hibába, hogy másokhoz méred magad...sokkal több vagy annál...milliószor.
Csak hallgasd meg ezt a szép zenét és érezd át az élet szépségét.

Szeretettel,
izi

2010. április 21., szerda

tükreink (szabadságunk túlzásai)



Hirtelen kapott szellemi szabadságunkban észre sem vesszük, hogy az egónk az egeket veri.
Hirtelen "megvilágosulásunk" ahelyett, hogy az EGYséget támogatná, az elkülönülés csapdájába visz.
Több életen át megmondták nekünk, hogy mit és hogyan csináljunk...semmibe vettek, csak gyűlt bennünk a harag ezért az igazságtalanságért...úgy éreztük hogy nem tehetünk semmit, mert tehetetlenek vagyunk, ez volt a genetikai kódunkban.
De egyszer csak eljutottunk egy olyan pontra az életünkben, amikor megcsapott a megvilágosulás szele.
Megcsillant a megoldás lehetősége.
De mivel nem tanítottak minket arra, hogy vigyázzunk ezzel az erővel, mert túlzásba is eshetünk, a legtöbbünk nem kellő módon indult neki ennek az útnak. Felkészületlenségünk gyümölcseként, a túlzott szabadság mámorában úgy véltük, hogy nekünk már senki sem mondhatja meg mit csináljunk.
Elhagytuk a rabigát, már csak a szabadság van, a saját törvényeinkkel, mert minden honnan azt hallottuk, hogy Istenek vagyunk.
Ez a propaganda kellő képen elültette a magját nagyon sok lélekben és felfuvalkodottá váltunk.
Persze ez nem is tudatosult bennünk, nem is gondoltuk volna, hogy a szabadságban is van veszély.
Nekünk mindennél többet ért ez a függetlenség, ahogy Ádám és Évának is.
Gőgőssé váltunk, mert úgy véltük nekünk már senki nem szabhat törvényt, mi teremtünk, szubjektív világunk szülte törvényeinket hangoztatva.
Egyre több ilyen "szabad" lélekkel találkoztunk, aki megerősített abban, hogy minden rendben van.
Minden honnan égi csatornázások jöttek, hirdetve azt, hogy elég csak a teremtő mivoltunkban hinni...elég így élni...egy-két meditációs gyakorlatot elvégezni és üdvözülünk.
Nem kell morálisan megváltoznunk, nem kell szinte semmit tennünk...egyik pillanatról a másikra béke költözik a Földre.
Jött a Titok módszer és a Vonzás törvénye, amiből kifelejtették az alázatot...úgy állították be, hogy nincs szükségünk a teremtéshez alázatra...csak kigondoljuk, úgy gondoljuk és kész.
Csapdából csapdába estünk...de egyre többször szembesültünk kemény tükreinkkel is már.
Olyan emberekkel találkoztunk, aki szembesített azzal, hogy lejjebb kellene vennünk az egónkból, mert aki velünk szemben áll óriásira növesztette az egóját.
De, ha ezt nem tükörnek vettük, akkor elindultunk újabb kerülő utunkra, mint nagyon sokszor és okoltuk a másikat, magunkat különbnek vélve...pedig csak a tükrünket tárták elénk.
Ennek tudatosítása, megemésztése nagyon kemény feladat, de egy idő után be kell sok mindent látnunk.
Semmi sem jön elénk véletlenül, ha még bántó számunkra a tükör, akkor van vele dolgunk, ha meg már nem, akkor tovább léptünk...és a szabadság beleköltözik a lelkünkbe.
Innentől már nem bántó az, ami eddig bántott...innentől szeretettel vagyunk az ellenségeinkkel is...nem csak a felebarátainkkal.
Szeretettel,
izi

2010. április 20., kedd

igazság

Az igazság nem relatív.
Hiába vannak emberek, akik meg vannak győződve az igazukról, ha az az igazság nem egyetemes alapokon nyugszik.
Ez csak az emberek szubjektív igazsága.
Ebből van bőven...több oldalról látnak valamit, a beidegződéseik határozzák meg, mit tartanak igaznak...semmi objektivitás nincs bennük ezért.
Az Igazság objektív.
Van egy mindenek felett álló igazság, ami nem emberi megfigyelésből fakad, hanem szellemi törvényeken alapszik.
Ahogy a lélek változik úgy változnak azok az igazságok is, ami az emberekre vonatkoznak. Minél közelebb vagyunk önmagunkhoz, annál közelebb áll az igazságunk az isteni igazsághoz, az egyetemes igazsághoz.
Minél távolabb vagyunk, annál kevesebb bennünk a megelégedés, az elfogadás, annál távolabb állunk az objektivitástól, annál szubjektívabb csak az igazságunk.
Annál jobban nem érthetjük meg ezen sorokat sem.
Annak, aki egyre jobban közelebb kerül önmagához...ezen sorokban nem talál megütközni valót...mert minél közelebb vagyunk önmagunkhoz, annál ideálisabb mértékű bennünk a magasabb szellemi hierarchiákhoz való viszonyunk...ez által a szabad döntésünkkel nem élünk vissza, nem építjünk újra Bábel tornyát.

Szeretettel,
izi

az elengedés, ami összeköt



Elengedve kötlek magamhoz.
Szabadon repülve láncollak lelkemhez.
Az egész világ a tiéd, miközben szívemben vagy a végtelenségben, amin csak a fizikális szem vél határokat.
A fizikális szemeink behatároltan látnak, a lelki szemeink nem ismernek határokat.
Minden ragaszkodással távolabb kerülsz tőlem.
Minden félelmem, ami az elvesztésedben gyökerezik egyre távolabb repít.

Paradoxon.

Az elengedés köt össze...

izi

2010. április 19., hétfő

kontroll



A saját sorsunk kovácsai mi vagyunk...a saját sorsod kovácsa te magad vagy...a saját sorsom kovácsa én magam vagyok.
Mennyire fontos ez?
Mennyire tudatosul ez bennünk?
Úgy gondolom, hogy bennem egyre jobban.
Nagyon sokszor hallottam...sok helyen emlegetik.
De az nem mindegy, hogy a saját sorsom TUDATOS kovácsa vagyok, vagy csak hagyom, hogy a véletlenek, a pillanatnyi érzéseim, gondolataim, érzelmeim kesze-kuszasága alakítsa az életemet.
Ez óriási különbség.
Sokakban fel sem merül az, hogy mennyire befolyásolhat bennünket egy a tudatunk mélyéről felfakadó érzés.
Nagyon hirtelen kifordulhatunk magunkból úgy, hogy előtte végtelen nyugalomban voltunk.
Minél tudatosabbak vagyunk, annál hamarabb vesszük észre azt, hogy valamilyen önmagunkat nem támogató (betegség, stressz felé vivő)érzés kerített hatalmába.
Van úgy, hogy oly annyira le tud taglózni egy ilyen felszínre törő gondolat, hogy tehetetlenné válunk...vagy rettenetes indulatot, haragot vált ki belőlünk.
Ez az út egyénenként változó, hogy mikor vesszük észre, hogy most valami felütötte bennünk a fejét, most indult el egy alattomos érzés, hogy szétszedjen, hogy önmagunkon kívülre essünk, ne tudjunk magunkról.
Tanulunk...tanuljuk önmagunkat.

Tanuljuk, hogy önuralmat gyakorolhassunk, hogy észre vegyük időben azt, hogy az alattomosan felbukkanó érzéseinkkel nem kell azonosulnunk.

Mindenkinek ez a feladata.
Számomra csodálatos érzés volt az, hogy találkozhattam egy olyan lélekkel, akinek ez a kontroll már élete szerves része.
Szinte hihetetlen, de megtapasztaltam, hogy lehetséges.
Beszélgetéseink során egyre jobban letisztult bennem, hogy bizony itt áll előttem egy olyan lélek, aki nem csak dumál(ahogy én is), hanem letett az asztalra már sok mindent.
Ő nem beszél fölöslegesen.
Nem azért mert ezzel az ellenszenvét akarná kifejezni, hanem csak azért, mert akkor beszél, amikor szükséges.
Ez eleinte nagyon furcsa, de hamar megszokható.
A fölösleges beszéd (pletyka)nagyon sok energiát visz el.
Mindennek van egy egészséges közép útja.

Az egészséges kontroll a lényeg...egy olyan beidegződés, ami szerves része már az életünknek.
Ahhoz, hogy ez a részünk legyen igen is tenni kell.
Ezt nem adják ingyen.
Eleinte csak tudatosul bennünk a fontossága, később egyre többször vesszük észre már, hogy elindult bennünk egy érzés, ami ránk akar telepedni, ami irányítani akar.
Mindenkinek van egy gyenge pontja, legtöbbször ott támad, ott lesz rés a pajzson és a legváratlanabb pillanatban, észrevétlenül megjelenik.
Nagyon sokszor vissza elemeztem a napjaimat és felfedeztem azt, hogy mikor nem voltam elég résen.
De a lényeg az, hogy egyre jobban figyelek...ez eleinte nem egyszerű...de úgy érzem mindennél többet ér, ha kiállom, kiálljuk a próbát.
Amit ezen életünkben így megtapasztaltunk és integráltuk, beépítettük az életünkbe, levonva a konzekvenciákat...azt már a lelkünk tovább viszi a következő megtestesülésünkbe, életünkbe.
Ezt vihetjük magunkkal, ha meghalunk...ez örökre a miénk, ez az igazi kincsünk.

Még egyszer megköszönöm az életnek, hogy megmutatta számomra azt, hogy igen is lehetséges úgy élni, hogy az érzéseink már nem uralkodnak felettünk, hanem mi engedjük be, azonosulunk velük, ha úgy helyén való.
Ha viszont az érzés nem önmagunkat támogató, akkor felül írjuk.
Köszönöm Neked Laura, hogy azzal tanítasz, ami vagy, amit előző élteidben megtapasztaltál, amit magaddal hoztál ezen életedbe, hogy világíts a sötétségben.

A mai napomon éreztem meg ezt igazán mélységében. Ennek tükreként a Lányomban is felébredt egy olyan kontroll, amit még soha nem tapasztaltam.
Észre vette, hogy nem helyes az, ahogy szólt hozzám, ami bennem is indulatot váltott eddig ki.
Valami tudatosság viszont bennem is azt mondatta, hogy beszéljen úgy, ahogy akar...ez nem befolyásolhat engem, nem lehetek olyan, mint eddig voltam, nem megyek már vissza a mocskomba...amikor ezt átláttam és úgy éreztem, hogy nem hagyom, hogy a régi beidegződéseim, régi érzéseim uralkodjanak, azután odajött hozzám és bocsánatot kért, miközben megölelt.

Szeretettel,
izi

2010. április 17., szombat

rövid cikk Évinek

Ezen pár sorral könnyítem meg Évi dolgát, mert az előző írásom túl hosszú volt neki:-)
Elég rövid?...sőt tömör is.:-)
Szeretettel,
izi

ui...húú...félek, hogy ezzel az utóirattal már megközelítem a hosszú cikk paramétereit, de azért még leírom, hogy akinek hosszú volt az előző cikk, az jelezze és írok neki is egy rövidet...

2010. április 16., péntek

2012 ( bűnbocsátó cédulák 2)

Lemayar kérésére leírom azt, hogy mit is gondolok 2012 ről.
Több cikkemben írtam már róla, de talán megérdemli a téma, hogy jobban kiteregessük.

Ez a cikk saját vélemény, saját tapasztalataim gyümölcse, aki nem ért vele egyet, az élje úgy az életét, ahogy jónak véli.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az az irány, amit jelenleg 2012 ről vélnek az emberek egy nagy kitérő...egy nagy letérés arról az egyenes útról, amin az emberiség és az egyének önmaguk felé haladhatnának...energia vesztés nélkül.
Minden olyan dolog, ami nem önmagunk felé visz, az talán eleinte nem feltűnően, de később mindenképpen sok energiánkba fog kerülni, ami az immunrendszer gyengeségével párosulhat, ami megengedi, hogy különféle betegségek hatalmasodjanak el a testünkön.
Még egyszer mondom, hogy van nagyon sok olyan út, ami először hatalmas csodákat láttat, és bizony eleinte nagyon jól is érezzük benne magunkat.
A szerelem is egy szélsőség.
A fellángolás is egy szélsőség...pedig mennyien vágynak rá, úgy gondolva, hogy az az állapot örök és vissza fordíthatatlan...de mégis az lesz a vége, hogy alább hagy az az érzés és nagyon ritkán marad csak meg őszinte, tiszta szeretet a párok között.
Sőt, inkább nézet eltérések lesznek és galibák.

Minden fellángolás szélsőség.

A 2012es eseményekhez kapcsolt elvárások és remények is nagy fellángolások.
Én is benne voltam, szerelmes voltam ebbe az időpontba.
Nagyon sok könyvet elolvastam a témában, mélységesen hittem abban, hogy ez lesz a megváltás pillanata.
Gregg Braden könyvei...a Kollektív beavatás és az Együttérzés tudományának a központi témája 2012.
Drunvalo Melchizedektől sem hagytam ki egy könyvet sem.
De sorolhatnám még azon vonalakat is, amik egyértelműen ezt vallják, de úgy érzem nem áll szándékomban senkit megítélni...megbántani.
Hatalmas remények voltak bennem ezen időponttal kapcsolatban.

Már sokszor írtam arról, hogy a vallások kialakulása az Atlantisz utáni időkben kezdődött el olyan formában, aminek az utóhatásait érezhetjük manapság.
Volt egy ÉSZAKI vonal és volt egy DÉLI vonal.

Ezt azért érdemes tudni, mert így lesz egy olyan képünk a világról és az emberekről, ami megértést hozhat abban, hogy egyes vallások miért olyat vallanak, amit a másik nem.

A lényeg annyi, hogy az ÉSZAKI irányzat a külső, látható dolgok mögött kereste Istent...

...a DÉLI irányzat a belső lelki világunk mögött kutakodott és ott vélte meglátni Istent.

Ez a két irányzat nagyon meghatározóvá vált az évek során.
Az ÉSZAKI irányzat képviseli a FÉRFI aspektust...

...a DÉLI irányzat a NŐI aspektust.

Ennek a két pólusnak az ötvözete...NÁSZA jelenti azt, amit most úgy fogalmazhatnánk, hogy ráléptünk az önmagunk felé vezető útra.

Ezen két aspektus ötvözését, NÁSZÁT egy előre megjövendölt erőnek, impulzusnak kellett majd megpecsételnie.

Talán még nem tűnik annak, hogy ez megtörtént, de az az igazság, hogy IGEN.
Igen is megtörtént egy olyan esemény és egy olyan lehetőség az emberiség történetében, amikor egy erő ötvözte ezt a két irányt.
Itt talán egy kicsit elcsépelt szó lesz az, hogy Kereszténység...de az igazi alapokon nyugvó kereszténységben már tényleg megvolt ez az ötvözet.
Egyszerre keresni odakint és odabent Istent.

Manapság annyira eltorzították az igazi alapokon nyugvó Kereszténység lényegét, hogy nem is csoda, hogy teljesen vissza taszító egyesek számára minden olyan közlés, ami ezzel kapcsolatos.
Én ezt megértem. Bennem is megvolt ez az undor és taszítás.
Ha tehettem minden porcikámmal tagadtam isten létezését...egy dologban hittem, az anyagban.
Ha valaki istenről szólt elmenekültem, vagy jól elküldtem a búsba.
Ennek ellenére volt(elkezdődött) egy olyan időszak ezen életemben, hogy elkezdetem odakint keresni, a külső, látható világ mögött keresni valamit...Istent, az abszolútumot, a magasságost, a gondviselőt és még sorolhatnám.
Nagyon sok ilyen vallás van itt Magyarországon.
A közös bennük az, hogy úgy állítják be a dolgokat, hogy MINDEN CSAK ISTENTŐL FÜGG.

Itt nagy szerepet kap az ima, mert az ima egy kérést, könyörgést fejez ki.
Tehát ami közös ezekben a vallásokban, hogy elhitetik azt, hogy minden istentől függ, és mivel teremtettek vagyunk igazán nincs beleszólásunk a dolgok menetébe.
Ez az egyik vonal, amit megtapasztaltam, és hamarjában ki is menekültem belőle.

Eljöttem, mert nem fért bele a világnézetembe az, hogy bábként mozgassanak és lelki ismeret furdalást érezzek akkor, ha nem úgy csináltam, ahogy Isten és a vallási vezetők elvárták(szerintük helyesen).

Ekkor egy hatalmas űrt éreztem, ahogy akkor is, amikor még csak tengtem-lengtem a materializmus, az istentagadás katyvaszában.

Egy dologra viszont jó volt ez az irányzat, hogy annyira megismertem a Bibliát, hogy nem féltem már vitába szállni egyesekkel, ha rám akartak valamit tukmálni, amivel nem értettem egyet.

Mindenben ott van a jó is, csak meg kell látni...úgyhogy nem is bánom, hogy megtapasztaltam ezen szélsőséges vallást is.

Ezután szabadnak éreztem magam, de mégis úgy éreztem, hogy hiányzik belőlem valami.
Egyre jobban kezdett bennem kierősödni azon vágy, hogy valaminek jönnie kell...ideje van az újabb megismerésnek.
Ezzel egy időben elkezdtem kineziológiát tanulni és különböző "energiás" dolgokat "tanulni"...(reiki, AROLO, szellemgyógyászat...stb).
Ezen "energiás" dolgokat is pénzért vettem...pénzért árulták a beavatást...mesterré válhattam pénzért, morális változások nélkül...húú, ez a nem semmi:-)...csak nevetek rajta már... és el is hittem, hogy mester vagyok...az egóm dagadt:-)...most itt állnak a bizonyítványaim, amiket gondolatban már el is égettem...nem is tudom lesz-e merszem tényleg megsemmisíteni őket?...tudom ez egy kicsit durva gondolat, de nem kellene ilyen hazug dolgokhoz ragaszkodnom már...de olyan jól mutatnak a falon...

...el is szoktak csodálkozni az emberek, hogy "húúú, de sok okleveled van"...de a világnak ez kell...a látszat...hogy mögötte mi van?...lényegtelen...

Egyre többször a kezembe akadt Kryon és a Plejádok...Kuthumi és sok-sok társa.

Gregg Braden és Drunavlo könyveit ittam.
valami új, valami nagy szabadságot véltem ezekben az írásokban.

Azon vettem észre magam, hogy valami bizonyosság költözött a lelkembe.
Meggyőződésemmé vált az, hogy a 2012 es eseméyek, a Maya naptár lezárulása egy hatalmas tudat váltásban fog összpontosulni.
A Föld pólus váltása(észak, dél megcserélődése), a Föld mágnesességének a csökkenése és rezgés szintjének az emelkedése a 13 hz-ig.
Rajongtam érte...az időtájt még kevesen tudtak erről...én már beszéltem róla és úgy gondoltam ez az időpont maga a megváltás.
Kryon könyvei, a plejádok...különböző égi csatornázások...nagyon sokat olvastam és hallgattam ilyen anyagokat.
Bevallom sok jót is tanultam belőle, de úgy éreztem egy idő után, hogy nagyon sok fölösleges duma van benne.
A kezdeti lelkesedésemet felváltotta az az érzés, hogy egyre több ömlengésről szól csak az egész.
Ez az egyik pillanatról a másikra ébredt fel bennem.
Annyira nehéz volt ezt elfogadni, mert ragaszkodtam ahhoz a mérhetetlen szabadsághoz, amit ezen dolgok képviseltek.
Ez az út már a túlzott szabadságba vitt el. Nagyon gőgös is lettem, azt tudom...azt gondoltam, hogy nincs szükség egyetemes törvényekre. Elég sokáig volt az ember rabságban a vallások miatt, a dogmák, a papok vissza élései...stb.
Szóval ez a világ tényleg óriási szabadságot ad és önbizalmat(túlzott)...amit nagyon nehéz lelohasztani, mert úgy elszáll az ember, hogy azt le sem lehet írni.
Jelenleg is nagyon sokan ebben a szellemben, alázat nélkül, egyetemes törvények nélkül, a Föld átszellemesedését nem támogató szellemi világból kapott infókból táplálkoznak és úgy vélik ez a helyes út...pedig ez is csak egy szélsőség.
Minden olyan dolog, amiben nem kap helyet az egyetemesség, amiben mindenféle csatornázás(égi üzenetek közvetítése)...egyetemes szűrés nélkül van jelen, az nagyon nagy tévedés.
Szép és jól hangzó ígéretekkel, az emberi lelkekre tudnak hatni...ezért ezek a dolgok kecsegtetőek is nagyon sokaknak, szinte semmit sem kell tenni és eljön a megvilágosulás.
A rezgés szint emelkedése, a tudat szint váltása úgy, hogy semmit sem kell tenni, talán egy két instrukciót adnak, hogy hogyan is meditálj és , ha ezt megtetted, már változik is a tudatod...ez a nem semmi.
Ebben a szellemben él nagyon-nagyon sok ember.

Fogalmuk nincs arról, hogy nem adják egyszerűen a megváltást, a tudatosságot.
El van hintve az, hogy bármelyik pillanatban feloldhatjuk a karmánkat...és ennek semmi akadálya nincs, mert már mi vagyunk a saját sorsunk kovácsi. Ez megy manapság...ez a hatalmas butítás és sokan bedőlnek ennek.

Az egyik szélsőség a Materializmus...amikor az ember ezt megelégeli, akkor túlzott szabadságba esik...vagy túlzott alázatosságba. Egyik sem helyén való, csak abban a aminőségében, hogy az embernek meg kell tapasztalnia minden szélsőségét.
Igen a túlzott szabadság, egyetemes törvények nélkül is egy nagy szélsőség.
Ha nincs egyetemes törvény, ha csak szubjektív dolgok vannak, akkor hol kapcsolódnak össze, miben összpontosul a sok szubjektivitás?
Nem is lenne baj a szubjektivitással, ha az ember alázatos tudna maradni, ha elfogadná azt, hogy TEREMTETT, annak ellenére is, hogy van lehetősége teremteni.

Bennem ezek a dolgok hirtelen felismerésben megjelentek. Egyre jobban éreztem, hogy ez is egy szélsőség.
A megvilágosulást, a tudatosságot nem adják egyszerűen, nem adják ingyen.
Nem véletlenül létezik olyan, hogy KARMA.
A lélek tanulni jön a Földre, ahol olyan szabadságot kapott az úgynevezett bűnbe eséskor, amilyen csak az isteneknek volt a tulajdonsága.
Ezt a szabadságot lehet nagyon félre értelmezni. Ennek a szabadságnak is van szélsősége, amikor az ember olyan magaslatokra tör, ami nem az ő privilégiuma. Az embernek még nagyon sok mindenen át kell esnie. Nagyon sok mindent meg kell tanulnia.
A tanulásnak nem is lenne lényege, ha csak úgy át lehetne adni a tapasztalatokat...magamról is tudom, hogy mondhattak nekem akármit is az Apámék és a saját utamat jártam.
Ha meg megszívtam, akkor szenvedtem, de a tapasztalat az enyém lett és, ha akartam tanultam belőle, vagy újra beleléptem ugyanabba az ürülékbe.
Nem adnak semmit ingyen.
Van jelenleg egy olyan ellenerő, amit úgy neveztek a szent iratokban, hogy a hazugság atyja...igen manapság ezen erő képviseli azon hazugságot, hogy pénzért megvehetjük az üdvösségünket...csak a fotelünkben kell maradnunk és minden rendeződik...nem kell morálisan változni, majd egyszer csak megváltozunk és szeretni fogjuk az embereket, aki meg nem akart ezt elfogadni az lemarad, az nem vesz részt a tudat váltásban.
Ez van most jelenleg...ahogy hajdanán Luther idejében, a bűnbánó cédulák...csak nagyobb, modernebb verzióban...Bűnbocsátó cédula 2...szélesvásznú, színes film.

Ez kell nekünk...ez a butítás...ahogy el vagyunk a beszélgető showkon mély rajongással.
Tömjük az agyunkat ezzel a förtelemmel. De nem akarom elragadtatni magam, mert akkor én is ugyanolyanná válnék, mint ők. igen is van létjogosultsága még ennek, csak elég nehéz ezt elfogadni...gyakorlom is az elfogadást, az elengedést sokszor.

Húúú...már azt sem tudom, hogy hol tartottam, de talán ne kanyarodtam el nagyon a fő témától.
Annyi mindent le szeretnék írni és csak jön belőlem.

A lényeg még egyszer az, hogy minden léleknek itt a Földön meg kell tapasztalnia, a túlzott materializmust...ha ebből kilépett akkor a túlzott alázatosságot, ha ebből is kilépett, akkor a túlzott szabadságot a túlzott egóval megspékelve.

Ha ezen túlestünk, akkor kezdődhet meg bennünk valami olyan, amit úgy nevezhetünk, hogy ötvözés.
Rá kell döbbennünk, hogy ezek a szélsőségeink ismeretében lehetünk csak igazán önmagunk.
Amikor egyre jobban az egyetemes törvények határozzák meg az életünket...egyre jobban letisztulunk.
Egyre tisztábban fogjuk érezni annak a lényegét, hogy vannak olyan erők, akiknek egy a lényege...eltérítsen attól, ami egyetemes...eltérítsen attól a forrástól, ami a Föld és az emberiség átszellemesedésében segít...eltérítsen a megváltó erő lényegének felismerésétől.
Erre nagyon-nagyon sok módszere van. Többek között a túlzott materializmus, a túlzott szabadság, és a túlzott alázatosság.
A 2012es események is egy ilyen nagyon nagy spekuláció eredményei...még,ha a Maya naptár, a Maya népet is belekeverték.

Az igazság a szívünkben van, abban a megváltásban, ami nem véletlenül van már jelen minden emberben.
Amikor ezt az ajándékot egyre tudatosabban felismerjük magunkban, akkor rájöhetünk arra, hogy ezen erő egy olyan katalizátor, ami ugyan nem fogja megengedni, hogy kikerüljük a próbáinkat, de bizonyossággal hatalmas erővel és energiával fog ellátni minket.
Segít felismerni a MOST hatalmát, a jelen pillanat erejét...azt az erőt, ahogy Jézusban is meghatározóan jelen volt, mert csak így tudott olyanná válni, amilyenné lett.
Ő sem kapott bűnbocsátó cédulát, hanem megélte azt, amire hivatott volt.
Nekünk is vannak dolgaink, amiket meg kell élnünk, néha hatalmas fájdalmak árán is, hogy a kellő időben és a kellő minőségben a tudatunk megváltozhasson.
Ezért tenni kell.
Most röviden leírtam azt, amit én látok...aki nem ért velem egyet, az tegyen úgy, ahogy jónak látja.
Nem mondhatom meg neki, hogy az az út még nagy kerülő...ahogy nekem sem mondhatták meg...

Szeretettel,
izi


ui...Egy kicsit engedjétek, hogy a sorok mögötti lényeg megérintse a szíveteket, lelketeket...ha tiszta a szándékotok, akkor minden instrukció belőletek fog fölfakadni...ilyenkor nem mehetünk már el a túlzásainkba, mert a megváltó erő bennünk dolgozik, teszi a dogát...és egy hatalmas megelégedést fogunk érezni.
Egyre kevesebb lesz az olyan kívánságotok, ami kényszerítően fog hatni rátok. Ez az igazi erő, amikor nem a kívánságaitok határozzák meg az életeteket.

Ja...és, hogy sokakban félelmet kelt ez az időpont?
Igen, ezzel is tisztában vagyok.
Az olyan kataklizma, ami elpusztította Lemúriát(tűz) és később Atlantiszt(víz) is még nem várható.
Most az Atlantisz utáni korszakban élünk...a pólus váltást elképzelhetőnek tartom, ami esetleg 3 napos csenddel és mozdulatlansággal járhat, de ez nem lesz káros hatással az emberiségre.
A karma határozza meg azt, hogy kinek mi a betöltendő feladata.
Minél tudatosabban élünk, minél tisztábban látjuk a világunkat és önmagunkat, az egymásra gyakorolt hatásokat felismerve, annál békésebb lesz az életünk. Az elfogadás a lényeg.
Türelemmel kell lenni...ha a SZEMÉLYISÉG TISZTUL, a TUDATOSSÁG FEJLŐDIK.
Minél több szeretet van bennünk, a képességeink kibontakoznak...nem kell félni, csak tenni önmagunkért és ez által mindenért, mindenkiért.
A félelem az, ami lebénít...aki önmaga, az már nem FÉL, hanem egész:-)...egészséges.

2010. április 15., csütörtök

ideál

Meddig akarjuk még követni a mások által kreált dolgokat, mikor ébredünk fel a saját egyediségünkre...arra, hogy megismételhetetlenül egyediek vagyunk?
Meddig akarunk még megfelelni a hazug világnak?
Amíg erre rá nem ébredünk mindig beleesünk ugyanabba a csapdába.
Ez a kis videó jól szemléltei ezt...íme.

http://www.youtube.com/watch?v=zl6hNj1uOkY&feature=related

reggelem

Az élet mindig megsegített...soha nem volt még olyan, hogy ne éreztem volna a támogatását...lehet, hogy emberi szemszögből nézve későn, de mindig megjött a feloldozás.
Ma reggel hátfájással ébredtem és kemény nyomást, súlyt éreztem a lelkemben.
Olyan érzésem volt, mint amikor valamilyen sötét lepel lenne rajtam...a szokásos reggeli meditációm, imám ezért nagyon nehezen is ment.
Többször neki álltam és azon kaptam magam, hogy teljesen máshol járok már, nem tudtam összpontosítani...mindig grabancon kellett kapnom magam és vissza vezetni a kiinduló pontra.
Érdekes érzés volt.
Tudtam, hogy ha nem teszem meg ezeket a lépéseket, akkor az egész napom el lesz cseszve.
Hála az égnek van már bennem egy olyan tudatosság, ami nem engedi meg a lazsálást.
Megtanultam, hogy elengedhetetlen, szerves része az életemnek a tudatos ima, meditáció.
Ez nem volt így mindig...nagyon sokáig úgy keltem, feküdtem, hogy ezen fontos dolgokat kihagytam.
Ezen életszakaszom a káoszt és a reménytelenséget tükrözték.
Minden embernek fel kell nőnie ahhoz, hogy felismerje az ideális szellemi dolgokkal való kapcsolat létjogosultságát, fontosságát.
Ennek a felismerése nem egyszerű, de mindenképpen el kell indulni felé.
Eleinte sok hátráltató tényezővel kerülhetünk szembe, ami meg akarja akadályozni, hogy szerves részévé tegyük az életünknek ezt az életmódot.
Egyénenként változóak ezek a gátak, de mindenképpen jelen vannak.
Egy frissen ébredező lélekre nagyon keményen nyomást gyakorolhatnak azon erők, akik önmagunktól eltávolítani szándékoznak.
De a lényeg az, hogy legyen kitartásunk és kellő tudatosságunk...tudjuk, hogy az önmagunk felé vezető út ilyen...néha rögös, de mindennél magasztosabb és csodálatosabb.
A mai reggelem is ezen erők dolgoztak...próbáltak meggyengíteni a hitemben, próbálták azt, hogy hagyjam ki az imát...nem lehessen kapcsolatom a szellemi világgal.
Ez talán nehezen elfogadható olyan lelkeknek még, akiknek a legfontosabb dolgaik közé az anyagi dolgok tartoznak.
Én is voltam abban a szakaszban, amikor minden szellemi dolgot elutasítottam.
Annak is meg volt az ideje, hogy most rálátásom legyen arra, hogy mi zajlik a világban.
Minden olyan nap, amikor nem vesszük fel a kapcsolatot(ima, meditáció)a magasabb hierarchiákkal(persze nem mindegy, hogy kivel), akkor az a napunk teljesen védtelenné vélik.
Elég csak belegondolni, hogy a Földön lévő emberiségnek hány százaléka él ilyen módon?...hányan tartják fontosnak a tudatos imát, meditációt?...én úgy vélem, hogy még elég kevesen, ezt tükrözi az ellenségeskedés és békétlenség is, ami meghatározó a Földön.
A mai napom nehezen kezdődött...de nem adtam föl. Már nem tehetem meg azt, hogy rábírjanak arra, hogy kihagyjam azt, ami az egyik legfontosabb dolog az életben.
Most már egyre jobban vagyok, mindenkinek kívánom, hogy érezze meg ezen sorok mögötti lényeget.
Ébredjen fel bennetek az az erő, ami a szívetekben, a lelketek mögött él.
Ez a megváltó erő megsegít mindenben, minden helyzetben támaszt nyújt.
Segít megélni a pillanatot, felfedezni a MOSTot, segít rá fókuszálni, hogy ne a múlt és ne a jövő rémképei uraljanak bennünket.
Ahogy felfedeztem tegnap a friss füvön lévő esőcsöppekben a Napot, ahogy vissza tükrözte, úgy csillanjon meg bennetek is a reménység, hogy mindig van megoldás.
Mindig számíthattok magatokra...mert bennetek él a megváltó erő, aki nem más, mint Krisztus.

Az ima elengedhetetlen már ahhoz, hogy ne légy védtelen...csak azon túlzott egós embereknek nem fontos ez még, akik úgy gondolják, hogy mindenen felül állnak, mindenen átgázolhatnak...ők még nagy lecke előtt állnak, de ezt ők választják, így akarják...

Szeretettel,
izi

2010. április 14., szerda

origó (tapintat nélkül)




Ma sétáltam az eső után és ezek a gondolatok fogantak meg bennem.
Azon gondolkodtam, hogy bennem kell a megoldásnak megszületnie, hogy olyan dolgokat lássak odakint, amik már nem bántóak számomra.

Szemlélődöm...nézek ki a fejemből...látok sok féle embert, akik teszik a dolgaikat, valamelyikkel azonosulni tudok, valamelyikkel nem.
Néha azon kapom magam, hogy ítélkezem...ilyenkor úgy érzem, hogy nekem van igazam és, ha valaki ezzel nem akar egyet érteni, akkor harcolok az igazamért.
Néha úgy érzem, hogy különb vagyok és lenézem azt, aki esetleg nem úgy öltözik, ahogy az én világképembe beleillik.
Néha a sorban állásnál türelmetlen vagyok, idegesít, hogy előre tolakodnak...ilyenkor legszívesebben belekiabálnék az arcába, hogy...nem is mondom inkább...

Vannak ilyen napjaim is.
De egyre többször veszem észre már azt, amiről írok itt a blogomban sokszor.

Ahogy bent, úgy kint.
Igen, ezeket nagyon szeretem írni, de sokszor észre veszem, hogy hiába írom, ha még nem vagyok eléggé figyelmes.
Nem vagyok még elég belátó, nem látok bele magamba annyira, hogy észre vegyem...ott legbelül nem stimmel még valami, mert azért van az a sok nem tetsző dolog még odakint.

A mai sétám közben ezek jártak a fejemben, miközben a Nap fénye megcsillant a friss zöld füvön lévő esőcseppeken.
Elcsodálkoztam ezen a szépséges látványon.
Egy picit megnyugodtam és úgy döntöttem, hogy egyre többször figyelek odabentre...egyre többször tudatosítom, hogy "ahogy bent, úgy kint".
Mert csak is így lehet béke odakint, sehogy máshogy.

Bármennyire is akarjuk a békét, ha mi magunkban nem vesszük észre azt, hogy bennünk van a terror, bennünk van a békétlenség, a háború, a nyugtalanság.

Ezt kegyetlenül, tapintat nélkül be kell vallanunk magunknak...mindenkinek magának...önmagának.


Az origó mi magunk vagyunk...belőlünk fakad föl minden.

Én kifejezem ezzel az írásommal a tiszta, őszinte szándékomat arra, hogy a békét megteremtem magamban.
Ennyit tehetek, de ez minden.

Mindenkinek ezt ildomos tennie, kivétel nélkül.

Ölellek benneteket.
izi

ui...érdemes elgondolkodni azon, hogy miért is fontos a meditáció...az ima...mit teremt bennünk?...ha bennünk megteremtődött, akkor ...

ui2...nem kell már mester senkinek...egyetlen megoldás van, változtasd meg az önmagadhoz való viszonyodat...ne akard, hogy mások oldják meg helyetted azt, amit neked kell:-).

2010. április 13., kedd

matéria



A materializmus fontos jellemzője a merevség, a keménység...a hajlíthatatlanság.
Egy olyan világban, ahol nagyon eltávolodtunk a szellemi minőségektől, ott egyre több ember válik Földhöz ragadttá.
A Földhöz ragadás nagyon sok testi tünettel is párosul, többek között a szklerózissal is.
De az ízületi problémák is az élen járnak.
Minél távolabb állunk a szellemi dolgoktól, annál nagyobb az esélye a túlzott csontosodásnak, amiben szinte már nincs semmi ruganyosság.
A gerinc is tükrözi azon állapotunkat, miként látjuk a világunkat, önmagunkat és a szellemi dolgokkal milyen kapcsolatban állunk.

Aki túl alázatos(szélsőség)annak a tartásából is látszik, hogy mennyire hajlott a háta...ők a "nem egyenes emberek".

Aki meg túlzottan magabiztos és hajlíthatatlan, annak a gerince olyan, mint egy katonáé.
Merev, mint egy ólomkatona.
A gerincünk porckorongokból és csigolyákból áll.
A porckorong lágy, a csigolya kemény.
Az egészséges ember gerince (aki a "gerinces ember") ilyen...a lágyság és a keménység váltogatja egymást.

Ez a zene meglágyítja a kemény lelkeket is:
http://www.youtube.com/watch?v=fjZ8fBGtMaI&feature=related

Amikor valaki nem hajlandó változni, aki nem veszi észre, hogy a szellemi dolgok mennyire fontosak az élet szempontjából, sőt a legfontosabbak, az megkeményedik.
A porckorongjai elvesztik lágyságukat, víztartalmuk lecsökken.
Ezért elkezdenek szilárdulni.
Az egészséges polaritás megszűnik a gerincben és az egész hajlíthatatlanná válik.
Minél nagyobb egy emberben a materializmus, annál nagyobb az esélye annak, hogy baja lesz a gerincének, persze idővel.
Olyan is lehetséges, hogy valaki már eleve így születik, annak az előző életéből hozott dolgai a meghatározók.
Vannak makacs emberek...ők a röghöz kötöttek.
Aki annak ellenére sem tanul, hogy a teste már nagyon sokszor jelzett és úgy hal meg, az a következő életében folytatja azt, amivel nem szembesült.
Itt már alapból szembesülnie kell a dolgokkal, nem mehet el mellette.
Amíg ezt nem látják át az emberek, addig igazságtalanságnak vélik azt, amikor egy ember testi fogyatékossággal születik.
Egy materialista ember halálakor sokkal nehezebb helyzetben van, mint az, aki elfogadja a szellemi törvényeket és feltétel nélkül, tudatosan hisz ezekben a minőségekben.
Sokan úgy vélik, hogy amikor egy ember meghal megszűnik az élete, holott csak a testét, az anyagát teszi le és a lelke tovább él.

Abban a kvalitásban él tovább, amiben a fizikális életében azonosult.

Ha az anyaghoz ragaszkodott, nehéz lesz elfogadnia azt, amivel szembesül. Mivel is szembesül ilyenkor?
Egy olyan világot lát, ahol már nem mozgatja, hatja át a fizikális testét, mégis létezik.
ez egy nagy szembesülés azoknak, akik eddig ragaszkodtak az anyaghoz.
Rájönnek, hogy nem az a test volt az, amit önmaguknak érezhettek, hanem attól jóval szellemibb az, amit éppen megtapasztalnak önmaguknak.

Ilyenkor, bármennyire is furcsa, de hatalmas tiltakozás kezdődik el az ilyen lelkekben és továbbra is ragaszkodni akarnak és nem akarják elfogadni azt, hogy nem úgy van, ahogy ők eddig vélték. Az ilyen lelkek nagyon sokáig a Föld közelében, étertestükben bolyonghatnak.
Egy egészséges lelkületű ember éterteste három nap alatt oszlik szét a Föld éteritásába. Egy materialista ember a halála után kósza lélekként tiltakozik ezen feloldódás ellen...ez az idő attól függ, mennyire ragaszkodott.

A Földön maradt hozzátartozók életszemlélete is nagy mértékben segíthet abban, hogy hamarabb olvadjon bele ezen lélek éteritása a Föld éteritásába.
Viszont a materialista hozzátartozók, az el nem engedésükkel még hátráltatják is ezt a folyamatot.

Tudom ezen dolgok elfogadása, megértése nem egyszerű, de a lényegen ez nem változtat.

A lényeg csak annyi, hogy minél jobban ragaszkodunk a földi dolgokhoz és a szellemi dolgokat kivonjuk a forgalomból(csak hisszük, hogy kivontuk)annál nagyobb esélyt adunk a betegségünknek és annak, hogy a következő életeinkben is ennek a levét igyuk.

Semmi sem történik úgy, hogy mi abban ne tettük volna le a hozzájárulásunkat.
Nincs miért panaszkodni senkinek, inkább érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire játszanak szerepet az életünkben a szellemi dolgok...persze arra is vigyázni kell, hogy ezzel se essünk túlzásba, mert akkor a másik végletbe esünk...ami a gerincünk teljes lágyságában jelentkezik.
A csigolyának, aminek szilárdnak kell lenni, az megpuhul...ezek az emberek már túl nagy alázatot gyakorolnak, amire nincs szükség, mert abból pontosan saját magukat hagyják ki.
Mindenki felé alázattal vannak, de magukkal szemben nem.

Jelenleg a szellemi dolgok befogadása (egészséges mértékben)hozhat az emberiségnek megoldásokat.
Olyan megoldásokat, ahol nem a matéria határozza meg a bizonyosságot...milyen bizonyosság ez?...csak egy hazug, álbizonyosság...mégis nagyon sokan bedőltek neki.
Ezek az igazi bálványok, erről beszélt nem egy szent irat, hogy "ne imádj bálványokat".
A bálvány az anyag, a matéria.
Mikor nem egészséges mértékű ez?...onnantól, amikortól csak az anyagban élünk, szellemiek nélkül. Aki így akar változást, az mindig ugyanoda fog vissza esni, ahogy erre nagyon sok példa van már akár itt az országunkban is.

Szeretettel,
izi

ui...még egy fontos dolog.
Érdemes tovább gondolkodni azon, hogy a túlzott materializmus ilyen dolgokat tesz a csontunkkal, akkor mit tehet a többi szerveinkkel.
Abból elég is kiindulni, hogy a túlzott materializmus víztelenné tesz...

Azon sem árt elgondolkodni, hogy a főzés mit von el az ételből és miért is mondják azt sokan, hogy az egészséges ételek teljesen természetes formájukban azok.

2010. április 12., hétfő

egyre bizonyosabban




Egyre bizonyosabban számíthatok önmagamra.
Minél több tudatos pillanatom van, annál erősebbé válok.
Nagyon örülök annak is, hogy egyre több emberben érzem azt, hogy a szándékaik tiszták és nagyon sokat haladtak önmaguk felé.
Most átölellek benneteket...érzem, hogy bennetek is ugyanazon erő, ugyanaz az impulzus fejti ki hatását.

http://www.youtube.com/watch?v=_XUvP2n-Ny8

Ugyanaz az erő hatja át szívünket, lelkünket.
Segít az egészséges mértékű alázat megtalálásában és önmegvalósításunkban.
Ha kétségbe esünk számíthatunk rá...és ez által egymásra.
Ez nagyon fontos dolog.
Kicsiben megvalósul az, aminek nagyban is ildomos lesz megvalósulnia.
Nem tudom, hogy hányan látogatják ezt az oldalt, de úgy gondolom, hogy akinek itt kell lennie az itt is lesz(van).
A türelem az, ami meghozza majd a gyümölcsét.
A lelkünk folyamatos változáson megy keresztül.

Nem sürgethetjük ezt a folyamatot.
De mindenképpen jó az, hogy támogatjuk egymást, amikor szükség van rá.
Szerintem bátran kérdezzetek, ha úgy érzitek...közösen jobban dűlőre jutunk.
Majd kitalálok valami fórumot ennek.
Legye teljes minden pillanatotok...hogy egyre jobban számíthassatok önmagatokra.
Szeretettel,
izi

e napi dilemmám

Kell egy hetedikes lánynak együtt járni valakivel?
Nem jutok dűlőre...

2010. április 11., vasárnap

megelégedve



Ez egy hosszú írás, csak úgy állj neki, ha van időd és energiád...

Manapság szinte sehol nem hangzik el ez a mondat.
"Meg vagyok elégedve."

Elégedetlen világban élünk, ahol a kívánság, még több kívánságot vonz.

