2016. november 30., szerda


tanít

Te látsz engem.
Vannak beidegződésid, sztereotípiáid.
Ezek alapján ítélsz, ezek alapján döntöd el, hogy mit kezdesz velem.
Én látlak téged.
Vannak beidegződéseim, sztereotípiáim.
Ezek alapján ítéllek, ezek alapján döntöm el, hogy mit kezdek veled.
Minél tisztábban érezzük magunkat, minél jobb a viszonyunk magunkkal , annál nagyobb a tisztelet a másik fél felé, persze alapból magunk felé.
Ha mind a ketten erre törekszünk, akkor van érdemi , minőségi találkozás, ideális fejlődés.
Egy kapcsolat alapja ez.
Minden egyéb csak játszma.
Egy kapcsolatban a tisztelet alap.
Az elfogadás alap.
Az igazi szeretet soha nem birtokol, csak megéli a másik jelenlétét az adott pillanatokban, amikor együtt lehet vele.
Egy házasság sem szólhat birtoklásról, sem egy élettársi kapcsolat, sem egy barátság.
Aki átélte már a mélységeit, abból levonta a konklúziót, annak az alapértékei ezek lesznek.
Az élet kellő alázatosságra tanít, ha így állunk hozzá, ha viszont nem, akkor erősebben kényszerít erre majd.
Az élet először mindig csak szépen kér.
Utána már határozottabban.
Mindennek van rendje.
Ez a rend sokszor tűnik bántásnak, igazságtalanságnak, de ez megint csak attól függ, honnan nézzük.
Engem sokan nem ismernek igazán. Nem ismerik a lelkem, nem ismerik azt az utat, amin átmentem és ezáltal egyre jobban megismertem a lelkem rétegeit.
Ez a megismerés elengedhetetlen a lelki fejlődésünkhöz.
Minél tisztábban átlátjuk ezt, annál nagyobb a biztonságérzetünk.
Szeretek élni, mert már eljutottam ebbe a biztonságba, ami semmiképpen nem anyagi vonzatú.
Néha kibillenek, ezt nagyon könnyen meg is érzik rajtam, mert a differencia nagy.
Ha elesek, utána felállok.
Nem sokáig bántom magam azzal, hogy miért tettem ezt, vagy azt a baklövést.
Ez csak egy rövid ideig él bennem  és ráállok arra az útra, ami megint önmagam felé visz, ami ezáltal mindenki felé is terel.
 Egy vers, ami nagyon közel áll hozzám :

"Akarj rólam többet tudni!
Ne másokat kérdezz!
Légy kíváncsi a lelkemre,
kell, hogy velem érezz!

Mástól rólam sokat halhatsz,
de igaz-e minden?
Amíg nem járta utamat,
rálátása sincsen.
Megítél, szűrön át vizsgál,
saját szemmel lát csak.
Amit gondol életemről,
hidd el, az csak látszat.
Én sem tudom, milyen vagyok,
pedig bennem élek.
Szembe nézni önmagammal
én magam is félek.
Pedig jó lenne ismerni,
s önmagamat adni!
Azt, aki a lelkemben él
bátran elfogadni!
Megmutatni a világnak,
hogy valóban lásson!
Ne ítéljen könnyelműen
és nehogy elásson!
Mert hát vagyok, aki vagyok,
egy testbe zárt szellem,
külvilágát tapasztaló,
alakuló jellem.
Te is formálsz, én is téged,
– kövek mederágyon –
ezért vagyunk ennyi félék
ezen a világon…"
Aranyosi Ervin: Megítélés

















2016. november 29., kedd

hétköznapi


Hétköznapi naplemente.
Hétköznapi hétköznap..
Hétköznapi fájdalmak, örömök híján.
Hétköznapi túlélés.
Hétköznapi hétvégevárás.

Hétköznapi rutinos rutintalanság.


De nézz erre a rózsára.
Nézd meg a magányában az erőt.


Ő igazán rutinosan szeret, mert ő maga a szeretet, csak ad és nem vár el semmit.









