2010. április 24., szombat

ülj le ide mellém

video

Ha van kedved egy kicsit beszélgetni ülj le ide velem a padra.
Szívesen meghallgatlak és én is szívesen beszélgetek Veled.
Ha nincs kedved beszélgetni, akkor csak üljünk egymás mellett és nézzük a kék eget...nézzük, ahogy a bárányfelhők változtatják alakjukat miközben tovább szállnak.

Annyi fájdalom van itt a Földön, hogy nem árt megpihenni, megsimogatni a lelkünket.
A lelkünknek elég, ha megcsodálunk egy gyönyörű virágot a frissen zöldülő mezőn...ha rácsodálkozunk a természet szépségeire.

Van hely ezen a padon bőven.
Ha van kedved hívd meg a Barátaidat is és beszélgessünk együtt, vagy legyünk csendben együtt.

Az, aki az önmegvalósítás tudatosabb útjára lépett néha nagyon nehéz lehet az élete.
Az, aki ki sem lát az anyagból, akinek csak a fizikális dolgokról szól az élet...ők nem változnak és ezért ez a tudatlanságuk(nem változásuk)úgy tűnik, hogy védelmet nyújt számukra, hogy az ő életük annyira nincs felfordulva.
Ebben van valami igazság.
Ahogy Parzifál is elindult a tudatossága felé és felébresztette azon erőket magában, hogy legyőzze, átszellemesítse azon tudattalan lelki részeit, amiből kegyetlen érzések és gondolatok törhettek fel...úgy nekünk is ez jár.
De ez a munka meghozza a gyümölcsét, megjelenik bennünk valami bizonyosság, kontroll, erő, ami már nem engedi meg, hogy a pillanatnyilag feltörő érzéseink irányítsanak.
Az irányító szerep a miénk.
De ehhez tenni kell.
Először is be kell vallani magunknak azt, hogy mennyire gyengék vagyunk tudatosság nélkül, mennyire uraltak ezek az erők.
Ha mindig erősnek mutatjuk magunkat, akkor ezzel azt fejezzük ki, hogy rajtunk kívül álló a gyengeség, elesettség...ezzel az elkülönülést erősítjük.
Az elkülönülés egyenlő a szétválasztottsággal, ami az EGYség ellentéte.
A mai korra jellemző az, hogy az emberek csak az erőt mutatják...minden reklám erről szól, mutasd meg az erődet és tiéd a világ.
De, ha mélyére néznénk a dolgoknak, akkor meglátnánk az igazi valóságot. Sok kétségbeesett ember maszkírozza magát erőssé és ezzel energiát gyűjt másoktól, mert magában nem leli.
Ez egy ördögi kör.
Mégis nagyon sokan ebben a csapdában vannak...nem is akarják a kezükbe venni az irányítást.
Ezen emberek úgy vélik, hogy az ilyen írások fölöslegesek, nem hozhatnak érdemleges változásokat...ők már kemények...reflexükké vált ez az életvitel.
Minél jobban önmagunk leszünk, leválik rólunk ez a burok.
Leválik és egyre több embert engedünk bizalommal magunkhoz.
A páncél már nem kell, vagy csak már ritkán.
kettős természetünk van, de a tudatossággal legyőzhetjük azt az embert, aki még a földhöz ragadtan félelemben van.
Meg kell ismernünk a mardosó kétséget, hogy késztetést érezzünk a szellemi tudásra.
Kerestünk odakint, sok mindent megtanultunk...mégsem hozta ez meg a lelki békénket.
Ideje felébredni bennünk a spirituális tudásra és ebből kifolyólag a spirituális megértésre való törekvés.
Ez az egyetlen út, ami megoldást hozhat.
Ez nem könnyű út, de aki rálépett, az már nem akarja elhagyni soha, még,ha a tudattalan érzéseink, érzelmeink, gondolataink minden erejükkel azon vannak, hogy behódoljunk nekik és feladjunk mindent...lépjünk vissza az anyagba...a tudatlanságba.

Köszönöm, hogy meghallgattál...köszönöm, hogy itt ülsz mellettem...bármikor felállhatsz és bármikor vissza jöhetsz.

Ez a szeretet padja.
Ha elkeseredtél itt hasonló lelkekkel találkozhatsz, akik hasonló élethelyzetekben keresik önmagukat.
Hidd el nincs baj, mert ennek az útnak ez is része...minden rendben van.

"Közelebb van hozzánk Isten, mint a kezünk és a lábunk,
az ember mégis oly nehezen ismeri fel őt." Parzifál

A Szent Grálon a Te neved van írva...tudtad?

Legyen szép napotok.
Szeretettel,javascript:void(0)
izi

5 megjegyzés:

*cs.t.* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
*cs.t.* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Kassai Csilla írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.