https://www.youtube.com/watch?v=xBqa-dNToqk
Mi az élet?
Sokkal másabb, mint amit nagy általánosságban alapból hiszünk róla.
Leélhetünk úgy egy egész életet, hogy igazán semmit sem találtunk benne, semmi olyat, amit tudatossággal elkönyvelhetnénk, hogy bizony a tudatos jelenlétünkkel már átitattuk.
Szinte hihetetlen ez, de mégis ez van, mert azt a legkisebb fáradtságot sem akarjuk venni, hogy reggel ébredéskor és este elalvás előtt felvegyük a kapcsolatot magunkkal, amivel egyre szorosabbra fűzhetnénk az önvalónkkal való kapcsolatunkat.
Minek ez a baromság? ...gondolhatják sokan...de ez az ő dolguk, ez meg a mi életünk, amiben ténylegesen mi tehetünk magunknak érdemben a legjobbakat.
Tudatos önmegismerési munka nélkül halottak vagyunk, az életünk további szakaszainak semmi energiát így nem adhatunk.
Minél jobban átérezzük ezt, annál biztonságosabban fogjuk magunkat érezni.
Hhhhmm, de finom ez a mignon, közben eszem, tudom ez nem a legegészségesebb, de bevallom ez most egyáltalán nem érdekel, mert nem ettől a mignontól függ elsősorban az életem, hanem attól, hogy milyen a viszonyom magamhoz. :))))
Persze fontos az egészséges táplálkozás és az ideális mennyiségű folyadék fogyasztás, de sajnos abban is akkora káosz uralkodik a világban, annyi szélsőséges nézet, hogy már azt is hiszik, hogy elegendő a megvilágosuláshoz és az egészséghez mondjuk csak nyers ételeket enni...jaj.
A szélsőségek korát éljük, ahol az arrogancia szint hatalmas és nem enged abból, amit képvisel.
De minden ilyen hozzáállásnak a böjtje előbb-utóbb majd megjelenik és változásra ösztönöz, vagy később már kényszerít.
Térdre rogyva a hatalmas fájdalmak közepette tud csak sok ember érdemben változni, de van, aki akkor sem. Mert amikor visszanyeri az erejét, folytatja a baklövés sorozatait , aminek következményeivel nem akar számolni, mert csőlátása ennyire korlátozza.
Nem baj, mert igazán mindenkinek végig kell mennie az egyénre szabott beavatásán.
Lehet ezen az úton kevesebb sérülést szerezni, de meg is rokkanhatunk.
A döntés a miénk, akarunk-e többet megtudni magunkról, vagy sem?
Akarunk -e mi magunk lenni, vagy a világ divatos sablon viselkedésmintáit akarjuk követni, amiben a pillanatnyi mámorainkban akarunk úszni?
Dicsőségre vágyunk, szélsőséges figyelemre?
Mert akinek ez kell, az bizony semennyire nincs tisztába magával,
Minél hamarabb rádöbbenünk erre, annál hamarabb lehet jó viszonyunk magunkkal.
De ezért tenni kell, nem keveset.
Sőt, néha erőnkön felül, amit csakis az tudhat, aki már ismeri ezt az utat, mert tudja nem adnak semmit ingyen.
Lelkünk nyugalma a lehető legfontosabb, mert akinek béke és biztonság van a lelkében, az valami olyasmit ismer meg magából, amiért érdemes élni.
Ugye ? :) Ölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése