Az Őrző.

https://www.youtube.com/watch?v=yRfGG9XxJ3Y




Milyen csodálatos az élet.
Imádom amikor minden a legtökéletesebb időben jön, amikor az ember már túlfeszül és egyszer csak jön a feloldozás.
A kötelékeinket eloldani és újra szabadságban élni, megérteni az összefüggéseket és a nem szolgáló kapcsolatokból kilépni.
Kényszerítő determináltságokból egyszer szabadulhatunk, de a lépcsőfokokat meg kell járnunk. Nem szabadulhatunk idő előtt még akkor sem, ha minden idegszálunkkal megfeszülünk.
Ez nem más, mint az, hogy kiisszuk a poharunk tartalmát, mert az egész a miénk, nem a fele, vagy a negyede.
Persze az adott pillanatban a legnehezebb ezt felfogni, mert olyannyira távol vagyunk magunktól, hogy mindent indokolatlan haszontalanságnak veszünk, amit nem érdemlünk meg.
Mindent megérdemlünk.
Minden pillanatát az életünknek, mert azzal a szerződéssel jöttünk ide ebbe az inkarnációnkba.
Szövetségesek lehetünk egy darabig valakivel, ami később olyan fordulatot is vehet, ami nem várt eseményeket hoz az életünkbe. Ilyenkor az történik, hogy szélsőségesen eltávolodik a két lélek egymástól és a szoros szövetség, ami energiával látta el eddig a kapcsolatot megszűnik.
Számtalan bonyodalom volt már ebből a történelemben, mert nem ismerték fel a realitását az eseményeknek.
Jó magam is belestem egy ilyenbe, aminek következményeit vállalom és tanulságaimat leszűröm.
Kívülről nézve minden más, amikor megszűnik a szexus, az erosz kényszerítő ereje, amikor ez a domináns érzés már nem kényszerít.
Ez az igazi szabadság, mert ilyenkor az asztrális testünk érzésvilágára figyelem kerül, igazi oltalom.
Amikor ez a figyelem nincs meg, addig az állatias ösztöneink dominálnak, a birtoklás, sértettség ereje erős.
Ebbe a csapdába úgy lehet beleesni, hogy feladjuk az eddigi dolgainkat, önerősítő meditációinkat, imáinkat.
Amikor a lelkek eltávolodnak elindul a galiba, az értehetetlenség, az önzés.
Ilyenkor kezdődik az ujjal mutogatás, a meg nem oldott dolgok másra vetítése, ezért is még mélyebb félelmek indulhatnak el és ez még erősebb taszítást eredményez.
Az igazi oldás az, amikor ezt mind a két fél felismeri és ezt tudatossággal megbeszélik, így nem tolják tovább maguk előtt a megoldatlanságot, ami fáradtságot és még több hasonló megoldatlanságot vonz.
A tudatossági szintünk határozza meg a mértékét, hogy milyen lesz az oldódás.
Önmagunkban is megtehetjük, ha a másik fél nem engedi és félelmeit még nagyobb erővel ránk ontja.
A felszabadulásunk mértékét egyértelműen érezhetjük, a csoda itt kezdődik, ahol már a kényszerítő erőket felül tudjuk írni és a szeretet dominál.
Ilyenkor már nem függünk  a másiktól, de ami meg van írva, azt meg kell élni, hiába, hogy az egyik fél hamarabb érzi ezt meg, nem menekülhet a szembesülés elől, mert ez a szerződés egy kötelék, aminek oldása nagyon fontos. :)

2.