Aki Őt bántja, engem bánt.
Aki nem ismeri őt, az nem is mondhat róla véleményt, csak magáról.
Aki Őt ismeri, az tudja, hogy milyen szép lelke van.

lelkünk

Kényszerít valami?
Érzed, hogy mindig van egy erő, ami felül akarja írni a dolgaidat?
Ami marionett bábúként mozgat akkor is, amikor nem akarod?
Sokunknak voltak ilyen tapasztalatai, sokunk érezte magát rosszul, mert nem tudott ezáltal önmaga lenni.
Hullámzó lelkivilágunkban lecsendesíteni a tengert nem egyszerű, főleg ha a kényszerítő függésünk napról-napra újabb vihart kavar az egónkkal karöltve.
Csak a megértés segíthet ebben, csak az a felismerés és általános napi éberség, ami idővel ezen sejtszintű beidegződésinktől megszabadít, mert felül tudja írni.
Ebben tudok neked segíteni, ha szükséged van rá.
Manapság elengedhetetlen egy kicsit elrugaszkodnunk a Földtől, de a szélsőséges szárnyalásoktól is tartózkodnunk kell.
Lelki fejlődésünk sorsfordító feladataival szembesülve van lehetőségünk lelkünk biztonságának megteremtésére.
Ölellek.

2016. november 28., hétfő

szeretettel



Elfelejtjük kik is vagyunk valójában.
Elfelejtjük a napunk folyamán mennyire fontos lenne tisztelettel gondolni magunkra.
Van aki úgy él le egy egész életet, hogy ennek tudatára sem ébred egyszer sem.
Az igazi bénultság ez, mert a materializmus foglyaként reményvesztetten hisszük, hogy tudatosan élünk.
Pontosabban reményeink olyan álbiztonságokban kapaszkodnak, amiknek igazi alapjuk nincs, csak egy tákolmány, ami bármikor összeomolhat.
Adventet ünneplünk úgy, hogy fogalmunk nincs arról, hogy miről is szólna a mélységében.
Karácsonyozunk úgy, hogy egy hajszálnyit sem tudunk a megváltás lélekre gyakorolt gyógyító hatásáról.
Mindezeknél sokkal fontosabbak a külsőségek, mert ebben a világban a külsőségekbe kapaszkodva jobban elhisszük, hogy már birtoklunk valamit, ami majd megóv a nyomortól, a bajtól.
Pedig semmi külsőséges dolog nem tud ilyet tenni, anyagi javainkkal ugyan akár több éven keresztül is biztonságot érezhetünk, de ezen biztonság hamar elmúlik, ha egy egészségügyi probléma kényszerítően változást követel az embertől, kényszerítően nyomást gyakorol ránk, hogy a lelkünket olyan dolgokkal tápláljuk, amire igazán szüksége van, ami igazán megadhatja a lelki stabilitást.
Mégis ennek ellenére is sokan nem értik az üzenetet, hanem tagadásukban önmaguk sajnálatába esnek és azt gondolják nem jár neki az, amit kaptak.
Minél nagyobb a tagadás, annál nagyobb az esélye, hogy elodázzuk a gyógyulást és degeneratív változást idézünk elő magunkban, aminek visszafordíthatatlansága jelzi, hogy ezen inkarnációnkban már nem lehetséges testileg javulni.
De lélekben mindig lehetséges. Az igazi gyógyulás soha nem a testi, hanem a lelki.
Tehát halálunk előtt is meggyógyulhatunk, a sorsfeladatunkat akkor is beteljesíthetjük.
Aki ezt érti, annak egyre nagyobb lelkiereje lesz.
De aki tagad mindent az életében, ami vele kapcsolatosan megtörtént, annak még nagyon sokat kell tanulnia, mert maga előtt tolja a feladatait, a megoldatlan dolgait, amik egyre jobban, egyre kényszerítőbben fognak kikristályosodni a fizikális, ásványi valóságban.
Szükségünk van erre? Igen, mert ez a tanítás, ez a lecke, ettől ébredhetünk r arra, hogy mindentől fontosabb a lelkünk ideális táplálása.
Körülöttem sokan vannak, akik ébredeznek, egyre többször érzem az érdeklődő kérdésekből, hogy mennyire vágyik a lelkük az élet vizére, mennyire vágyik a lelkük a megnyugtató, biztató szóra, mert nem találják az igazi támpontokat ebben a gyarló, érdek világban.
Advent ezen hetében az igazságosság erénye az, amit tudatosítani kell magunkban, ehhez kívánok sok erőt a soraimmal, gondolataimmal.
Szeretettel. T.