A jelenlegi reklámok célja, ennek az elégedetlenségnek a fenntartása...szisztematikusan.
Mindent úgy tüntetnek fel, hogy azt érezzük, hogy, ha a reklám tárgya a miénk, akkor már boldogok leszünk.

Ennek ellenére pár hónappal később gyártanak egy apró különbséggel, de többet tudó és talán külsőségekben is kicsivel jobb(relatív) dolgot, amit újra elkezdenek nagy hévvel reklámozni.

Ez így megy már jó ideje.
A gyermekek is ennek hatása alatt élnek. Az érintőképernyős telefonok most nagyon divatosak lettek.
A gyermekeimtől hallom, hogy már nagyon sokak lecserélték a hagyományost erre a fajtára.
Szinte már szégyen, ha nekik nincs.
Ezért gőzerővel fűtik az Anyjukat, hogy vegyen nekik.
Hozzáfűzöm, hogy nekem nincs bajom ezekkel a készülékekkel, sőt szívem szerint én is vennék nekik, ha a megelégedés pici jelét is látnám bennük.
De sajnos ezt nem vettem még észre, annak ellenére, hogy minden sejtemben azon voltam, hogy ne ragadja el őket ez a világ.
Be kell jelenleg látnom, hogy amit megtehettem, megtettem.
Amit elültethettem bennük, elültettem.
Amikor szükségük lesz rá előkotorják majd magukból, mert ott van bennük már.
Szerintem egy szülő ennél többet nem adhat a gyermekének.
Persze ezen lehet vitatkozni...én biztos vagyok ebben.


Innentől kezdve olyan dolgokról fogok írni, amit nem feltétlenül egyszerű befogadni...annál fogva is, hogy az emberek nem szívesen beszélnek olyan dolgokról, amit nem látnak, nem tapinthatnak.
De, akinek tiszták szándékai, annak fontos dolgok lesznek.
Az elégedetlenség gyökere az Asztrál testünkben (lélek testünk) van.

Két erő létezik.

Az egyik erő az, ami önmagunk felé húz.

A másik erő az, ami önmagunktól etávolít.

Fontos tudni viszont azt, hogy az embereknek milyen testei vannak.
Sokakban rögtön az merül föl, hogy igen van egy testünk és az nem más, mint az, amit megfoghatunk, ez a fizikai testünk.
A legtöbb ember itt meg is áll és képtelenségnek tartja azt, hogy ettől még jóval több testünk is létezik.

A Fizikai testünkön kívül létezik még az

Éter testünk,

Asztrál testünk, és a

Szellem testünk.

Ezeket a testeket úgy kell elképzelnünk, hogy a magasabb szellemi testeink áthatják az alacsonyabb testeinket.
Tehát a Szellem testünk áthatja az Asztrál testünket, ami áthatja az Éter testünket, ami áthatja a Fizikális testünket.

A Fizikális testünk azért élhet, mert az úgynevezett Éteri testünk átitatja.

Tehát, ha nem itatná át, az egyenlő lenne a halállal.
A halál csak annyit jelent, hogy a magasabb testeink már nem éltetik tovább az alacsonyabbakat.

Fontos tudni, hogy amit mi (sokak) Még önmagunknak képzelünk (fizikális test), az nem más, mint HOLT TEST.
Csak attól él, amit mi nem foghatunk (éter testtől) meg fizikálisan, attól mozog...jár-kel.

Amilyen az éteritásunk, olyan az egészségünk, immunrendszerünk minősége.
Túl mélyen nem megyek bele ebbe, de a lényeget leírom.
Az Éter testünk felelős azért is, hogy milyen a beszéd stílusunk (káromkodás), igazmondók vagyunk, avagy sem.

Az Asztrál testünk, ami egy fokkal magasabb testünk, mint az Éteri testünk viszont a túlzott egóért és a túlzott kívánságainkért, az elégedetlenségeinkért felelős.

Miért fontos ezt tudnunk?
Azért, mert minden testünkben létezik (kapcsolódik hozzá) egy ellenerő is.
Tehát egyolyan erő, ami nem önmagunk felé húz, hanem önmagunktól távol.

Minél jobban önmagunk felé megyünk, annál nagyobb lesz bennünk a M(a)egelégedés.

Az ellenerők feladata az, hogy bennünk gátat szabjanak annak a folyamatnak, hogy megelégedjünk.
Persze ez egy materialista szemléletű embernek agyrém és hihetetlenség, de úgy gondolom, hogy az legyen az ő dolguk, hogy miben is hisznek.
Ha abban akarnak hinni, hogy ők nem többek a Fizikális testüknél és teljes mértékben csak azzal azonosítják magukat, ám legyen...én nem gátolom meg őket abban, hogy így éljék a világukat.

Az Ellenerők, más néven az elégedetlenség szítói az Asztrál testünkben minden erejükkel végzik a dolgaikat.
Az Asztrál testünkben vannak a gondolataink, érzéseink, érzelmeink.

A KÍVÁNSÁGAINK itt születnek meg.
Viszont a megelégedettségünk is innen fakadhat fel.

Az első csábítás, ami nem történt máshol, mint az Éden kertben (még egység) ott hangzottak először ezen csábító gondolatok, a Biblia úgy nevezi meg ezen ellenerőket, mint luciferi erők (de ott egyes számban van).
Akkor és ott kezdődött meg az, amit az elégedetlenség alapjának (gyökerének) mondhatunk.
Innentől kezdve az Asztrál testünkbe egy olyan ellenerő költözött, ami folyamatosan elégedetlenségekbe kényszeríti a tudatlan embert.

Az, hogy azóta nagyon sok idő eltelt, még nem jelenti azt, hogy ezen erők már nem is léteznek.
Ugyanúgy fejtik ki hatásukat, csak annyival egyszerűbben, hogy a Materializmus még a saját malmuk felé terelte a vizet...hogyan?

Úgy, hogy a szellemi világot kivonta a forgalomból és teljesen azt hitette el az emberiséggel (már akivel), hogy nem is létezik.

Ezt nagyon hatékonyan tette.
Ezt viszont már nem a luciferi ellenerők tették, akik az Asztrál testünkben hatnak ránk, hanem egy másik ellenerő, ami az Éteri testünkben hat(hatnak)...ők az ahrimáni( a bibliai nevén sátáni)ellenerők.

Minden testünkre hat egy ellenerő.

Tehát az Éteri testünkre az ahrimáni(sátáni).

Fontos tudni, hogy a luciferi és a sátáni erők nem ugyanazok.
A luciferi a túlzott egóba és az elégedetlenségbe hajt.

Az ahrimáni(sátáni) erők meg az túlzott anyagiságba, a szellemi dolgoktól teljesen távolra vezet.

Ezen ellenerők egymás malmára hajtják a vizet, ha a helyzet megkívánja.
Különbözőek, de egymásért vannak, annak érdekében tesznek, hogy az ember nem induljon el önmaga felé.

A lényeg ennyi, az, hogy milyen módszerekkel teszik itt a világban az lényegtelen, csak az a lényeg, hogy nehogy valaki felismerje önmagát.

Nagyon fontos manapság a hit mellett a tudatosság.

Sokan úgy vélik, hogy elég csak a hit.
Pedig ez önmagában már nem elég, mert sebezhetővé teszi az embert.
Miben teszi sebezhetővé?
Abban, hogy csak egy ellenerőt feltételez azt, hogy minden, ami fenti, az isteni.
Holott a fenti dolgok, szellemi világ ugyanúgy tartalmaz olyan erőket is, ami nagyon sok olyan információval, üzenettel szolgálhat, ami nem önmagunk felé visz.
Többek között a 2012-es események és az ehhez fűződő remények tálalása.
Ez az esemény szinte arany tálcán teszi az emberek elé a megvilágosulásuk lehetőségét, morális változások nélkül.

Ezt nagyon sokan az egyszerűsége miatt elfogadják.
Pedig az üdvözülés, ami mindig csak egyénenként, saját erőnkből, tapasztalataink révén...inkarnációinksorán jöhet el. Egyénenként változóan.

Ha ez nem így lenne, akkor teljesen fölösleges lenne az újjászületés.
Teljesen fölösleges lenne az, hogy tapasztalásokban legyen részünk.
Ennek ellenére el van hintve ez a mag és nagyon sokan elhiszik.
Az ellenerők nem csak odalent dolgoznak, nem csak a mterializmusba húznak(ahrimáni), hanem a túlzott egóba és abba a túlzott szabadságba is, ami nem engedi már meg az alázatot, ami nem engedi meg azt, hogy az egyetemes forrásból táplálkozzunk.
Csak olyat enged meg, ami szubjektív.
Nagyon sok túlzott szabadságában lévő egós ember, szubjektív nézeteit vallja...ez teljesen távol áll az egységtől.
A szeretet nevében és Isten nevét stagnálva még nem jutunk el az üdvözülésig.

Azért tenni kell...nem is keveset.
A hit már nem elég(önmagában)...a tudatosság is kell ahhoz, hogy erősek legyünk, hogy a világ ne húzzon el bennünket az elégedetlenség, a túlzott anyagiság felé.
Miért nem elég a hit csak?
Azért mert ezek az ellenreők nagyon intelligensek.

