2010. április 13., kedd

matéria



A materializmus fontos jellemzője a merevség, a keménység...a hajlíthatatlanság.
Egy olyan világban, ahol nagyon eltávolodtunk a szellemi minőségektől, ott egyre több ember válik Földhöz ragadttá.
A Földhöz ragadás nagyon sok testi tünettel is párosul, többek között a szklerózissal is.
De az ízületi problémák is az élen járnak.
Minél távolabb állunk a szellemi dolgoktól, annál nagyobb az esélye a túlzott csontosodásnak, amiben szinte már nincs semmi ruganyosság.
A gerinc is tükrözi azon állapotunkat, miként látjuk a világunkat, önmagunkat és a szellemi dolgokkal milyen kapcsolatban állunk.

Aki túl alázatos(szélsőség)annak a tartásából is látszik, hogy mennyire hajlott a háta...ők a "nem egyenes emberek".

Aki meg túlzottan magabiztos és hajlíthatatlan, annak a gerince olyan, mint egy katonáé.
Merev, mint egy ólomkatona.
A gerincünk porckorongokból és csigolyákból áll.
A porckorong lágy, a csigolya kemény.
Az egészséges ember gerince (aki a "gerinces ember") ilyen...a lágyság és a keménység váltogatja egymást.

Ez a zene meglágyítja a kemény lelkeket is:
http://www.youtube.com/watch?v=fjZ8fBGtMaI&feature=related

Amikor valaki nem hajlandó változni, aki nem veszi észre, hogy a szellemi dolgok mennyire fontosak az élet szempontjából, sőt a legfontosabbak, az megkeményedik.
A porckorongjai elvesztik lágyságukat, víztartalmuk lecsökken.
Ezért elkezdenek szilárdulni.
Az egészséges polaritás megszűnik a gerincben és az egész hajlíthatatlanná válik.
Minél nagyobb egy emberben a materializmus, annál nagyobb az esélye annak, hogy baja lesz a gerincének, persze idővel.
Olyan is lehetséges, hogy valaki már eleve így születik, annak az előző életéből hozott dolgai a meghatározók.
Vannak makacs emberek...ők a röghöz kötöttek.
Aki annak ellenére sem tanul, hogy a teste már nagyon sokszor jelzett és úgy hal meg, az a következő életében folytatja azt, amivel nem szembesült.
Itt már alapból szembesülnie kell a dolgokkal, nem mehet el mellette.
Amíg ezt nem látják át az emberek, addig igazságtalanságnak vélik azt, amikor egy ember testi fogyatékossággal születik.
Egy materialista ember halálakor sokkal nehezebb helyzetben van, mint az, aki elfogadja a szellemi törvényeket és feltétel nélkül, tudatosan hisz ezekben a minőségekben.
Sokan úgy vélik, hogy amikor egy ember meghal megszűnik az élete, holott csak a testét, az anyagát teszi le és a lelke tovább él.

Abban a kvalitásban él tovább, amiben a fizikális életében azonosult.

Ha az anyaghoz ragaszkodott, nehéz lesz elfogadnia azt, amivel szembesül. Mivel is szembesül ilyenkor?
Egy olyan világot lát, ahol már nem mozgatja, hatja át a fizikális testét, mégis létezik.
ez egy nagy szembesülés azoknak, akik eddig ragaszkodtak az anyaghoz.
Rájönnek, hogy nem az a test volt az, amit önmaguknak érezhettek, hanem attól jóval szellemibb az, amit éppen megtapasztalnak önmaguknak.

Ilyenkor, bármennyire is furcsa, de hatalmas tiltakozás kezdődik el az ilyen lelkekben és továbbra is ragaszkodni akarnak és nem akarják elfogadni azt, hogy nem úgy van, ahogy ők eddig vélték. Az ilyen lelkek nagyon sokáig a Föld közelében, étertestükben bolyonghatnak.
Egy egészséges lelkületű ember éterteste három nap alatt oszlik szét a Föld éteritásába. Egy materialista ember a halála után kósza lélekként tiltakozik ezen feloldódás ellen...ez az idő attól függ, mennyire ragaszkodott.

A Földön maradt hozzátartozók életszemlélete is nagy mértékben segíthet abban, hogy hamarabb olvadjon bele ezen lélek éteritása a Föld éteritásába.
Viszont a materialista hozzátartozók, az el nem engedésükkel még hátráltatják is ezt a folyamatot.

Tudom ezen dolgok elfogadása, megértése nem egyszerű, de a lényegen ez nem változtat.

A lényeg csak annyi, hogy minél jobban ragaszkodunk a földi dolgokhoz és a szellemi dolgokat kivonjuk a forgalomból(csak hisszük, hogy kivontuk)annál nagyobb esélyt adunk a betegségünknek és annak, hogy a következő életeinkben is ennek a levét igyuk.

Semmi sem történik úgy, hogy mi abban ne tettük volna le a hozzájárulásunkat.
Nincs miért panaszkodni senkinek, inkább érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire játszanak szerepet az életünkben a szellemi dolgok...persze arra is vigyázni kell, hogy ezzel se essünk túlzásba, mert akkor a másik végletbe esünk...ami a gerincünk teljes lágyságában jelentkezik.
A csigolyának, aminek szilárdnak kell lenni, az megpuhul...ezek az emberek már túl nagy alázatot gyakorolnak, amire nincs szükség, mert abból pontosan saját magukat hagyják ki.
Mindenki felé alázattal vannak, de magukkal szemben nem.

Jelenleg a szellemi dolgok befogadása (egészséges mértékben)hozhat az emberiségnek megoldásokat.
Olyan megoldásokat, ahol nem a matéria határozza meg a bizonyosságot...milyen bizonyosság ez?...csak egy hazug, álbizonyosság...mégis nagyon sokan bedőltek neki.
Ezek az igazi bálványok, erről beszélt nem egy szent irat, hogy "ne imádj bálványokat".
A bálvány az anyag, a matéria.
Mikor nem egészséges mértékű ez?...onnantól, amikortól csak az anyagban élünk, szellemiek nélkül. Aki így akar változást, az mindig ugyanoda fog vissza esni, ahogy erre nagyon sok példa van már akár itt az országunkban is.

Szeretettel,
izi

ui...még egy fontos dolog.
Érdemes tovább gondolkodni azon, hogy a túlzott materializmus ilyen dolgokat tesz a csontunkkal, akkor mit tehet a többi szerveinkkel.
Abból elég is kiindulni, hogy a túlzott materializmus víztelenné tesz...

Azon sem árt elgondolkodni, hogy a főzés mit von el az ételből és miért is mondják azt sokan, hogy az egészséges ételek teljesen természetes formájukban azok.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
izidor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.