oda tartok (ne add fel)

A mai napon döbbentem rá arra, hogy mennyire távol vagyok még önmagamtól.
De sebaj...már oda tartok:-).
Úgy érzem egyre kevesebb a súly a hátamon...néha azért felrakok még egy keveset...reflexből...utána meg vonszolom magam.
De ha észbe kapok a fölösleget ledobom...és máris könnyebben érzem magam...és ez így megy...felrakom...észbe kapok, ledobom...
Ennek ellenére az élet szép...nagyon szép:-)

Most is egy mázsás súlyt veszek le magamról...ezért is indulok a természetbe, mert ott sokkal egyszerűbb.

Te Kedves, aki most olvasod-e sorokat...ha bánatod van, valami nagyon nyomja a lelkedet, szívedet...ne keseredj el...mindig van megoldás.
Az élet tényleg szép, nem azoktól a dolgoktól függ, amiket birtokolhatunk...nem attól, hogy van-e partnerünk, van-e munkánk, van-e pénzünk.
Vannak sokan, akiknek még ez a fontos, a szívük kemény...de Te ne ess abba a hibába, hogy másokhoz méred magad...sokkal több vagy annál...milliószor.
Csak hallgasd meg ezt a szép zenét és érezd át az élet szépségét.

Szeretettel,
izi