Ahogy most a világot vezetik az orruknál fogva, úgy vezetnek minket is egyénenként, ha a tudatosság fénye, a szeretet intelligenciája nem ölel körbe minket.
Ha ezt a tudatosságot (intelligenciát magunkénak tudjuk már), akkor egyre kevesebbszer lehetünk a hatásuk alatt.
Aki viszont ezt nem érzi át és nem tartja fontosnak, az magát csapja be.
Nagyon sokan így érvelnek, hogy őket nem lehet becsapni. Ez a legnagyobb önámítás egyike.
Az az intelligencia, amivel ezen ellenerők rendelkeznek és a világot az orruknál fogva vezetik bebizonyították, hogy inkognitójukban mindenre képesek.
Ezt lehet elbagatelizálni, sokan meg is teszik és pitiánerségnek tartják azt, hogy ilyen dolgokról írok...de ez az ő dolguk. Mindenki a saját sorsának a kovácsa...jogában áll tapasztalni.

Egyetlen lehetősége van az emberiségnek.
Az, hogy figyelembe vegye ezen ellenerők jelenlétét és azt, hogy ezen erők milyen dolgokat generálnak inkognitójukban egyénenként, milyen elégedetlenséget és kétségbeesést szítanak.

Más megoldás nincs, mert csak ugyanabba a csapdába esünk bele, mint mindig.

Fontos tudni, hogy nem csak fizikális testünk van, hanem attól sokkal többől állunk és ezen magasabb testeink folyamatosan kapcsolatban vannak a szellemi erőkkel.
Vagy azzal, ami önmagunk felé húz, vagy azzal, ami önmagunktól eltávolít.

Amíg ezen szemléletünk nem változik, addig érdemben változás nem fog bekövetkezni.

A megváltó erő (Krisztus)az, ami bennünk dolgozik, ha kinyilvánítjuk felé a tiszta szándékunkat.
Azon erők, amik önmagunk felé húznak is jelen vannak, ennek az egyik sarkalatos pontja jelenleg MIHÁLY arche, aki már nem csak Arkangyali rangot képvisel(ami a népek fölött áll), hanem Arche titulusa is van, ami nem jelent mást, mint az egész Föld régensét, ideiglenes uralkodóját, védelmezőjét..ezért ő rá úgy ildomos tekinteni, mint egy olyan szűrőre, ami megszűri a fals dolgokat, mert, aki rajta keresztül imádkozik, nem eshet tévedésbe.

Egy olyan intelligenciával láthat el minket, ami már nem engedi meg azt, hogy megvezetve legyünk

Krisztus mindent átható szeretetével van csak esélyünk és ezzel a tudatossággal.

Minden más ugyanoda visz, még ha úgy is tűnik, hogy nagyon szép és jó.

A megelégedésünk ebből az erőből fakadhat fel, ami megszünteti a túlzásainkat és a boldogság foglalja el a helyét a lelkünkben.

Igen is létezik ilyen ember...én már találkoztam vele.
Ide tartok én is, köszönöm ezt a tapasztalást.

Szeretettel.
izi

2010. április 9., péntek

2010. április 8., csütörtök

szerves, tudatos részévé válni...



A csoportosulások miért nem működnek, működhetnek még jelenleg?...Miért ez az állandó káosz? Mit nem veszünk figyelembe, annak ellenére, hogy a csapból is ez folyik?...

Ezt az írást máshova is felraktam, érdemes elolvasni a hozzászólásokat is. Íme...
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=89561

Szerves, tudatos részévé akkor válhatunk a közösségnek, ha először is önmagunkkal megbékélünk.
Megbékélünk a "hibáinkkal"...és mindennel, ami jelenleg vagyunk.
Sajnos manapság ennek hiányában alakulnak olyan "építő" csoportok, amiket arra szántak, hogy a fejlődést elősegítsék, mint szellemben, mint fizikálisan.
Sokszor elhangzott már, nagyon sok helyen leíródott..."légy Önmagad"...de ennek ellenére nagyon sokan még nincsenek tisztában azzal, hogy mit is akar ez a két szó közölni.
Nem mást, mint azt, hogy ne menjünk a dolgok elébe.
Ne akarjunk olyan dolgot tenni közösen, amihez még egyáltalán nincs affinitásunk, és a csoportnak sincs hozzá affinitása.
Minden politikai kezdeményezés ebből a szempontból nézve már akkor hulla, amikor elindították.
Ezen lehet vitatkozni és azt mondani, hogy de legalább elindulhat valami.
Mi indulhat el egy olyan dologból, ami a kezdeténél, az egyénnél sántít?
Azt nem tagadom, hogy szeretettel teliek lennének ezek a szándék, de mivel az alapoknál sántítanak, ezáltal hamar erejüket is fogják veszíteni.

Ahhoz, hogy valami elkezdődjön, tudatosan meg kell változtatnunk magunkat, egy olyan útra kell lépnünk, ahol a szemléletmódunk és az életmódunk változásával önmagunk lehetünk.

Ez az alap.

Ez egy egyénenkénti változó idejű folyamat.
De megéri.
Aki erre az útra lép, szép folyamatosan megerősödik önmagában és szerves része tud lenni egy olyan csoportosulásnak, amiben megtarthatja az indivídumát minden egyes tag, mégis egységtudatban él szervesen a közösséggel.
Ez az isteni út, amiről hajdanán is beszéltek...ez az az út, ami nem csak egyénekről szól, hanem a nagy közösségről is...

Ehhez óriási türelem szükséges...talán ebből nincs sok manapság...ennek ellenére én tisztán látom azt, amiről írtam és feltétel nélkül hiszek abban, hogy az emberek eljutnak egy olyan pontra az életükben, ahol tudatosan felteszik a kérdést magukban... szeretném megismételni önmagam újra és újra?...meddig akarom ezt csinálni... ezt az örök körforgást?...és akinek tiszta szándékai vannak elindul és megkeresi ott legbelül önmagát és nem mutogat tovább másra...aki meg nem, az most nagyot mosolyog rajtam...ez van:-)

Mélyebbre most nem szándékozom ebben menni, de talán később igen.
Kívánom, hogy egyre több lélek érezze át a sorok mögötti lényeget, eszenciát.

Fontos... nem kell sietni.

Szeretettel, izi

2010. április 7., szerda

erő leves (jelszó: halott dolgokkal az élet felé!)

Örül a malac, ha eszik...számomra ez morbid...elképzelhető, hogy tényleg ennem kellene húst, mert elsorvadnak az izmaim?...sőt belehalok, mert nem lesz energiám?...




Minden írásomat megelőz egy ima, egy tudatosulás, hogy ki vagyok.
Talán ez az életmód még sokakban megütközést vált ki és úgy gondolják, hogy nagyon elrugaszkodtam én már ettől a földtől.
Vannak akik így látnak...nem bánom.
A szívemben egy olyan erő dolgozik, ami már nem engedi meg azt, hogy azon népes táborba tartozzak, akik bábként mozognak és nem hajlandók tudomásul venni azokat a hazugságokat, amik az orruk előtt tornyosulnak.
Én inkább leszek azon kevesek(még) között, akik a szívükben érzett igazságot kifejezik és kiállnak maguk mellett.
Fura, de már nem tudnák úgy élni, mint régen.
Pedig volt idő, amikor belepréseltek abba a sablonba, amiben most is nagyon sokan vannak.
De csak azt lehet belenyomogatni, aki hagyja.
Márai Sándor nem egyszer írt erről, hogy az igazságunkért kiállni nem jelent mást, mint a teljes szabadságot.
Én is ezt vallom...és mióta ez a lételemem, azóta boldogabb vagyok.
Persze ez nem szuperszonikus sebességgel változtat az élet helyzetemen, de az elfogadás és a megértés egyre jobban jelen lesz az életemben.
Ez a folyamat egyénenként változó.
De az biztos, hogy aki önmagává kezd válni, az már elindult a boldogsága felé.
Aki bábként "éli" az életét, azt a boldogtalanság felé viszi az útja, még ha néha úgy is érzi egy -két földi dolog birtoklása révén, hogy boldog.
Ezek a hamis boldogságok nagyon rövid ideig tartanak és elkezdődik a következő kívánság megvalósítása.
Ez hajt manapság embereket, ami egy egészséges mértéken belül persze nem is lenne baj, de az egészséges mértéktől sajnos ezen dolgok nagyon távol állnak.
Semmi megelégedés nincs az emberekben. Ami természetes, azt megvetik szinte, vagy divatból, bálványként követik.
Pedig a természetes dolgok a középúton vannak.
De a megelégedetlen ember csak a szélsőségeiben véli a boldogulását.
Túl cukros...vagy túl sós...ezek az étkezésben is jelen vannak.
A húslevest igazán senki sem tudná megenni, ha nem lenne túlfűszerezve, túl sózva...valószínű, hogy kihányná az ember, de ezek a butító szerek, mint a só és a cukor megteszik a kellő hatásukat.
A halott állat eszenciáját, ami belefőtt a levesbe elnyomják és észre sem vesszük, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe.
Halált, fájdalmat, félelmet.
Ez lehet, hogy durván hangzik, de nem bánom, ez az igazság.
Az erőleves igazán gyengítő, életenergiát elvevő, blokkoló lé.
De ezt sokan nem tudják.
Majd egyszer eljut a tudatukig.
Halott dolgokkal kenegetjük magunkat, állati eredetű zsírokkal, eltömítve a pórusainkat, de ez sem baj, a testünk erős, dolgozik a halálunkig keményen.
Nehogy egy kis pihenőt adjunk neki.
Én azt vallom és sokan mások is, hogy amit magunkra kenünk kint, azt nyugodtan meg is ehetem. Próbáljunk csak megenni egy márkás éjszakai arckrémet.
Jó étvágyat.
Én ezért is masszírozok oliva olajjal...fantasztikus, hogy milyen jó hatással van a bőrre, persze hidegen sajtolttal, nem a hőkezelésen átesettel, amivel megölik.
Ez szívesen eszem is, mert élettel van teli és nem a halott állat zsírjával, fájdalmával, félelmének eszenciájával.
A növénynek nincs központi idegrendszere a köztudattal ellentétben nem érez fájdalmat.
Csak az állatnak és az embernek van központi idegrendszere.
Szegény malacok a húsbolt kirakatában széles mosollyal és szakács ruhában hirdetik magukat, nagy szeretettel, hogy vágják le őket...egyék a húsukat. Milyen rendesek.
És még mosolyognak is...
De ez van, az emberek elhitetik saját magukkal, hogy az, amit tesznek, ahogy élnek, ahogy gondolkodnak az helyén való.
Ez egy hazug világ, aminek a bábjaként milliók mozdulnak együtt...egyetemesen, de a haláluk felé és nem az élet felé.
Ez van...folyt később.
Szeretettel.izi

2010. április 6., kedd

tudatlanul büszke

Nem könnyű írás a mai, csak annak ajánlom, akinek van ideje elolvasnia türelemmel és tiszta szándékkal.
Akinek nincs, az bele se fogjon, mert úgy sem fogja érteni...

Mérhetetlenül büszke az emberiség.
Mérhetetlenül ostobán képzeli azt, hogy minden, amit ma megvalósíthat önmagában az teljesen egyértelmű volt mindig is.
Ha ez így lenne, akkor semmi értelme nem lenne az inkarnációknak és a történelemnek.
Sokan úgy gondolják, hogy itt a földön van csak történelem, ez a másik legnagyobb hazugság.
Úgy gondolják, hogy a magasabb hierarchiák állandók és csak a fizikális világ privilégiuma a történelem.
Pedig a szellemi világban is folyamatos változás van és ez a történelem fejezi ki magát itt a Földön abban az életben, amit tapasztalunk.
Minden újjászületésünkkor a lelkünk felvesz dolgokat, építő érzéseket, gondolatokat, amit, ha meghalunk, levetjük porhüvelyünket...tovább viszi majd abba a testbe, amibe legközelebb beleszületik.
Ez az új testben lévő lélek már ezekkel a minőségekkel éli az életét, sokszor nem is tudva arról, hogy honnan is vannak benne olyan ismeretek, ami a másik emberben nincs.
Minden megtestesülésünk egy küzdelem, egy önmagunk felé vivő út.
De a tudatlanságában büszke emberiség ezt nem látja még.
Egy életre összpontosít, és mindent megtesz, hogy önmagának tudjon minden földi javat.
Amíg ezen tudatosság nem éri el az emberiséget, addig gyökeres változás nem következhet be.
Ezt is igazolja az a sok próbálkozás, ami mind kudarcba fulladt.
A tudatlanságában büszke emberiség Isten nélkül akarja bábeli tornyát újra megépíteni.
ha igazán megértenék a lényeget, akkor elindulna a fellendülés.
Egyénenként kell tudatosítani és nem csak hagyni, hogy történjenek a dolgok. A mi egyénenkénti dolgunk a tudatosulás.
Régebben elég volt még csak hagyni, hogy megvalósuljon, nem volt szükség a dolgok mögé látni...csak hinni Istenben....hinni a most pillanatában.
EZ MÁR NEM ELÉG.
Az evolúció, a fejlődés, a történelem megkívánja, hogy előbbre lépjen az emberiség.
Minél mélyebben megértésre jutunk, annál tisztábban fogunk élni.
AZ EMBERISÉG TUDATLANSÁGÁBAN BÜSZKE még.
Ha megérti, hogy a megváltás óta van csak lehetősége önmaga felé elindulnia...mert Krisztus előtt ez nem volt még meg, addig az emberek egy minimális ÉNtudattal rendelkeztek.
Ez az ÉNtudat még nem volt elég erős ahhoz, hogy kijelentsük tudatosan, Hogy ÉN VAGYOK...individuálisan tudjam magamról, hogy külön álló vagyok másoktól, mégis egy. hajdanán egy sprártai ember csak Spártainak érezhette magát, nem úgy mint most érezhetné magát...ő még nem kapta meg azt a megváltó erőt, impulzust, ami mostanra már minden ember privilégiuma.
Ha levetkőznénk a büszkeségünket, akkor észre vennénk a történelem folyásában azt, hogy már ezen impulzus révén sokkal többek vagyunk mi emberek.
AKI EZT ÉSZRE VESZI és HAGYJA MAGÁBAN KIBONTAKOZNI, az halad a korral, a történelemmel.
AKI NEM, AZ LEMARAD és RÖGHÖZ KÖTI MAGÁT.
Minél tisztábban érezzük magunkban Krisztust, annál hamarabb leszünk boldogok, annál hamarabb vesszük le a keresztünket.
Krisztus második eljövetele nem fizikálisan, hanem bennünk éteri minőségben, egyénenként tapasztalható meg. Ez az igazi Shambhala, amit eltűnt világnak tudnak be és sokan keresnek.
Igen ez a világ azért tűnt el az emberiség elől, mert mérhetetlenül büszkévé vált és úgy gondolta, hogy az anyag mindennél fontosabb.
Egy ilyen TÚL MATERIALIZÁLT világban eltűnt Shambhala...ez így van rendjén, nem is kell rajta csodálkozni.
Nem várni kell Krisztust, hogy eljöjjön hozzánk, aki így teszi, az tudattalanul büszke.
Tenni kell érte...és itt jön az, hogy fel kell küzdenünk magunkat ebbe az éteri világba, ahol eleve ott van már a Krisztus. Hozzá kell fűznöm, hogy nem Jézus van ott, ott csak a Krisztus van, aki Jézust is áthatotta, hogy példát mutasson az emberiségnek.
Miben mutasson példát?
Abban, amit ő 3 év alatt vitt végbe, azt az emberiségnek több inkarnációján kell keresztül vinnie.
De van egy példa erre...ő ennek a képviselője, ennek az átalakulásnak, ami benne lejátszódott.
Az emberiség feladata is ez, befogadni Krisztust.
Egyénenként kezdődik el ez a folyamat, ahogy bennem is elkezdődött és ahogy benned is elkezdődött, aki most olvasod e sorokat.
Nagyon fontos a tudatosság. Nem csak rábízni kel magunkat Istenre már, ahogy régen.
Krisztus hozta el az ÉNtudatunk stabilizálódását.
Krisztus előtt ilyen nem volt.
Ez az első, amit nagyon fontos tudni.
E nélkül még csak csíra marad bennünk a kibontakozás.
Bennünk van ugyan, de nem lesz olyan intenzív a fejlődés, csak akkor, amikor a tudatosságunkkal meglocsoljuk. Ez az igazi megváltás.
Az ÉNtudatunk olyanná tette az emberiséget, mint az Istenek

Az angyalok nem rendelkeznek ÉNtudattal.
Ezt is fontos tudni.
Az, aki csak hagyja, hogy történjenek a dolgok, aki csak hisz egy Istenben, vagy még abban sem, az nem megy a fejlődéssel. Hiheti büszkén, hogy mindent megtesz, de az ÉNtudat megerősödése többet kíván már.
Amikor az emberiség ÉNtudata oly annyira megerősödik, akkor elkezdődik az a folyamat, ami Jézusban is lejátszódott, KRISZTUS impulzusa által.
Ez nem a túlzott EGÓRÓL szól...
Aki nem tudja Jézust a Krisztustól elválasztani és, aki még nem akarja ezt megérteni, az röghöz van kötve, annak ellenére is, hogy tele van szeretettel.


Krisztus már minden emberben ott él, csak fel kell fedeznünk és elindulnunk fel egy éteribb világba, először odabent, a lelkünkben...ez az út nem könnyű, bármennyire is mondják sokan, hogy ne jelentsük ki azt, hogy nehéz...ez erre a dologra nem vonatkozik.
Ki lehet jelenteni, hogy ez az út könnyű és nem kell felküzdenünk magunkat...ennek ellenére a megpróbáltatásokon átesünk, és a tudatosságunk az, ami begyógyítja sebeinket.

Kívánom, hogy ezen írás eszenciája jusson el nagyon sok ember szívébe.

Szeretettel...
izi