Holdviola

Tegnapi videóm a kékesi Adventről, Holdviola koncert.

https://www.youtube.com/watch?v=ct0RTzPWWX4&feature=youtu.be











"Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelműen.
Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.
Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdre roskadását."
Pilinszky János. : Milyen felemás



Te tudsz várni.
Erős vagy ebben.
Egyre erősebb.
Lelked egyre tisztább és tetteid átjárja a moralitás, őszinteség.
Lelkemben meleg van a fénytelen, hideg időszak ellenére is, mert újra tudok szeretni.


"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."

Pilinszky János: Advent 

2016. november 27., vasárnap

kedvencem


Advent




Advent fénye így világít át a sötétségen, így segíti utunkat a megváltásunkig. Mindig elegendő olaj lesz a lámpásunkban és látni fogjuk merre tartsunk.
Minél tisztábban sikerül ezen 4 hetet átélnünk, minél bensőségesebben hagyjuk az erények fényét hatni a lelkünkben, annál erősebbek leszünk, annál magabiztosabbak.
A felületesség semmit nem segít, a látszat gyertya gyújtás soha nem hozza meg a kellő lelki egyensúlyunkat.
Ennek fényében kívánok tudatos és szeretettel teljes Adventet Neked! Ott voltál a gondolatomban miközben meggyújtottam a gyertyát. Az igazi oldás ma történt meg. Az igazi Advent ma van. Az igazságosság erénye ma él bennünk már.

Mátra



Szerintem ez Recsk.



2016. november 26., szombat

retinánkon

Retinánkon rögzült a Naplemente aranya.
Nem volt nálam fényképezőgép, pedig ritka az, amikor elfelejtem vinni magammal.
De most ezt mi örökítettük meg, magunkban, magunknak, egymásnak.
Az égbolt aranya elviszi gondjainkat, a lenyugvó Napba helyeztük fáradtságunkat.
A felkelő Nap majd Újult erővel hatja át lelkünket, a feladat súlya eltörpül a megoldás ereje mellett.

https://www.youtube.com/watch?v=qpqswmJzn_o


Mert mi bennünk van a megoldás, de nem szabad, hogy leragadjunk a földi félelmeink bénító béklyójában.
Az életünk szépsége innentől kezd csak felvirradni, mert lelkünk stabilitása egyre jobban érződik és a kellő időben ad stabilitást, miközben elasztikusan tartja a lelkünket a változásra.

https://www.youtube.com/watch?v=Szdziw4tI9o
Ez a teljes:
https://www.youtube.com/watch?v=ETveS23djXM




Reggel ezt a finomságot csinálta nekem a Lányom. 
:)
Tehát nem sima smoothie, van benne valami más is.
<3 br="">

