tudatlanul büszke

Nem könnyű írás a mai, csak annak ajánlom, akinek van ideje elolvasnia türelemmel és tiszta szándékkal.
Akinek nincs, az bele se fogjon, mert úgy sem fogja érteni...

Mérhetetlenül büszke az emberiség.
Mérhetetlenül ostobán képzeli azt, hogy minden, amit ma megvalósíthat önmagában az teljesen egyértelmű volt mindig is.
Ha ez így lenne, akkor semmi értelme nem lenne az inkarnációknak és a történelemnek.
Sokan úgy gondolják, hogy itt a földön van csak történelem, ez a másik legnagyobb hazugság.
Úgy gondolják, hogy a magasabb hierarchiák állandók és csak a fizikális világ privilégiuma a történelem.
Pedig a szellemi világban is folyamatos változás van és ez a történelem fejezi ki magát itt a Földön abban az életben, amit tapasztalunk.
Minden újjászületésünkkor a lelkünk felvesz dolgokat, építő érzéseket, gondolatokat, amit, ha meghalunk, levetjük porhüvelyünket...tovább viszi majd abba a testbe, amibe legközelebb beleszületik.
Ez az új testben lévő lélek már ezekkel a minőségekkel éli az életét, sokszor nem is tudva arról, hogy honnan is vannak benne olyan ismeretek, ami a másik emberben nincs.
Minden megtestesülésünk egy küzdelem, egy önmagunk felé vivő út.
De a tudatlanságában büszke emberiség ezt nem látja még.
Egy életre összpontosít, és mindent megtesz, hogy önmagának tudjon minden földi javat.
Amíg ezen tudatosság nem éri el az emberiséget, addig gyökeres változás nem következhet be.
Ezt is igazolja az a sok próbálkozás, ami mind kudarcba fulladt.
A tudatlanságában büszke emberiség Isten nélkül akarja bábeli tornyát újra megépíteni.
ha igazán megértenék a lényeget, akkor elindulna a fellendülés.
Egyénenként kell tudatosítani és nem csak hagyni, hogy történjenek a dolgok. A mi egyénenkénti dolgunk a tudatosulás.
Régebben elég volt még csak hagyni, hogy megvalósuljon, nem volt szükség a dolgok mögé látni...csak hinni Istenben....hinni a most pillanatában.
EZ MÁR NEM ELÉG.
Az evolúció, a fejlődés, a történelem megkívánja, hogy előbbre lépjen az emberiség.
Minél mélyebben megértésre jutunk, annál tisztábban fogunk élni.
AZ EMBERISÉG TUDATLANSÁGÁBAN BÜSZKE még.
Ha megérti, hogy a megváltás óta van csak lehetősége önmaga felé elindulnia...mert Krisztus előtt ez nem volt még meg, addig az emberek egy minimális ÉNtudattal rendelkeztek.
Ez az ÉNtudat még nem volt elég erős ahhoz, hogy kijelentsük tudatosan, Hogy ÉN VAGYOK...individuálisan tudjam magamról, hogy külön álló vagyok másoktól, mégis egy. hajdanán egy sprártai ember csak Spártainak érezhette magát, nem úgy mint most érezhetné magát...ő még nem kapta meg azt a megváltó erőt, impulzust, ami mostanra már minden ember privilégiuma.
Ha levetkőznénk a büszkeségünket, akkor észre vennénk a történelem folyásában azt, hogy már ezen impulzus révén sokkal többek vagyunk mi emberek.
AKI EZT ÉSZRE VESZI és HAGYJA MAGÁBAN KIBONTAKOZNI, az halad a korral, a történelemmel.
AKI NEM, AZ LEMARAD és RÖGHÖZ KÖTI MAGÁT.
Minél tisztábban érezzük magunkban Krisztust, annál hamarabb leszünk boldogok, annál hamarabb vesszük le a keresztünket.
Krisztus második eljövetele nem fizikálisan, hanem bennünk éteri minőségben, egyénenként tapasztalható meg. Ez az igazi Shambhala, amit eltűnt világnak tudnak be és sokan keresnek.
Igen ez a világ azért tűnt el az emberiség elől, mert mérhetetlenül büszkévé vált és úgy gondolta, hogy az anyag mindennél fontosabb.
Egy ilyen TÚL MATERIALIZÁLT világban eltűnt Shambhala...ez így van rendjén, nem is kell rajta csodálkozni.
Nem várni kell Krisztust, hogy eljöjjön hozzánk, aki így teszi, az tudattalanul büszke.
Tenni kell érte...és itt jön az, hogy fel kell küzdenünk magunkat ebbe az éteri világba, ahol eleve ott van már a Krisztus. Hozzá kell fűznöm, hogy nem Jézus van ott, ott csak a Krisztus van, aki Jézust is áthatotta, hogy példát mutasson az emberiségnek.
Miben mutasson példát?
Abban, amit ő 3 év alatt vitt végbe, azt az emberiségnek több inkarnációján kell keresztül vinnie.
De van egy példa erre...ő ennek a képviselője, ennek az átalakulásnak, ami benne lejátszódott.
Az emberiség feladata is ez, befogadni Krisztust.
Egyénenként kezdődik el ez a folyamat, ahogy bennem is elkezdődött és ahogy benned is elkezdődött, aki most olvasod e sorokat.
Nagyon fontos a tudatosság. Nem csak rábízni kel magunkat Istenre már, ahogy régen.
Krisztus hozta el az ÉNtudatunk stabilizálódását.
Krisztus előtt ilyen nem volt.
Ez az első, amit nagyon fontos tudni.
E nélkül még csak csíra marad bennünk a kibontakozás.
Bennünk van ugyan, de nem lesz olyan intenzív a fejlődés, csak akkor, amikor a tudatosságunkkal meglocsoljuk. Ez az igazi megváltás.
Az ÉNtudatunk olyanná tette az emberiséget, mint az Istenek
Az angyalok nem rendelkeznek ÉNtudattal.
Ezt is fontos tudni.
Az, aki csak hagyja, hogy történjenek a dolgok, aki csak hisz egy Istenben, vagy még abban sem, az nem megy a fejlődéssel. Hiheti büszkén, hogy mindent megtesz, de az ÉNtudat megerősödése többet kíván már.
Amikor az emberiség ÉNtudata oly annyira megerősödik, akkor elkezdődik az a folyamat, ami Jézusban is lejátszódott, KRISZTUS impulzusa által.
Ez nem a túlzott EGÓRÓL szól...
Aki nem tudja Jézust a Krisztustól elválasztani és, aki még nem akarja ezt megérteni, az röghöz van kötve, annak ellenére is, hogy tele van szeretettel.


Krisztus már minden emberben ott él, csak fel kell fedeznünk és elindulnunk fel egy éteribb világba, először odabent, a lelkünkben...ez az út nem könnyű, bármennyire is mondják sokan, hogy ne jelentsük ki azt, hogy nehéz...ez erre a dologra nem vonatkozik.
Ki lehet jelenteni, hogy ez az út könnyű és nem kell felküzdenünk magunkat...ennek ellenére a megpróbáltatásokon átesünk, és a tudatosságunk az, ami begyógyítja sebeinket.

Kívánom, hogy ezen írás eszenciája jusson el nagyon sok ember szívébe.

Szeretettel...
izi