Minden kapcsolat alapja az, hogy ezen figyelem, igazi megértésre való vágy fennálljon.
Minden esetben, amikor ezek nem érvényesülnek valamelyik részről elkezd a hanyatlás elindulni, eleinte nem nagy látványossággal, de egyre többször érezhetünk komfort nélküliséget.
Idővel ez hatalmas lelki teherré áll össze, amiben a tudatos figyelem az érzéseinkre még gyengébb lesz.
Innen már hatványozottan jönnek a figyelmeztető jelek, tünetek, a zavart , kellemetlen szituációk.
Nincs ez alól kivétel senki sem.
Addig amíg ezt át nem látjuk úgy értelmezhetjük, hogy az élet minket oktalanul bánt, nem érdemeljük meg azt, amit kapunk tőle.
Mindenkinek az életében vannak ilyen helyzetek, mert az önmegismerésünk útján ez evidens.
Evidens az is, hogy kiszolgáltatottá válva azt érezzük semmi reményünk nincs már itt a Földön, de az is evidens, hogy átgázoljunk egy barátunkon, mert ha ezt nem ismernénk magunkban, nem tudnánk milyen érzés ez, akkor nem tudnánk magunkat kellő módon megismerni és morálisabb útra térni.
Igazán semmi sem baj, csak túl sokáig ne ragadjunk bele a szélsőségeinkbe, mert akkor jönnek a szklerotikus tüneteink.

3.

Akiben ott van a tapasztalás gyümölcsének édes íze a lelkében, az felismeri a hasonszőrűeket, akikben igazán megbízhat.
Játszma mentes, tiszta beszélgetésekkel igazán tudják egymást segíteni, emelni.
Feleslegesen nem terhelik egymást, viszont a legjobb időzítéssel érzik, ha szükség van rájuk.
Ez az igazi csoda.
Nem az, amit magunk köré akarunk gyűjteni és birtokolni.
Egyszer erre mindenkinek rá kell döbbennie.
De a világ ellenerői mindent meg fognak tenni azért, hogy ez a felismerés egyre nehezebben, egyre később történjen meg.
Ha lanyhul a figyelem belerondítanak a legszebb dolgok közepébe, aminek az igazi felismerő ember azért örülhet csak, mert megint tapasztalta, hogy minden nap, minden percében figyelnünk kell az érzéseinkre, mert amikor lanyhul a figyelmünk azonnal kihasználják ezen erők.
Aki ezt nem érti, vagy fantazmagóriának gondolja, még nem él igazán, csak egy marionett bábú, akinek minden érzését más erők szabják meg, nem önmaga.
Minden kapcsolat mögött ez dominál, a fejlődés lehetősége.

4.

Mosolyogni.



5.

.

6.

Félelmetes erő a bizalom, a merni engedés.
Sokszor erre van csak szükség.
De az egó védekezik és veszélyt sejt.
Félelmekkel traktál.
Észrevétlenül rávetít egy megoldatlanságot a másik félre és az eltávolodás hirtelen megkezdődik.
Magunkat is láthatjuk a másikban, a megoldatlan részeinket, de ez nem mindig van így.
Viszont ha ezt látjuk óriási erő kell, hogy ezt felismerjük és ne a másikat okoljuk.
Nehéz leckék ezek, de nélkülük minden csak egy nagy védelmi burok,
Burokban élni egy darabig lehet csak. Akár egy egész életet is, de ennek a lelki fejlődésünkre igazán nincs érdemi hatása, mert csak a biztonságérzet hamis illúzióját hordozza ez az élethelyzet.
Én is éltem így, azt hittem mindent megkaphatok, mert ilyen az élet. Nem.
Az élet ilyen is, olyan is.
Egyszer fent, egyszer lent.
Kellenek ezek a fentek és ezek a lentek.
Egyszer majd tényleg csupaszon fogunk magunk előtt állni, mert felismeréseink fényében rádöbbenünk védelmi taktikáinkra, amit az egónk úgy tüntetett fel, mint jogos önvédelem, életeken át.
Pőrén magunk előtt állva láthatjuk csak meg az esszenciánkat.
Sírnunk is kell, szenvednünk is kell, kényszerítve is kell lennünk...stb., hogy térdet tudjunk hajtani a sorsunknak , az isteni elrendezésnek, ami mindent precízen elénk rakott.
Nincs ezzel baj, csak akkor, ha annak véljük. :)


7.


Akkor leszek magamnak is ismerős, ha benned magamat meglátom.
Akkor leszek magamnak is ismerős, ha benned magamat meglátom. Akkor leszek magamnak is ismerős, ha benned magamat meglátom.