élet


Jó érzés ünneplőbe öltöztetni a szívem.
Szeretni a létet, szeretni az életemet.
Az elfogadás érzése nem csak magunkat segíti, hanem egy kollektív elfogadásban segédkezik.
Ezt nem igazán tudjuk felfogni addig, amíg bennünk az asztrális énünk(egónk) uralkodik és a saját kis üzelmeit folytatja megtévesztő csillogás ruhájában.
Ezen egónk(és ez nem tévesztendő össze a SZELLEMI ÉNünkkel, ami tényleg sérthetetlen és örök) mindent meg akar tenni azért, hogy csakis ő érvényesüljön és az együttérzésnek a legkisebb csíráját is kiirtsa magunkból, nem riad vissza attól sem, hogy szélsőségesen magába zárkózzon, minthogy attól sem, hogy a külsőségek színpadán a tapsviharokból táplálkozva ajnározza magát.
Ennek ellenére semmi sem rossz,  minden hasznossá tud válni, ha ezekben a szélsőségeinkben meglátjuk a tanulásunk építőkockáit.
Egyre tisztábban látom a szerepemet ezen életemben, egyre kellemesebben érzem magam a bőrömben, amit sokan azonnal meg is éreznek, de azt is, amikor eltévedek.
Hála az égnek kevés ideig térek már le a járható, egészségemet is támogató útról.
Az egóm(asztrális-lelki énem) vágyai pedig mindent AKAR, ami nem az övé, ami ezen inkarnációmban nem fér bele a sorsfeladatomba.
Erre is rá kell döbbennünk, mert addig amíg erre rá nem jövünk szélsőségből-szélsőségbe esünk, folytatjuk tarolásunkat.
Mindenki ezt csinálja, csak más élethelyzetekben, amíg erre rá nem jön és tudatossággal át nem itatja ezen cselekedeteit és ezáltal változtat.
Úgy vélem, hogy egy beszélgetésből tudom, hogy ki hol tart ezen feladatában. 
Az önmagunkhoz való viszonyunkból és pár mondat alapján simán érezhető.
Néha ez a megérzés kellemetlen érzéseket hoz fel belőlem, de ez meg az én feladatom még, hogy átalakítsam és elfogadjam azt, hogy mennyire távol áll az emberiség a szellemi valóság realizálásától.
Mindig tanulunk, egymást mindig olyan helyzetbe hozzuk, hogy döntsünk, hogy reagálunk, mennyire engedjük, hogy beidegződéseink uraljanak, vagy egy új szövetség általi minőségi elfogadással válaszolunk.
Rólam sokan képzelik, hogy feddhetetlen vagyok.
Ez a legnagyobb tévedés, amit állíthatnak rólam, mert pontosan azon az úton vagyok, ahol minden nap szembesülök a gyengeségeimmel, de ennek ellenére példát kell mutatnom, amiért folyamatosan teszek is. 
Van amikor nem sikerül, ebben az esetben a szemrehányás mértéke attól függ, hogy milyen a másik fél lelkiállapota.
Ha távol áll magától, akkor kapok mindent, amikor közelebb áll magához, akkor elfogadással konstatálja az elbukásomat és továbbra is mellettem áll és támogatja az utam.
Én is így teszek, mert senki sem tökéletes, csak vannak dolgok, amiben már tapasztaltabbak lehetünk és abban segíthetünk, ha a másik fél is szeretné.
De az ellenerő folyamatosan dolgozik és padlóra akar küldeni, nem szereti, ha jól érzem magam, nem szereti, ha az eddig nem szolgáló, de kényszerítő beidegződéseimet simán hárítom és átalakítom.
Ez a fejlődés, ez a lelkünk fejlődésének útja, újra visszacsatolódni a szellemi önvalónkhoz, ez a religion.
Érzed ezt magadban, érzed ezt az utat?
Ha igen, akkor egymás mellett megyünk már és támogathatjuk egymást.
E nélkül csak játszmák jönnek, a külsőségek szélsőségesen kényszerítő eseményei, amik olyan vágyakat szülnek, amikbe bele is halhatunk.
Szó szerint, mert minél hosszabb az az az idő, amíg a keresés folyik, az éteri erőink egyre gyorsabban fogynak és pótcselekvéseinkbe menekülve öregszünk.
Bőrünk víztelenné, sápadttá válik, csontjaink, ízületeink szklerotikusan üzenik, hogy igyunk inkább az élet vizéből, ne a pocsolyából, ami forrásvíznek van álcázva.
Egészségedre! :)

Advent első vasárnapjához szorosan kapcsolódik ezen írás, ezen gondolatsor.
Ha meggyújtod az első gyertyát ne csak közömbösen tedd, hanem itasd át szellemmel, hogy a lelked is tápláld.

" A szellemi táplálékom, ami hozzásegített ahhoz, hogy ne lehessen legfontosabb és legtitokzatosabb értékeimet elvenni tőlem, az az Antropozófia volt, Rudolf Steiner Antropozófiája-ez az a világszemlélet, melynek alapján állok mai napig is."  
"Az én építészeti tevékenységemnek és az én életemnek van egy tengelye, és ez a tengely az Antropozófia, és az egész tevékenységem arra fűződik fel, és minden magyarázat csak ebből kiindulva lehetséges."


Makovecz Imre




2016. november 24., csütörtök

:)))))))))))))))))))))))))



"...a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni.
El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik..."
1909. november 24-én született Mérei Ferenc pszichológus.

mindig


Gyermekkoromban mindig arra vágytam, hogy magasról rálássak egy városra, varázslatos volt ez számomra.
Most ma ráláttam és eszembe jutott. :)